Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)

1994-06-09 / 66. szám

UJ KELET írni HAZAI KITEKINTŐ 1994. június 9., csütörtök 7 KRIMINALEXPO '94 A globális biztonság megteremtésé- *5 hez társadalmi-hatósági és nemzetközi együttműködésre, valamint határokon túllépő összefogásra van szükség - hang- ; súlyozta Göncz Árpád köztársasági el- : nők, a Kriminálexpo '94 szerdai meg- ; nyitóján a Budapesti Kongresszusi Köz­pontban. A háromnapos rendezvényen j hazai és külföldi cégek mutatják be az informatikai, környezetvédelmi, szemé­lyi és rendezvénybiztonsággal kapcso­latos termékeiket, megoldásaikat. Kiállí­tanak az elmúlt évi tenderek győztesei és látható lesz az idei választásokat tá­mogató informatikai rendszer is. „ Az államfő megnyitó beszédében ^ rámutatott: amíg Magyarország el volt I» zárva a világtól, nem létezett szervezett bűnözés, de a határok megnyitásával és a szabadság elérkeztével „begyűrűzött” ez a jelenség. A kiállítás mellett konferenciák egé­szítik ki a Kriminálexpo ’94 programját: a nemzetközi környezetvédelemről, a modern bűnüldözéshez szükséges együttműködésről és kommunikációról, a sértettek szerepéről és jogi helyze­téről, valamint a világkiállítás bizton­sági rendszeréről tartanak tanácskozást, magyar és külföldi szakemberek rész­vételével. A Kriminálexpo kísérőren­dezvényeként kerül sor a HISEC '94 el­nevezésű adatvédelmi és adatbiztonsá­gi rendezvényre, illetve konferenciára. EGÉSZSÉGÜGYI NAPOK SIÓFOKON Az 1. Magyar Egészségügyi Napok háromnapos rendezvénysorozata kezdődött szerdán Siófokon. A mintegy 160 hazai egészségügyi intézmény közül 120 képvisel­teti magát a tanácskozáson. Ez az első alkalom, hogy az orvosok, az ápolók, az egészségügyi, gazdasági vezetők, az egészségügyi menedzserek, illetve a Magyar Kórházszövetség tagjai közösen vitatják meg az egészségügy aktuális kérdéseit. A tanácskozáson szó lesz egyebek között az egészségügy finanszírozásának egyen­lőtlenségeiről. a társadalombiztosítás aktuális kérdéseiről, valamint a járóbeteg-ellátás privatizációjáról. Az Uni-Cron Kft., mint a rendezvény házigazdája, mintegy 80 kiállító részvételével nemzetközi szakkiállítást és vásárt is szervezett erre az időre. Búza Kiszomboron A Makó melletti Kiszombor község­ben szerdán kezdődött az a kétnapos búzafajta-bemutató, amely már évek óta a szakma egyik legjelentősebb találko­zójának számít. Az érdeklődőknek a Szegedi Gabonatermesztési Kutató- intézet szakemberei adnak tájékoztatást a búzanemesítési és termesztési kutatá­sok eredményeiről, amit szántóföldi faj­tabemutató követ - mindkét napon. A GKI 22 új búzafajtát kínál a terme­lőknek és a forgalmazóknak. Közöttük szerepel az a hat durumbúza is, amelye­ket az olasz tésztákhoz (spagetti, ma­karóni) használnak alapanyagként. Az új nemesítésű búzák mellett 8 árpa- és két zabfajtát is bemutatnak a kétnapos rendezvény alatt Kiszomboron. Törvény a betegek jogairól LEGYEN „TETTESTÁRS" A PACIENS! Mindannyian lehetünk betegek, és saj­nos, ilyenkor sem az az egyetlen gondunk: hogyan gyógyulhatunk meg mihamarabb. Nem is csak az, hogy kizökkenve meg­szokott életritmusunkból, hogyan tegyünk eleget kötelezettségeinknek, hanem az is: megtudhatjuk-e egyáltalán - és kellő mélységben -, hogy mi a betegségünk? És hogy milyen terápiás lehetőségek között választ az orvos - helyettünk? Ha pedig már biztosnak látszik a szerencsés gyó­gyulás, még mindig ott a nálunk még meg­kerülhetetlen kérdés: hogyan adjuk át a hálapénzt és mennyit? Más lehetne a hely­zet, - emberibb és tisztázottabb, ha meg­születne végre a betegek jogairól rendel­kező törvény. Erről beszélgettünk dr. Szol­noki Andreával, a fővárosi László Kórház osztályvezető főorvosával, aki - szabadde­mokrata képviselőként - a főváros egész­ségügyi és sportbizottságának elnöke is.- Tény, hogy nálunk a beteg kiszolgál­tatottságát még nem sikerült megszüntet­ni - állítja a főorvos-asszony. - Sőt, a hála­pénzt sem. Az ok több annál, minthogy csupán beidegződésekkel, honi szokással magyarázzuk, habár - amint azt az egyéb szolgáltató szakmákból is látjuk - ez a ha­tás is él. Sajnos, teszem hozzá, mert hála­pénz csak ott divat, ahol a viszonyok és a fogalmak tisztázatlanok. Visszatérve az egészségügyhöz: az állampolgár ugyan hall valamit arról, hogy mennyi pénz kerül az ágazatba, de hogy annak részletesen mi a további sorsa, arról már csak édeskeveset tud. Arra sem gyakran gondol, hogy aki járulékot fizet, annak joga van tudni min­dezeket. Én el tudnám képzelni, akár a félévenkénti részletes elszámolást is. De mert ez hiányzik, ha megbetegszünk, nem természetes jogainkat kívánjuk érvé­nyesíteni a rendelőben, kórházban, hanem hálapénzzel szeretnénk elősegíteni, hogy hiánytalanul megkapjuk, ami a pénzünkért jár, vagy esetleg egy kicsit többet is. - A terjedő magánpraxisban azonban nyilvánosak a kezelési, ápolási díjak...- Valóban, s bár az árak borsosak, ott a hálapénz már nem divat. Benne van az ár­ban, s a beteg egyértelműen tudja: mit kell fizetnie, s azért mire tarthat igényt.- Ám ez csak egy kérdés a sokból. Igen, - ismeri el dr. Szolnoki Andrea. ­A magyar betegek nagyon keveset tudnak a jogaikról, s amiről nem tudnak, az gya­korlatilag nincs is. A betegjogi törvény mielőbbi életbe léptetése ezért is volna égetően fontos! Hogy tisztán lásson a tár­sadalom: van-e joga a járulékfizetőnek tudni, hogy mire fordítják a pénzét? Van- e joga tudni a betegnek, hogy nemcsak kérheti: mondják meg kezelése előtt a di­agnózist és a lehetséges gyógymódokat, azok összes kockázatával, s azt is, milyen eszközökkel kívánják gyógyítani, hanem ellenezheti is a neki nem tetsző orvosi el­gondolásokat. És nemcsak úgy, mint a jelen gyakorlatában, hogy a műtétre váró - sajátos lelkiállapotban lévő - beteggel aláíratják a műtéthez a beleegyező nyilat­kozatot, formanyomtatványon, hanem ide­jében és részletesen felvilágosítják az őt érintő kérdésekről, lehetőségekről. Hogy ne kiszolgáltatott páciens, hanem mintegy „tettestárs” legyen a beteg!- Hogyan képzeli a betegjogi törvény mielőbbi megszületését? Korábban azt akarta a kormányzat, s ezzel a többség egyet is értett, hogy majd az egészségügyi törvény részeként léptes­sék életbe a betegjogi törvény passzusait. Ez azonban újabb időhúzás volna. Annál is inkább, mert a betegek jogait összefogla­ló pontokat -melyeket a pártokkal egyez­tettek - máris magasabb fórumon lehetne tárgyalni. És nem is nagyon vitatni, mert e téren szerencsésen találkoznak a külön­böző politikai erők nézetei. Mindenki egyetért abban, hogy szerencsétlen dolog volna az egészségügy helyzetét négy éven­ként alaposan megváltoztatni. Mivel ha­sonló gondolatokat vallanak a szakem­berek, megköthető volna akár egy egész­ségügyi paktum is, amely az erők szét- forgácsolása helyett összefogásra serken­tene, s a törvénykezésben is előre rangso­rolná e fontos, s az alkatunktól függetlenül bármely pillanatban személyes sorsunkká válható kérdés megnyugtató megoldását. Szállt a nóta a Tisza partján Az ungvári járási Eszeny községben tar­tották meg vasárnap délelőtt a VI. Kár­pátaljai Magyar Folklórfesztivált. Több mint tíz magyar együttes és egyéni előadó- művész mutatkozott be a szemerkélő eső ellenére is sikeresnek mondható sereg­szemlén. A résztvevőket többek között üdvözölte Czurkó János a megyei tanács megbízott elnöke, Szerghij Usztics a megyei állami közigazgatás elnökének első helyettese, Monori István, a Magyar Köztársaság ung­vári főkonzulja. Monori úr többek között hangsúlyozta: reméli, hogy a kárpátaljai magyarok megőrzik élet- és munka­kedvüket. identitástudatukat. Ehhez pedig sokban hozzásegítheti őket a népművészet ápolása és művelése is. Az egymást követő számokban megfi­gyelhettük a múlt és jelen érintkezését, a régi, apáról fiúra szálló dalok, táncok szépségét. Többek között igen magas színvonalú műsorral jelentkezett a fesztiválon a ma­gyarországi vendégegyüttes» — a tiszakerecseni vegyeskórus, mely dr. Győrffy Pál vezetésével lépett fel. A tisza- kerecsenyiek már évek óta barátságot ápolnak az eszenyiekkel, többször is jár­tak itt, koncerteket adtak. Sok tapsot kapott a pallói magyar cite- razenekar. melyet Kerek Ferenc érdemes művelődési dolgozó vezet, s éppen most méltatja fennállásának negyed évszázados évfordulóját. A beregi folklórkincseket szólaltatták meg a nagyberegi folklór­együttes tehetséges tagjai, Munkácsról a II. Rákóczi Ferenc Irodalmi és Művelődési Kör énekkara szerepelt a fesztiválon. Most is remekeltek a tiszapéterfalvi, a derceni táncosok, valamint a házigazda eszenyiek. Amit hiányoltunk: szívesen hallottunk volna több autentikus népdalt és népi rig­musokat; jó lett volna, ha a műsorban nagyobb teret kap a helyi népszokások be­mutatója. A szokottnál valamivel szegé­nyesebb volt — részben az eső miatt — a népművészek kiállítása is. -radványi­A pallói citerazenekar Fotó: Markovics Mátyás

Next

/
Oldalképek
Tartalom