Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-27 / 52. szám
uj ifjúság 2 N éhány napja kozmikus gyorsasággal zajlanak nálunk az események, amelyeket ma már világviszonylatban szelíd forradalomnak neveznek. A forradalom kezdete azonban korántsem volt Ilyen szelíd. 1989. november 17-én Prágában, a Nemzeti, sugárúton olyan brutális eseményre került sor, amelyre a történelemben csak ritkán volt példa. Erről számolt be testvérlapunkban, a Mladá frontá- ban az események közvetlen résztvevője, a Művészeti Akadémia hallgatója és a diákok koordinációs sztrájkbizottságának társelnöke, Martin Mejstfík. # Tulajdonképpen, hogy törtek ki a rendűrhatalml indulatok pénteken, november 17-én este nyolc óra körül? — Azután, hogy békés menetünket mindkét oldalról körülzárták a Nemzeti sugárúton, és nem volt hová kitörni, az emberek leültek a kövezetre és énekeltek. A rendőrök szemtől szemben álltak velünk és egyre idegesebbé váltak. Körülbelül a tizedik sorban álltam. Mint a SZISZ városi főiskolai tanácsának tagja, a rendezők közé tartoztam, és láttam, hogy a közelben egyedül vagyok a tömegben, akinek a gallérjára van tűzve a szervezőbizottság emblémája. Éreztem, hogy felelősséggel tartozom a többlekért. Ezért felálltam az egyik barátommal, átléptünk ülő társainkon, keresztülve- rekedtük ipagunkat a vjlrös rádiósapkásokhoz, bemutatkoztunk, hogy a szervezőbizottság tagjai vagyunk és arról érdeklődtünk, hol találhatnánk a parancsnokukat. Egy apró termetű úr elé vezettek minket, aki civilben volt; kértük, közölje a tömeggel, hogy mit tegyenek. Megfordult, és dühösen azt felelte, hogy „ezt maguknak kellene közölni velünk, ha a szervezőbizottság tagjai ...“ Mondtuk neki, hogy ebből a malőrből egyedül úgy kerülhetünk ki, ha utat nyitnak nekünk a Vencel tér felé, ahol elénekeljük a himnuszt és szétoszlunk. Ezért kezeskedünk. Elnevette magát és azt mondta: ezt szeretnék. Csakhogy ez szóba sem jöhet. Ezért azt kérdezem: ütlegelni akarják a népet? Egy kicsit elbizonytalanodott, aztán azt mondta: ezt nem akarjuk. Az volt az érzésem, hogy valóban nem akarnak tettlegesen beavatkozni. Véghl elküldött bennünket a feljebbvalójához a másik oldalra, a Müstek Irányában. Körbe kellett mennünk az Öváros utcáin keresztül. A legközelebbi, a Szent Bertalan utca el volt zárva. Legalább húsz percbe tellett, amíg odaértünk. Közben a tömeg állandóan azt ismételgette: „A Vencel térre és aztán haza!“ Egészen pontosan megjegyeztem. A gumibotos rendőrök módfelett Idegesek voltak, semmi kedvük sem volt velünk tárgyalni. A parancsnokhoz nem jutottam el. Háromnegyed kilencig vártam, hogy ml Is történik. Semmi sem történt. Ekkor azonban már a szervezők gyűlésére kellett mennem a Vigadóba. Ott ült már a SZISZ városi bizottságának el1989. november 17. Egy nap, amely megrengette az országot A Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának lapja SZERKESZTŐSÉG: MartanoviCova 2S, 819 27 Bratislava Főszerkesztfi: CSIKMAK IMRE Helyettes (őszerkesztS: NESZMÉRI SAnDOR Telefon; főszerkesztá — 213744, 2104943, helyettes főszerkesztfi — 213823, 2104541, titkárság — 2104542, 2104544, gazdasági és kulturális rovat — 2104546, szervezeti élet és sport — 2104545, műszaki részleg — 2104540. Kiadja a Smena Kiadáválialat, 812 84 Bratislava, Pražská 11. Nyomja a Západoslovenské tlafiiarne, 812 62 Bratislava. Odborárske nám. 3. Elfifizetési dfj: egy évre 52 KCs, fél évre 26 Kfis. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Elfifizet- hetfi minden postahivatalnál vagy kézbesi- tfinéL A lap kOlffildre a PNS Ostredná ezpedicia a dovoz tIaCe. 813 61 Bratislava. Gottwal- dovo nám. 6 útján rendelhető meg. Kéziratokat nem firzOnk meg és nem kfil- dOnk vissza. Index; 498 02. nöke, a városi főiskolai tanács elnöke és továbbiak. Mondom nekik; „Ti itt kávéztok, és nem messze Innen vérengzésre kerülhet sor. Ott kellene lennetek és valahogy be kellene avatkoznotok.“ Mire egyikük azt mondta nekem: ,-,Ide figyelj, erről valahol máshol döntenek, hívtuk Stépánt, hogy ne avatkozzanak be.“ # Meg voltatok gyfizfidve, hogy a heavatkozásra nem kerül sor? — Igen, úgy nézett ki. De én azt mondtam nekik, hogy én egyszerűen nem ülhetek ott) Visszaértem, és sikerült eljutnom egészen a Máj nagyáruházig. Nemsokára visszaszorítottak bennünket legalább tizenöt méterre a körülzárt tömegtől, de így is pontosan láttam, mi történt, amit ma már mindenki tud. Egész sor véresre vert, jaj- veszékelő embert, rengeteg vért láttam. Végül bennünket is szétl^ergettek, és ezzel mindennek vége szakadt. Később néhányan visszatértünk oda. A Műstek környékén legalább két óra hosszad vártam, és borzasztóan aggódtam azokért, akikről nem v^lt tudomásunk. Messziről páncélozott járművekre lettem figyelmes, amelyek dróthálóval voltak elölről védve. Az emberek csak lassan széledtek szét, és közben vérfagyasztó jelenetekről beszéltek, emberi tetemekről, vérző diákokról. Közben kigyúltak az első gyertyák. összefutottam néhány ismerőssel, és megállapítottuk, hogy ez a vég. # Minek a vége? — A dialógusnak. Minden kísérletünk felvenni a társadalmi dialógust, ehhez a vérfürdőhöz vezetett. Bennünk megvolt a szándék, de áttörhetetlen ellenállásba ütköztünk. Világossá vált: Itt már csak a sztrájk segíthet. # Azt is tudtátok, hogyan kell egy ilyen sztrájkot megszervezni? — Ezt nem tudtuk. Eleinte eléggé összekuszálódott minden. Abban sem vagyok-biztos, hogy minden Itt kezdődött. Legalábbis erre gondolok abból, ami másnap történt. Abból ítélve, ami másnap kezdődött, az események egyszerre több főiskolán robbantak ki, illetve a kollégiumokban. Ami minket illet, szombaton Szent Vencel szobrának talapzatáról bejelentettem a színészek és a Színművészek és a Szín- művészeti Akadémia hallgatóinak ama döntését, hogy sztrájka lépünk. Szombaton és vasárnap az emberek spontán jöttek kegyeletüket leróni, összegyűltek a Vencel téren, á Nemzeti sugárút felé vették az irányt, gyertyákat gyújtottak. Időnként azt skandálták: „Itt történt!“ Még mielőtt a gumibotos rendőrök kordonéhoz értek volna, már szétszéledtek. Vasárnap délután két órakor kiadtuk a városi főiskolai tanács tiltakozását. Ezzel egyidőben a sajtónak átnyújtottuk három Iskola sztrájkra vonatkozó követelményeit azzal, hogy már a hétfői lapokban legyen valami ezekből. Még az éjszaka folyamán jóvá akartuk ezt hagyatni az összes Iskola képviselőivel, úgyhogy egész Idő alatt lényegében alakulóban volt a sztrájk- bizottság. örült munka volt. Egy percet sem aludtunk. Ugyanakkor szerveződtek a színészek, merthogy még péntek este néhány agyonvert diák a színművészetiről a Realista Színházban keresett menedéket. Éppen bemutató előadás volt, ami mindig olyan társadalmi esemény, hogy magával ragadja az egész színházi világot. A színészek lényegében ugyanabban a pillanatban egyeztek meg a sztrájkban, akárcsak mi. Vasárnap a délutáni órákban, négykor kezdődött az első tüntetés a Vencel téren. Este a Drámai Színházban (rlnoherní klub) megalakítottuk a Polgári Fórumot. Hasonló tüntetés volt hétfőn is. Szent Vencel szobrára felmászott Vasll Mohorita, és azt ígérte, gondoskodik róla, hogy legyenek hangosbeszélők az egész téren. Kedden a „hangossá tett“ Vencel téren negyedmillió ember hallgatta végig a Polgári Fórum és a diákok követeléseit. • Milyen volt a kapcsolat a városi főiskolai tanáccsal? — Jó volt. Engem is meglepett, hogy milyen gyorsan reagált a helyzetre. Elvégre a diákok követelései nagyon eltérőek voltak. Persze az első változat, amelyet a diákok vasárnapról hétfőre virradó éjszaka hagytak jóvá a városi főiskolai tanáccsal, még meglehetősen mérsékelt volt. Csak csütörtökön került sor a mi követeléseink jóváhagyására. #. Vasárnapról hétfőre virradóra a helyzet meglehetősen drámaian alakult. — A helyzet valóban nem volt biztonságos. Egymással egyidőben ugyanis több szervezőbizottság is működött. Először tisztázni kellett, hogy ki mit csinál. Csak azt mondhatom el, ami nálunk történt. Vasárnap délben adtunk egymásnak találkát a Vigadóban, amely kérdéses időpontban meg'telt diákokkal. Ezt nem óhajtottuk, ezért gyorsan autókat szereztünk, és elhajtottunk máshová. így jött valahogy össze a koordinációs bizottság magva az egyik kollégiumban. A bejárat előtt őrség állt, amaly nem sokkal később Izgatottan jelezte, jiogy a portás valahová telefonál. Ezzel egyidőben szárnyra kapott a hír, hogy rendőrautók közelednek. Kiugráltunk az ablakokon keresztül, és szétszéledtünk. A végén kiderült, hogy az egész vaklérma volt, de ml addigra már összejöttünk máshol. • Ki volt a segítségetekre? — Szinte magunkra voltunk utalva. Az orvostanhallgatók magukkal hozták az egyik tanársegédjüket -is. Az Igazat megvallva azonban a diákok nemigen hagynak beleszólni a dolgukba. • Volt úgy, hogy válságba jut az ügy? — Volt. Harmadnap, kedden. Kiépítettünk két árnyékstruktúrát arra az eshetőségre, ha a többiek lebuknának. • Kinek támadt ilyen ötlete és honnan? , — Aból a konspirációs elvből indultunk ki, amelyet a kommunista párt alkalmazott a második világháborúban. Nekünk ilyen tapasztalatunk nem volt. Legfeljebb bizonyos elméleteket ismertünk, de azokkal nem sokra mentünk volna. • Végül hogy alakultak a dolgok? — El kell mondanom, hogy nem láttunk tisztán. Hatalmas félrevezetés! kampánynak voltunk kitéve. Percről percre kaptunk olyan Információkat, hogy ezt vagy azt a k,art megrohamozta a népi milícia. Első hallásra elég szavahlhetőek voltak ezek a jelentések. De mindent ellenőriztünk. Állandóan készültségben tartottunk néhány autót, hogy ellenőrizzük az eseményeket. A legtöbb esetben — szerencsére — vaklármáról volt szó. Hétfőről keddre virradó éjszaka szinte pánikhangulat alakult ki arra a hírre, hogy a Közép-csehországi kerületben mozgósították a népi milíciát, és elindultak Prága felé. Még az éjszaka folyamán megérkeznek azzal a paranccsal, hogy tisztítsák meg az egyetemeket és főiskolákat. Abban az Időpontban a városban tartózkodtam. Röviddel dél után azonban sor került az első találkozóra az akkori miniszterelnökkel, Ladislav Adameccel. Még mielőtt tárgyalni kezdtünk volna, megkértem Adamec urat, hogy dementálja ezt a hírt. Amikor arról biztosított, hogy semmi Ilyesmi nem történik, rögtön telefonáltam a többieknek. De még pénteken, amikor bejelentették, hogy lemondott a párt központi bizottsága, éjfél után az a hír terjedt, hogy újabb beavatkozásra kerül sor. Elképzelhető volt, de hogy ne fokozzuk a pánikot, hallgattunk róla. Akkor már felvettük ú tkapcsolatot több nagy gyár munkásaival. Nem igaz tehát az, hogy kezdetben a munkások nem támogattak minket. Támogattak szinte kezdettől fogva, és támogatnak ma is. • Miért sztrájkoltok még mindig? — Ml vagyunk az a nemzedék, amely megtanulta, hogy ne higgyen senkinek és semminek. Nem hiszünk annak a parlamentnek sem, amely húsz évén ét — vagy tisztelet a kivételnek, öt éven át -7 vezényszóra emelgeti fel a kezét. Kezdetben a parlamenti vizsgálóbizottság Is olyan helyzetben volt, hogy nem tudja, mit akar. A kérdéseket szinte ml tettük fel neki. • És mikor lesz a sztrájknak vége? — Ha a demokrácia „működésbe lép“. ^ Zbynék Fiala Az Életfa mozgalom egyre hódít natiiloli a tHiníszfinailiiliinffiii z Ifjúság egyre nagyobb érdeklődést tanúsít a környezetvédelemmel és általában az ökológiával összefiiggfi kérdések iránt. Ez nem is meglepő, elvégre egyáltalán nem közömbös számára, hogy milyen természeti környezetben fogja leélni élete nagyobbik részét. Mivel a természet- károsftú beavatkozások hazánkban mára aggasztó méreteket öltöttek, a Szocialista Ifjúsági Szövetség programszerűen csatlakozik a környezetvédőkhöz. Énnek megnyilvánulása az Életfa mozgalom, amely egyre több hívet szerez magának. Hogy miként alakul a Kelet-szlovákiai kerületben, erről beszélgettünk Marián Boldižárral, a SZISZ kerületi bizottságának titkárávaL • Mi a mozgalom lényege? — A szó szoros értelmében vett természetvédelmen túl elsősorban az, hogy a fiatalokat a természet szeretetére, a helyes ökológiai gondolkodásra neveljük. Hogy a mai fiatalok már soha ne viszonyuljanak úgy a természethez, mint egyesek, akik szembrebbenés nélkül hoztak olyan döntéseket, amelyekkel óriási értékeket tettek tönkre helyrehozhatatlanul. Természetesen az sem másodrendű kérdés, hogy a fiatalok a mozgalom keretében rengeteg munkát végeznek a környezet védelmében, a város- és községfejlesztésben. Az utóbbi időben új vonás a mozgalomban, hogy a résztvevők tudományos és műszaki megoldásokat javasolnak a környezetkímélő technológiák és technikák alkalmazására. Ida sorolhatnám a diákok, közép- és főiskolások szakköri és tudományos munkásságát is, amely az ökológiai kérdések megoldására irányul. A lehetőségek spektruma tehát meglehetősen széles. Különösen most időszerű ez, amikor nevén nevezhetjük a gyereket. A felelőtlen környezetszennyezést is. I # Az utóbbi időben különösen nagy as érdeklődés az Életfa-táborok iránt. A Kelet-szlovákiai kerületben is? — Nálunk is évről évre nő irántuk az érdeklődés. Az idén nyáron tíz Életfa-tábort nyitottunk. Ügy tervezzük, hogy jövőre már minden egyes járásban szervezünk ilyen tábort. # Hol működtek ezek a táborok, és mivel foglalkoztak a lakúi? — A legtöbb tábor a turlstaösvényeket és az erdőket tisztogatta, valamint a történelmi és műemlékek megmentésével foglalkozott. A Töketerebesl (Trebiäov) járásban az egyik tábor lakói Nagy- és Kisbéri községek határában a régészeti ásatásoknál segédkeztek. Harmadik éve folyik már munka a dubnlkl opálbányák elhagyott tárnáinak megmentéséért. Mások a Szlovák Paradicsomban végeztek hasznos munkát. Tizennégy turnusban váltásonként mintegy 20—20 fiatal dolgozott. A munka mellett természetesen az Időszerű környezetvédelmi kérdésekkel is Ismerkedtek, mert az Életfa-táborok egyik küldetése a nevelő és felvilágosító munka. Pőm Zsuzsa
