Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-11 / 93. szám
MEGYÉNK ÉLETÉBŐL UJ KELET Nem kellemes, de muszáj Még javában tart a vakáció, és nincs is szándékomban megzavarni egy diák önfeledt pihenését sem, de sajnos előfordul, hogy náhányan egy vagy több tantárgyból utóvizsgára kényszerülnek. Nos, nekik próbál segíteni a Kölyökvár és a Móricz Zsigmond Művelődési Ház, ahol több tantárgyból is korrepetálást és pótvizsgára való felkészítést szerveznek. A Kölyökvárba az általános iskolás pótvizsgázókat várják augusztus 8-19 között. A felkészítő tanfolyamra napi három órában, 10 napon keresztül matematika, kémia, fizika, magyar nyelv és irodalom tantárgyakból kerül sor. Igény esetén azonban más tárgyakból is megszervezik a felkészítést. Jelentkezni július 25-ig lehet a Kölyökvár- ban. A Móricz Művelődési Ház az elmúlt évekhez hasonlóan szervezi a szakmunkástanulók, gimnazisták és szakközépiskolai tanulók nyári korrepetáI lását I-III. osztályban, tantárgyanként 30 órában. Javítóvizsgái felkészülés — matematika, fizika, kémia, magyar nyelv és irodalom, történelem, orosz, angol és német tantárgyakból vehető igénybe. A korrepetálást heti három alkalommal, naponta három órában, tartják kiváló szaktanárok. Gyakorlatilag kétnaponként kell részt venni a foglalkozásokon. A közbeeső időben alkalom adódik egy kis lazításra, és fel lehet készülni a következő konzultációra. A szervezőknek az a tapasztalata, hogy ha a gyerekek rendszeresen részt vesznek a konzultációkon, és elvégzik a tanár által kijelölt feladatokat, akkor sikerül a pótvizsga. Aki eldöntötte, hogy ezt a lehetőséget kihasználja, akkor július 15-ig jelentkezhet a művelődési házban. Az első foglalkozások július 25-én kezdődnek. A szakmunkástanulók korrepetálásának helye a 110-es sz. ipari szakközép- iskola és szakmunkásképző intézet, míg a gimnáziumi és szakközépiskolai tanulók felkészítésére a művelődési házban kerül sor. A tanfolyam az általános és középiskolásoknál is térítéses, erről a szervezők adnak bővebb felvilágosítást, de annyit elárulhatunk, hogy több részletben is lehet fizetni. Fullajtár Meghívó érkezett. Barátunk invitált egy hét múlva esedékes esküvőjére. Új helyen lakik, még nem voltunk nála, illik elmenni. Összeadás, kivonás, osztás. Ebből leveszünk, azt majd később, amarról lemondunk - már meg is van az ajándék. Utazás, megérkezés. Pontos cím a meghívón, el sem lehet téveszteni... Az ajtón kis cédula: „Gyertek a Sárkány utca 40-be!” Tétova bámészkodás, taxi. Kisebb szédülés, mert már messziről látni a kis fehér papírdarabot. Elolvassuk: „Már a Boszorkány utca 12-ben vagyunk.” Rég eltemetett emlékeimből úttörő korom nagy akadályversenyeinek képei sejtenek fel. „Jó út” „Rossz út” „Levél 3 lépésre”... A túlsó járdán áz eszméletlen hőséghez nem illő zöld zakót, fekete nadrágot, fehér inget és divatos, színes nyakkendőt viselő bajuszos fiatalembert pillantunk meg. Kezében szalaggal átkötött csomagocska. Heuréka!! Követjük. Telitalálat! Ölelések, hátbaveregetések, elhangzanak a szokásos „de rég látta- lak”-ok, „jól nézel ki”-k, „mit isztok”- ok, s már indulunk is az anyakönyvvezetőhöz. Felfigyelünk egy világoskék öltönyös, bajuszos fiúra. Ismerősnek tűnik... Nászinduló, „Önök megjelentek... igen”. Tíz perc alatt vége az egésznek. így az egyházi szertartásra fél órát várni kell. Sétálgatunk, ismeretlen emberekkel érdektelen dolgokról beszélgetünk. A templomban, az előttünk lévő sorban sötétszürke öltönyös, csokornyakkendős, bajuszos férfi ül. Hm... Érdekes... A visszaúton úgy helyezkedünk, hogy egy kocsiba kerüljünk. Óvatosan érdeklődünk. - Neked hány testvéred van? — Furcsán néz. -Nekem egy sem. Miért? - O, semmi... A vacsorához hófehér farmert és pólót ölt, majd - mintegy lazításul - barna rövidnadrágban és kockás ingben kóvályog a sörösüvegek között... Táncolni kezdünk. Barátunk fekete nadrágban, fehér ingben és fekete mellényben pompázik. Ezt az öltözékét nagyon szeretheti, legalább két órán át magán hagyja. Ekkor ismét eltűnik... Többen fogadást kötünk a következő szerelésre. Pénz az ablakban. Lila kezeslábast senki nem tippelt. Az overall nem hosszú életű, mert a menyasszonytánc következik. Ehhez pedig rozsdaszínű öltöny, halványlila ing és fekete „csoki” dukál. Lassan oszlik a társaság. „Hívj fel, írjál!” Nini, a bajuszos is jön elköszönni. És - horribile dictu - még mindig a legutóbbi ruhájában! Már nagyon fáradt lehet... Ka-feTalálkozások Interjú tyúkanyóval —Tudja-e, kedves Tyúkanyó, hogy mostanában sokan szidják? — Tudom! —Néhány évvel ezelőtt egy illetékes úgy nyilatkozott, hogy maga nem hajlandó, csak két forintért!!) tojást tojni, most meg tizenkettőre a szeme se rebben! Nem sok ez egy kicsit? — Ez nézőpont kérdése, mert azért a tizenkettőért én nagyon is megküszködöm! Ráadásul mi magunkra vagyunk utalva, nincs érdekvédelmi tanácsrmég a sztrájkjogot is elvette a gazda - a seprűvel! Arról meg nem is akarok beszélni, hogy a pénz is olyan kicsi lett, hogy lassan már a szemétdombon se érdemes ka- pirgálni utána. —Jó. de ez nem a mi gondunk! Miért a vásárlóval kell megfizettetni az eredmény- leien tojást? — Lehet, hogy tyúkeszem van, de azért annyit én is tudok, hogy az általam előállított termék még áfa nélkül is sokba kerül! Én nem akarok hivatkozni a gazdasági helyzetre meg az inflációra, de vegyük sorra a tényeket! Napról napra egyre drágább minden, olcsóbb meg semmi se akar lenni. Drága a táp (áfásan), folyton emelik az energia árát meg mindent. Tudja maga, hogy mennyi a tojás világpiaci ára?! Azok se különbek — igyekszünk felzárkózni hozzájuk! Csak csendesen megsúgom: már a kakas se a régi! — Elgondolkozott már azon, hogy mi lesz így velünk, vásárlókkal? — El hát, de csak egy dolgot tudok javasolni (bár a tyúkeszem miatt ezt sokan semmibe veszik), hogy mértéktartóan kezeljék az árak emelését, mert mi csak így tudunk válaszolni rá! Emelem, emelem, hogy nekem is legyen kenyerem — a kakas is folyton ezt kukorékolja, de az sem hallatszik az égig, vagy csak tojnak rá? Tyúkul lefordítva: ha ti emeltek, mi is emelünk! Hát mit mondjak erre??? Ha már a tyúknak is (csak) ennyi esze — Gyöngyösi — 1994. július 11., hétfő Néhány asszony összehajolt • M Bevallom őszintén, amikor a feleségem egy napon azzal állt elő, hogy néhányan elhatározták: ők megalakítják a Mátészalkai Nőegyletet, először jót mosolyogtam magamban, majd valami válaszfélét diinnyögtem... és ezzel magamban elintézett- nek tekintettem a dolgot. Hittem is, nem is, de inkább amolyan fellángolásnak, hirtelen nekibuzdulásnak véltem az egészet. Hogy az élet - valamennyiünk szerencséjére - nem engem igazolt, azt most töredelmesen és férfiasán be kell ismernem. Az a bizonyos beszélgetés nejemmel közel két éve zajlott le, hiszen ekkor kezdődött a Mátészalkai Nőegylet „újkori” történte. Vajon mi vezette, vezeti ezeket a lányokat, asszonyokat, hogy rendszeresen találkozzanak, terveket szőjenek, s azokat közösen megvalósítsák? Egyáltalán milyen céllal alakultak? Erről beszélgettem Czibula Józsefiéről. a Mátészalkai Nőegylet vezetőjével, aki a szálkái Képző- művészeti Galéria és Zálogház tulajdonosa.- A nőegylet jó szándékú, másokon segíteni akaró nők társasága, akik rendezvényeiket e cél szolgálatában szervezik - summázza véleményét Klárika. Csak olyan terveket tűztünk magunk elé - mondja a vezető -, amelyekben biztosak voltunk, hogy meg is tudjuk valósítani. Az első ilyen látványos akció 1992 telén a karácsonyi vásár volt. Ruhagyűjtést hirdettünk. Több mázsa használt ruha, játék, könyv gyűlt össze, amit karácsony előtt árusítottunk a Kraszna Áruházban 10-15 forintos áron. A kezdeti sikereken felbuzdulva újabb terveket szőttek a nőegylet tagjai. Felvették a kapcsolatot az óvodákkal, ajándékot vettek a csöppségeknek, de gondoltak az öregek napközi otthonának lakóira is.