Új Kelet, 1994. április (1. évfolyam, 9-33. szám)

1994-04-21 / 25. szám

UJ KELET KULTURA-MAGAZIN 1994. április 21., csütörtök 5 És jött a posta Minden bizonnyal nem véletlenül alakult ki a mátészalkai 2-es posta és a nagyecse- di református egyház jó együttműködése. Humánum, szeretetszolgálat és ségítőkészség ötvöződött itt egybe, amely méltán köszönhető Papp László hivatalvezetőnek is. Mint ismeretes, tavasz közeledtével ajándékcsomag-szállítmányt állítanak össze az ecsediek. Különösen a piskóta sütés vált hagyománnyá, amit húsvét tájékán Őrbottyántól Sajósenyéig, Budapesttől Leány­faluig eljuttatnak. A posta rakodók és különjárat biztosításával igyekszik könnyebbé és gyorsabbá ten­ni a küldemények célhoz juttatását. Hisszük, hogy a jó ügyek szolgálatáért mindig öröm cselekedni. Bakqs Pál A vas mestere A mester első látásra is igazi kovács. Magas, jól megtermett, széles vállú ember. Fotósunk kérésére könnyedén állítja talpra a félmázsánál jóval súlyosabb harangot, melyet a berettyóújfalui templom megrendelésére készít. Mutatja, hogy a díszítéseken, most éppen a címer kialakításán dolgozik. Bevezet a műhelyébe, melynek falát kívülről és belülről egyaránt kovácsoltvas apróságok - alkatrészek, szerszámok, díszítő elemek - borítják. Szenet hoz és meggyújtja a vörösen izzó kovácstüzet. A kedvünkért elkészít egy apró kovácsmunkát, úgynevezett csiga­motívumot. — Ez a díszítő elem a romántól a barokkig minden művészeti irányzatban fellelhető — mondja —, de a modern irányzatokban már nemigen használják. Eztán megragad egy vékony vasrudat, mely a kovácstűzben percek alatt fölhevül. Egy kis tüzifogóval ráteszi a hatalmas üllőre és kalapáccsal ütni kezdni a közepét. Félve húzódunk hátrébb, de az ő mozdulatai határozottak, sallangmentesek. Újabb hevítés után a fém satuba kerül. Néhány csavarás és a rúd közepén négy csa­varvonalszerű szálra bomlik. Vajda László tiszaeszlári kovács­mester, 1985 óra népi iparművész. — Már gyerekkoromban — mint minden falusi gyerek — közeli kapcsolatba kerültem a mezőgazdaságban és kézmű­vességben használatos eszközökkel. Mindig csodáltam az ősök által készített szerszámokat, szerszámnyeleket. Izgatta a fantázi­ámat, hogyan tudták előállítani a sok bonyolult motívumot, alk­atrészt. Egy helybeli idős kovácsmestemél, Szép Gábornál töltöttem a tanulóéveimet, 1967-ben vizsgáztam. Többre vágytam, tovább képeztem magam, leérettségiztem. A mestervizsgához egy „A” kategóriás termékkel kellett előállni, én huszonhetet készítettem. A vágyam mindig az volt, hogy újat alkossak, de nagy tisztelet­ben tartottam a hagyományokat. Az álmaim 1985-től kezdtek beteljesedni — ekkor nyertem el a „népi iparművész” címet. Műtárgyaim ma már a világ minden táján megtalálhatók — Eu­rópa számos országán kívül az Egyesült Államokban és Ka­nadában is. Nemrégiben egy hamburgi hotel felkérésére készítettem egy kovácsoltvas csillárt és Ausztriába egy díszes temetőkaput. Rendszeresen részt veszek nemzetközi kovácstalálkozókon, legutóbb Szigligeten harmadik díjat kaptam. Szeptemberben a svájci Magyar Napokon nyílik kiállításom. Gyakorta publikálok a Németországban megjelenő nemzetközi kovácsmagazinban. Általában egyedi megrendelésekre dolgozom. Javarészt csak az ősi szerszámokkal, a lángvágó vagy hegesztő az én műhelyem­ben ritkán használatos. Búcsúzóul kezet szorítunk a mesterrel. Jó erős marka van! Kifelé menet vesszük észre, hogy a kaput egy kalapáló kovács figurája — egy valóságos szobor — díszíti. Aki ide belép, az rögtön tudja, hogyha kovácsot keres, akkor jó helyen jár. Vasas László Vajda László tiszaeszlári kovácsmester a kovács­tűzhely LÁNGTERELŐJÉRE RAJZOLT TERVRAJZRÓL ALKOT latter a cfo ve/-/' felez Meat Polgármester a csalagútról Képzeljünk el egy hat méter átmérőjű betoncsövet, amiben szédítő gyorsasággal száguld egy vonat — miközben az utasok feje fölött, úgy 15-20 méterrel a tenger hullámai csapkodnak. Első hallásra kicsit utópisztikusnak tűnhet egy ilyen ötlet. Pedig ez több mint elképzelés: valóság. Magyarországon „művésznevén” csalagútként emlegetik a világ legújabb csodáját. Ez nem más, mint egy alagútrendszer a La Manche-csatorna alatt Angliától Franciaországig, mely közvetlen vasúti összeköttetést teremt a sziget és a kontinens között. Márciusban angliai tanulmánmyúton vettek részt négy megye: Hajdú, Bor­sod, Heves és Szabolcs-Szatmár-Bereg építési szakemberei. A csoporttal tartott nyolc polgármester is, köztük Karakó László Gávavencsellőről és Pirint Fri­gyes Rakamazról. Az utazás egyik leg­fontosabb programja a csalagút megte­kintése volt. — Milyen kapcsolat lehetséges egy szabolcsi polgármester és a La Manche- csatorna alatt húzódó alagút között? — Valójában semmi — mosolygott Karakó László. — A meghívást a DEB- MUT Rt.-től kaptuk, mely jól ismert cég a térségben, útépítésekkel foglalkozik. Az rt. szoros együttműködésben áll az alagút kivitelezőjével, az EURO TUN- NEL-lel. Ez a kapcsolat adott alkalmat a tanulmányút megszervezésére. —Ön milyen tapasztalatokkal gazda­godott? — Óriási élményt nyújtott számom­ra Dover a fehér szikláival és persze a tengeri alagútjával. Sajnos a létesít­ményt belülről nem láttuk, de az is bámulatos, ami körülötte van. Valósá­gos város épült a bejáratnál üzletköz­pontokkal (ahol az anyacsavartól a sze­mélygépkocsiig minden kapható) és egy kiállítással az építés történetéről. Úgy 7-8 éve fogtak hozzá a munkához. Há­rom folyosó létesült: egy az oda-, egy a visszafelé közlekedő vonatoknak, egy pedig biztonsági célokat szolgál. Hossza 36 kilométer, s az átkelés nagyjából fél óráig tart. A beruházás elkészült. De közbejött egy jelentéktelen műszaki hiba, ezért egyelőre elhalasztották az átadást. Az avatásra néhány hónapot várni kell. —Csak személyszállítás lesz a csalagát­ban? — Nem, hanem teherszállítás is. A vagonok akár kamionok utaztatására is al­kalmasak. Előnyük a komppal szemben, hogy gyorsabbak és gazdaságosabbak. A létsesítmény sok milliárd fontba került, de a ráfordítás úgy tíz év alatt megtérül. — Mennyire tűnik biztonságosnak a vonatozás a tenger alatt? — Annyira, hogy első ránézésre is érezni: itt nem történhet baj. — Ón mit tud hasznosítani itthon az angliai tapasztalatokból? — A kinntartózkodás alatt olyan magyar műszaki szakemberekkel is­merkedtem meg, akikkel már a közel­jövőben kapcsolatba kerülhet az önkor­mányzat. Községünkben folyamatos feladat az útépítés. Javában tart a gázbe­ruházás, még az idén megkezdődik a telefonhálózat építés. Rövidesen — 1995-97 között — esedékes a szenny­vízcsatornázás. Ezekre a munkákra pá­lyázatokat írtunk, illetve írunk ki. Köny- nyen lehet, hogy a most megismert hazai cégek is ott lesznak a pályázók, sőt talán a kivitelezők közt. (H.) Ez A VONAT SZÁLLÍTJA A JÁRMŰVEKET A CSALAGÚTBAN (A REPORODUKCIÓT BOZSÓ KATALIN KÉSZÍTETTE) Itt a tavasz Ahogy rügyeznek a fák, kitárulkozik a szívünk a másik iránt.