Új Kelet, 1994. május (1. évfolyam, 34-58. szám)

1994-05-25 / 54. szám

ÚJ KELET MEGYÉNK ÉLETÉBŐL H II 1994. május 26., csütörtök Nyíregyháza város önkor- I I mányzatának közgyűlési rendelete I I alapján kétféle, úgynevezett lakás- 8 I vásárlási támogatást pályázhatnak 9 ■ meg a nyíregyházi, három éves ál- I * landó lakhellyel rendelkező pol- a I gárok. A vissza nem térítendő támo- I I gatás összege 80 ezer forint s ez I I csak azoknak a fiatal házasoknak 1 jár, akik még nem töltötték be a 35. M életévüket, s nem rendelkeznek 9 egymillió forintot meghaladó ingó I vagy ingatlan vagyonnal. A másik támogatás, a kamat- I mentes kölcsön mértéke attól függ. I hogy mennyibe kerül az a lakás, I amelyhez a támogatást kérik. I Lakásvásárláshoz, bővítéshez I maximum 250 ezer, lakásépítéshez I maximum 450 ezer forint kölcsön | kapható, amelynek visszafizetési I ideje 15 év. A kölcsönigénylés további fel­tétele az, hogy a pályázók, akik ebben az esetben nemcsak házasok, hanem 25. életévüket betöltött egyedülálló személyek is lehetnek, elmúlt 12 havi keresetének egy hónapra eső átlaga ne haladja meg a 15 750 forintot. Házasoknál az egy főre eső kereset, két gyermek vállalásával a felére csökkenhet. 1994-ben az Egészségügyi, Szociá­lis és Lakásügyi Bizottság több száz környezettanulmánnyal ellá­tott igénylést bírált felül. Eddig a három éves állandó nyíregyházi lakhellyel nem rendelkezők esetében egyedi elbírálás alapján kivételt tehetett, ám a közgyűlés döntése értelmében május 16-tól kamatmentes kölcsönt maximum 200 ezer forint összegig csak azok kaphatnak, akik három éves nyír­egyházi munkaviszonnyal ren­delkeznek. V.A. A fiú meghajol, kezét nyújtja a lánynak, és mennek is a parkettre, ahol a többi pár már ropja a cha-cha-ehát, foxtrottot, tangót, valcert. A társastánc sportág, bár hagyományai, látványossá­ga alapján a táncművészetek sorába kívánkozik. A műfaj jeles képviselője a nyíregyházi Slip táncegyüttes. Éppen egy nagyszabású, egész napos próbát zavartam meg, hogy beszélget­hessek BertU Istvánnal, az együttes vezetőjével.- Mikor alakult az együttes?- Ennek hét éve 90 októberétől pedig önálló egyesület vagyunk. Székhelyünk és próbatermünk a KPVDSZ művelődési házában van. Az intézmény anyagilag nagyon ingatag lábakon áll. Köszönettel tartozunk az igazgatónőnek, Szatmáriné Sipos Ildikónak, hogy a próbatermet mi­nimális díjért bocsátotta rendelkezésünkre. Megkísérli a lehetetlent is, hogy ne kell­jen minket kilakoltatnia.- Milyen műfajban táncolnak a slipe- sek?- Mi a hagyományos társastáncokkal foglalkozunk, ezen belül is a formációinkról vagyunk ismertek. Igaz, hogy formációban táncolni nehezebb és nagyobb felkészülést igényel, de sokkal látványosabb és élményszerűbb mind a közönség, mind a táncosok számára az összehangolt, csoportos munka.- Van igény erre a műfajra?- Igen, sőt egyre nagyobb az érdeklődés a társastánc iránt, a közönség és a táncosok részéről egyaránt. Jelenleg 80 tagunk van, héttől huszonöt éves korig. Folyamatosan indulnak előkészítő csoportok. Az ide je­lentkező gyerekekről kiderül, hogy ér­demes-e foglalkozniuk komolyabban a tánccal, van-e kedvük és tehetségük hozzá. Akinek nem megy, vagy nincs elég el­hivatottsága, nem vesztett semmit, mert a nálunk tanultakat a magánéletben is hasznosíthatja. Aki marad, az a to­vábbiakban komolyabb képzésben ré­szesül.- Kik tanítják a fiatalokat?- Két éve még volt két oktatónk, de tavaly óta csak én tanítok. Szeretnék asszisztenseket kinevelni, beiskolázni. A saját továbbképzésemről is gondoskod­nom kell. „B” kategóriás tánctanárkép­zőre készülök, de nem tudom, sikerül-e, I\ T>T> r\T>r\ i Li i\vyi Ballagó ovisok E: — Mi mamá- ékhoz megyünk nyaralni Rév leány­várra. Jó dolog lesz, mert nagyon szere­tem az állatokat, virágokat. G: — Apuval és anyuval Budapestre megyünk... valami nagy szobrot is meg­nézünk majd... — Ősszel meg­kezdődik az iskola. Örültök neki? E: — Nagyon vá­rom már. G: — Szeretek oviba járni, de az biz­tos jobb lesz! — Tudjátok már, hová fogtok járni?I EL— A kilences iskolába, úszóosz­tályba Írattak be, de emellett angolt fogok tanulni. G: — Én meg franciát! - lelkesedik a fiatalúr. Csak én máshová fogok járni. A kettes...nem is! az egyes gyakor­....Kedves óvodám, sok víg nap után, itt a búcsú nap, indul a csapat...” csendül fel a sokak előtt ismerős gyermekdalocs­ka június 3-án és 10-én a nyíregyházi 24- es óvodában. Ezzel a búcsúval több kislány és kisfiú élete változik meg gyö­keresen. A homokozót felváltja a toll s a füzet, a babaházat az iskolapad. Két kis beszélgetőtársamat, a csendes Halmi Esztert és a mosolygós Koncz Gábort a „végzős” csoportból választottam ki. — Mit csináltok, ha véget ér az óvoda? lóba. — Mit szerettek legjobban a szakács néni főztjei közül? E: — Hát... - sóhajtásából sok tányéron hagyott falatot sejtek. G: — A gyümölcslevest...na meg a tej- begrízt! — Mi lesz belőletek, ha felnőttük? G: — Azt még igazán nem tudhatom — néz rám összehúzott szemekkel kicsit méltatlankodva és szinte ugyanakkor Esz­ter is megrázza a fejét KISASSZONYOK ÉS GAVALLÉROK Keringő vastapssal Nyugodjunk békében... Furcsa dolog a kegyelet, vala­kinek szentség, másnak semmit sem jelent. Ha eltemetünk egy hozzátartozónkat, mindent meg­teszünk azért, hogy nyughelye szép és gondozott legyen. Gereb­lyézzük, virágot ültetünk rá. Saj­nos, egyre inkább közhelyé válik, hogy a temetőkből lopkodják a vágott virágot, de az, hogy a kiültetett növényeket is kigyom­lálják... módszeres alapossággal, az már felháborító. * Vajon mit csinál vele? Kevés a palántája a kertjében? Netán el akarja adni? Ha ez utóbbi a válasz, akkor javaslom: ne a te­metőkből szerezze be az áruját, hanem a nagybani virágpiacról. Hagyja szeretteinket békében nyugodni. IMI mert az óradíj - 300 forint - nagyon ma­gas.- Hol láthatta eddig a közönség a Sli- pet?- Farsangi bálokon, sportrendezvénye­ken, az újévi koncerteken, a Nyírségi Ősz karneváli menetében különböző helyi, országos rendezvényeken láthattak bennünket. Többször jártunk Ungváron és Munkácson. Linzben '93 januárjában a Kék Duna keringőnket felállva, vastapssal dicsérte az osztrák közönség. Idén még nem tudtunk külföldi fellépést vál­lalni. mert az anyagi lehetőségeink AZ ÖREG CIPÉSZ A divat nem MINŐSÉG (Harascsák A.) — Milyen a jó cipő? — kérdeztük Kulcsár Sándortól, aki hetvenkét éve­sen, immáron 53 éve a szakmában dolgozik. Öreg mesterekhez illően ránk mordult — Ugyan, mit akartok ti egy cipészről írni? —- Aztán megenyhült, de csak egy kicsit. — Amilyen cipőket itt mostanában látok, egyik-másik, mit is mondjak... majdnem köpedelem. Aki megvette, szóval, az ne is menjen ki benne az utcára, mert nem arra való. Én nem tu­dom, hogy hogy lehet mostanság egy rossz, puha talpú cipőért hét-nyolcezret kiadni. De azért fogjuk be a szánkat, mert nem venné meg, ha nem jutna rá. Na meg a divat! Azt is bírni kell anyagi­lag, pedig a divat nem minőség. Én maradok a gojzervarrott cipőimnél, amelyek elnyűhetetlenek. — Meg tudná becsülni, hogy hány cipőt javított már? — Jóember! Javítás? Nem a pepecs szűkösek. Pályázatokkal próbálunk pénzt szerezni.- Sok táncegyüttesnél nagy terhet ró a szülőkre a versenyeztetés. így van ez a Slipnél is?- Sajnos igen. A versenyruhák, az utazási költségek elég sokba kerülnek, amit csak a szülők hozzájárulásával tu­dunk fedezni. Ez Nyugaton is így szokás, csakhogy a pénz előteremtése egy ma­gyar családnak sokkal nagyobb terhet je­lent. Vasas László munkát számoljuk mi! Régen egy-két munkafázis kivételével komplett cipőt és csizmát csináltam én. Pedig most is jön­nek hozzám a mértékesek! Ma is bejött egy nő. Csináljak egy egész cipőt neki. mert a bokája féloldalt van, ad érte nyolcezer forintot. Néném'— mondom neki —, ma már nincsen olyan ember, aki meggépelne egy cipőfelsőrészt. Menjen végig a városon, nem talál egy készítőt sem. — Aztán spiccvasat kérnek-e rá? — Nem nagyon. Azt csak a ragasztott bőrtalpú cipőkre raktuk. A faszegesre so­hasem. Nem becsüljük a cipőnket. Egy faszeges^cipőt ön még a nagyapjától is örökölhetett volna. —Egész nap szól ez a régi rádió. (Ame­lyet a beszélgetésünk kezdetekor lehalkí­tott, de nem kapcsolta ki.) Na mit szól ehhez a világhoz? — No hát! Tudja isten, mi lesz ezzel az országgal! Maguknak sajnos nagyon siralmas életük lesz, mert itt kell nyolc­tíz év, hogy valahogy helyrejöjjünk, de csak akkor, ha lesz egy okos vezetőnk. Mert itt nem egymillió embernek kell élni a többi zsírján. Én nem mai gyerek vagyok Nyíregyházán. Itt élek harminchét év óta. Akkoriban tudtunk élni, víg kedély honolt az utcán. Vendéglő vengélőt ért. s ha meg akar­tunk enni egy jó pörköltöt, szinte ajándékba ettük. Mikor összekerültem a feleségemmel, minden héten egy éjjelt átmulattunk a baráti társaságunkkal. Menjen be mos.t valahová! Ha em­berként akar szórakozni, akkor kösse fel a gatyáját. Varga Attila Szöveg nélkül...

Next

/
Oldalképek
Tartalom