Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-02 / 31. szám

fúj ifjúság 6 P eter Dvorský nemzeti mű­vész nevét nemcsak a ha­zai operarajongók ismerik, a világ legrangosabb zenei szín­padain is otthonosan mozog. Ami­kor ez a beszélgetés készült ve­le, épp a Végzet hatalma című Verdi-opera bécsi állami operahá­zi bemutatója előtt volt a művész, először énekelte Itt e dalmű fő­szerepét. — Hogyan tanulja a főszere­pet? — Mint mindegyiket. Alaposan meg kell vele ismerkednem. Fon­tos a tartalom, és azonosulni kell az alakítandó hős jellemével, hogy hűen tudjam tolmácsolni. Kezdet­ben egyedül gyakorolok, nagy fi­gyelmet szentelve a dallamra. A felkészülés következő szakaszá­— Minden énekessel előfordul, de mondhatom cudar érzés. — Az enekesen kívül észreve­szi más isV Mondjuk a néző... ■ Ha szeriőz a színház vezető sége. >:'ajHÍeriíi. és kimenti az éne­kest. De az Is előfordul, hogy csak az énekes érzi, hopv nincs formában, emellett az előadás ra­gyogóan sikerül. — Dohánvzlk? — Valamikor, dlékkoro.mban megpróbáltam, de idejében sike­rült eldobnom a cigarettát. Ezt a luxust egy tenorista semmi eset­re sem engedheti meg magának. — A sport segít tartani a for­mát? — A jóga nyugtató és segít összpontosítani, de mondjuk a jogging is egészséges sport, vi­ban, népdalokat és mindent, ami jött. Annakidején a falunkban még nem volt villany. Gyönyörű esték voltak azok, amikor apám elővette a hegedűjét, és együtt énekelt az egész család gyertya' fénvnél. Akkjr mintha több ide­jük lett volna az emberekneTc egy­másra. Vagy ott voltak a fonók Es a tollfosztó. Ma elég egy toll­pihe, és szaladunk az orvoshoz allergiánkkal. Es most jut eszem­be, bár gyönyörűen énekeltek asszonyaink, egyetlen plhét se fújtak el. Valahogy így kell éne­kelni, ez a művészet. — Hogyan lehetne visszahozni az éneklés szokásét? — Ha hatalmamban állna egyet suhintani a varázspálcával, és azt kívánni a családoknak, hogy él­Csgdálatiis hangszer az emberi ham Emberközelben Peter Dvorskýval ban nagy segítségemre van Ond­rej Lenárd karmester, aki azon kívül, hogy e minőségben kiváló, nagyszerűen együtt tud működni az énekessel és az együttessel. I— Tud olaszul? Igen, ez az énekes számára elengedhetetlen követelmény. >— Meddig tanul egy új szere­pet? ■— Az ún. durva felkészülés, az operábeli hőssel való megismer­kedés egy hónapig tart, azután következik az aprólékos munka, a próbák, a karmesterrel való együttműködés... — Kifárasztják a próbák az énekest? — Vannak akik egész életükön 'ót mhaelik az éneklést, ez nem fárasztó. Ha csak a színpadi jele­neteket próbáljuk, egy oktávval lejjebb énekťlek. (iyinkor ugyan­is nem tanácsos ti lies „bedobás­sal“ énekein? de egy egy közös próba igencsak kimeUti az éne­kest. — Előadás napján plhentetl-e a hangszálait? — Azt nem lehet. Az első pró­bára délelőtt tizenegy tájban ke­rítek sort, ekkor meggyőződöm, hogy rendben vannak-e a hang­szálaim. Ha Igen, utána eszem va­lamit, és négy körül kezdek gya­korolni. Ez harminc-negyven per­cig tart. — És ha délelőtt úgy érzi, hogy nincs minden rendben, mit tesz? — Tizenkettőig hivatalosan le lehet mondani a fellépést. A szín­ház vagy gondoskodik a beugrás­ról, vagy bejelenti a műsorválto­És később? Az már nehezebb, de a leg­kellemetlenebb az, ha az énekes hangja úgy öt-hat óra körül „megy el“. í— Mit szokás ilyenkor tenni? Indlszponált állapotban szoktak énekein*? Előfordult ez már ön­nel? szont az énekes számára a leg­ideálisabb a természetjárás. — Térjünk vissza az éneklés­hez. Egyetért azzal a nézettel, hogy az emberi hang a legtökéle­tesebb hangszer? — De még mennyire. Csak lé­nyeges, hogy hogyan játszunk ezen a hangszeren. A tökéletes hang minden tónusra képes. En nek nem mindennapi blz'-'nyítéka Yma Sumac perui énekesnő hang ja Zongorán csak azt a hangszert bírom szóra, ha bel efújok a fu­volába, csak a fuvola hangját hallom, de az emberi hang az más, az képes utánozni sokféle hangot, hangszert, a természet hangjait. Az ember első hangsze­re Is a saját hangja volt. — Mit gondol, mikor fedezte fel az ősember, hogy tud énekel­ni? — Feltételezem, hogy vadászat közben. Az elejtendő vadat űzve különböző hangokat hallatott, és p"'''ik-másik dallamosra sikere­dett, amely aztán megtetszett ne­ki. és hasonló helyzetekben meg­ismételte, mondjuk a mamutot kergetve. Vagy például elbődítet- te magát a barlangban, és saját hangját hallva visszhangként, máskor Is megpróbálta. Én lát­tam a saját hangszálaimat videó­felvételen, és elmondhatom, külö­nös érzés kerített hatalmába. — Különböznek-e az énekes hangszálai egv közönséges halan­dóéitól? — A nem énekes hangszálai vagy három milliméterrel hosz- szabbak, mint a tenorlst$él. A mélyhangú énekes hangszálai Is hosszabbak és vékonyabbak. —- Mit gondol, miért énekelnek az emberek oly keveset, és az is­kolában Is mintha mellőznék az éneket? •— Ez nagy kár! Az iskolában valóban mellőzik a zenei neve­lést. Emlékszem, gyerekkoromban rengeteget énekeltünk az iskolá­jenek egy kicsit szerényebben és teljes életet, megtenném. Azt kí­vánnám, hovv a szülők foglalkoz­zanak többet gyermekeikkel. Az iskolára hárítunk minden felelős­seget, azzal érvelünk, hogy a ka­tedrák elnőiesednek. Én a nőket elsősorban azért a küldetésükért csodálom, amelyre a természet teremtette őket. — V^an két kislánya, szeretik a zenét? — Szeretik. .Érdekli őket az opera, de ugyanúgy a modern ze­ne is. Szoktak együit zenét hall­gatni? Mondjuk pop- vagy dzses^;- muzslkát? —- Perszehogy,! Ha azt mond ják, apu, gyere, hallgasd meg, milyen Tsteni együttes, én meg­hallgatom. Nem vagyok konzer­vatív típus. Van, ami valóban tet­szik, mondjuk csodálom a jó dzsesszmuzslkát... De még visz- szatérnék ahhoz a mesebeli va­rázspálcához. Rettenetesen zavar, hopv napjainkban a szülőknek nincs idejük foglalkozni a gyer­mekeikkel. Ha tisztességtudó, okos, művelt nemzedéket aka­runk nevelni, ennek alanla a csa­lád. És milyen a képlet? Apa, anya dolgoz k, és a gyerekek az utcán lézengenék, a napközi ott­hon amolyan gyermekőrző. Nem szenved sek anyagi hiányt, csak az érzelmi kapcsolat lenne más! — Elárulná, milyen jegye volt zenéből? — Csatóldst ckozf k talán, de én mindig i.gvest kaptam zené­ből és a többi taniárgyból is. Ké­sőbb már tarkább volt a bizonyít­ványom, főleg a kémia és a fizi­ka rontotta el... — Az utolsó kérdés megint a zenével függ össze: egyetért-e az­zal a nézettel, hogy a zenének körbe kell simogatnia a hallga­tót? — A zenének szólnia kell a hallgatóhoz! Feldolgozta: J— Szobrok a szigeten lété­Szobrok a szige­ten — akárcsak tavaly, tavalyelőtt. Idestova húsz éve ismétlődik évről évre ez a pöstyé- nl (Piešťany) szo­borkiállítás. Ak­kor, a kezdetek­ben volt egv sá­tor tele színes léggömbbel meg sok más, furcsa több dimenziós tárggyal, alko ás­sál — nevaziPk, aminek akarjuk. Azóta egysíkúbbá vált a rendezvény, amelyet néha na­gyobb, máskor ki­sebb ranggal ren­deznek meg. De akármilyen Is a “■"' rangja, társadalmunk állapotát, nek formáit tükrözi. Ez a szoborki­állítás évről évre szebbé teszi a nyár­ra a szigetet, de ugyanakkor beszél a szigetről, a körülötte levő életről, a pénzünkről, amit befektetünk ebbe a szigetbe a források köré, és ma­gába a városba Is. Igen, beszél a létünkről, tükröt tart elénk, s amit láthatunk a tükörben, nem feleme lő. Világhírű városunk képe alig vál­tozik , egykor volt kulturális féave nem vonz. Az Idén nem is egyszer, többször láttam a kiállítást. Hol irét- köznap, hol hivatalból, majd több­ször önszorgalomból, sétálva, szel- lőzködve jártam végig a szigetet. Hétköznap is meglehetősen kihalt, csendes volt a sziget, de vasárnap szinte kongott az ürességtől. Egy kis művésztársaság, néhány karlkázó gyerek, magányos rokkant, gyere­keikkel tábléboló család, egy autő- busznyl kiránduló — ez minden. Ha éppen délben érkezett valaki, az még a gyönyörű kongresszusi palota ká­vézóját Is zárva találta. Vasárnap természetesen Itt sem működik a posta, nem lehet újságot venni. Nem kapsz emléktárgyat, de még egy fa­gyit sem. Üres az Irma, és a leg­újabb csupa üveg, csupa márvány fürdőszállók környéke, nem sétálnak. Járkálnak az Idegenek, sőt még a kispénzű hazai fürdövendégek sem. Hát ide jutottunk? A nemzetközi hí­rű, egyedülálló fürdőváros legelőke' lőbb szállodájának az étterme is majdhogynem kong az ürességtől. Ko­rábban került a szobrokból a kong­resszusi palota kíállltötermébe Is, most még a sziget régi részét sem „népesítették“ be Igazából az alko­tások. Az új, nemrég rendezett, par­kosított részekről már nem Is be­szélve. Minek — gondolják a szerve­zők, az illetékesek. Idősebb és a fia­talabb művészek egyként marad­nak távol, majdhogynem tüntetőleg hiányoznak a rendezvényről. Akik meg eljönnek — valami furcsa nosz­talgia alapján? — (Bártfay, Vanek Imre, Melis György szobrászművé­szek például) nem gyönyörködtetni, andalítani akarnak ezen a gyönyö­rű szigeten, hanem felrázni. Igen felrázni, ahogy Bártfay Tibor szobrászművész Is, aki a nagyon be­szédes Madártanácskozását hozta el. Az egyként nyíló madárcsörök és a csapat tömege nagyon sokat mond. Hiszen ott van közöttük a hallgató bölcs bagoly. Hát igen... Ez nagyon beszédes. ' . ■■miu Mells György szobrát is messziről észre kell venni. Egy beroskadt, tag­baszakadt üllő, rajta pedig egy nagy, virágos nyelű kalapács. Az ember há­tán hirtelen végigszalad a hideg, hi­szen első pillanatra Is felöltllk ben­ne a sarló és a kalapács büszke szim­bóluma. De ez még ennél Is több! A kalapácsban, de az üllőben is ott a szobrász arcmása, maszkja. Mint a- hogy a kalapács és az üllő átformál­ja, igazi férfivá alakítja a kovácsot, úgy lesz más ember korunk szobrá­sza is: kiégett, lemondó, de a kala­pács ütései alatt is ember. Egyéni arcát őrző ember. A hegesztett, szin­te kapkodva összeállított, kapkodva rozsdásodó műtárgy nem a művésze­tek panteonja, nem a galériák szá­mára készült, hanem a mának, hogy a művész haladéktalanul elmondhas­sa véleményét a körülötte zajlő élet­ről, élményeiről. Ugyanez elmondható Vanek Imre megdöbbentő. Az aranykezű Jóska cí­mű samottszobráról. Arany, zöld, sár­ga és hófehér kerámiamázzal hang­súlyozza a művész az elbutult, ki­fejezéstelen arcot, és főleg az aranyba mártott kezeket. Mert mivé lesznek, mivé válnak ezek az aranykezek, és főleg az Igyekezet? Furcsa zöld, moszatos idomokká, hiszen nem elég az aranykéz, ha nincs meg hozzá a kellő értelem. Az értelmétől megfosz­tott munka önmaga ellentétjébe csap át, hirdeti a művész a pöstyénl park­ban, holott alkotása inkább másho­vá, talán a fővárosok főterére kíván­kozik, hogy mindenki lássa, érezze és tudatosítsa; a behemőt, giganti­kus gépek, á komputerek korában semmit nem ígérnek, sőt, önmaguk­nak is ellentmondanak az aranykeze­ket dicsőítő értelmetlen alapállásunk­kal. Már többre, másra van szük­ség! Ma már nem lehet példaképünk a puszta fizikai erő, szellem nélkül minden hiábavaló. De Itt, a pa-knan Is van üzenete, hiszen hiába épí jük, tesi'zük szebbé ezt a szigetet is, a mcüeirnél modernebb szállók üre­sen maradnak, ha csak a puszta földből feltörő gyógyvízzel szolgá­lunk a vendégeknek. A látszólag néma és mozdulatlan szobrok beszéltek. Az emberi szel­lem méltóságát ős megbecsülésének hiányát kérték számon az Idei nyár­ban a szigeten. Értelem, becsület, er­kölcs gyönyörű emberi tisztaság után kiáltva többek között. NÉMETH ISTVÁN M ár az utcán hallani a hangos beszé­det, amelybe ének és zenefoszlányok keverednek. Az üde, zöld pázsiton lócákból kialakított „auditórium“ tele vi­dám fiatalokkal. Beszélgetnek, a most meg­tanult dallamot dúdolják, néhányan tán­colnak. Az egyik pádon egy parasztzene­kar ügyködik. A somorjal (Samorfn) táj- ház vezetője, Preslnszky Lajos szakács-pék minőségben a befűtött kemence körül fo- *og. ízletes, gőzölgő sült húst húz ki a forró kemencéből, majd azonnal utána lán- gost csúsztat belé. Naptár szerint hétfő délután van, még pontosabban meghatá­rozva; az óra most ütötte el a kettőt. Va­jon ml történhet Itt ebben a szokatlan idő­ben? A választ Czéréné Pozsár Erzsébettől, a Dunaszerd^helyl (Dun. Streda) Járási Nép­művelési Központ táncelőadőjátől kapom: — Az elmúlt négy napon rendeztük meg a népművelési központ első tánctáborát, a- melynek most van a zárása. Vagy mond­jam úgy, hogy záróünnepsége? Persze, a tábor nem Itt volt, csak ezt a zárást tart­juk Itt, ebben a szép és a néptáncosok szá­mára felemelő környezetben. Preslnszky Lajos, a tájház vezetője ajánlotta fel ezt a lehetőséget, sőt, még azt Is elvállalta, hogy a „múzeumkemencében“ ízletes harapnlva- lőt készít számunkra. Ismerve Preslnszky Lajost, ezen egyálta­lán nem csodálkozom, hiszen a tájház megteremtése, létrehozása nagymértékben A gyökerek ápolása az ő nevéhez kötődik, no meg az ország­szerte (meg azon túl Is) közismert somor­jal Csalló együttes megteremtéséből és mű­ködtetéséből Is oroszlánrészt vállalt. Ért­hető tehát, hogy szívesen látja vendégül a tájházban a táncosokat. De a táncoso­kon sem csodálkozom. A négynapi inten­zív (néha éjszakába nyúlő) táncolás után, most, hogy befejezték, ml mást csinálhat­nának? Táncolnak! Ez csak természetes. Nem? No de nemcsak tánc meg lángos van Itt. Leülnek és meghányják-vetlk az elmúlt négy nap tapasztalatait, észrevételeit. Mert ugyan csak egy „esetleges akciónak“ in­dult ez a tábor, most már bizonyos, hogy a táncosok rendszeressé akarják tenni np- ranta. Még annak árán is, hogy vállalják a költségek egy részét. Amíg elkészül a lángos. Ismét Erzsihez fordulok egy kis In­formációért. Hogyan Jött össze ez az egész? — Tavaly felmerült az énekkarok részé­ről az igény, nyári táborozást szervezni a kórusoknak. Felettes szerveink ezt megér­téssel fogadták, és anyagi alapot teremtet­tek hozzá. A tábor megvalósult, és sikere­sen végződött. Az énekkarok viszont úgy határoztak, hogy háromévenként találkoz­nak csak a táborban, fgy a táborozásra szánt összeg tehát az Idén szabaddá vált. A pénzhez tehát már csak ötletre meg szervezői munkára volt szükség. így való­sult meg a tervek szerint kísérletképpen a néptáncosok tábora. Most már úgy talál­juk, hogy rendszeressé kell tenni, mert nagy az igény iránta. Majd meglátjuk, ml lesz. Ezt az Igényt, egy kis szerénytelen­séggel, a tábor Minősítésének veszem. Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy jő munkát végez­tünk. Persze az akció azért magán viselte az első próbálkozás Jegyeit. A jövőben pél­dául nem tartanám péntektől hétfőig, mert sokaknak vasárnap befejeződik a szabad­ságuk, és vasárnap haza kell utazniuk. Teg­nap még több mint hetvenen voltunk, ma csak a fele van Itt. A „kerekl6ca“-beszélgetésre a sült hús és a lángos bekebelezése után került sor. Sok észrevétel. Igény, javaslat került terí­tékre. A tábor vezetője, Erzsi és a táncok- tatők (Czingel László, Valacsal István és Brandl Ferenc] minden érdekes észrevételt feljegyeztek, és megígérték, hogy mindaz jövőre megvalósul. Helyet adtak annak a követelésnek, hogy egyhetes legyen a tá­bor, persze az említett anyagi hozzájáru­lással, gondosabban tervezik meg a beta­nulandó anyagot. Osák annyit markolnak, amennyit megfelelő szinten el le lehet vé- geznL Végezetül terítékre kerültek a té- gabb, az egész táncmozgalmat érintő kér­dések Is. Hozzászóltak a „legyen-e ver­seny, vagy sem“ vitához. Mindez megjele­nik majd írásban a lapunkban Is, minthogy többen megígérték, papírra vetik tapaszta­lataikat, véleményüket. A végén még Erzsi elmondta; — A tábornak kettős célja volt. Egyrészt: a táncosoknak alkalmuk nyílt autentikus anyag tanulására, ami fejlődésük szempont­jából nagyon fontos. Másrészt: járásunk­ban pillanatnyilag négy együttes működik. A Csallóközi, a Csallö és nemrég alakult eevöttes Bősön (Gabőlkovo) és Gellén (Ho­líče). Azt akartuk, hogy az együttesek tag­jai megismerjék egymást, összebarátkozza­nak. Azt hiszem, mindez sikerült. Hasznos­nak tartom a táborozást, sőt, lesz majd egy Javaslatom ezzel kapcsolatban országos szinten Is. De ezt Inkább majd írásban mondom el, ha az Oj Ifjúság lehetőséget ad rá. Szívesen tesszük, sőt türelmetlenül vár­juk a véleményeket, hiszen nemzetiségi néptáncmozgalmunkra ráférne egy kis újí­tás. Már csak azért is, mert a néptánc az egyik leglátványosabb műfaja a népművé­szetnek, ráadásul a gyökereinknek számít. Horváth Rezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom