Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-20 / 51. szám

újifjusžgS Férfiak a Föld nevű bolygóról idén lüUus 20-án volt húsz élte, hogy a Föld nevű bolygó emberének lába elő­ször érintene a Holdat. Az Apollo 11 űrhajó legénysé­gének, Nell Armstrongnak, Michael Colllnsnak és Ed­win Aldrlnnak jutott osz­tályrészül, hogy elsőkként megtegyék ,ezt a korszakal­kotó lépést. Edwin Aldrin könyvben örökítette meg az élményeit erről az útról. En­nek jeldolgozásából keletke­zett az alábbi írás. Ä Kennedy-fok körUli strandokról és a körülöttük levő utakról a tüzek fénye és háromszázezer gépkocsi fényszórója világit. Több mint egy­millió ember Jött el, hogy szemtanú­ja legyen az Apollo 11 űrhajó Indu­lásának, hogy lássa, hogyan kelnek a nagy útra az első emberek egy má­sik égitestre. A starttól még hat és fél Óra vá­lasztott el minket. Megkezdődött az üzemanyag felvétele az űrhajóba, több mitn kétezer-kétszáz tonna szu- perhldeg folyékony oxigént és folyé­kony hidrogént tankoltunk. Annak el­lenére, hogy a pumpák időnként 45 ezer liter percenkénti kapacitással dolgoztak, ez a ^g^zélyes művelet négy órát tartott.j ffz filatt az idő alatt biztonsáu^w urhtf^enkl sem közelíthette meoE IMďwálIványt. A feltöltött rakétán egy torpedórim^ második világháborúból.* HamMIió alkatrészből tevődött össze és áfSnotorJa volt. A legbonyolultabb szerkezetnek mond­ható, amilyet az ember eddig megépí­tett. Dake Slayton, a diszpécserek pa­rancsnoka 4 óra 15 perckor ébresz­tette Neil Armsrongot, Mike Collln- sot és engemet abban az ablaktalan épületben, ahol azt sem tudjuk, nap­pal van-e vagy éjszaka. — Gyönyörű Idö van — mondta. — Repültök! Reggeli után Joe Schmitt, a NASA' tephnikusa készítette el számunkra a felszerelést. A szkafanderek úgy lóg­tak az akasztókon, mint fej nélküli emberek. Az űrhajó már feltankolt. A kilövőállvány felvonója olyan gyorsan vitt tel a 98.6 méter magas platóra, hogy kénytelen voltam na­gyokat nyelni, fgy kiegyenlíteni a nyomást a fülemben. Mielőtt beszáll­tunk volna az űrhajóba, Guenter Wandt egy méter húsz centiméteres műanyag kulcsot adott át Nellnek, rajta ' ezzel a felirattal: „Kulcs a Holdra“. Neil a bal székre ült. Miké a JobS oldalon levőre. Én voltam felelős az űrhajó légmentes lezárásáért, ezért utolsónak szálltam be és a középső ütést foglaltam el. Hatvan másodperc volt még a star'- tlg. Az űrállomáson mindenki elhall­gatott. A vendégek számára kijelölt állás ablaka mögött megjelent Wer­ner von Braun arca. Braun a rakéta főkonstruktőre. Még ttzenhét másod­perc. Werner von Braun arca remegni kezdett „Miatyánk, ki vagy a meny- nyekben..." — mormolta félhango­san. „H minus tíz, kilenc..." — hang­zott a fülhallgatóban. Neilre néztem. Ha bármilyen hiba történne, a kata­pultáló vészberendezés kilőné a ka­bint, és ejtőernyőn a földre szán­nánk — „négy, három, kető, egy, NULLA. Minden motor üzemel." Elindultunk! Az óra 9.12 mutatott. Vártam a hirtelen erős nyomást, amelyet már a Gemini 2 űrhajóban repülve átéltem. Helyette Inkább hul­lámzó mozgást éreztem. Végtelennek tűnő, feszült tizenkét másodperc. Végre: „A torony szabad“ — hangzott a fülhallgatóban. A majd­nem százméteres rakéta tehát már nem támaszkodik a kilövőállvány tor­nyához, hanem a levegőben úszik. Is­mét Neilre néztem. Ebben a pillanat­ban, ha bármilyen hiba állna be, a vészkatápult már nem tudna rajtunk segíteni. Már nincs visszaút. A rakéta első fokozatának mind az őt motorja teljes kapacitással dolgo­zik. Egy perc múlva a „Max Q"-ben, azaz a dinamikus nyomás maximu­mában vagyunk. A túlsúly növekszik, az alsó állkapcsom lefelé nyomul. „Készen álltok az első fokozat le- kapcsolására?“ —'kérdezi Bruce Mc- Candless a houstoni irányító köz­pontból. Neil inkább csak Int, mint válaszol. „Leoldás és gyújtás“ — uta­sít Houston. Az óriási kiégett első fokozat ebben a pillanatban már zu­han az óceán felé, amely hatvanegy kilométerre van alattunk. A második fokozat motorjai jóval csendesebbek, mint az elsőéi. A túlnyomás fokozó­dik, erősen nyomja lefelé a fejemet és a gégémet. Hangom természetelle­nesen méllyé válik. Az ablakok mö­gött az Atlanti óceán látóhatára íves­sé válik mint egy megfeszített Ij. Hat perc múlva láthatjuk az éles határt a kékes földi levegöburok és a feke­te űr között. Leválik a második fokozat.. A har­madik fokozat egyetlen motorja két és fél percig üzemel, majd hirtelen csend áll be. Ebben a pillanatban be­áll a súlytalansági állapot. Az Apol­lo 11 Föld körüli pályán vanl Madagaszkár felett átlépjük a ha­tárt a nappalok és az éjszakák kö­zött, és szó szerint belerepülünk a sötétségbe. Két óra harminc perc után befejeztük a második kört a Föld körül. Éppen a Hawaii-szigetek felett -voltunk, amikor eljött az ideje felgyorsítani az űrhajót, hogy kike­rüljön a Föld gravitációs mezejéből, és elinduljon a Hold felé. Ez az TLI- nek nevezett manőver, ami annyit Je­lent, hogy „translunárls injekció“, hogy ismét üzembe kell hozni a har­madik fokozat motorját, mégpedig egy nagyon pontosan kiszámított idő­pontban és megszabott időre. Ha a gyújtás és leáilltás nem ilyen ponto­san történik, előfordulhatott volna, hogy „elhajózunk“ valahova a vég­telen űrbe. A TLI nyugodtan kezdődött. Hat perc múlva megszólalt Bruce McCand- less: „Ogy tűnik. Jó úton vagytok.“ Az Apollo 11 a Hold felé repült. Eljött az ideje leváiasztani a hold­kompot, megfordítani és ismét az űr­hajóhoz csatolni. Ezért a kockázatos manőverért Mike Collins volt felelős. A kiképzéskor, szimulátoron már többszázszor megtette ezt a művele­tet, de most élesben kellett csiálnia. Ne feledjük, most huszonhétezer ki­lométeres óránkénti sebességgel re­pültünk az űrben. Mike felrobbantott néhány kis töl­tetet, és ezzel az űrhajó levált a ra­kéta harmadik fokozatáról. Egy ki­csit eltávolodtunk a rakétától, majd 180 fokkal megfordított minket. A harmadik fokozat, az ormótlannak látszó holdkomppal mitnha állt vol­na az Atlanti-óceán felett. Ebben a pillanatban már harmincezer kilómé-' térré voltunk a Földtől. Mike fino­man belrányltotta az űrhajó „orrát" a holdkomp felé, és lassan közeledni kezdtünk. Feszülten figyeltük a kriti­kus manővert. A művelet közben ugyanis hajtómotor nélkül voltunk. A sikertelen dokkolás egyenlő a vég­gel. Nem lenne energiánk és moto­runk a Földre való visszatérésre. Az űrhajó folytatná az útját, és a végén a Holdra zuhanna. Szinte felsóhajtot­tunk, amikor éreztük a két szerkezet koccanását, és hallottuk a csatlakozök bekapcsolódását. Örömmel jelentettük „Houston, mind a tizenkét csatlakozó bekapcsolt.