Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-16 / 98. szám
UI KELET iU II MAGAZIN Fehér kisteherautóban érkezett a mátészalkai római katolikus templom parkolójába. Óvatosan, minden mozdulatra ügyelve emelték ki, és helyezték a szállítható talapzatra. A Fatiinai Mária békés, ny ugodt tekintettel nézett az éneklő tömegre, akiknek ajkán, már ki tudja hányadszor felhangzott az angyali köszöntés, „Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes...” Harascsák-Garamvölgvi fa apránként különböző padlásokon, száraz pincékben szellőzött. A nagy nap az idén májusban jött el, amikor eszközökben és alapanyagokban elegendő összegyűlt, hogy az első szekercevágásokat munkatársaival megtegye. Az épülő hajó már nevet is kapott, hiszen két évvel ezelőtt Szabolcs községben emlékeztek Szent László zsinatára, amely akkor a középkori Magyarország fővárosává is tette a kis Tisza menti települést. Szent László lesz tehát a hajó, amelyik 8 méter hosszú, két és fél méter széles, vízkiszorítása majdnem 10 tonna, és minden magyarországi folyón képes a régészeket kiszolgálni. Fehérvári Béla szándéka szerint hat régész éjjel-nappal kényelmesen berendezkedhet a kutatóhajó gyomrában. Igaz, a drága műszerek és eszközök még szponzorokat keresnek, de az biztos, hogy szeptemberben már a révkapitányság vizsgáján jelentkezik a Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Múzeumok Igazgatóságának új szerzeménye, a Szent László kutatóhajó. A víz a legjobb építőmester — mondja mosolygósán Fehén’ári Béta, a Rétközi Múzeum igazgatója. A múzeumigazgató az Alföldön kezdte pedagóguspályáját, és több mint 10 évig a Körösökön „csónakázott” gyerekekkel, felnőttekkel. S míg teltek az évek, 8 ki- sebb-nagyobb hajót megépített hol családi, hol baráti társaságban. De a gondolat, hogy a víz a legjobb építőmester, akkor sem hagyta nyugodni, amikor (Tfisvárdára került. Történt, történt nem, kezébe került a pa- nyolai ásatások jegyzőkönyve, amely a Szamos és a Tisza találkozásánál különböző vízi véderőművekről számolt be. A hilvatalos jelentés arról szólt, hogy milyen kár, hogy a régész csak a partoldalról tudja megközelíteni a leletet, és a vízről nem. Ez ütött szöget a népművelőmuzeológus fejébe, hogy mi lenne, ha építene egy minden szempontból alkalmas hajót, amely a régészeket szolgálja. Ugyanis a víz épít és rombol, és csak a döntő pillanatban kell a kutatónak a hajón lennie, hogy feltérképezze az évenkénti változásokat, hogy a medervizsgáló készülékkel olyan titkokat is napvilágra hozzon, amelyekről legfeljebb a legendák beszéltek addig. Az ötlet évek alatt szépen kigömbölyödött, s a hajónak való RÉGÉSZHAJÓ Nyíregyháza belvárosában a sétálóutcában a tiltó tábla ellenére több autós a szabályokat megsértve par- kírozik autójával, ezzel is fity- tvet hányva az egyre jobban kiépülő és szebbé váló idili környezetre (Csonka K.) Egy nép, amelyik hivatalosan nem létezik A kárpátaljai ruszinok évszázadokon át békességben éltek a magyarokkal. Voltak iskoláik, gimnáziumaik. Az anyanyelvűket szabadon használhatták. A szovjethatalom azonban rögvest megszüntette az anyanyelvi oktatást, az iskolákat orosz és ukrán tannyelvűekké alakították. Magukat a ruszinokat automatikusan ukránokká nyilvánították. Az évtizedeken át elnyomott nép most kezd magára találni, keresi saját gyökereit. Az ukrán nacionalista körök, >de maga az államvezetés sem hajlandók elismerni e nép puszta létezését. Nem engedélyezik a ruszinok szövetségének a bejegyzését sem. így az illegális szervezetként működik. A szövetség vezetői állandó zaklatásoknak vannak kitéve. Lehallgatják telefonjaikat, folyton beidézik őket a biztonsági szolgálat, az ügyészség, a rendőrség pribékjei. A legújabb ruszinellenes megnyilvánulásként zárolták a szövetség újságjának, a Podkarpatszka Rusznak a folyószámláját, lehetetlenné téve ezzel a kárpátaljai ruszinság egyetlen szócsövének a megjelenését. Balogh Csaba 1994. július 16.. szombat 7i t>t> i ul i\vyi vy L CIRKUSZVILÁG Vadállatok, lakókocsik, kék sátor. Szabadon kószál egy tigris, alig ér még a térdemig. Kistigris. Harminckilós kígyó sütkérezik fiatal lány nyakában. Óriáskígyó. Leopárd ketrecben, medvék megkötve, kutyák, majmok, nyulak a fűben. Cirkuszvilág. A Hungária Társulat megyénkben vándorol, jövő hétvégén Nyíregyházán vernek sátrat. A Wertheim