-— Mennyire nő meg ilyenkor tavasszal a házassságkötések száma — kérdeztük Veres Ágnestől, a nyíregyházi anyakönyvi hivatal csoportvezetőjétől. — Valóban megszaporodik a házas- ságkötésik száma, hiszen májustól szep­temberig teljes kapacitással, kora reggeltől késő estig történik a házasságkötés. Azt hiszem, az időjárási viszonyok sem mellékesek, jobban szeretnek a párok jó időben házasodni, hiszen a menyaszszony nehen mozogna (a násznép is) télen, hóban, vízben, sárban és esőben. Régen inkább ősszel, a nyári munkák, az aratás, a bor kiforrása, és az új kenyér sütése után esküdtek, de ma már a nyári időszak a népszerű. — A szokványostól eltérő házasság- kötések mennyiben jellemzőek? — Ebben az évben nem volt ilyen, de régebben előfordult olyan is, amikor a vőlegény és a menyasz­szony heli­kopterrel ér­kezett a sós­tói szigetre, avagy ebte­nyésztők lé­vén tíz né­metjuhász kutya „tar­tózkodott” a 1 I ^ házasság- Fotó: Csonka kötő terem­ben. Az elmúlt pár évben csökkent a há­zasságkötések száma. 1040-1080, majd 800, tavaly pedig csupán 700 alkalommal mondták ki a kettős igent. Azért is szomorú ez, mert a hatvanas évek vége-hetvenes évek elejére tehető de­mográfiai robbanás fiataljai már eladósor­ba kerültek. V.A. A TV4 a színházban A leghűségesebb művészetbarátok — akik a kezdetektől figyelemmel kísérik ^ nyíregyházi társulat munkáját — tudják, hogy sok nagyszerű és felejthetetlen produkció született a város színházában. Sajnos, évek múltak el úgy, hogy az itteni sikerekről alig-alig jutottak el hírek az ország nyilvánossága elé. az idei évadban — úgy tűnik — megtört ajég! Csak ápril­isban két televíziós stáb is járt a szín­házban: a hónap elején a Színházi napló, 19—20-án pedig a TV4. Két napon át készített felvételeket a TV4 a társulat életéről. Bekukkantottak A vörös postakocsi, a Maud és Harold próbáira, részleteket vettek fel a Mumus, a Koldusopera, a Kicsengetés, a Sári bíró előadásain. Több művészt is megszólal­tattak, köztük Hetey Lászlót, Szabó Tündét, Bárány Frigyest és interjút készítettek Verebes István igazgatóval. Eltérően a hagyományos színházi for­gatásoktól most nem csak a már kész il­letve készülő produkciókra fordítottak fi­gyelmet a tévések, hanem a társulat egészének életét igyekeztek megörökíte­ni. Ez alkalommal mikrofon elé kérték a főügyelőt, Kováts Istvánt is. Április elején a Színházi Napló for­gatócsoportja az előbbitől némileg eltérő összeállítást készített. A Kerényi Imre ve­zette stáb megörökített néhány villanást a városról is. A 40 perces műsort április 27- én szerdán este fél nyolckor sugározzák a Magyar Televízió 2. csatornáján. Hogy mikor láthatjuk a TV4 most készült mű­sorát, arról lapunk hasábjain tájékoztatjuk az olvasókat. Házi Zsuzsa Ránki Dezső zongoraművész adott sikeres koncertet hétfőn este a nyíregy­házi MŰVELŐDÉSI KÖZPONTBAN. FOTÓI HARASCSÁK

Next

/
Oldalképek
Tartalom