Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)

1994-06-02 / 60. szám

UJ KELET 1994. június 2„ csütörtök 3 A dolgozó egyben tulajdonos is- A vállalat jelenlegi tulajdonosa ki­lencvennégy százalékban a vállalat dolgozóiból álló MRP (Munkavállalói Résztulajdoni Program) Szervezet, és hat százalékban a kisvárdai valamint a sz- abolcsveresmarti önkormányzat - tájékoz­tatott Szilágyiné Gajdos Éva, a KAROF- LEX Fékbetétgyár Kft. műszaki igazgatóhelyettese.- Akkor itt a munkavállaló saját mun­kaadója?- Ez korántsem ilyen egyszerű. Saját befizetéssel és hitelfelvétellel jutottak a tulajdoni hányadhoz. Mivel a kormány a hitelezés gazdája, ennek pedig tizenöt év a futamideje, valójában csak utána érvényesül maradéktalanul a résztulaj­donosi jog.- Ez ideális állapot.- Az lenne, ha a korábbi hatszázötven dolgozót tudnánk foglalkoztatni, de jelen­leg ennek csak a felére van lehetőségünk.-Az oka?- Még az elődünk, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár idején elveszítettük a szovjet piacot, ahova, négymillió fék­betétet gyártottunk. Most is ez a fő profi­lunk, fékbetéteket, tárcsafékeket, ipari súr- lódóelemeket gyártunk. A német JURID céggel megkötött licencszerződésünk segít a nyugati piacok kiépítésében, és a saját fejlesztésű termékeinkkel együtt Angliá­ba, Írországba, Finnországba, Görögországba is szállítunk. Mi elégítjük ki a hazai nehézgépjárművek és buszok fékbetét igényeit is, és tárgyalunk a cse­hekkel, hogy a Skodához itt gyártanánk a súrlódóelemeket.- Ezek szerint önök azbeszttel dolgoznak, ami környezetszennyező.- A gyártmányok közel hetven száza­léka már azbesztmentes kivitelben készül, és fokozatosan megszüntetjük ezt a tech­nológiai megoldást. Flatósági engedély alapján folyik a gyár területén található hulladék ártalmatlanítása. Ez jelentős fel­adatot és többletköltséget jelent vállala­tunknak.-Jelent-e ez fizetési gondokat?- A gyár nyereségtermelő képessége még alacsony. Ezek ellenére súrlódásmen­tesen eleget teszünk bérfizetési és a gazdálkodással összefüggő folyó fizetési kötelezettségeinknek. Aradi Balogh Attila Valami mozdulni látszik Nyírszőlősön Kémcső helyeit likőrösüveg A METRIMPEX Rt. Sóstóhegy Mg. német sőt svájci cég megrendelésének Szövetkezet Üvegtechnikai Üzeme egyre sikeresebb eredményeket mutat fel. Laboratóriumi üvegeszközöket készítettek 1982-től egészen az előző évtized végéig. A gyár és a termelés szépen fejlődött, ezzel együtt a mun­kahelyek is gyarapodtak. Egészen ad­dig, amíg termékeik piacot találtak. A legjobb évükben a 240 dolgozó 120 millió forintnyi értéket állított elő. — Országunk és szomszédaink gaz­dasági életében történt változás néhány éves pangást hozott üzemünkbe — mondta Pethe István igazgató,- bár akkor sem voltunk veszteségesek. Keletre az ottani országok pénzügyi nehézségei miatt nem szállítunk. Nyu­gaton pedig visszaesett a kereslet a la­boratóriumi termékek iránt, mivel az analízist, elemzést kis anyag és eszköz igényes számítógépes rendszeren vég­zik. Termelésünk és létszámunk drasz­tikusan csökkent. A szerencse és a kar­cagi üveggyár igazgatója segített. Hozzánk irányított egy olasz palackozó cég-tulajdonost 1991-ben. Az volt az igénye, hogy kézi megmunkálással készítsünk üzemének butéliákat. Mivel eddig is így dolgoztunk különösebb beruházást nem igényelt az új feladatra történő átállás. A tavalyi árbevételünk már több mint negyven millió forintra rúgott. Ez évben több olasz, osztrák, köszönhetően hatvanmilliós bevétellel számolunk. A jövő év az előzetes tár­gyalások alapján még biztatóbb. A létszámot is szeretnénk bővíteni a mos- tani 42-ről ötven-ötvenötre. Sajnos nem nagyon jönnek az üvegipari szak­munkások. Nézem az igazgatói iroda kis kiállítását. Több tucat különböző nagyságú és számomra korábban elképzelhetetlen formájú üveg. Vajon hányfélét készítenek, és mit töltenek bele? — Mindig olyan alakút készítünk, amelyet megrendelnek. Eves szinten több száz formájú és űrtartalmú üveg­et és poharat gyártunk. Ecetet, olajat, likőröket és konyakot, valamint borokat palackoznak beléjük. Lent az üzemcsarnokban üveg­csőből fújják, alakítják a díszes poha­rakat, flaskákat. Nehogy eltévessze a vevő kedvenc italát az egyik üvegben szőlő, a másikban cseresznye díszlik belül látványosan. — Én itt voltam ipari tanuló, majd szakmunkás — mondta Körmendi Gergely. - A nehéz időkben pedig megkaptam a munkakönyvemet. Most van munka bőven, annyit keresünk, amennyit — ha kell túlmunkában— dolgozunk. Kovácsvölgyi Zoltán A várossal kötött megállapodás alapján Sxoroagá plébánia Szűkösen van a nyíregyházi belvárosi plébánia, pedig igazság szerint az újonnan alakult Debrecen—Nyíregyháza székhe­lyű római katolikus püspökségnek is ott­hont kellene adnia. Csakhogy valamikor államosították az egész Kossuth téri épüle­tet, s az emeleten lakásokat alakítottak ki. — Az első, hogy a városi önkormány­zattal kötött megállapodás alapján végre felújítsuk, kibővítsük a plébániahivatalt— tájékoztat dr.Váradi József főesperes, püspöki helynök. Az emeletes saroképület földszintjén mindig is üzletek voltak. Az önkormány­zattal történt megegyezés szerint a föld­szint marad a városé — vagyis a bérleti díjakból ő húzza a hasznot. Ennek fejében viszont vállalta az épület teljes külső ta­tarozását a pincétől a padlásig, valamint a majdani püspöki palotához még júliusban át kell adni a Kossuth tér 4. sz. alatti épüle­tet, és a mellette lévő üres telket a székes- egyház mögött. Az egyház a maga szerény anyagi esz­közeivel már régen hozzákezdett a megkapott helyiségek belső áta­lakításához, átépítéséhez. Szükséges egy püspöki fogadó és pihenőhelyiség ki­alakítása, a plébános és a káplánok elhe­lyezése szintén sürgető. Az egyház annak a városképi szempont­ból fontos kötelezettségnek is eleget tesz, hogy bevezeti a távfűtést, hogy a gázkon­vektorok képe ne csúfítsa a majdan szép épületet. Most már azonban nagyon vár­ják a májusi közgyűlésen jóváhagyott felújítási keret alapján a kivitelezők mint­egy 34 millió forint értékű munkáját. Ugy­anis ha késlekednek a külső ajtók és abla­kok cseréjével, a pincében a közművezetékek átépítésével, akkor az eddig végzett munka is kárba veszhet. A legnagyobb építőipari munka pedig az udvari függőfolyosó teljes helyre­hozása, hiszen életveszélyesnek nyilvání­tották, hosszú ideje gerendákkal van aládúcolva. L.B. ■ Igen, édesem, az én férjem is megígérte, hogy 4 év múlva újra megpróbálja Ifj. Csizmadia Attila Lehangoló látványt mutat a plébánia városképileg védett épülete az udvar felől, az ott található üzletek papírdobozai, vala­mint az aládúcolt függőfolyosó miatt (Harascsák Annamária felvétele) Huszonnégy ország már megerősítette részvételét Expótúra 94 május — Ez nem lesz kész 96-ra — mondja Somogyi Zsuzsa a baktalórántházi gim­názium harmadikos tanulója, az EXPO 96 egyik épületének mélyalapja mellett. — Ennek kész kell lennie, nincs más választásunk! — száll vele vitába osz­tálytársa, Kovács Krisztina. Magam fogadást ajánlok Zsuzsának, a tét egy jégkrémtorta, amit 1996 május 10-én fogunk elfogyasztani. Akkorra ugyanis kiderül, melyikünk a vesztes, hiszen az EXPO-nak másnap meg kell nyílnia. A fogadást az tette lehetővé, hogy a világkiállítási programiroda meghí­vására harmincegynehány — főleg középiskolás — megyénkbeli diák tájékoztatást kapott az EXPO 96 elő­készületeiről, s megtekinthette az épít­kezéseket is. A csoport zöme a nyíregy­házi Kölcsey Gimnázium és a bak­talórántházi Vay Adám Gimnázium ide­genforgalmi fakultációs tanulói közül került ki. Ahogy belépünk a Programiroda Tüköry utcai épületébe, kis várakozásra kényszerülünk. A kiállítás makettje körüli „mini lelátót” éppen az előttünk érkezett zalai diákcsoport foglalja el. Pár perc múlva azonban már mi is hallgat­hatjuk a részletes tájékoztatót a nagy vál­lalkozásról. Képzeletben felkapaszko­dunk a szőlődombra, melynek aljában a hét magyar borvidék legjobb borait kós- tolgathatják majd — „pincei körülmények között”—az idelátogatók. Megnézzük az állandó — s később egye- temvárosként funkcionáló — létesít­mények makettjeit. Tudjuk már merre lesznek a később elbontandó nemzeti pavilonok, hol lehet majd bemenni a hatalmas — kívül fűvel borított — ren­dezvénycsarnokba, látjuk a szóra­kozóközpontot is. Megkeressük, merre épül a vatikáni pavilon — a majdani egyetemi kápolna. Ezután a tanácsterembe invitálják a csoportot, ahol a hallotak alapján EXPO totót tölthetnek ki a diákok. A „majd­nem” telitalálatot jelentő tizenhárom helytes választ a baktalórántházi Vay Adám Gimnázium tanulója Elek Dóra adja meg. Tizenkettes, meg tizenegyes pedig igazán szép számmal akad. Vendéglátónk, Ecsediné Tugyi Mária érdekes ajánlatot tesz a nyelvet tudó diákoknak. Ha akarják, részt vehetnek azon a később szerveződő hostess és hosst tanfolyamon, amelynek elvégzése után a budapesti EXPO-n is szolgálatot teljesíthetnek majd a jelentkezők. K. B. Súrlódás nélkül a súrlódóelemgyárban

Next

/
Oldalképek
Tartalom