család 1810 óta „cirkuszol”, évszázados dinasztia. A lány hároméves korától kígyókkal táncol, az apa idomít, a keresztszülők kést dobálnak, mindenki fellép valamivel. Évente egy-két hónapot töltenek otthon. Járják az országot, lakókocsikban laknak, télen művelődési házakban szerepelnek. Főleg állatokkal dolgoznak, nagyon szeretik őket, legveszélyesebb a leopárd, de a bátor idomárok vigyáznak, nem kell félni. Minden a közönségért történik, hogy jól szórakozzanak, megismerjék a cirkusz világát. Koroknai Edit (Fekete Tibor felvétele) A Kraszna hídfőjénél Emlékmű a Székely Hadosztálynak Hamarosan felállítják a kocsordi Kraszna-hídnál azt a Makovecz Imre tervei alapján készült emlékművet, melynek történetéről, az előzményekről Jakab Zsigmond, Kocsord polgármestere adott bővebb információkat. 1991 szeptemberében Kocsord és Mátészalka önkormányzata, a vízügyi igazgatóság és Csizmadia Zoltán festőművész hozták létre azt az alapítványt, mely „a Székely Hadosztálynak 1918— 1919 években a haza integritásáért vívott dicső harcai és a harcokban elesett, hős székely honvédő katonák kegyeletes emlékezetére 1934. június 17-én leleplezett és az 1950-es évek elején lerombolt emlékműve helyreállítását határozta el” (részlet az alapítványból). Mivel az 1934-ben átadott emlékoszlop eredeti terveit nem sikeült felkutatni, felkérték Makovecz Imrét az új emlékmű terveinek elkészítésére. Azóta elkészült a három székelykapu. melyek egy életfához vezetjk a szemlélő tekintetét. A kivitelezési munkákat erdélyi fafarafó mesterek végezték, ők állítják majd fel a híd mellett kialakított mesterséges dombra az emlékművet. —Miért erre a helyre kerül az emlékmű? 1919 áprilisában itt ütközött meg a román csapatokkal a Székely Hadosztály, melyet KratochwiU ezredes kezdett szervezni azokból az erdélyi katonákból, akik haza akartak térni román megszállás alá került szülőföldjükre. A hősies helytállás és az itt elesett katonák emlékét hirdeti majd az utókornak az emlékmű, melynek avatására várhatóan néhány héten belül sor kerül. Az avatóünnepség a tervek szerint katonai tiszteletadással történik majd, s mivel az alapítvány támogatói között találjuk a Honvédelmi Minisztériumot is, a kuratórium számít a részvételükre. Az alapítvány nyitott, az OTP Mátészalkai Fiók MNB 444-98077 9004- 806 sz. számlájára és az OTP és Kereskedelmi Bank Nyíregyháza MNB 449-98008 8064794 devizaszámlájára történő befizetéssel csatlakozhatnak, akik e nemes cél megvalósítását támogatni kívánják. K. Veres Éva A gyerekek elveszlek — Eltűntek a gyerekeim! —jelentette be kolleganőm a minap, s a mondat tartalma ellenére mosolygott. Mint kiderült, azért másképp állt hozzá a dologhoz, mikor reggel elvitte a csemetéit a gyermektáborba, s úgy gondolta, hogy estére a kicsik otthon lesznek. Csakhogy nem voltak. Mint halálosan izguló szülő a legrosszabb gondolatokkal a fejében indult neki a város másik végének, választ remélve az apróságok hollétére. De ami a legeslegrosszabb, csak annyit szóltak hozzá, hazavitték őket, de ő tudta, hogy otthon nincsenek. Fergeteges nyomozói munkával — a szülő mindenre képes — kiderítette , hol lakik az a pedagógus, aki elvihette őket. Ott már az is világossá vált, hogy a tanár úr a buszmegállóig kocsival vitte a kis hétévest meg az öccsét. Feltételezték, hogy valaki felrakja a járműre. Az a láncszem azonban már hiányzott, hogy ki tette fel, egyáltalán feltette-e a gyerekeket a buszra? — Még a volánosok voltak a legsegítőkészebbek — sorolja élményeit az anya az izgalmakat újra átélve. Persze a dicséret annak köszönhető, hogy ők újabb nyomozásba kezdtek. — Volt itt két cigányforma gyerek, de én nem engedtem fel a buszra! — szólt az egyik vezető. Csak ez hiányzott az apukának, akiben az ütő is megállt annak ellenére, hogy csak az egyik gyerek barnás egy kicsit, a másik fehér bőrű és szőke. Nem kívánom azt az érzést senkinek, amellyel a keresők hazatértek. És lön csoda, a gyerekek ott várták őket! A tanárnő felrakta őket a buszra, de szegénykék még sosem utaztak egyedül, és főleg nem buszon: így az első ismerős helyen leszálltak. S hogy mit mondtak a vigyázók? Ők semmit, de a keresésbe besegítő volánosok felvilágosították az aggódókat: „Ez csak egy turnus eleji probléma!” — Hát persze. Vagy megszokik, vagy megszökik. A szülő meg ne legyen olyan ideges!!! (herczku)