“ Ebben a pillanatban sokk ért Ben­nünket, égésszagot éreztünk. Mike elborzadva nézett körül. De sem lán­got, sem füstöt nem észleltünk sehol, a villamos berendezések is rendben voltak. Végül megállapítottuk, hogy a dokkolás közben átmelegedett az űrkabint lezáró retesz. Az űrkabinunk fedőneve a Colom­bia volt, a holdkompé pedig a Sas. A mostani elrendeződésben bizonyára bizarrul festhetett az űhajóiik: „fej­jel a fejnél“, mintha egy betonkeve­rőbe ékelődött volna be. Első látásra erre emlékeztetett a holdkomp. A ki­látás a Földre lenyűgöző volt, de így nem repülhettünk sokáig. A Nap csak az egyik oldalára sütött az űrhajó­nak, így felforrósodott, míg a másik oldala állandóan az abszolút nullá­hoz közeli hőmérsékletnek volt kité­ve, Ezért lassú tengely körüli for­gásba hoztuk az egész űrhajót, hogy állandóan más-más lúdalát melegít­se a Nap. Közbta iMptünk kijutni a Föld gravitáció^ówKából, miközben az eredeti kilométeres óránkénti seB^Efapff^iokozatosan csökkent. TizeiMn^ffia múlva érjük el a Föld és ajíHold^ravitációs me­zeje közötti határt, onnan majd Ismét gyorsul repülésünk, de akkor már a Hold vonzóerejének köszönve. Hét órai rppOlés után levetttük a nehéz szkafandereket, ezekre már csak a Holdon volt szükségünk, és könnyebb öltözetet vettünk magunkra. Evés után megeitettük az első tv- közvetltést a Földre. Utána nagyon fáradtnak éreztük magunkat. Nehéz nap volt mögöttünk, szükségünk volt az alvásra. Belebújtam a hálózsá­komba, és mielőtt elaludtam, az járt az eszemben, milyen alkalmazkodó lény az ember. Három ember egy oxigénbuborékban repül a végtelen kozmoszban mint a Napnak egy pa­rányi bolygója. Két nap múlva a Föld már csak akkorának tűnt, mint egy golflabda. Messze voltunk föle, 262 ezer kilo­méterre. A Holdtól még huszonhét órai repülés és 121 ezer kilométer vá­lasztott el. Bekapcsoltuk a tv-kame- rát, mert következett az átköltözé­sünk a holdkompba. A költözés ket­tőnket érintett Neil Armstronggal. Mike Collins nem szállt le a Holdra, ő az űrhajóban maradt a Hold fe­letti „parkolópályán“. Itt várta meg vtsszatérésünket. , A holdkomp fedélzete olyan „bá­jos“ volt, mint egy dízelmozdony ve­zetőfülkéje. Az összes vezetékköteget fedetlenül hagyták, ahová csak né­zett az ember, mindenütt kapcsolók, nlttek. A holdkomp testét piszkos- szürke tűzálló festékkel szórták be. Ebéd után megkérdeztem Nellt, már tudja-e, mit fog mondani, ha lelép a Holdra. „Nem, még csak gondolko­dom felelte, — mondta, és ivott egyet a gyümölcslevéből. Hatvanhat órával a kilövés után kerültünk a Hold közvetlen közelébe. Felkészültünk a Hold körülrepülésé- re. Rövidesen a Hold mögé kerülünk, és megszakad az összeköttetés a Földdel. A negyvennyolc perces „sü­ketség“ alatt kell Mike Colllnsnak rávezetni az űrhajót a Hol körüli pá­a Holdon leszünk, ellenkező esetben be kell fejezni a leszállómanövert, és a holdkomp felszálló egysége vlsz- szareplt a Columbia parkolópályára. A DÓI olyan simán ment, hogy még a motor okozta vibrációkat sem érez­tük. Az ablakaink előtt lassan vé­gigvonult a Hold, kráterei egyre éle­sebben, aprólékosabban rajzolódtak ki. A színe a bézsből fehéresszürké­re változott. „Sas, itt Houston!“ — szólalt meg Ismét az irányító központ. — „Káli­tok minket? Ha igen, kapcsoljátok a PDI-t“. A PDI azt jelentette. Powe­red Descent Inltiatton, azaz, hogy ettől a pillanattól már mi határoz­zuk meg a leszállást és a tennivaló­kat. Neil bólintott, és lenyomta a megfelelő gombot. A holdkompból hangtalan narancsszínű láng lövelt lyára. Ez a következő kritikus mű­velet, amelyet abszolút pontossággal kell végrehajtania, miközben nincs lehetőség konzultálni az irányító köz­ponttal. Minden pontatlanságnak az lenne a következménye, hogy örökre „elhajózunk“ a világűrbe. Az ablakok előtt elhaladt a Hold látképe. Sokkal egyenletesebb volt, mint ahogy azt a legerősebb távcsövekkel láttuk a Földről. A kijelölt zöld számjegyek kezdtek sorakozni. Mike megnyomta a megfelelő gombot. A motor csen­desen működésbe lépett. Hat percig működött, és ezalatt hatezer km/ó-ra csökken sebességünk. Néhány percre ismét lett súlyunk. Amikor a motor megállt, megint a súlytalanság álla­potába kerültünk. A műszerek szerint a manőver kifogástalanul ment vég­be. Mike szinte sugárzott. Ha minden így megy tovább, holnap. Neillel a Holdon leszünk. „Apollo 111 Itt Houston“ — szó­lalt meg újra a hang a fülhallgatók­ban. „Leírhatnátok a motor bekap­csolását és a Hold körüli pályára állást?“ Mike elmosolyodott: „Olyan volt, mint a ... szóval perfekt.“ A repülés ötödik napján, amikor tlzenharmadszor kerültük meg a Holdat, eljött az ideje, hogy a Sas leváljék a Columbiától, és megkezdje a leszállást. Előzőleg Mike olyan lel­kiismeretes volt, hogy egy teljes na­pig tartott, amíg ellenőriztük a hold­komp minden berendezését. Most azonban már a nehéz szkafanderek­ben voltunk, és a reteszek légmen­tesen elkülönítettek a parancsnoki egységtől, ahol csak Mike tartózko­dott. „Houston, készen vagyunk a le- kapcsolásra!“ — mondta a mikrofon­ba szinte szárazon Neil. „Rendben van, Sas. Fiúk, vigyázzatok magatok­ra!“ — szólt vissza az Irányító köz­pont. Recsegő hangot hallottunk. Egy pillanatra megpillantottuk Mike ar­cát a parancsnoki ablakban. Ogy tűnt, mintha a Hold forgósba len­dült volna. „A Sas most szárnyal“ — mondta Neil. Vállat váltnak vetve, szorosan egy­más mellett, övékkel, lecsatolva vár­tuk Houston jelentését, az rövidesen meg is érkezett: „Sas, megkezdődött a DÓI. A Descent Orbit Insertion ma­nőver azt jelentette, hogy 29,8 má­sodpercre bekapcsol a holdkomp motorja, és a leszállópályára jutunk, amely tizennégy és' fél kilométerre volt a Hold felett. Ha minden rend­ben lesz, akkor tizenkét perc múlva kL A fékezés folytán ismét vissza­kaptuk súlyunkat. „Sas, itt Houston, minden rendben, mehettek“ — szólalt meg az irányí­tó központ. Ahogy a holdkomp lassan forgott a saját tengelye körül, az ablakok­ban kirajzolódott a Hold látóhatára, fölötte mint egy kék és fehér korong, ránk kandikált a Föld. A műszerfal kijelzői megteltek állandóan változó számjegyekkel. Tíz kilométer alá csökkent a magasságunk, és állan­dóan lejjebb ereszkedtünk. „Tlzenkettő-nulla-kettő“ — kiáltot­tam fel hirtelen Ijedten. Ez a kód azt Jelentette, hogy a fedélzeti szá­mítógép túltelltődött adatokkal. — „Tudassátok velünk, ha a riadó lesz a tlzenkettő-nulla-kettő miatt“ — szól kissé remegő hangon Neil. Mind­kettőnk tekintete a piros kapcsoló­ra szegeződött, amelyen ez állt: Az akció megszakítása. Ha úgy hozza a szükség, le kell nyomnunk, a holdra szállás álma szertefoszlik. „Megállapítottuk, hogy mehettek tovább a tizenkettő-nulla-kettő elle­nére“ — szólalt meg Houston. Bíz­nunk kellett az .irányító központban, de hosszú berepülő pilótái és űrha­jós karrierem alatt először éreztem, hogy a pánik határán vagyok. Átre­pültük a hatezer méteres magassá­got, és harminchat méteres másod- percenkénti sebességgel mentünk le­felé. Az ablakokban krátereket, ma­gaslatokat láttunk. Eljött az ideje le- száliásra alkalmas helyet keresni A kijelzőről hirtelen eltűntek a szá­mok, és egy vészjelző fény kezdett pislogni. „Tlzenkettö-nulla-egy“ — kiálltotta Neil. „Tlzenkettő-nuIla-egy, riadó“ — szólt vissza Houston. Vég­telennek tűnő három másodperc. „Kapaszkodjatok, megyünk tovább“ szólalt meg ismét azV irányító köz­pont. Ebben a pi^ahájfen ötszáz mé­terre voltunk . a szimu­látorban adóďi« Jfyái helyzet, már rég megszakí^t^ volna a re­pülést. Mi azon^im méifb nem szimu­látorban voltunk,’'hanem fél kilomé­terre a Holdtól Amikor Neil felpil­lantott a kijelzőről, kellemetlen dol­got állapított meg, már túl alacso­nyan voltunk ahhoz, hogy pontosan tudjunk tájékozódni Az Apollo 10 expedíció, amelyik körülrepülte a Holdat, pontos fényképfelvételeket készített erről a holdtájról Ezt ml „bemagotluk“, és már betéve ismer­tük ezt a vidéket. Csakhogy ezek a felvételek magasabbról készültek, és most már nem segíthettek rajtunk. Száznyolcvan méter magasságban Neil átkapcsolt kézi Irányítása. Az 5,8 méteres másodpercenkénti leszállási sebességről 2,75-re váltott. A hold­komp a tűzgúlán lebegve közvetlen a Hold felülete fölött repült mint egy helikopter. Sárga fény kezdett plslákodnl: fogyóban az üzemanyag. Harminc méterre voltunk a felszín­től, Neil még csökkentette a sebes­ségét. Közben megszólalt Houston: „Hatvan másodperc“. Előre, és kettő és féllel lejjebb“ — kiáltottam. Pilla­natnyilag az ún. feolt zónában vol­tunk, azaz qWan.jMlacsonyan, hogy most a vészlMWSrSjtó már le­hetséges. AmlgCjw^wcsolna a fel­szállóegység rgíj^[ujcj^^r szétzúzód­tunk a Hold lelsrl^n. Már látom a felszálló port, amelyet a motor ka­vart fel. „Harminc másodperc“ — je­lenti Houston. A motor csendben dol­gozott, és fogyasztotta az üzemanyag utolsó cseppjeit. „Jobbra!“ — kiáltottam Neilre, mert láttam, hogy a holdkomp egyik lába talajt ért. „Könnyű érintés“ — Jelentettem. Szemünk előtt könnye­den megingott, majd megnyugodott a látóhatár. A magasságmérő nullát mutatott. A Holdon voltunk! Nell az utolsó pillanatban szállt le. A tartályban nem egész húsz má­sodpercre maradt üzemanyag. Igaz, a felszállőegység tartálya tele volt, tehát a visszaérés nem forgott ve­szélyben. „Houston, Itt a Békesség-tenger" jelentette Neil. — „A Sas leszálltl" „A Békesség-tenger, ml Itt a Föl­dön hallunk titeket. A fiúk Itt der- medten nézték mutatványotokat. De most már fellélegeztünk, Köszönjük!“ Kezet ráztunk Nelllel. 1969. július 29-a volt lent (fönt?J a Földön. Per­sze a munka második része, a vlsz- szatérés, még előttünk volt. A programunk szerint a leszállás után négy órai alvásnak kellett kö­vetkeznie. Aki azonban ezt így ter­vezte, nem lehetett nagy pszichológus. Olyan volt ez, mintha valaki kará­csony napján ráparancsolna a gye­rekekre, hogy maradjanak az ágy­ban. Az átöltözés a „holdbéli“ szkafan­derekbe három órát tartott. A há­tunkon kellett cipelni az oxigént, a vizet, az elektromos berendezést és a adó-vevő készüléket, tv-kamerát. Csökkentettük a nyomást a hold­kompban, Nell kinyitotta a reteszt, és leengedte a létrát. Lassan elin­dult lefelé, majd visszafordult, és át­vette a tv-kamerát. „Megérkezett a kép“ — tudatta Houston.“ A legalsó létrafokon vagyok“ — jelentette NelU Láttam, amint óvatosan leteszi az egyik lábát a Hold felületére, és kém­leli a poros, szürke talajt. Körülbelül fél óra múlva követtem Nellt. A látóhatár körülöttünk látszó­lag lefelé zuhant, mögötte csak a végtelen feketeség. A talaj tele volt klsebb-nagyob kövekkel és kráterek­kel. Figyeltem a lábamat, amint a Hold felületét érinti. Minden lépés­nél szürke por röppent fel, de úgy mintha lassított filmben látnám. A mozgás gyenge gravitációban kivá­lóan ment, de nem volt sok Időnk. Neil felszólított a „ceremóniára“. Elővette az elkészített plakettet, a Sas mellé álltunk, és Neil ünnepé­lyesen felolvasta a szövegét. „Itt léptek a férfiak a Föld nevű boly­góról először a Holdra. Júniusban, az Úrnak 1969. évében. Békességgel Jöt­tünk, az egész emberiség nevében." Ezután felállítottuk a műszereket, amelyeket a Holdon hagytunk, és megkezdtük a kőzetek gyűjtését. Az idő veszettül rohant, és már megszó­lalt a hallgatóban Houston: „Három percetek van az ÉVA befejezéséig.“ Vagyis a holdsétát. „Szabad az utatok“ — jelentették Houstonból. A kijelzőn megjelentek a számok: „— nyht.ma, t egmlcoé. Az Indulás kiválóan sikerült, pil­lanatok alatt a krátermező felett vol­tunk. Hét perccel a start után a Co­lumbia pályáján voltunk. Négy órá­val azután, hogy felszálltunk a Bé­kesség-tengeréből, hallottuk, amint összekapcsolódtunk a Columbiával. Ismét együtt voltunk Mlke-kal. Nyolc nappal a földi elindulás után a le­szállásra készültünk. A háromezer- kétszáz tonnás Apollóból csak a pa­rancsnoki egység maradt. Az első le­vegőpamacsokkal 12 kilométer ma­gasságban találkoztunk. Két perc múl­va egy fehéren és zöldesen lángoló golyónak a közepén voltunk. A túl­nyomás szinte az üléshez préselt. Hét kilométerrel az óceán felett kinyílt a három ejtőernyő. Néhány perccel később csobbanással földet, ponto­sabban fogalmazva vizet értünk. Meg­érkeztünk. Otthon voltunk. Feld. —hr—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom