Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-11 / 93. szám

UJ KELET 1994. július 11., hétfő Készülnek a csapatok (2.) Fehérgyarmattól Csengerig Mai számunkban folytatjuk ba­rangolásunkat a megyei első osztályú labdarúgócsapataink háza táján. Lassan mindenütt beindul a gépezet, hiszen idén a megszokottnál korábban indul útjára a labda. A tizennyolc tagúra bővített mezőny, már augusztus elején megkezdi a pontvadászatot. Ezúttal újabb négy együttes kerül terítékre, hogy ismertessék az öltözői változá­sokat, a bajnoki terveket, a felkészülés menetrendjét. Kisléta, Pénzes András szakosztály- elnök: - A nyári szabadságon lévő játé­kosokkal július 16-ára beszéltünk meg randevút, ekkor indul majd a munka is. Román légiósunk, Arezanou haza akar térni, nősülés előtt áll, nem tudja egyez­tetni az átjárást. Herczku János edző lemondott ugyan, de mint játékos továbbra is nálunk szerepel. Megüre­sedett helyét Czirbik Mihály foglalja el, mint játékos-edző. Róla megemlíteném, hogy Balmazújváros színeiben az NB II-ben futballozott, majd később Vas- megyeren tevékenykedett. Három if­júsági labdarúgót pedig felviszünk a felnőttek keretébe. Anyagi helyzetünk igen szűkös, s ez behatárolja erősítési elképzeléseinket. Mindenesetre a határon túl próbálunk szétnézni egy be­fejezőcsatár után. Maximálisan elége­dettek vagyunk a tavaly elért kilencedik helyezéssel, az ismétlésre törekszünk! Fehérgyarmat, dr. Katona Sándor szakosztályelnök: - Kisebbfajta nép- vándorlás zajlik Fehérgyarmaton! Bod­nár József Tiszaszalkára, Almási Péter Penyigére távozik. Kövesligeti László, Domokos Béla és Nagy László átiga­zolása ügyében megkeresett bennünket Túrriscse. Az utóbbi két játékost szer­ződés köti a klubhoz, ragaszkodunk ma­radásukhoz. Szpodnyi István a leveleki fiaskó óta harcképtelen, keze, valamint válla gipszben van. A listát Szűcs Géza zárja, aki fontolgatja visszavonulását. Új szerzemény Mikes József Tunyogma- tolcsról, s várható három alacsonyabb osztályú játékos érkezése is. Hamaro­san döntés születik az új mester kilétéről is, ugyanis Tapasztó Ferenc bedobta a törülközőt, pihenni akar. A bajnokság­ban nyújtott teljesítményünk messze nem elégítette ki sem a vezetést, sem a közönséget, és akkor még finoman fogalmaztam. Ennek okai a srácok munkához való hozzáállásában kere­sendő. A folytatást teljesen új alapokon képzeljük el, idegenlégiósok nélkül, a nagyszerűen szereplő ifjúsági csapatra támaszkodva. Hosszabb távon gon­dolkodunk, nem ígérhetünk gyors sike­reket. Az első évben a középmezőnyt célozzuk meg, s csak ezt követően fogal­mazhatunk meg merészebb elvárásokat. El kell még mondanom, hogy mindkét füves pályánkat felújítottuk, és ötven méteres fedett lelátót építettünk. Tarpa, Kovács Béla szakosztályel­nök: -Nagy mozgás nem lesz a játékos- állományban, zömmel a régi arcokkal találkozhatnak majd a szurkolók. Persze azért az erősítésre is gondolnunk kell, vannak is jelöltjeink, de neveket egye­lőre nem mondhatok. A legtakarékosabb megoldás mégiscsak az, hogy néhány ifjú titánt bedobunk a mélyvízbe, hadd szokják a légkört a nagycsapatnál. Ukrán vendégmunkásaink, Bodnár és Dub még nem jelentkeztek, kérdéses hogy Tarpán képzelik-e el pályafutásuk folytatását. Nagy Elek játékos-edző vette át a le­köszönt Varga Zoltán megüresedett posztját, irányításával dolgoznak a jövőben a fiúk. Az edzőmérkőzések szervezése megfelelően halad, főleg a kömyékbelli gárdák