Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-11 / 93. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. július 11., hétfő 7 Kortalan mesterség „Megismerni, megszeretni és védeni kell" Fű, fa, virág Lassan elfogy a gulya Legel a gulya Túristvándi határában. A nap tüzel, az állatok az öreg facsoportok árnyékában keresnek menedéket. Egy különálló nagy fa alatt áll botjára támaszkodva a gulyás, azzal a jellegzetes tartással, enyhén rogyasztott térdekkel, mellyel évszázadok óta állnak a pásztorok. Nyugalmat és állandóságot sugároz e a póz. Ha nem ' vezetne aszfaltcsík a legelő mellett, akár a középkorba is képzelhetnénk magunkat. Ez a mesterség kortalan. Mit sem változik az idő múlásával. A gémeskút is ugyanolyan mint száz vagy kétszáz éve. Talán csak a vályú változott át fából fémmé. A legelő szélén, a fasoron túl kanyarog a Túr. Az még t| régebbi, mint a gulyásmesterség. A víziI malom is itt van valahol a közelben. Öreg fakerekei régóta forognak. Ki tudja mennyi pásztomemzedék képviselője ült már le pallójára, hogy hallgassa a víz csobogását, a csapágyak monoton mor- mogását. A pásztor mindig a szabadban van, így nagyon fogékony a természet jelenségeire. Ismer minden rezdülést, tudja, Tiogy hol fészkelnek a madarak, fejében fel van térképezve a környék ösz- szes ürgelyuka. És ott vannak a nélkülözhetetlen segítőtársai — a kutyák. Nem valami törzskönyvezett, fajtiszta ebek: ápolatlan, csatakos, de virgonc és értelmes korcsok. Két teljesen egyforma, hegyesfülű fekete kutya hever pásztorunk lábánál. Közeledtünkre inkább kíváncsian, mint ellenségesen közelebb jönnek. Egy pillanatra megtorpanunk, de a gazdi egyetlen szavára visszamennek hozzá. — Jöjjenek nyugodtan! Nem bántanak ezek. Bogár! Bobi! Rendesen viselkedjetek! Illendően üdvözöljük, barátságosan fogadja. — Maguk is a sajtótól jöttek? Elég nagy máma a forgalom. Egy órája sincs, hogy elmentek a tévések. Valami fesztivál van Fehérgyarmaton. Bemutatkozunk, szóba elegyedünk. Kiss Zoltánnak hívják, itt lakik Túristvándiban. Nős, felesége Erika munkanélküli,Zoltán fia 16,Béla 15 éves. — Második éve pásztorkodom. Azelőtt a téeszben dolgoztam, de csődbe ment, és mindenkit elengedtek. Alakult ugyan egy kisszövetkezet, de az is csak vergődik. Nincs belőle semmi. — Hány tehén van a gulyában? — Negyvenkettő. Valaha volt vagy kétszáz, de ma már azt sem éri meg tartani. Húsz forintot se adnak egy liter tejért. Nyolcévesnél idősebb állatra nem lehet biztosítást kötni. Ha elpusztul — oda a befektetett pénz és munka. — Magának nincs tehene? — De. Van egy magyar tarkám. Ott van ni! Amelyiknek kolomp van a nyakában. Tartom, már csak megszokásból is. Elég jól tejel, naponta 18-19 litert ad. Most nem fejem ki mindet, mert nemrég ellett, négy-öt litert hagyok a borjúnak. Még ebből van egy kis pénz, mert jó zsíros tejet ad, azt jobban fizetik. Harmadmagammal nehéz kijönni abból a tizenkétezer forintból amit kapok. Családi segély is csak a kisebbik fiú után jár. — Mivel üti el az időt egész nap? — Elbóklászok itt a mezőn. Ha van egy kis eső, akkor gombát szedek. Van itt csiperke, őzláb, szegfűgomba. Vizet húzok a vályúba. Lemennék horgászni ide a Túrra, de nem hagyhatom itt a jószágot. Valamikor kihoztam ide az újságot olvasgatni, de már az sincs. Lemondtam az előfizetést. Lassan elfogy a gulya. Az embereknek kevés a pénzük, eladják a jószágot. Ha nem lesz gulya, nem lesz munkám. Hova menjek akkor? Na mindegy. Majd lesz valahogy... Vasas László Talán kevesen tudják, hogy az országban a tanárképző főiskolák közül egyedül a nyíregyházinak van botanikus kertje. Boronkay Ferencnél, a kert vezetőjét kérdezem, mióta működik ez a létesítmény?- A főiskola 1977-ben kapta meg a várostól és az erdőgazdaságtól a 4,4 hektáros területet ötven évre. Az eddigi tizenhét év alatt a szabadba mintegy 700 növényfajt telepítettünk, a két éve épített kaktuszházban pedig 2500 darab növényünk van. Különösen büszke vagyok a szabadban található mamutfenyőre, amit négy éve kaptunk. Ez a faj akár 6000 évig is elélhet, magassága a 135 métert közelíti meg ekkorra. Bent az épületben található egy másik fafajta, a cikász, mely 180 millió éve létezik a földön.- Hogyan tettek szert ezekre a különlegesfajtákra?- Szerencsére nemcsak a hazai szakma és a honi kertek figyelnek ránK | és segítenek, hanem közel 250 külföldi! kapcsolatunk is van, ahonnan[ sok magcserjét kapunk. Magángyűjtők is | gyakran ajánlanak fel nővé- j nyékét.- Említette, \ hogy a kaktuszházat mindössze 2 éve adták át. Várhatók \ más újítások is? I- Termé-J szetesen. Szép-1 temberre 12 mélytengeri akvárium is elkészül. További terveink is vannak, de ezt az anyagiak egyelőre nem J engedik.- Gyakoriak I a látogatók? '- Igen. Az óvodásoktól a felnőttekig minden korosztály eljön. A főiskolások számára a kert pedig oktatási élőlaborként szolgál. Szerencsére egy ilyen élmény után az emberek még fogékonyabbak arra. hogy megismerjék, megszeressék és védjék környezetüket. Úgy gondolom, a növények megélnek emberek nélkül, de az emberek nem élhetnek növények nélkül.- Nyáron is látogatható a kert?- Egész évben ingyenes belépést biztosítunk az érdeklődők számára. Hétköznap 8-tól 4-ig fogadjuk a látogatókat. Csak hétvégén tartunk zárva a permetezések miatt. Juhász Gabriella A két éve átadott kaktuszház, a több méteresre is megnövő kaktuszaival sok látogatót vonz egész évben. Pucér kenyér, szekrényalja A szerelmet már nem tudjuk irányítani Nehéz dolog az értelmi fogyatékosok nevelése és még nehezebb egy ilyen családból, - ahol haragszanak a világra - kimozdítani a sérült gyereket. Mégis vannak, akik vállalkoztak erre. Kállai Árpád- né, az intézet vezetője:- Közös épületben megalakult immár 5 éve a Városi Bölcsőde és Rehabilitációs Napközi otthon Kisvárdán. Az eleje a bölcsődéseké, a közepe a felnőtt fogyatékosoké, a 3. részben pedig két csoport működik. Az egyik vegyes, a másikban 8- 10 éves gyerekek vannak, őket külön kor-. repetáljuk. A vegyes csoportban egészséges bölcsődések és 3^1 éves sérültek vannak. E csoport indítását eleinte fenntartással fogadták, de aztán a szülők beleegyeztek és most már minden jól megy. A felnőttek szabályos munkaszerződéssel rendelkeznek, papírt hajtogatnak, technikacsomagokat állítanak össze.- Itt van az épülét mögött egy iskola. Nem gúnyolják az egészséges gyerekek a fogyatékosokat?- Nem, egyáltalán nem. Az iskolások nagyon szeretnek minket. Gyakran átjönnek bábozni, táncolni, játszani, sőt egyszer 15 hajtogatott papírrepülőt is hoztak. A felnőttek viszont megmondták nekik, hogy ezek, mármint az itteniek nem „olyanok”, mint ők. Ezért volt célunk a vegyes csoporttal, hogy már kiskorukban megszokják egymást.- Sokszor vesznek részt versenyeken a fogyatékosok. Mi történik, ha valaki veszít?- Érzelmileg ők nagyon tudnak kötődni, nekünk gondozóknak ezt kell kihasználnunk. Arra törekszünk, hogy rengeteg sikerélményük legyen. Kudarc pedig nincsen, mert a versenyeken minden az ő mércéjükhöz szabott és mindenki kap jutalmat.-Alakult-e ki igazi jó közösség, szövődnek barátságok, szerelmek?-A közösség nagyon klassz. Állandóan van velük gondozó, aki ismeri a szemük rezdülését is. így ha ingerültebbek egyesek, olyan feladatot kapnak, amitől megnyugszanak, ezáltal eleve elkerüljük az összetűzéseket. Az idősebb barátok külön programokat szerveznek maguknak, kirándulnak és disznóölésre is elhívják a többieket. A szerelmet már nem tudjuk irányítani. Érzelmileg közelebb kerülnek egymáshoz, ez egy tiszta dolog, viszont ennek a súlyát, következményeit nem tudják felfogni. Volt olyan eset, hogy a lány (21 évesen) hirtelen nem ment haza, hanem a fiúnál aludt. Ezen a szülők nagyon felháborodtak, és egy hónapon belül több lányt is kivettek hasonló incidensek miatt. Ok otthon vannak, unatkoznak, nem nagyon tudnak velük foglalkozni. Szerintem vissza fognak szivárogni. Az a legnagyobb gond, hogy a fogyatékosok sehol sincsenek jegyezve, a pap sem tud nekik lelki nevelést adni. Ezzel kapcsolatban még nem találtunk megoldást.- Nincs valami igazán különleges, sajátos viselkedésű gyerek?- De, egy 4 éves kisfiú. Mikor idejött, csak a szekrény alján tudott aludni, de ezt már kinőtte. Enni viszont csak sima kenyeret hajlandó, a vajasat is lefordítjuk, hogy azt higgye, pucér. Reméljük, ezt a szokását is elhagyja majd.- Minden vezető rejteget magában távlati célokat, nagy álmokat.- Igen, szeretném az otthont fejleszteni. Itt minden megvan ahhoz, hogy bentlakásos legyen, egy tetőtérépítés elég lenne. Azt gondolom, ezzel rengeteget segítenénk, ugyanis a sérült gyerekek amint meglátják a szülőt, egészen másként viselkednek, otthon kibújik belőlük a rossz... Koroknai Edit Vegyes csoport az óvodában
