Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-22 / 47. szám

új pság 12 A XXI. századra készülnek Gondokkal, de eredményesen „Oj seprű jól seper“ — jntott eszem­be a közmondás, amikor a Rozsnyói (Rožňava) Egészségügyi Szakközép­iskolában jártam. Nemcsak a faliúj­ságok és hirdetőtáblák, hanem a fo­lyosók végében katonás rendben so­rakozó hőtároló kályhák láttán is er­re gondoltam. Emlékszem, legutóbbi látogatásomkor az osztályokban, de még az igazgatói irodában is cserép­kályhákkal fűtöttek. Lezárult tehát az egykori szeminárium ódon falai kö­zött egy rég megkezdett fejezet? Vég­re lesz korszerű fűtés, kellemes me­leg az osztályokban, miután a vil­lanyhálózatot is teljesen felújitották. Az új igazgató, dr. Katarína Kopecká tavaly novemberben került az isko­la élére, s azért orvosnő, mert mi­nisztériumi rendelet írja elő, hogy e- gészségUgyi iskolában szakmabelinek, tehát orvosnak kell lennie ezen a poszton. A fűtést tehát már megol­dották, még sok minden hiányzik ahhoz, hogy erről az iskoláról mint korszerű intézményről Írhassunk. Hogy valójában mik is ezek és ho­gyan keresi a megoldásokat az agi­lis igazgatónő, ezt már tőle hallot­tam. Sajnálatos, de igaz — Egészségügyi Iskola vagyunk, még sincs minden rendben a higié­nia terén. A múltbeli mulasztásokat behozandó, ehhez rengeteg pénzre lenne szükség, a Javulásra csak foko- zatosan kerülhet sor. Sajnos, ott tar­tunk, hogy csak a villanyhálózat tel­jes cseréje után vezethetjük be a szo­ciális helyiségekbe a meleg vi^et, és az osztályokba mind a mai napig nincs bevezetve az ivóvíz. Kevés a szaktanterem, továbbá ülésterem, klubhelyiség, tágas tornaterem és sok egyéb hiányzik még. Mióta ebben a funkcióban vagyok, felújítottuk a szociális helyiségeket, villanyvezeté­ket, festettünk, most pedig a fűtés került sorra. Az eddigi széntárolón­kat a közeljövőben átalakítjuk levél­tárrá és klubbá. Nem sokkal azután, hogy az iskola élére kerültem, egy nagyobb beruházással definitív meg­oldást is kerestem a gondjainkra. Az iskolaudvaron két épületszárny hoz­záépítésében láttam a megoldást. A tervezők világosítottak fel, hogy ez fizikai képtelenség, mivel sem meg­felelő gépekkel, sem más nagyobb be­rendezéssel nem lehet megközelíteni a szóban forgó térséget. A rozsnyól kórház felépültével talán Iskolánk helyzete is jobbra fordulhat. A ter­vek szerint, ha a régi kórház kiürül, ott iskolát is, tornatermet, uszodát és diákotthont Is létesíthetünk. Ha Dr. Katarína Kopecká; „A rozsnyól kórház felépültével talán iskolánk helyzete is jobbra fordul.“ minden jól megy, 1992-ben költözik a kórház, és körülbelül négy évre rá mehetünk mi is a felújított, átépített épületekbe. Minden rosszban van valami jó? E mostoha körülmények között is jó eredmények születnek az iskolá­ban. Ezt bizonyítják a betegektől, kórházakból érkezett visszajelzések, valamint az is, hogy a járás legjobb Ifjúsági szervezetét megillető vándor­zászló jelenleg is az igazgatói iro­dában díszeleg. KfuCovskyné Fórls Katalin szakoktatóval, a jelenlegi vég­zős magyar osztály osztályfőnökével arról beszélgettem, mivel érdemelték ki ezt a szakmai elismerést. — Tanulmányi eredményeink nem éppen a legjobbak, hiszen az iskolai átlag 1,98, nem tartozunk a keleti országrész hat egészségügyi iskolá­jának legjobbjai közé. Más lapra tar­tozik, hogy például Prešovban 1,2 az átlag, ami viszont már egy kicsit „gyanús“. Magyar nyelvű oktatás csak nálunk folyik, sőt még a Kö­zép-szlovákiai kerületből is hozzánk járnak a jövendő magyar egészség- ügyi nővérek. Diákjaink közül keve­sen jutnak be főiskolára, évente egy- -két végzősünk, de annál kapósab- bak az egészségügyi intézményekben. Az, hogy jól képzett, gyakorlatias, segítőkész nővéreket nevelünk, a szakoktatók felelősségteljs hozzáállá­Lakos Ágota és Petrik Katalin a szak- tanteremben sán kívül az itteni kórháznak Is kö­szönhető, s egy kicsit talán az isko­la műszaki elmaradottsága is közre­játszik ebben. Mi nehéz körülmények között nevelünk, ezért jobban igyek­szünk. Ami a kórházat illeti, az a tapasztalat, hogy minél nagyobb és korszerűbb egy kórház, annál gépie- sebb az ellátás, formális és elnagyolt a gondoskodás. A kedvező összkép kialakulásához, persze, az Ifjúsági szervezet sokoldalú tevékenysége is hozzájárul, de erről a SZlSZ-esek tud­nának többet mondani. A vándorzászló fedezete Az eredményekről legtöbbet a ne­gyedikesek tudnak mondani. Ezért a IV. B két diákjától. Majoros Mónika SZISZ-elnöktől és Makkal Beáta osz­tályelnöktől kértem rövid tájékozta­tást. — Sok mindenben egyedülállók va­gyunk, például a gyógynövénygyűj­tésben, a tömeges kulturális és sport- rendezvényeken vállaljuk az ingye­nes egészségügyi felügyeletet. Figye­lemreméltó eredményeket értünk el a véradásban, az öreg, magárahagyott lakosok ellátásában, de említhetem az egészségügyi vetélkedőket és a Zenit-versenyeket is. Ml nemcsak diszkóba meg a fiatalok báljára já­runk, hanem az öregotthonokat is látogatjuk, ahol kultúrműsorral szó­rakoztatjuk az idős embereket, ma­gunk készítette ajándékokat adunk nekik. És évek' óta utolérhetetlenek vagyunk a „Mit tudsz a Szovjetunió­ról?“ vetélkedőben. Tavaly például magabiztosan nyertük a kerületi ver­senyt és az országos megméretésben az előkelő második helyen végeztünk. Sportolásra ugyan nem Ideálisak a feltételek, az egészségügylsek hon­védelmi versenyén mégis mindig az elsők között vagyunk — mondta a IV. B SZlSZ-alapszervezetének elnö­ke. Beáta az értékelést az osztálykol- lektlva érdemeinek felsorolásával folytatta. — A három torta valamelyikét min­dig ml kapjuk. Hogy érthetőbb le­gyek: osztályok közötti verseny van gyógynövény- és papírgyűjtésben, va­lamint a kollektívák magaviseleté és előmenetele terén. Az elmúlt tanév­ben a papírgyűjtésért kaptunk tortát. De ha a kultúráért is osztanának tor­tát, a IV. B bizonyára kapna. Nagy Angelika az orosz és a szlovák sza­valóversenyeken, Kujlk Éva és Remák Éva pedig a Kazinczy- és Jókai-napo- kon szerzett hírnevet az iskolánknak. Nagyon jól és aktívan működik az Irodalmi kör is, amelyben főleg a ml osztályunk tanulói vannak. Most Csájl Etelka tanárnő vezetésével Gal- góczl Erzsébet Oszó jégtáblák című művét tanultuk be és adjuk elő. Jó kollektíva vagyunk, csak azt sajná­lom, hogy napjaink ebben az osztály- közösségben már meg vannak szám­lálva. Az elsősök is vallanak Olyan érdekes emberek is akad­nak a IV. B-ben, mint a magyaror­szági állampolgárságú Csákváry Ju­dit, akinek kissé hányavetett életút­ja egy külön írást is megérdemelne, vagy pedig a magyar tagozat egyet­len fiú „nővérkéje“, a perbeníkl (Prlbeník) Csordás János, akit nővére ke úrnak becéznek a lányok. Az elsősök szaktantermi foglalko­zásába is betekintést nyerhettem. An­nál is inkább érdekelt a lányok szak­mával való Ismerkedése, mert állító­lag az első kézmozdulatok elárulják (elárulhatják), ki mennyire fogékony e hivatás iránt. Mint mindent, ezt is tanulni, gyakorolni kell, de nem mindegy, ki milyen alapállásból in­dul ki, milyen elhatározással és cél­lal jön ide. Ezek a gondolatok ka­varogtak bennem, miközben a 45 fős osztályból Lakos Ágotát és Petrik Ka­talint figyeltem. Ágota mint „szenve­dő alany“ mosolyogva tűrte, amint Katalin a jobb kezét kötözte. Közben megkérdeztem tőlük, ki miért válasz­totta éppen ezt az iskolát. Ágota: — Amikor a szüleim először megkérdezték tőlem, ml akarok len­ni, habozás nélkül rávágtam, hogy ápolónő. Ez a vonzalom akkor ala­kult ki bennem, mikor egyszer a nagymamám beteg volt. Agyhoz volt kötve és én hordtam neki az ennl- és innivalót meg a gyógyszereket. Mi­kor felépült, úgy éreztem, én is gyó­gyítottam. Katalin: — Én is gyerekkoromtól akarok gyógyítani. Valamilyen titkos vágyat érzek, hogy mások fájdalmain enyhítsek. A döntésben az Is segített, hogy falumból. Jászóról (Jasov) már többen is jártak ide, és dicsérték az Iskolát. Ennyi! Ez a nyitja annak, hogy a Rozsnyói Egészségügyi Szakközépis­kola — ha nem irigylésreméltú fel­tételek között is — hivatásukat sze­rető, kiválóan felkészített, az orvo­sok és páciensek körében megbecsült középkádereket bocsát az egészség­ügy szolgálatába! POLGÁRI LÁSZLÓ (A szerző felvételei) Csákváry Judit ét Csordás János Talán kezdjük egy kis múlttal, pontosabban; a TU—154-es repülőgép történetével. A hatvanas évek közepén az Aero­flot szovjet légitársaságnál szolgáló TU—104, IL—13 és AN—10 típusú re­pülőgépek kezdenek kiöregedni. Ter­mészetesen fel kell őket váltani egy sokkal hatékonyabb és jobb tulajdon­ságokkal rendelkező típussal. Az Il­jusin vezette tervezőiroda elkezdte a tervezési munkálatokat az IL—62 tí­pusra, amelyet azonban a hosszabb távú utakra szántak. Amíg ők ezen dolgoztak, Tupolevék tervezőirodája elkészítette a TU—154-es terveit. Később meg Is épí­tették, és természetesen, mint sok más típusú gép első útja Párizsba, a Le Bourget repülőtéren megrendezett kiállításra vezet, ők Is Itt mutatkoztak be a nagyközön­ségnek. Amíg Iljuslnék a régi, már bevált utat járták, addig Tupolevék újabb és újabb megoldásokkal álltak elő. Páldául teljesen új törzet terveztek, amely egyáltalán nem hasonlított az előbbi típusokhoz (TU—104, TU—124, TU—134), jóformán megkétszerezték a méreteit, de olyan anyagokat használtak fel, amelyek a törzset sok­kal könnyebbé tették. De nemcsak a törzs lett új, ha­nem a pilótafülke is. Sokkal modernebb lett a felszere­lése, műszerezettsége és pontosabb navigációs egysége­ket szereltek bele. A prototípus építését 1968-ban fejezték be, de mivel a Kuznyecov által tervezett NK—8-2 típusú motorok még nem készültek el, kénytelenek voltak a TU—134-nél használt Szolovev tervezte D—30-as típussal repülni. Az első felszállásra 1968. október 4-én került sor. A ter­vezők elégedettek voltak a repülési eredményekkel, el­kezdték hát a sorozatgyártást. Az első repülés óta már öt változatban építették a TU—154 et, egészen addig, amíg a nyolcvanas évek ele­jén a tervezőiroda vezetősége bejelentette, hogy új tí­pust kezd építeni a TU—164-et. Később nyilvánosságra hoztak egy rajzot róla, amelyről hosszasan vitáztak- Egyesek szerint a TU—164 elnevezés nagyon is megfe­lelt, míg mások a TU—154M megjelölést ajánlották. Tudniillik az Igaz, hogy az alapot a 154-es típusból me­rítették, de annyi újítás van rajta, hogy más névre Is méltó lenne. Végül a TU—154M megnevezés mellett döntöttek. Az új típus legfőképpen abban különbözik Hogyan szolgál a TU-154M? ' " t í előbbi társaitól, hogy az IL—62-nél bevált D—30KU tí­pusú motorokat építették bele. Ezenkívül teljesen új szárnyat terveztek és a pilótafülkét is korszerűsítették. Az első példányokat az Aeroflot kapta, később aztán a bolgár Balkan és a szíríal Syríanaír is vett néhányat. A bolgárok gépelnél kisebb eltérések mutatkoztak, de később kiderült, hogy az első gépeket a befejezetlen TU—154B-2 típusok törzséből készítették. Azóta a TU— 154M már a lengyel LOT, a kínai CAAC és a kubai CU- BANA gépparkjában is megtalálható. A Esehszlovák Lé­giforgalmi Társaság Is megrendelt néhányat. Az első nekünk szánt gép a 765-ös gyártási számot viseli, és egy éve készült el. A prágai landolás és ünnepélyes fogad­tatás után az első csehszlovák TU—154M felvette első utasait, és az OK—754/755 járaton Londonba repült. Négy nappal később pedig a bratislaval repülőtéren nevet is kapott; ezentúl Piešťanynak becézik. A CSA kilenc gépet rendelt, ebből a sorozatból, és mindegyi­ket valamelyik hazai fürdővárosról nevezik el. Az Idén a CSA légi útvonalán már hat Ilyen gép üze­mel. Az utolsó hármat jövőre kapjuk meg. A szocialista országok közül majdnem az utolsók vagyunk a TU— 154-es típus bevezetésében. Azért csak majdnem, mert az NDK légitársaság, az INTERFLUG még csak ebben az évben kapta meg az első ilyen típusú repülőgépet. Egy-egy új típus bevezetése általában elég nagy elő­készületekkel kezdődik. Az első nagy lépés a személy­zet átképzése. A CSA pilótáit a Szovjetunióban lévő ul- janovszkl átképző állomáson készítették fel. Az átkép­zés időtartama három hónap, két hónap alatt átismétllk az általános tudnivalókat, egy hónap alatt pedig már kimondottan csak az új típussal foglalkoznak. Utána tizennégy napig szimulátoron gyakorolnak, majd tíz órát már az új gépen repülnek. A személyzet átképzé­se után már az új gép bevezetése következik. Amikor egy gyártó piacra dob egy új terméket, elő­ször mindenki igyekszik a hibákat észrevenni. A TU— 154M esetében idáig minden üzemeltető légitársaság csak a legjobbakat tudja mondani. A Csehszlovák Légi- forgalmi Társaság dolgozói is. Például azt, hogy 30 szá­zalékkal kevesebbet fogyaszt, mint az IL—62-es, repü­lési tulajdonságai pedig nagyon megfelelőek. Mivel a CSA azelőtt a közepes útvonalaira is az IL-62-t hasz­nálta, most kimondottan jól jött egy olyan típus, ame­lyet ezekre a járatokra terveztek. Ebben az évben a TU—154M-ek a Csehszlovák Légiforgalmi Társaságnál Algírba, Athénba, Barcelonába, Bejrutba, Burgaszba, Kairóba, Damaszkuszba, Frankfurtba, Genfbe, Helsinkibe, Kljevbe, Larnakába, Londonba, Luxemburgba, Máltára, Párizsba, Szófiába, Tripoliszba, Tuniszba, Varsóba és Zürichbe szállították az utasokat. Azelőtt többször utaz­tam már a TU—154-es típussal, de az M változattal tavaly volt alkalmam közelebbről Is megismerkedni. A Prága—Athén—Larnaca—Athén—Prága útvonalon re­pültünk. összehasonlítva ezt az új gépet a régebbi vál­tozatokkal, vagy akár az IL—62-sel. nagyon sok kelle­mes meglepetésben volt részem. A Larnaca—Athén út­vonalon a viharos Idő ellenére is csak Itt-ott lehetett érzékelni néhány enyhe lökést, pedig az olyan gépek­nél, ahol a motorok a törzs végében vannak elhelyez­ze, a viharos lökések eléggé érzékelhetők. Egyébként az új típusú fedélzeti számítógép nagyon érzékeny a repülőgép súlypontjára, sokkal érzékenyebb, mint az előző változatnál. Ezért a személyzetnek na­gyobb figyelmet kell összpontosítania a kiegyensúlyo­zásra. Ha ez nem megfelelő — ami már néhányszor meg Is történt —, kénytelenek nehezéket elhelyezni a gép elejébe, ami viszont nagyobb fogyasztással jár. A CSA vezetősége ezt az új gépet átmeneti típusnak tekinti, amelyet modernebb, komolyabb repülőgépek kö­vetnek. A modernebb repülőgépen a nemrégiben elő­jegyzett AIRBUS A—310-300-at értik, amely a személy­zettől a maximumot követeli, az utasoknak pedig világ­színvonalú szolgáltatást nyújt. Kép és szöveg; HAJDÚ ENDRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom