Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)
1994-06-06 / 63. szám
UJ KELET MAGAZIN 1994. június 6., hétfő 9 Nem mutogatni, 'fényképein!' kéner hanem segíteni!" Ciaánvúton Entsencsen Az encsencsi cigányok között Csoki az erős ember. Határozott, bár időnként határozottan változó véleménye van Borossról és Hornról, több- és egypárt- rendszerről, kisgazdákról és 'komonisták'- ról. De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy ő — ha akarja— megint kihívja ide az újságírókat meg a pesti tévéseket, mert az már mégiscsak szégyen, hogy amott a bogáti út mellett azok a cigányok még mindig úgy élnek. És hol van az önkormányzat által megszavazott egymillió? Abból négy kis házat lehetne venni nekik a faluban! Itt meg mikor lesz már utca- névtábla (Dobó!)? Amott, azok a cigányok, persze nyomorúságosán élnek. Illetve - nézőpont kérdése. A fiatalasszony épp a negyedik gyerekét várja (Kettőt már elvettek, ők a mamánál vannak, ez itt egy, egy meg a hasamban...), a viskón ki-be jár a szél (Na meg ettől az esőtől be is ázunk, még jó, hogy nájlonzacskót kötöttünk a tető alá!). Egy kicsit szidja még a „tanácsot”, s teszi mindezt üdvözült mosollyal, derűs arccal. — Megint csúfságunkra hozza az újságot, a tévéseket, pedig nem mutogatni, 'fényképeim' kéne, hanem segíteni! — mondja a zömök, bajszos férfi. — Szígyejjük mink ezt, de hát micsinájjunk, elég baj ez nekünk! Kicsit megnyugszik, amikor elmondjuk, nem tévében akarjuk őket mutogatni, nem a patkányokról akarunk írni (patkányok? tudok én olyan magyart, akinél ugyanúgy van), hanem azért jöttünk, hogy meghallgassuk őket. Feltűnik, hogy mindent feltételes módban fogalmaz: — Kivetném én azt a kis vályogot egy jobb házhoz, termelnék én itten egy kis krumplit, ezt-azt, fizetném én az OTP-kölcsönt, megcsinálnám én a tetőt! —; Aztán minden megáll a levegőben, minden úgy marad. Az asszony is utólag okos. Csak egy fia született, pedig ha tehetné, most szülné a gyerekeket sorban, lehetőleg ikreket, egész focicsapatra valót, mert akkor jönne a pénz, volna megélhetés. Dr. Bihari Károly jegyző szerint a 2100 lelkes faluban hét-nyolcszáz cigány él, igaz, az iskolában már negyven százalék körüli az arányuk. — A legelesettebb öt-hat család él a putrikban, s bár igényük lenne, hogy eljöjjenek onnan, ennek érdekében semmit sem tesznek. Beletörődtek ebbe az életformába, megszokták. Az encsencsi cigányok nagyobbik része jó, esetenként kifejezetten jó körülmények között él. A 80- as években kamatmentes kölcsönökkel - C-hitel, belvizes - összkomfortos lakások épültek. Csokiék majdan Dobó névre hallgató utcájában a kapukon belül ott a gázcsonk. Rengeteg közöttük a munka- nélküli, de ez a magyarok között sincs másként. Hogy van-e közöttük etnikai feszültség? Cigányellenesség mindig is volt, de nem mondható általánosnak, s különben is együtt kell és lehet élni. A polgárőröket is figyelmeztetnem kellett, hogy túlkapásaikkal feszültséget gerjeszthetnek. Mi az önkormányzatban encsencsi állampolgároknak tekintjük őket, legyenek akár magyarok, akár cigányok. Nem is lehet másként. A lakáshoz jutás támogatására elkülönített egymilliót is a saját erőfeszítéseket kiegészítő segítségnek szánjuk. Czakó úr - a jegyző nem Csokizik - még csóválja a fejét egy ideig, értetlenül tekint a világ bonyolultságára. Pedig az már csak ilyen... Fekete Antal Riportunk június 2-án KÉSZÜLT A CIGÁNYTELEPEN A FELVÉTELEKET Bozsó Katalin KÉSZÍTETTE