- Legfőbb célunk áz, hogy segítsünk a szegény, rossz körülmények között élő embertársainkon. Jó viszonyt alakítottunk ki az egyházakkal, vállalatokkal, vállalkozókkal. a város vezetőivel, hiszen terveinket csak az ő segítségükkel tudjuk megvalósítani. Ennek érdekében például két éve megrendezzük a nőegylet farsangi mulatságát, amely tulajdonképpen jótékonysági bál. A bevételt az általunk létrehozott alapítvány számlájára fizettük be, amely a városi uszoda létrehozását támogatja. És az eredmények sora még korántsem teljes, hiszen a nőegylet szervezte meg Mátészalkán az első nyugdíjas pedagógustalálkozót. Szintén az ő kezdeményezésük volt a városi kismama-találkozó, ahol pszichológus és gyermekorvos válaszolt az érdeklődők kérdéseire. Ők látták vendégül Mátészalka holland testvérvárosának, Zewenaarnak a küldöttségét, amely - teljesen véletlenül - csupa férfiból állt! A nőegylet indíttatására alakult meg a Vállalkozó Nők Mátészalkai Szervezete, melyhez hasonlóval nem sok város dicsekedhet. Egy régi hagyományt is szeretnénk felújítani - folytatja a nőegylet vezetője. Az elmúlt év őszén - a szálkái Rotary Klubbal közösen szüreti felvonulást és bált rendeztünk. A bevételből a mozgássérülteket láttuk vendégül karácsony ünnepe előtt. T ermészetesen mindehhez pénzre van szükség. Nos, a pénz egy részét támogatóktól kapják, de nem jelentéktelen rendezvényeik bevétele sem. Épp a napokban látott napvilágot az a mátészalkai képeslap is, amely a nőegylet gondozásában jelent meg a város 25 éves jubileuma alkalmából. A további terveikről is szívesen nyilatkozott Czibula Józsefné: a jövőben is felvállalnak minden olyan rendezvényt, amellyel embertársaikon közvetve vagy közvetlenül segíthetnek. Nem nagy szavakkal, „csupán” hittel és emberséggel. S mindehhez mit fűzhetnénk hozzá? Talán csak annyit: kívánunk nektek, mátészalkai lányok-asszonyok. erőt és jó egészséget, kitartást e nemes és áldozatos munkátokhoz! Szamosi István A holland delegáció tiszteletére adott fogadás NYÁRI KÉRDÉSEK A szünidőből hátravan még két hónap. Ezzel kapcsolatban kérdeztünk meg három fiatalt. 1. Mit csinálsz a nyáron? 2. Voltál-e már külföldön? 3. Mennyi pénz van most nálad? 4. Legszívesebben melyik országba utaznál el? 5. Beszélsz-e valamilyen idegen nyelven, s ha igen, milyen szinten? Petrezselyem Anita a tanárképző főiskola másodéves hallgatója matematika—testnevelés szakon 1. Edzeni, atletizálni fogok. Július 29- től pedig a Balatonon pihenem ki a fáradalmakat. 2. Igen, Spanyolországban. 3. 600 Ft. 4. Norvégiába. 5. Németből van egy középfokú nyelvvizsgám. Kovács Tímea kozmetikustanuló a 107-es sz. szakmunkásképző intézetben 1. Edzeni fogok (atlétika). 2. A Pro Musica kórussal jártam Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és Németországban. 3. 300 Ft. 4. Olaszországba. 5. Franciául tanultam, de nincs nyelvvizsgám. Serbán Sándor szeptembertől a Kossuth Lajos Tudományegyetem pszichológia szakos hallgatója (20 éves) 1. Alkalmi munkát vállalok, „csavar gok”. 2. Igen, Görögországban. 3. fs00 Ft. 4. Angliába szeretnék eljutni. 5. Kezdetleges angoltudással rendelkezem. Locspocs az utcán Az utca vizes. Locsolnak. Biztosan az aszfaltnak is melege van, s tudvalevő, ő nem tud árnyékba vonulni Sajnos nem mindig van szerencséje, hiszen drága a locsolóvíz.. Pedig a park- fenntartók is panaszkodtak, hogy nem tudják folytatni munkájukat, mert minden kiég. Kapnak hitelbe vizet, de ebből nem csinálhatunk rendszert.. De hideg az nincí? És a locsolókocsik locsolnak. Hébe-hóba Ha van pénz locsolóvízre..
