Új Kelet, 1994. május (1. évfolyam, 34-58. szám)
1994-05-02 / 34. szám
ÚJ KELET MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 1994. május 2., hétfő Három falu alól kihúzták a földet A téeszelnök cinikusan nevetett — Hogy itt bűnös van, az biztos, mert az utóbbi két évben ez a falu lemaradt, az emberek egzisztenciálisan nehéz helyzetbe kerültek — kezdte majd éjfélig tartó problémamegoldó tájékoztatóját Szénégető László a megyei földművelési hivatal vezetője. — Penyige, Kömörő, Mánd közös téeszének gondját jól ismerem. Azért nem jöttem eddig Önök segítségére, mert nem hívtak, pedig a megye kétszázhuszonnyolc településének majd mindegyikén jártam már. — A mai napig nincs ezeknek a településeknek elfogadott földalapja, mert a kárpótlási hivatal technikai hiba miatt téves aranykorona értéket közölt. Ezt később korrigálták és a tévedésért elnézést kértek. A téesz vezetők, a hivatal helyreigazítását megfellebbezték. Ez az időhúzáson kívül semmire nem jó. Mivel itt az emberek jogos tulajdonukat nem kapták vissza, lemaradtak egy csomó beruházási támogatásról. — Visszaigényeltem a földemet, — kezdte a panaszos hozzászólásokat Székely Ferenc — de azt a téesz elutasította. Úgy tudom, ehhez nincs joga, mert már a földkiadó bizottságnak kellene intézkednie, de az hiába alakult meg, mert nem csinál semmit. Nem a másét kérem, hanem azt amit őseim vettek, de csak gúnyos elutasítás a választ. — Én is kértem vissza a földet, amit verejtékkel szereztem — szólalt fel a hetvenkilenc éves Juhász András. Két levelet is írtam amit itt tartok a kezemben, hogy ki akarok válni, de szóba sem álltak velem. Az erdőt amit én ültettem letarolták. Nekem már nincs szükségem semmire, de aki örökli tőlem azé legyen amiért megküszködtem, ne más birtokolja. — folytatta elcsuló hangon az idős megtört bácsi. (Közben a téeszelnök cinikusan kacarászott, amit szóvá is tettek.) — Borzasztó az az állapot ami itt van — folytatta a panaszáradatot Molnár Sándor. — Juhaim vannak, gazdálkodni szeretnék, de saját földemet béreljem. Mindenből kimaradtam, ahogy ez a három falu. Nem tudom igénybe venni az állami támogatást a gépvásárlásra, mert hiába van földem mégsincsen. Amire itt földje lesz az embereknek, elfogy az állami támogatás, és akkor mások bűne miatt az marad ki mindenből aki vétlen. — Egyezzenek meg az érdekeltek, és tisztességesen döntsenek — ajánlotta Szénégető László. Azok a vezetők, akik eddig helytelenül jártak el, lássák be óriási a felelősségük. Ha nem lesz május tizenötödikéig, a kárpótlási hivatal által kitűzött időpontig megegyezés, akkor a falu helyett hivatalból járnak el. Aradi Balogh Attila Holland és dán segítséggel Balkány: átképző és üzleti központ? Holland, befektetésekkel és pénzügyi átvilágítással foglalkozó cégek képviselői voltak a minap Balkányban. Hogy mi járatban voltak, arról Szegfű Józseffel, a polgármesteri hivatal gazdasági irodájának vezetőjével, a téma „organizáló- jával” váltottunk szót. — A holland NEHEM, a kormány említett tevékenységekkel foglalkozó cége budapesti irodáján keresztül benyújtottunk egy pályázatot a dán kormány befektetési és fejlesztési irodjája, az Orverture programjára. Ők keresik a kapcsolatokat a volt szocialista országokkal, tapasztalatokat szeretnének átadni és szerezni. Pályázatunk elnyerte tetszésüket és nekünk, valamint egy keletnémet pályázónak (vagyis kettőnknek) elkülönítettek 67 ezer ECU-t. (Ezt közel 7 millió forintnak felel meg. A szerk.) — Mi a cél? — Egy kezdő és a már működő vállalkozókat segítő, a közös vállalkozások létrejöttét segítő átképzési és üzleti központ megteremtése. — Itt Balkányban ? — Funkcióját tekintve ugyan regionális lenne, de mi szeretnénk, ha itt valósulna meg. —Ilyen természetű feladatokkal mások is foglalkoznak. — Épp most próbálom ezeket összeadni (átképző köpont. AVÜ, Primom, munkaügyi központ és a többi), de a mi elgondolásaink ezektől teljesen függetlenek. — Mi a dolgok menete? — Március közepén volt egy nyitó tárgyalás Münchenben. Ennek volt folytatása a már említett NEHEM és a szintén holland IMK cég képviselőinek látogatása. Azt vállalták, hogy az itt szerzett tapasztatok alapján összeállítják a mostmár a Phare-programnank benyújtandó pályázat vázlatát. Június első felében lesz az újabb forduló.-—Min dolgoznak pillanatnyilag? — A szakértők készítettek egy kérdőívet, — most fordítjuk — amit száz vállalkozóval kell kitöltetni. A dolog arról szól, hogy milyen információkkal rendelkeznek a kezdő vállalkozók, milyenek a képzési, átképzési lehetőségek, hogyan szerveződik a tanácsadás. A beküldés határideje május 16-a. (fa) Már felvették őket Pénteken ért véget a Nagykállóban az az országos tanulmányi verseny, melynek óvónőjelöltek voltak a résztvevői. A nyugodt és kellemes légkörű „megmérettetés” színvonalas felkészülésről tanúskodott. Délután két órára eldőlt a verseny. A pedagógiai tagozat: Fehér Zita (Zalaegerszeg), Szabadkai Anikó (Zalaegerszeg), Fölös János (Csongrádi volt a sorrend. Az óvónők között az első helyen Tóth Ildikó (Nagykőrös) végzett. Bangó Éva I Székesfehérvár) előtt, még harmadik hely tulajdonosai - megosztva - Mező Katalin (Székesfehérvár) és Király Borbála (Budapest). Ok felvételi nélkül hallgatói lehetnek a szakirányú főiskoláknak. Tehetetlen a megyeszékhely önkormányzata? Sóstó a szégyenpadon Képaláírás: Sóstó, Svájci-lak. Valamikor Krúdy Gyula es Blaha Lujza, a nemzet csalogánya mulatta itt az időt. Akkoriban MÉG JÓL MENŐ, EXKLUZÍV NYARALÓ VOLT EZ AZ ÉPÜLET. A FALAKAT SZÉP TAPÉTA BORÍTOTTA, A FABURKOLATOKAT FENYESRE VIKSZELTÉK. Most, ha bemerészkedünk a nyitott ajtón, akkor üvegcserepeken és faltörmelékeken lépkedünk. A szobák falát együttesek NEVEI „DÍSZÍTIK”. Az ENYÉSZET AZ ÜR. Hallottak már Önök Kínál Jánosról? Bizonyára látták a TV-reklámot az újpesti Rekord Áruházról. Ki ne ismerné őt? Nyíregyháza ma már a Kínál-birodalom szerves része. Gösser-söröző, Pál Gyula terem, Szabolcs és Krúdy-szálló, Svájci lak, Kádfürdő, Víztorony, Szinbád söröző. Még felsorolni is elég azokat az épületeket, melyeknek tulajdonjogát így vagy úgy, de Kínál úr szerezte meg. Hogy mihez kezd a megyeszékhely legfontosabb, meghatározó jellegű épületeivel? Nos, a Gösseren és a Szabolcs Szállón kívül semmihez. Csak állnak szegények elhagyatva, kihasználatlanul, egyre rosz- szabb állapotban. Legsúlyosabb a Sóstó helyzetet. A Krúdy-szálló ablakai betörve, a vakolat hullik. Hasonló a svájci lak, a kádfürdő és a víztorony is. De miért vette meg, ha hagyja parlagon heverni az egyébként nagy üzleti lehetőségeket rejtő épületeket? Miért adta el a város, miért nem kötelezi a rendbetételét, az üzemeltetésre ezt a másutt világhírű, nálunk kéteshírű vállalkozót? A szerződéskötésnél ezt nem kötötték ki? Erről kérdeztük Felbermann Endrét, Nyíregyháza alpolgármesterét. — A sóstói épületeket még a tanácsi rendszerben az Állami Vagyonügynökség előprivatizációban adta el a budapesti illetőségű Kínál Jánosnak. Hiába minden erőfeszítésünk, szép ígéteteken kívül semmi hajlandósága nincs, hogy kezdjen valamit a drága pénzen vett ingatlanaival. — Miért nem tesz valamit a város? Miért nem kötelezik az immár városképet rontó épületek felújítására, üzemeltetésére? — Sajnos nagyon kevés jogi eszköz van a kezünkben. Eljárást csak akkor indíthatunk, ha az ingatlanok életveszélyes állapotban vannak. Kínál úr jól ismeri a joghézagokat és tudja, hogy tehetetlenek vagyunk. — Kiutat jelenthet, hogy nemzetközi szintű érdekődés van Sóstó egyéb épületei iránt. Készülnek a megvalósíthatósági tanulmányok. Ha sikerülne a város számára is jó üzletet kötni, akkor változna a helyzet. Kínál úr már csak egy lenne a többi tulajdonos között és nagyobb érdeke lenne a fejlesztés — ha szeletet akar a tortából. Ezenkívül júniusban a közgyűlés napirendjére tűzzük Sóstó ügyét — reméljük sikerül megoldást találnunk. Mit mond minderre a laikus olvasó? — Elképesztő, hogy egy megyei jogú város nem tud befolyásolni egy magán- személyt a város érdekében. Vasas László Apropó, a méhek világnapja Szorgalommal mint a méhek — Sokat tanultam a méhektől. A legtöbb ember leckét kaphatna tőlük szorgalomból , becsületből, családszeretetből. - mondja Kapcsos Sanyi bácsi, aki 75 éves élete java részét a méhészetnek szentelte. A szlovákiai Vajkán született, de gyerekkorát már Sopronban töltötte. Így a Szigetközben találkozott először a méhészettel. Tolna megyében elvégzett egy méhész mesterkurzust. A II. világháború szele Kaposvárra sodorta, 1954-ig Somogy megye méhészeti felügyelője volt. Innen került Nyíregyházára. Amellett, hogy maga is méhészkedett. 1991-ig szervezte a megyei méhészéletet. Foglalkozott méh-egészségüggyel. A gödöllői méhészeti kutatóintézettel karöltve kikiscr- letezték a Neo-Te-Sol nevű méhgyógv- szert, mellyel sikeresen kezelték az akkoriban nagy károkat okozó költésrodhadást. Hosszú éveken keresztül kutatta a méhek fontos tevékenységét, a megporzást. Kísérletei során néhány fát tüllel letakart, így a rovarok- köztük a méhek - nem érhették el azokat. Szüretkor a szabadon maradt fák roskadoztak a bő termés súlya alatt, míg a letakart fákon csak elvétve akadt gyümölcs. Az alma megporzását például 90 százalékban a méhek végzik. Néhány évig a s/övetke/.etek együttműködtek a méhészekkel - a jó termés érdekében fizettek a megporzásért. — Manapság káosz uralkodik az ország méhészetében - mondja Sanyi bácsi. Több mint tíz cég foglalkozik méhészettel- többnyire hozzá nem értő módon. Pedig a kaptárt nem lehet egyszerűen csapra ütni! A szakértelem és a megfelelő időjáráson kívül egy nagy adag szeretet is kell a mellekhez. Gond az is, hogy a hazai piacot elárasztotta az olcsó kínai méz. A hazai kereskedők képtelenek kihasználni azt a tényt, hogy a magyar akácméz messze legjobb minőségű a világon. Keresztbe tesznek egymásnak a világpiacon- aláigérnek egymás árainak. Sok gondol okoznak a műtrágyák, a permet- szerek. Mégis úgy gondolom, hogy küzdelmei nem voltak hiábavalóak. - mondja mosolyogva, és kínál, hogy vege ck még a mézes puszedliből. — A feleségem sütötte. Egy kicsit szét- folyt. mert sok benne a méz, viszont attól lesz jó édes. Rajtam keresztül a családom is közeli kapcsolatba került a méhekkel. Van egy fiam és egy lányom, sőt már négyszeres nagyapa vagyok. Már nem igazán foglalkozom a méhekkel, most a kisebbik vejem mutat erre hajlandóságot. Van egy pár kaptára, őt tanítom a szakma rejtelmeire. Hogy az unokáim szeretni fogják-e, az még a jövő titka. Én csak azt tudom mondani, hogy ez nagyon szép szakma és örülök, hogy ennek szenteltem az életem. (Vasas)
