Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-20 / 51. szám
új pság S] KEMÉNY ISTVÁN A szentföldi kilátó eszpresszó Tiszta Időben nagyon messzire látok: a lassan forgó kilátóteremmel ellentétesen mozognak az időszakos tavak s a sóval fedett pusztaságok. Piszkosfehér leplek egy arab családon.,! — üdítőt Iszom és továbbnézelődöm — nlcsak, terepjárót vett Ruben gazda.., ott meg foglyokat kísérnek, ha nem csalódom... arra kocog Johann Ritter, a Kóbor, talpig vasban, köpenyén kereszttel. A mecklenburgl paták alatt az Idő csak homokos síkságot hagyott Jerikóból... Jerikó... A kilátó forog, kényelmes és örök A vendégek között az egyetlen vagyok aki sejti, hogy még lebeg Isten lelke az Időszakos vizek fölött..! „Azokat a régi szokásokat nem egészen úgy tartjuk meg, mint valamikor, igaz, ka> rácsony böjtjén még úgy főzünk, de sok szokás elmaradt. Pedig mink ahhoz voltunk szokva, nekünk úgy volt szép a ml fiatal korunkban“ — vezeti be mondandóját az idős Szuchovszky Margit néni az Ipoly menti Nagykéren (Kiarov). Karácsony; újra megszületik a kis Jézus, barlangistállóból indul világmegváltó küldetésére, a meghitt szentestei vacsorán minél több békés, szeretetben eltöltött karácsonyt kíván a gazda. .Isten éltessen...“ — kezdi a családfő immár évtizedek óta egyszerű őszinteséggel, ahogy azt az apjátój hallotta, tanulta, ahogyan azt letűnt generációk adták át szájról szájra egymásnak. Ünnepelünk. KARÁCSONY BÖJTJE Szerencsés ünnepeket kívánunk kendteknekl Több jóval, egészséggel mulathassák Krisztus Urunk születése napját. Adjon bort, búzát, békességet, országunkban megmaradást,, holtunk után léleküdvösséget szavalták az aprószentekl vesszőt hordozó pásztorok egy-egy ház küszöbén a déli harangszó után szerte az Ipoly mentén, a gazdasszony pedig szoknyája szélével kihúzott néhány szálat a vesszőkötegből, hogy az állatai egész évben egészségesek legyenek, a pásztoroknak meg ételt. Italt vagy pénzt adott. Ilyenkor többnyire már állt a papírba csomagolt almával, dióval díszített karácsonyfa, s folytatódott a vacsorára való felkészülődés. Mihelyt beesteledett, megtérítettek. Margit néniéknél „szép fehér kivarrott vászonabrosz“ került az asztalra, alája meg szénát, búzát, kukoricát tettek, hogy — s megint csak az állatokra gondolva — legyen bőséggel takarmány. Az asztalhoz ünneplőbe öltözve ültek a családtagok, a gazdasszony már előre mindent odakészített, mert az asztaltól • felállnia nem volt szabad. Akkor nem ült volna meg a tyúk az eljövendő esztendőben. Meghitt, békés a hangulat, az ünnepi asztalnál ül a család. Közösed Imádkoznak, jókívánságait pohárköszöntőbe foglalja a gazda. Az előétel fokhagyma, hogy elkerülje őket a betegség, rontás; belekóstolnak a szentelt ostyába. Jloskadáslg megtelt az asztal. Van rajta még alma, dió, kemencében ropogósra sült Öt-hatkll6s kenyér, mákos, diós kalács, káposztás lepény, gombás káposztaleves, mákos csík, túrós gubó és mákos ferentő, no meg méz. ETTEK ÉS HITTEK Karácsony böjtjén sok volt a tilos, talán még attól Is több, mint manapság. Reggel már nem volt szabad a tyúkokat hívni — ne, ne —, mert ott termett a boszorka. „Jézuskának nincs subája...“ Betekintés a palócok karácsonyába s azt mormolta: „Tiéd a tyúk, enyém a haszna.“ És nem volt szabad enni sem. Amikor a gazdasszony a vacsorára való csíkot főzte, leánya tizenhárom — férfinévvel megjelölt — cédulát dobott a forró vízbe, s amelyiket kikapta belőle, olyan nevű lett a férje. A vacsorakor az almát annyi felé szeletelték, ahány tagot számláit a család, s azért ették, hogyha eltévednének, gondoljanak arra, kivel fogyasztották, s akkor megtalálják a helyes utat. Mindegyikük feltört egy szem diót, a dió- bélből állapították meg, egészségesek vagy betegek lesznek-e az elkövetkezőkben. A héjába vizet öntöttek, ha kiapadt, az halált jelentett. Az első villára szúrt gubóval a nagyob lányok kiszaladtak a házból és feltűzték a kerítésre. Ha még aznap elvitték onnan, az a házasságot jósolta az új esztendőben. A ferentőt azért ették, hogy any- nyl kisliba legyen, mint a mák a ferentőn, a mézből meg ezért nyalogattak egy kls- kanállal, hogy úgy szeressék egymást, amilyen édes a méz. Az asztalon egy üres tányérba mindenféle ételből — már amelyikből lehetett — letörtek egy parányit, összegyűjtötték a karácsonyi morzsát, amelyet hatásos gyógyszernek tartottak. Fájt a foga valakinek; izzó parázsra szórtak a morzsából, s az elmúlasztotta a fájdalmat. Véres tejet adott a tehén, megfüstölték a tőgyét. A gyakorta előforduló bőrbetegségeknek, a Szent Antal tüzének egyik leghatásosabb gyógymódja a füstölés volt. JÖNNEK A KANXALÖK Vacsora után felkerekedtek a gyerekek, és elindultak az ablakok alá kántálni. Kezükben csörgős bot, amellyel a dallam ütemére csörögtek; Nagykarácsony éjszakája, A kis Jézus neve napja, A kis Jézus aranyalma, Boldogságos Szűz az anya. Jézuskának nincs subája. Sem sarkantyúé csizmácskája. Hogyan volna subácskája, Ha elveszett báránykája. András pajtás, menj előre, János pajtás, fordítsd össze. Mivel András nagyon öreg. Nyája után lassan siet. A gazdaasszony megkérdezte őket: Hányán vagytok? — Hatan — válaszolták kórusban a gye-> rekek. — Akkor hat felé-szaladjatoki — Nem lehet, mert kolbászból van a kerítés. A gazdasszony ekkor pénzt vagy kolbászt, szalonnát adott nekik. A fiatalok összegyűltek, kártyáztak, bolondoztak, virrasztottak éjfélig, míg a mise el nem kezdődött. Akadtak lányok, akiket még a vacsora után Is foglalkoztatott, vajon milyen lesz a férjük. Kerestek hát egy zsúptetős házat, kihúztak a zsúpból egy marékkai és a kötényükbe verték. Akinek búza pergett ki a szalmából, annak gazdag, akinek rozs, annak szegény férjet kínált a jövendő. Ha konkoly maradt a kötényben, az arra utalt, hogy az új esztendőben megesik a leány. Az éjféli mise a szenteste csúcspontját jelentette. Felkerekedett, és templomba sietett a falu apraja-nagyja. Volt, akt vitte magával a lucaszéket. Ha úrfelmutatáskor felállt rá, meglátta, ki a faluban a boszorkány. De akkor aztán nem várhatta meg a mise végét, mert ha a boszorkányok elkapták volna, széttéplk. Még így is előfordult, hogy üldözőbe vették. Ilyenkor segített a mák. Ki kellett szórni az útra, s a boszorkányoknak fel kellett szedniük. Ezzel Is Időt nyert a kíváncsiskodó. Ha már végképp a sarkában lihegtek a rossz lelkek, előhúzta a szentelt krétát, s egy kört rajtolt maga köré, amely megvédte a bántalmazástól. Az említetten kívül még számtalan praktikát alkalmaztak a jó palócok. A szenteltvíztartóba gubát tettek, a templom ajtajába gatyamadzagot kötöttek, hogy leleplezzék a boszorkányokat. S hogy milyenek voltak a boszorkányok? Fehér ruhában jelentek meg a leleplező előtt, tejüket hosszú szarv éktelenítette. Olyannyira hosszú, hogy amikor jöttek ki a mlséJózsef Attila: Betlehemi királyok Adjonisten, Jézusunk, lézusunkl Három király ml vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalok Jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta — biztos Itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem! Istenfia, Jónapot, Jónapotl Nem vagyunk ml vén papok. Ügy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád. Üdvösségünk, égi országi Gáspár volnék, afféle földi király személye. Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkai, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király. Irul-plrúl Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja JézuskáJát. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok! ről, a templom ajtajában oldalra fordították a fejüket, nehogy fennakadjanak. NAGYKARACSONY és ISTVÁN NAPJA Az év egyik legjelesebb .ünnepe nagykarácsony, december huszonötödiké. A gazdasszony nem főzött, a gazda Is csak a legszükségesebbeket végezte el a ház körül, megetette az állatokat. A férfiak nem jártak látogatóba, tilos volt ezen a napon a kölcsönkérés. Nem ehettek az előző napról maradt káposztalevesből sem, mert az hasfájást okozott, de mákosat se, mert akkor elszaporodtak volna a bolhák. A nap legnagyobb eseményét az ünnepi nagymise jelentette. Szóban és énekben dicsőítették az újszülött Jézuskát. „Betlehem városában, rongyos Istállócskában. született ...“ harsogta a lelkes hlvősereglet. A mise előtt és után is kezet fogtak a férfiak, és boldog, békés karácsonyt kívántak egymásnak. Karácsony második napja István-nap. Nem korlátozták szigorú előírások és tilalmak az akkori teendőket. Vidámság, felsza- badultság jellemezte az István-napi hangulatot. Rokonlátogatás, barátok, névnapi köszöntők. Dunában van kis halacska. Annak neve harcsa. Az én kedves bácslkámat. Az Isten megtartsa. Tartsa, tartsa sokáig. Százesztendős koráig. Míg a Duna vize Nem ér bokáig! ROSSZ EMLÉKŰ KARÁCSONYOK, S AMILYET SZERETNÉNEK A legrosszabb karácsonyom a háború Idejére esik — emlékezik Margit néni. — Nem volt együtt a család, a férjem a fronton harcolt. A legszebb karácsonyi ajándék számomra az, amikor mindegyikünk ott ül a megtérített asztal körül a szentestel vacsoránál. Mari néninek erről ugyanez a véleménye, s a legrosszabb emlékű karácsonya neki Is a háborúhoz fűződik. Falujához (örhalom) ekkor ért oda a front. Megkezdődött az asszonyűzés, a részeg katonák nem Ismertek sem Istent, sem embert még karácsonykor sem. Ö egy Intézetben dolgozott ápolóként, éjszakáit az ágy alatt töltötte, nehogy ráakadjanak. Megúszta, de a családjához nem sikerült eljutnia. A karácsonyeste is az ágy alatt telt el. Békés, szabad karácsonytl D. KOVÁCS JÓZSEF A cikk írásakor merítettünk Csáky Károly „Hallottátok-e már hírét?“ című kötetéből.