jöhetnek szóba. A tavalyi évhez hasonlóan, újra a bentma- radás kiharcolása a feladat, ami a négy kieső miatt nem lesz leányálom, nagy teherként nehezedik vállunkra! Csenger, Juhász János a sportklub elnöke: - A jelenlegi garnitúrával kép­zeljük el a folytatást, annál is inkább, mivel lehetőségeink korlátozottak. Olyan labdarúgókkal kívánunk a jövő­ben együttműködni, akik kötődnek Csengerhez. Javítanunk kell az edzéslá­togatottságon, mert a bajnokság haj­rájában erőnléti gondok jelentkeztek. Moldvai János edző köszönte szépen, és vette a kalapját, az elnökség a napokban dönt utódjának személyéről. A program szerint július tizenkettedikén indul a felkészülés, edzőpartnernek sikerült megnyernünk többek között Mátészal­kát, Nyírcsaholyt, Jánkmajtist, valamint Túrricsét. Felemásan ítéljük meg az elmúlt évi produkciónkat, ősszel és tavasszal repülőstartot vettek a srácok, remekül ment a szekér. A finisben vi­szont érthetetlenül visszaesett a fonnánk, sorra hullajtottuk a pontokat, alaposan lecsúsztunk a tabellán. Azt hiszem reá­lis elképzelés, hogy az új idényben, a hagyományokhoz méltóan az első hatban zárjunk. Nagy fejfájást okoz a labdarúgópálya állapota. Katasztrofális a gyepszőnyeg minősége, de nincs pénzünk a korszerűsítési munkára. A legjobb megoldást egy másik küzdőtér megépítése lenne, kérdés miből... (Koncz) Ballonnal a levegőben Az Nyíregyházi Lcgisport Egyesület­nek ez a legkisebb és legszerényebb szakosztálya. Mindössze kilenc tagol számlál, de ez is sok, ha azt vesszük, hogy hőlégballon egy sincs. Volt kettő, de mostanra sajnos tönkrement, s jelenleg a repülést csak a debreceni testvérszakosztály segít­ségével tudják megoldani. Ok adtak kölcsön egy ballont. Hogy vegyenek egy újat. sajnos az szóba sem kerülhet, hisz az ára jóval meghaladja az egymillió forintot. Cselényi Lajos szakosztályvezető bí­zik a jövőben. Keresik a kiutat a talpon- maradáshoz. Különféle munkákat vállal­nak. ezzel próbálják átvészelni a kritikus időt. Reméli, hogy amint a gazdaság erősödni fog, megnőnek a lehetőségeik. A „gazdagabb” megyénkben ugyanis a fenntartási teljes egészében meg tudják oldani a szponzorok, valamint a reklá­moztatok segítségével. Minden adott, ami egy jó propagandához szükséges! Feltűnő, nagy felület, nagy területen való mozgás. A sportágat szeretnék népszerűsíteni azzal az akciójukkal is, melyet őszre ter­veznek. Országos ejtőernyős hőlégbal­lon versenyt rendeznek. Ha az anyagi háttér rendeződik, spor­tolóik visszakerülhetnek a nemzeti él­vonalba. D. Nagy Katalin 11 Újra van NB l/B-s női kézilabda­csapata Nyíregyházának Egy négy évvel ezelőtti ötlet alapján a Kölcsey DSK női csapatát szerette volna az iskola vezetése magasabb szinten is megmérettetni. Ezért a diákolimpiái sikerek után benevezték a csa­patot a megyei felnőtt bajnoságba. Az első évben a negyedik he­lyen végeztek, majd a következő bajnok­ságot már meg is nyer­ték, és jogot szereztek az NB II-be való in­dulásra. Az első NB- és szezonban második helyen végeztek és már ekkor felhívták magukra a figyelmet, lendületes gólralörő játékukkal, és sejteni lehetett, hogy ennél is többre képesek. Ez be is igazolódott. A második - mostani - NB Il-es idényben fölényesen nyerték a baj­nokságot, maguk mögé utasítva nagyobb hírű és múlttal rendelkező csapatokat is. így hosszú évek után ismét van NB I/B-és csapata városunknak.- Milyen célkitűzéssel indultatok a baj­nokságnak, és hogyan értékeled az elért sikert? - kérdeztük Hadobás Istvánt, a si­kerek kovácsát- Minimális célkitűzésként a dobogót, maximális célként az aranyérem megszer­zését tűzték ki magunk elé. A négy éve elkezdett munka gyümölcse most érett be, kilencvenhat százalékos teljesítménnyel nyertük a bajnoságot. Emellett a diákolimpián bronzérmesek lettünk, ilyen helyezést még nyíregyházi csapat soha nem szerzett.- Mely játékosokkal voltál elégedett és kiktől vártál volna többet a bajnokság során?- Az egész csapatot csak dicsérni tu­dom. Ezt a sikert együtt, nagyszerű összhangban értük el. Mindenki igyekezett tudása legjavát nyújtani.- Lassan megemésztitek a sikert, és ezután mint egyedüli diákcsapat, ősztől a sportág második vonalában kell helyt­áUnotok. Hogyan tovább?- Óriási kihívás a csapatnak és nekem is az NB I/B-s szereplés. Ismerve a lányokat, és ha sikerül megfelelő anyagi bázist előteremteni, akkor biztos vagyok benne, hogy nem vallunk szégyent a ma­gasabb osztályban.- Csak anyagi kérdés az NB I/B-és sze­replés? A jelenlegi játékos állomány tud­ja-e vállalni a magasabb követelmé­nyeket?- A kérdés anyagi részét tekintve, amit elértünk, azt saját erőnkből értük el. Úgy tisztességes, hogy előbb produkálunk és utána kérünk támogatást. Biztos vagyok benne, hogy az önkormányzat is méltányolja, hogy a városban női csapat­játékokat tekintve mi képviseljük a legma­gasabb szintet. A kérdés másik felét il­letően, ismerve játékosaimat valameny- nyien fejlődőképesek és ez garancia lehet a jövőre nézve.- A lányok együtt maradnak, illetve ter­veztek-e erősítést?- A legnagyobb dolog az, hogy min­denki továbbra is rendelkezésünkre áll. Mint diákcsapatnak alapvető feladatunk a saját utánpótlás biztosítása. Ez egyben a legolcsóbb, de szakmai szempontból a legelőnyösebb. Egy- egy új igazolás számításba jöhet, de elsősorban a sike­reket elért keretre számítunk továbbra is.- A csapat az elmúlt években hozzászokott a dia­dalokhoz, a maga­sabb osztályban kicsit másképp várható, számítani lehet egy­két ..pofonra’’ is...- Amennyiben a fiatal csapatunk továbbra is ilyen lelkesedéssel tud felkészülni, érzek annyi erőt a gárdában, hogy a jóval ma­gasabb követelményeknek is meg tudnak felelni. Remélem a lányok tudják, hogy többet kell dolgozni a sikerekért, és az esetleges kudarcokat is el kell viselni. Képesnek tartom őket arra, hogy az adott helyzetben veszíteni is tudnak.- Milyen célkitűzéssel vágtok neki a hajnoságnak?- Elsődleges cél a biztos bennmaradás, de szeretnénk az első hat csapat között végezni.- Említetted az anyagiakat, hogy számí­tottok az önkormányzati segítségre is, más támogató van ezen kívül?- Elsősorban kis összegű támogatóink vannak, akiknek köszönettel tartozunk, ilyenek például Ignéczi Ferenc vállalkozó, vagy a SX Kft.- Szerinted mennyi pénzre van szüksége a csapatnak az NB IIB-be?- Mivel szakosztályunk amatőr ala­pokon működik, kis összegért is jó rek­lámhordozók lehetünk. A tervezett éves költségvetésünk nem sokkal haladja meg az egymillió forintot. Fullajtár András 1 „ al nvo kai II cön n ve b" i M K Balázs István a nyíregyházi röplabda élet ismert alakja. 1974 óta röplabda edző, 1975-től testnevelő tanár, később szak­edzői diplomát szerez. 1976-tól a nyír­egyházi férfi csapat edzője, '86-ig. Közben csapata bejut az NB I-be, s azóta ott is sze­repel. Két évig a női csapatnál dolgozik, velük is feljut az NB I-be. Majd újra a fiúk következnek, egészen 1991-ig. Ez­alatt az idő alatt éri el a nyíregyházi férfi röplabda legszebb sikereit, bajnokságban második, harmadik helyek. MNK Kupa győzelem,és kilépés az európai kupa po­rondra. Aztán majdnem kétévi szünet következik, közben „csak” a Vasvári Gim­náziumban edzősködik, ahol 1976. óta testnevelő tanár, s ahol jelenleg is tanít egyébként ennek a gimnáziumnak a diák­ja a középiskola évei alatt is. Tavaly ősz­szel Debrecenbe hívták az NB I-es női csa­pathoz, akiket felhoz a tizenkettedik hely­ről az ötödikre. Most még egy évig szer­ződés köti Debrecenbe, ahol még jobb sze­replést várnak tőle a következő bajnoki évben. Mi a titka a sikereknek? — 1974-ben ifi csapattal kezdtem, s mikora felnőtt csapathoz kerültem vittem magammal az ifistákat. Velük egyre job­ban ment a játék, s 1982-ben bekerültünk az NB-I-be. Ugyanígy 1986-ban kétévig ifiskorú lányokkal dolgoztam és bejutot­tunk az NB-I-be. Sajátnevelésű játéko­sokkal tudtam igazán jól dolgozni. — 1986-ban miért hagytad ott a férfi­akat? — Lejárt a szerződésem, és azt nem hosszabbították meg. Akkor az nagyon rosszul esett, de ma már úgy látom nincs benne semmi különös. Utána a lányokkal két év alatt bejutottunk az NB I-be. Most már sajnálom, hogy két év után otthagytam őket, mert akkor széthullott a csapat, s a következő évben nem is indultak a bajnok­ságban, hiába vívták ki a pályán a feljutást. — Ma másként tennél? Maradnál a lányoknál? Hisz edzőként utána érted el legnagyobb sikereidet. — Mai eszemmel nem hagytam volna, hogy széthulljon az a gárda. — Ezután vissza a fiúkhoz, s az eddigi legnagyobb sikerek következtek. Hogyan történt? — A korábbi csapat nagyjából megma­radt, és még jött két kitűnő profi szem­léletű szlovák röpis Kapera és Mikunda. Akkor öröm volt a csapatnál dolgozni. — Mi okozta a törést? — Egyrészt a csapat körüli helyzet is megváltozott, hisz a klubtól az NYVSC- től elkerülve a B1M Trade-hez kerültünk, s ott nem volt igazi gazdája a szakosztály­nak. Máig is nagy hibának tartom, s a mai gondok egyik okának, hogy akkor a város röplabdasportjának vezetői nem fogtak össze, s a sikereket kihasználva nem sze­reztek támogatókat a szakosztálynak. Az összefogás helyett inkább széthúzás volt jellemző akkoriban. Azt pedig azóta se értem, hogy a kiemelkedő sikerek mellett nem tudtuk „eladni magunkat”, hogy meg­felelő szponzort találjunk. — Miért jöttél el? — Ez a következő, amit említeni akar­tam. Akkor már két év megszakítással több mint tizenöt éve dolgoztam ott, néhány játékost majdnem annyi ideje ismertem. Több idősebb, tapasztaltabb játékosnak már saját elképzelései voltak az edzésmunkáról, s ezekkel gyakran összeütközésbe kerültem. Úgy gondolom nem is túl egészséges ennyi időt eltölteni egy klubnál, az edzőnek sem árt a változás. — A legújabb sikered mögött mi rej­lik? — Könnyen sikerült elfogadtatnom magam a csapattal és a vezetőkkel, kicsit erősödött is a játékosállomány az elmúlt évben. A lányokkal nagyjából ugyanolyan munkát végzünk, mint a fiúkkal. A szem­léleten az edzésmunkában nem változta­tok. így lettünk ötödikek, de innen már nehezebb lesz előbbre lépni. — A lányokkal jobb dolgozni, vagy a fiúkkal? — Lehet, hogy csodálkozni fogsz, de szerintem a lányokkal. Könnyebb velük elfogadtatni egyes dolgokat, kevesebbet vitatkoznak. — Újabb egy évre köt szerződés Debre­cenhez, s utána jössz vissza? — Ez még a jövő titka. Révav Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom