Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-27 / 52. szám

E

mmanuolle tärde meztelenül csillog a tompított fényű lémpék aranyos ra* gyogésában. A férfi tekintete rajta nyugszik.

Emmanuelle ügy érzi, hogy a térde föl- Wnfilja magét e tekintetnek. De nem lenne-e nevetséges, ha betakarná a térdét? És különben Is, hogy takarhatná be? A szoknyáját nem tudja meghosszabbítani.

S miért szégyelll most hirtelen a térdét, holott általában szívesen mutogatja? A láthatatlanná vált nejlon alatt fürge árnyékot vet I gOdröcskék mozgám, elfivillan bű- rének sültkenyér színe. Tudja, milyen Izgalmat képes ébreszteni a térde. Egyre meztelenebbnek látja a lámpa fénnyalábja alatt, mint egy éjszakai fürdőzés után, s már érzi, hogy gyorsabban lüktet a halántéka, és ajka megduzzad. A szeme le- csukúdlk, és Emmanuelle már nem részlegesen, hanem teljesen meztelenül látja önmagát, kiszolgáltatva a narclzmus kísértésének, amelynek — tudja jól — megint csak nem fog tudni ellenállni.

Ellenszegülése már csak arra szolgált, hogy alaposan, fokról fokra kiélvezze az önátadás gyönyörét. Az első fázis az egyre terebélyesedő elgyengülés és elengedettség, az egész testen eluralkodó ernyedtség, amely a megnyílás és az eltelés vágyával elegyedik, egyelőre még konkrét elképzelés és /

szándék nélkül: nem sokban különbözik ez az érzés attól a fizikai gyönyörűségtől, amit a napon elterülve, a tengerparti meleg homokján érzünk. Azután lassan, amint az ajka csillogóbbá vált, a melle megduzzadt és combjai megfeszültek, a legkisebb érintésre Is érzékennyé válva, az agya képeket kezdet elé vetíteni, amik eleinte kuszák, ösz- szefüggéstelenek voltak, ahhoz azonban mégis elégségesek, hogy nyálkahártyái megnedvesedjenek és ágyéka megfeszüljön.

A repülőgép fémtestének alig érzékelhető, de rendületlen vibrációja a maga frekvenciájára állftottí Emmanulle-t, s ô felfedezte benne saját teste lüktetésének ritmusát. A térdtől kiindulva (amely a körvonalazatban érzéki remegés csalóka epicentruma) egy hullám söpört végig a coútbja felszínén, majd egyre mélyebbre hatolt: Emmanulle meg-megreszketett.

A látomások egyszerre tolakodóan előnyomultak: ajkakat látott, amelyek a bőrére tapadtak: férfihoz és nőhöz egyaránt tartozhattak, és férfi nemi szerveket, amelyek azt várták, hogy megérintse őket, hogy hozzá dörgölözhessenek,’ hogy utat törjenek a két térde közt, szétfeszítsék a combját, s megnyissák szenféremnyllását, erőszakosan, fáradságos munka árán beléhatoljanak — e látomások csordulásig töltötték Emmanulle-ť. A nemi szervek folyamatosan s kizárólag egy Irányban haladtak: egyik a másik után merült el Emmanuelle testének ismeretlenségében, s indult el azon a keskeny flton, amelyet nem adatott megismernie, s amelynek — ügy tűnt — sohasem ér a végére; s míg hosszan, határozott cél nélkül bolyongtak Emmanuelle belsejében, jóllakatták a testét, és végül egymás után beléengedték nedvüket.

A légikisasszony azt hitte, hogy Emmanuelle elaludt; óvatosan megbillentette a háttámlát, az ülést fekvőhellyé változtatta, s utasának hosszú, ernyedten elnyúló combKésleltetni akarta a befejezést. De azután nem bírta tovább, egy elfojtott nyögéssel finoman veregetni kezdte középső ujjával a klltorlsxát, hogy eljusson as orgazmushoz. Am ekkor egy kés nehezedett a kezére.

Emmanuelle lélegzete elakadt. Izmai és Idegei görcsbe rándultak, mintha jegm víz- sugár korbácsolta volna végig az altestét. Megmerevedett, s bár a vágy nem hunyt ki benne, hirtelen leállt érzéseinek és gondolatainak vágtája, mint amikor megállítanak egy filmet, de a kép nem sötétül el. Nem Ijedt meg, s tulajdonképpen nem Is ütközött meg. Ogy érezte, hogy vétségen kapták. Igazából a pillanatban képtelen lett volna minősíteni a férfi mozdulatát vagy a saját viselkedését. Tudata rögzítette az eseményt, majd megdermedt. Aztán pedig már csak várta félbeszakadt álmainak folytatását.

A férfi keze nem mozdult. De mégsem lehetett passzívnak mondani. A puszta súlyával nyomást gyakorolt a klltorlszra, amelyen Emmanuelle keze nyugodott. Meglehetősen hosszú Idfki át semmi egyéb nem történt.

Azután a férfi szabad kezével fölemelte és félre Is hajtotta a takarót, hogy rabul ejtse Emmanuelle egyik térdét, és kedvére tapogathassa a bemélyedéseket és domborulatokat. Nem sokáig Időzött Itt, lassan fölcsúszott a combján, mígnem elérte a harisnya szélét.

Emmanuella Arson

Emmanuelle

jára, amelyet a fotel blllenése középig kitakart, kasmirtakarót terített. A férfi ekkor fölállt, és ő Is hátrablllentette a saját széke támláját, ugyanolyan helyzetbe hozva a nfe- ga ülését, amilyenbe kabinszomszédjáé került.

A gyerekek már elplhentek. A léglklsasz- szony jó éjszakát kívánt a kabin utasainak, és eloltotta a mennyezetvllágftást. Csak két mályvaszin fényű éjjeli lámpa akadályozta meg, hogy a tárgyak és emberek teljesen belevesszenek a sötétbe.

Emmanuelle csukott szemmel adta át magát a légikisasszony gondoskodásának. Képzelgései eközben mit sem veszítettek hevességükből és ösztönző erejükből. Jobb kezét lecsúsztatta a hasán, nagyon lassan, visszafogottan, míg elért a szeméremcsontig: a könnyű takaró hullámzott a mozgó kéz fölött. De ki vehette volna észre a félhomályban? Ujjheggyel belémélyedt szoknyájának puha selymébe, mert a szűk szoknya nem engedte, hogy szétnyissa a combját: az anyag megfeszült a próbálkozástól; ujjal végre megtalálták, amit kerestek, a. vékony kelmén keresztül megérezték a megmerevedett csiklót, s finoman ránehezedtek.

Emmanuelle néhány másodpercig várt, amíg testének örömujjongása lecsillapodott.

Emmanuelle csak akkor hökkent meg, amikor az Idegen kéz a meztelen bőréhez ért; megpróbált kitörni a férfi bűvköréből. De — részben, mert nem tudta pontosan, mit akar, részben pedig, mert a férfi két kezét tűi erősnek ítélte ahhoz, hogy kikerülhetne a fogságából — végül Is csak ügyefogyot- tan fölemelkedett, s félig oldalra fordulya szabad kezét mintegy védekezőén ágyékára vonta. Érezte ugyan, hogy sokkal egyszerűbb és hatásosabb módja lenne a védekezésnek, ha összeszoritaná a két combját, de ezt a mozdtdatot, maga som tudta, miért, hirtelen olyan nevetségesnek találta, hogy nem merte megkockáztatni, és végül lemondva arról, hogy úrrá legyen a helyzeten, amelybe belekeveredett, ismét átadta magát annak a bénultságnak, amelyből csak egy futó pillanatra tudott kitörni.

A férfi keze egy pillanatra magára hagyta, mintegy pedagógiai célzattal, hogy megleckéztesse oktalan lázadásáért... De még mielőtt Emmanuelle-nek Ideje lett volna meglepődni e hirtelen fordulaton, a férfi keze már Ismét rajta volt, ezúttal a derekán; biztos, gyors mozdulattal kikapcsolta szoknyája korcát, lehúzta a cipzárat, majd magát a szoknyát is, egészen térdig. Azután a' kéz Ismét elindult fölfelé. Az egyik bebújt Emmanuella bugyija alá. (Leheletkönnyfl volt és áttetsző, mint minden fehérneműje — az Igazat szólja kevés fehérneműt seit: harlsnyakOtőt, néha alsőszoknyát a bft szoknyák alá, de melltartót sohasem és fűzőt sem, bár a Salnt-Honoré negyedben,' ahol a fehérneműt vásárolta, a szőke vagy barna, valószlnűtlenül szép elárusítónők segítségével, akik hosszú combjukat kivillantva térdeltek elé, számtalan fajta komblnébu- gylt és fűző, bugyit és mlnlbugylt fölprö-, bált, amelyeket a klszolgálőnők flnooí ujjalkkal Igazgattak a mellén vagy i combján, s közben ismétlődő, könnyű mozdulatokkal simogatták, egyre szenvedélyesebben, míg végül Emmanuelle szeme leceo- kódott, térde megroggyant, lassan leeres** kedett, mint a vitorla, amit levonunk, elnyúlt a fehér nejlonnal borított földön, i átadta magát a kezek és az ajkak kielégülést hozó, páratlan ügyességének,)

Emmanuelle vlsszacsusszant abba a hely* zetbe, ahonnan lázadást kísérlete egy pillanatra kimozdította. A férfi úgy simogatta é tenyerével lapos. Izmos hasát a Vénusz* domb fölött, mint egy tellvér nyakát. Ojjal végigfutottak az ágyék hajlatában, azután a szőrzet felső peremén. Ily módon kirajzolva a háromszög oldalait, mintha a területét akarnák felbecsülni. A hármnszög alsó csúcsa szétnyílt — ezt a ritka állapotoť görög szobrászok örökítették meg valaha«

A férfi keze, miután bejárta Emmanuelle ágyékát, és felmérte, megpróbáKa erőszakkal széttárni combjait; bár a térd köri tekeredett szoknya béklyóba verte őket, valamelyest mégis engedtek, s szétnyíltak, amennyire csak lehetett. A férfi a markába' fogta a meleg, nedves, duzzadt szemérem- ajkakat, majd lassan csillapítóan simogatni kezdte őket, hol a barázdák mentén, hol elmerülve köztük — kezdetben nem túl mé* lyen —, hogy azután Ismét visszatérjen d megmerevedett klltorlszhoz, s végül elpl- henjen a szeméremcsontot borító sűrű, göndör szői*zeten. Aztán a szoknyát lejjebb tolva, ujjal, mind távolabb jutottak kiindulási pontjuktól a már egészen széttárt combok között, és egyre mélyebben behatoltak a nedves szeméremnyllásba. Időnként — szeszélyből vagiy számításból •— a mozgásuk tétován lelassult, mint akkor, amikor partnere feszültsége már-már csúcspontjára árt Emmanuelle az ajkát harapdálta, hogy elfojtsa feltörő zokogását, megfeszülő ágyéka remegett a kéj görcséért, amelyhez a férfi megint közel hozta, de nem engedte, hogy elérje.

Fél kézzel játszott Emmanuelle teetévef, a neki tetsző ritmusban és stílusban, ügyet sem vetve keblére és ajkára, nem szomjas- va sem csókra, sem ölelésre. Hanyagul és távolságot tartón osztotta a kéjt, amely a kielégüléshez nem volt elegendő. Emmanuelle forgatta a fejéf. Imádsághoz hasonló, elnyúlt nyögéseket hallatva. Félig lehunyt pillái alól tekintete a férfi arcát kereste- A szemében könny csillogott.

Ojlaky Attila

TÁNC

„Megyen már a hajnalcsillag lefelé Az én kedves galambom most megyen

hazafelé..."

G. ordítva énekelte a dalt, de azért vigyázott, hogy a dallam hibátlanul megmaradjon. Részegen ás fáradtan ment az utcán, tántorogva a sáros úttest egyik szélétől a másikig, nyakában pedig Rudi ült, a prímás. A cigány az Italtól és a félelemtől, hogy leesik, eltorzult arccal húzta a férff nyakában, aki a zene ütemére még tétova tánclépéseket Is tett, mintha azt próbálná: tudja-e még „állni a sarat“. Az éneklő és táncoló férfit rendetlenül és muzsikálva követte a cigánybanda. Hűvös hajnali szél vitte a zenét az ősi falu házal között, felébredtek az emberek. Kíváncsian kinéztek az ajtök és ablakok résein, lly*t még nem látott ez az Isten háta mögötti falu népe. A falu lakől lesték a korai létvá- nvosságot tudták, hogy G. az elmúlt napon adta férjhez a húgát.

Hajnal felé G. odament a zenészekhez a lakodalmi sátor sarkába, és megkínálta őket pálinkával.

— Rudikám, kérlek, kísérjetek haza — mondta a prímásnak —, dalolhatnék még egy utolsót.

A cigány, aki szintén értette a vendégküldésnek ezt a diszkrét módját, tanácstalanul nézett a zenekar tagjaira.

— Sár van — bökte kt végül.

— Elviszlek á hátamon, és nem bánod meg r—i győzködte a férfi.

Egyre többen figyeltek fel a beszélgetésre, érdeklődve odagyOlt a násznép, és nemsokára mindenki körülöttük tolongott.

Tulajdonképpen Jó gyerek az a G. — mondogatták magukban a falubeliek —, megárdmnll, hogy mulasson. A családjának Is mindent megadott. Valahogy úgy, ahogy ezt a lakodalmat Is csinálta: körültekintően ás sok munkával. Templommal, esküvővel, mulatsággal, hozománnyal meg minden egyébbel, ami szükséges egy Ilyen ünnephez a szokások szerint. Házat épít és gyerekeket nevel. Kell a pénz. 0. hajnalban ébred, estig munkahelyén dolgozik, aztán tovább építi a házat. Szemel sokszor klalvatlanok, fáradt ember benyomását kelti. Harmincéves, de többnek látszik. Mindent összevetve mégis sikeres ember. Főnőkéi meg vannak elégedve a munkájával, mert megbízható munkás. Van mit aprítania a tejba Bár fizetéskor valaki mindig sokallja a bérét, haragot nem tart senkivel, kerüli az összetűzéseket, az Irigyeket meghallgatja, a választ lenyeli, de néha egész testében remeg, mintha nagyon fázna, szeme Ilyenkor nagyra nyílik, keze bizonytalan mozdulatokkal keresi a cigarettát. /

A férfi egyre Inkább érezte a vállán fészkelödő cigány súlyosodé terhét, már fájt a háta, de megpróbálta másra terelni a figyelmét: arra gondolt, ahogyan felesége este a lagzls sokadalomban lábatlankodó kisköly- kelt összeszedi és sorba rakja őket a Škoda hátsó Ülésére. Alighanem nehezen jutottak haza. Az asszony káromkodva küszködött a sárban vánszorgó kocsival, míg a hátsó ülésen békésen aludtak a gyerekek. Otthon végre, mikor ágyba dughatta ókét, a nő kicsit megnyugodott, aztán, mert nem tudott elaludni, még sokáig fésülte a haját.

G. megállt az utcasarkon, mozdulatai megmerevedtek, mert Rudi abbahagyta a hegedülést. A zenekar is megállt, és a kíváncsian leskelődókkel együtt várta a folytatást.

— Most már vigyél haza — mondogatta a prímás —,

eleget hegedültem a nótádat.

G. egy <sz6t sem szólt, csak lassan nyugodtan kivett egy százast a zsebéből, és belefűzte a vonóba.

Néhány feszült pillanatig tartott, amíg a hirtelen született csendben G. állt a sártenger közepén. Csak most tűnt fel a nézelödóknek a férfi sötét szövetből készült angol fazonú öltönye. A nadrág kissé trapéz vonalú, a zakó derékban karcsúsított, világos kék Ingén a nyakkendő meglazítva. Fekete, hegyes orrú clpOjének csak kis része látszott a sártól, a zakóján elöl deréktájon Rudi cipője szennyes foltokat hagyott. G. türelmesen tekintett maga elé. «

Az őregek most dicsérték: mégiscsak rendes ember, aki a templomban tartja a húga esküvőjét. És megbocsátották G.-nek különcségeit, hogy nem jár kocsmába, mindenféle könyveket olvas, -hogy színházba jár a városba. Igaz, hogy a menyasszony meg a család hölgy- tagjai ragaszkodtak a vallást szertartáshoz és G. a tempóimban Is eléggé" helytelenül viselkedett, zsebre tette a kezét, és még a papnak Is jőnapotklvánokkal köszönt.

A hegedű Ismét rákezdte, G. elindult, befordult az utcasarkon és folytatta útját. Táncolt egészen a következő utcasarokig, ahol újabb százas került a vonóba. Mire megérkeztek G. házának kapuja elé, a dalt és a dallamot már nem lehetett felismerni. G. levette a nyakából Rudit, nekltámasztotta a prímást a kerítésnek, végül egy utolsó bankót nyomott a markába.

G. kihúza magát, lehetett vagy száznyolcvan centi magas. Beesett arca fáradtságra vallott, ös kurtára vágott haja Is csapzott volt egy kissé. Hátrafordult, megköszönte a zenekarnak a kíséretet, kezet fogott a cigányokkal, kicsit dülöngélve ment be a házba. A szobában felesége várta, fél kézzel átölelte bizonytalan lábakon álló urát, és lefektette az ágyra. A férfi azonnal elaludt. Az asszony leült az ágy szélére, nézte a férje fáradt, borostás arcát, egy ősz hajfürtöt vett észre a halánték fölött. A clgényok még mindig húzták a kapu előtt, a nó hallgatta a beszűrődő szokatlan zenét, és sírt.

:-T