Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)

1994-06-01 / 59. szám

ÚJ KELET KITEKINTŐ 1994. június 1., szerda 7 Milliomosok közelről (3.) Kétszázmillió giliszta — Tőzsér úr, Ön jóképű, 36 éves és többszörös milliomos. Mennyi tőkével kezdte a karrierjét, kik segítették, jelen­leg hol tart? — Szüleim hamar meghaltak. Öten voltunk testvérek, és ha hiszi, ha nem, két alsónadrággal jöttem fel vidékről. Öt évig fűtetlen albérletben laktam, ágybér­letre jártam. Ezután kőműves kisipa­rosként dolgoztam újabb tíz évig. Ez a tevékenység alapozta meg jelenlegi anyagi helyzetemet, de már nem foglal­kozom ilyesmivel. Biogilisztával, bio­humusszal és proteinliszttel gazdálko­dom. — Hány év kellett ahhoz, hogy ez az üzlet kibontakozzon, és elérje mai szintjét? — 1988-ban kezdtem, akkor 50-60 fdlér volt egy giliszta. Ma 5-6 fillér! 150- 200 milliós állományom van. Két év alatt 3,5 millió forint hasznot hozott ez az üzlet. Két „profival” kezdtük a munkát, én adtam a tanyát és a tenyész­tés beindításához a 100 ezer forint kez­dőtőkét. Időközben társaim kiszálltak az üzletből, egyedül maradtam. — Saját maga foglalkozik a tenyész­téssel? —Nem, alkalmi munkásokkal és egy­két főállású emberrel dolgozom.-— Mennyi pénze van ma? — Tudja, ezt már csak azért sem tu­dom pontosan megmondani, mert a rokonság körében szétoszlik a pénz. Mindenki vezet valamilyen kis üzletet. Mercedesem van, a feleségemnek is van kocsija. A mai napig is perelek külön­böző vállalatoktól 3,5 millió forintot. Tőkém nemcsak készpénzben van, hanem például anyagban is. Idén ko­molyabb összeget várok a humuszból származott üzletből. Vettem egy tanyát Hemádon — a hegyekben —, ahová egy népies stílusú, nádtetős panziót fogunk építeni. Ez kb. 20-30 millió forintba kerül. Szeretnék rá hitelt felvenni, kollégáim ingyen jönnek segíteni. Sok pénzt tudok spórolni anyagban, mun­kaerőben is, mivel én magam is kőműves voltam. Ez a panzió 16 szobás lesz, apartmannal, lovardával, teniszpá­lyával, játékteremmel, szaunával. Egy külön autóscampinget terveztem mellé, hogy a turistáknak ne kelljen Budapest­re bejönniük, hanem az idén elkészülő MO-s autópálya segítségével rögtön tovább mehessenek Bécsbe. — Milyen ambíciói vannak még? — Szeretnék egy kis állatkertet. Min­den állatból kettőt szeretnék tartani. Tudja, én falun nőttem fel és nagyon sz­eretem az állatokat, a friss levegőt. Régebben 2 medvém is volt! Most is van kecském, bárányom, lovam, nyulam, csirkém, kutyáim. Szeretnék majd venni hattyút, kacsaúsztatóba libát, csacsit, pónit a fiamnak stb. Télen lehetne lovagolni, vadászni, — vannak őzek, fácánok, kirándulni a közeli Pusz- tavacsra, valamint Örkényre. Megvettem ezenkívül Szentendrén a Pajzán Panoptikum nevű helyet. Étterem, presszó, butik kapcsolódik hozzá. — Lehet tisztességesen ennyit keres­ni? — Lehet! Azt mindenki tudja, hogy a pénz hozza a pénzt. — Mi a véleménye a gilisztabot­rányról? Tényleg nem jó üzlet már a giliszta? — A botránynak csak a fele igaz. Azok nem jártak jól, akik gyorsan akar­tak meggazdagodni. Én a végén kap­csolódtam bele, és bátran állíthatom, hogy ma is jó üzlet. Eddig csak szaporí­tottuk a gilisztákat, mert a humuszhoz minimum 10 millió gilisztára van szük­ség! Most kezdődik igazán a hu­muszgyártás. Abból pedig évi 5 millió forintot lehet profitálni! A műtrágya miatt savanyodik a föld. Ezért a biohu­musz, amit valutáért el lehet adni külföldre. Nekik is jó üzlet, hiszen pld: Svájcnak, az NSZK-nak, Kanadának az ottani klíma miatt nincs biogilisztája. Nekünk is szükségünk van a humuszra, hiszen azokat a terményeket — zöld­ség, gyümölcs —, amiket a humuszunk segítségével termesztenek, csak drágán vásárolhatjuk majd meg. — Mit javasolna az újrakezdőknek? — A gilisztát, nézze, 400 ezer forint­ból nem lehet csinálni. Én szerződést kötnék velük, és ez jó háttérbázist jelenthetne. Mert még csak most indul be egy másik, sokkal érdekesebb üzlet, a proteinlisztgyártás. Nagyüzemi szin­ten tisztítják, aprítják, szárítják, prése­lik a gilisztákat, és gyógyszeralap­anyagot, kozmetikumokat, étel­kiegészítőket, erősítőket gyártanak belőle. — Panellakásban laknak... — Igen. Ha kész lesz a tanya, le­költözünk a családdal, és tavasztól őszig lent leszünk. Régebben playboy-életet éltem, de megnősültem, és most család­apa vagyok. —Azt mondják, minél több pénze van valakinek, annál zsugoribb. Ón, hogy van ezzel? — Van abban valami, hogy igyek­szem megfogni a pénzt. De zsugori nem lettem. Buda Magdolna Helyhatósági választások Kárpátalján Újabb magyar-magyar párharc ígérkezik Az ukrán parlamenti választások egyik kárpátaljai szenzációja az volt, hogy a be­regszászi választókerületben a nyertes Tóth Mihály, Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke ellen indult, és kiütéses győzelmet aratott. Bár a szövetségen belül nem illik a jelenlegi vezetés nyilvánvaló választási kudarcáról beszélni, annyi mégis eldöntetett: a hely- hatósági választások során nem szabad kitenni az elnökség támogtottjait hasonló megmérettetésnek, hisz egy esetleges Huszti felvonulás Bizonyára sokak emlékeznek még az egykori kötelező május elsejei nagy fel­vonulásokra. Mostanság egészen más jel­legű demonstrációknak lehetünk tanúi. Huszton például több százan azért gyűltek össze a Függetlenség téren, hogy tiltakoz­zanak az egykori közös javak, amiket a bölcs ideológusok előszeretettel neveztek a nép tulajdonának, erőszakos és ugyan­csak gyanús privatizációja ellen. Több száz huszti adott ily módon hangot azon véleményének: nem ért egyet több igen komoly értéket képviselő épület el­kótyavetyélésével. A haszonélvezők, többek között a nemrég megnyitott ka­szinó tulajdonosai, a Talizmán Közös Vál­lalat illetve az Unió Kisvállalat képviselői sem tétlenkedtek. Ellentüntetést szervez­tek. Dolgozóik, illetve egy fiatalokból álló csoport közbekiabálásokkal, füttykoncert­tel igyekeztek elnyomni az elégedetlen­kedők szószólóit. Tettlegességig szerencsére nem fajult a dolog, így a kirendelt rendőrökre nem volt szükség. Mindehhez még csak annyit fűznék hozzá: ha minden gyanús priva­tizáció ürügyén kimennénk az utcára, életünk mostanság egyetlen nagy fel­vonulássá változna...-H­újabb vereség megkérdőjelezné a hatalmat jelenleg gyakorlók legitimitását. Nos, e célt nem sikerült elérni. Két választókerületben is megismétlődik a beregszászi eset, a magyar-magyar párharc. A Nagyszőlősi járási Péterfalva központú körzetben a KMKSZ egyik alel- nökét, Milován Sándort indítja. Ellenfele, a vállalkozók szövetségének támogatott­jaként Kőszeghy Elemér, a Kárpáti Igaz Szó című megyei napilap felelős szerkesz­tője, a KMKSZ választmányi tagja lesz. Nem marad magyar nemzetiségű ve- télytárs nélkül Brenzovics László, a KMKSZ kulturális titkára sem. Neki a bereg-vidéki mezővári központú válasz­tókerületben az ugyancsak választmányi tag badalói iskolaigazgatóval, Szabó Árpáddal kell majd megküzdenie. A helyzet pikantériája, hogy Szabó Árpádot a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezete eleve itt kívánta jelöltetni, ám a nagyválasztmányon kérésüket elutasítot­ták. Hari Szemükben az öröm Az általános iskolások számára fi­zikából, matematikából, valamint magyar nyelv és irodalomból három esztendővel előbb Szekszárdon elindí­tott „Határtalan tantárgyverseny” szer­vezőivel beszélgettünk el kezde­ményezésük eddigi tapasztalatairól, s a jövő terveiről. Alkalmat erre az idei áprilisi vetélkedő eredményeit elemző s a jövő évi találkozó tervét rögzítő május végi szatmárnémeti tanácskozás teremtett. Biczó Ernő szekszárdi tanár: Három évvel ezelőtt egyetlen alkalomra gon­doltunk s arra próbáltuk a Kárpát-me­dence Magyarországon kívüli ma­gyarlakta területeit bevonni. Amikor azonban a versenyt követően a kol­légákkal összeültünk, elhatároztuk: folytatjuk. Amíg emberi kapcsolatok léteznek köztünk, addig érdemes. Ér­demes többek közt az együttlétkor a tanulók és tanárok szemében egyaránt felcsillanó őszinte örömért. Cserhátiné Acs Adrienn, szekszárdi tanárnő: -Tavaly már Sepsiszentgyörgy volt a vetélkedő színhelye. Ötletünk kiteljesedése azonban az idén Szekszár­don sikerült. Bevontuk a verseny for­gatagába a Felvidéket és a Vajdaságot is. Nem rajtunk múlott, hogy Kárpátal­ja nem képviseltethette magát. Kialakult mostmár a résztvevőknek egy stabil köre - Szekszárd. Mátyusföld, Erdély és Becse -, s ezt nagyon nehéz lenne tovább bővíteni. Azonos vagy más tantárgyakból hozzá hasonlókat máshol is szervezni lehetne azonban... Varga Éva, óbecsei tanárnő: - Amikor a Vajdaságban napról napra az az érzésünk, hogy minden határ bezárul körülöttünk, akkor a Határta­lan tantárgyverseny újranyitást jelent. Valószínű, nem lesz könnyű jövőre elutaznunk Galántára, de megpróbál­juk, mivel feltöltődést, lelki erőt ad a találkozás a kisebbségi sors könnyebb elviseléséhez. Mézes Rudolf, a Csemadok galántai területi szervezete választmányának tagja: - Támogatjuk és felkaroljuk az ötletet, vállaljuk a vetélkedő 1995-ös megrendezését. Ha az idősebb nem­zedéknek 1989-ig nem adatott meg, legalább gyermekeink éljenek annak lehetőségével, hogy közvetlenül megismerhetik egymást s az anyaországon kívül élő magyarság kultúráját. Matekovits Mihály, aradi tanár: -Érdeme a vetélkedőnek, hogy egyet­len szakmai, kulturális vagy politikai szervezethez sem kötődik. Olyan tí­pusú háziverseny, melyet lelkes pedagógusok felülről jött utasítások nélkül szerveznek- szabadidejükben. Talán nem is a verseny, hanem az együttlét a fontos. A szó nemes értelmében akár fesztiválnak is nevezhetnénk. Én magam is példamu­tatónak tartom. Addig fog élni és ered­ményt felmutatni, míg vannak lelkes, jövőben hinni tudó, szemükből pedig örömet sugárzó pedagógusok. Muzsnay Árpád Törőcsik Jolán kecskeméti intarziaművész kétszázféle fát használt fel alkotásaihoz. Intarziái most a Kiskunfélegyházi Galériában láthatók (MTI-fotó: Medgyasszay Gy. Béla) Scott kapitány végrendelete Naplójáról végrendelkezik egyebek között Scott kapitány, a híres brit sarkkutató abban a most napvilágra került levélben, melyet júniusban bocsátanak árverésre Londonban. Az előreláthatóan 15-20 ezer fontos áron kikiáltásra kerülő okmány eredete még ismeretlen, de a londoni Guardian szerint ez az egyik legutolsó doku­mentum, amelyet a Déli-sark egyik felfedezője hagyott hátra. Mint a levéből kiderül, Scott és a norvég Amundsen expedíciói szinte ugyanott kötöttek ki, mégis három hét különbséggel érték el a fehér földrész belsejét. Azonban míg Amundsen határo­zottan tört a cél felé, Scott csapata térképészeti munkákat és más tudományos vizs­gálatokat is végzett menet közben. A kapitány embereit ez a lemaradás elkeserítette, mielőbb haza akartak térni, de a visszaúton elpusztultak. Maga a brit sarkkutató sem tért vissza élve erről az útról. Az 1911. október 31-én keltezett hétoldalas fel­jegyzés a Cape-Evans-i kutatóbázison keletkezett, és Francis Drake-nek, az expe­díció Londonban tartózkodó titkárának szól. Scott utal rá, hogy a tél beállta előtt aligha remélheti, hogy a Terra Nova hajó fedélzetére lépjen, és a jég torlódása is lassíthatja a hajó útját. A levél olyan útmutatásokat is tartalmaz, amelyeket a kapitány távollétében kell végrehajtani. A sarkkutató megmossa Drake fejét, mert túl sok pénzt költ az expedíció fotósára, Herbert George Pontingra, és elárulja, hogy jég­kunyhója mely részében van elrejtve a naplója. Kiköti, hogy visszatéréséig ne nyúl­janak hozzá, ha pedig vele történik valami, adják át feleségének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom