Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-22 / 47. szám

új pság 12

A XXI. századra készülnek

Gondokkal, de eredményesen

„Oj seprű jól seper“ — jntott eszembe a közmondás, amikor a Rozsnyói (Rožňava) Egészségügyi Szakközépiskolában jártam. Nemcsak a faliújságok és hirdetőtáblák, hanem a folyosók végében katonás rendben sorakozó hőtároló kályhák láttán is erre gondoltam. Emlékszem, legutóbbi látogatásomkor az osztályokban, de még az igazgatói irodában is cserépkályhákkal fűtöttek. Lezárult tehát az egykori szeminárium ódon falai között egy rég megkezdett fejezet? Végre lesz korszerű fűtés, kellemes meleg az osztályokban, miután a villanyhálózatot is teljesen felújitották. Az új igazgató, dr. Katarína Kopecká tavaly novemberben került az iskola élére, s azért orvosnő, mert minisztériumi rendelet írja elő, hogy e- gészségUgyi iskolában szakmabelinek, tehát orvosnak kell lennie ezen a poszton. A fűtést tehát már megoldották, még sok minden hiányzik ahhoz, hogy erről az iskoláról mint korszerű intézményről Írhassunk. Hogy valójában mik is ezek és hogyan keresi a megoldásokat az agilis igazgatónő, ezt már tőle hallottam.

Sajnálatos, de igaz

— Egészségügyi Iskola vagyunk, még sincs minden rendben a higiénia terén. A múltbeli mulasztásokat behozandó, ehhez rengeteg pénzre lenne szükség, a Javulásra csak foko- zatosan kerülhet sor. Sajnos, ott tartunk, hogy csak a villanyhálózat teljes cseréje után vezethetjük be a szociális helyiségekbe a meleg vi^et, és az osztályokba mind a mai napig nincs bevezetve az ivóvíz. Kevés a szaktanterem, továbbá ülésterem, klubhelyiség, tágas tornaterem és sok egyéb hiányzik még. Mióta ebben a funkcióban vagyok, felújítottuk a szociális helyiségeket, villanyvezetéket, festettünk, most pedig a fűtés került sorra. Az eddigi széntárolónkat a közeljövőben átalakítjuk levéltárrá és klubbá. Nem sokkal azután, hogy az iskola élére kerültem, egy nagyobb beruházással definitív megoldást is kerestem a gondjainkra. Az iskolaudvaron két épületszárny hozzáépítésében láttam a megoldást. A tervezők világosítottak fel, hogy ez fizikai képtelenség, mivel sem megfelelő gépekkel, sem más nagyobb berendezéssel nem lehet megközelíteni a szóban forgó térséget. A rozsnyól kórház felépültével talán Iskolánk helyzete is jobbra fordulhat. A tervek szerint, ha a régi kórház kiürül, ott iskolát is, tornatermet, uszodát és diákotthont Is létesíthetünk. Ha

Dr. Katarína Kopecká; „A rozsnyól kórház felépültével talán iskolánk helyzete is jobbra fordul.“

minden jól megy, 1992-ben költözik a kórház, és körülbelül négy évre rá mehetünk mi is a felújított, átépített épületekbe.

Minden rosszban van valami jó?

E mostoha körülmények között is jó eredmények születnek az iskolában. Ezt bizonyítják a betegektől, kórházakból érkezett visszajelzések, valamint az is, hogy a járás legjobb Ifjúsági szervezetét megillető vándorzászló jelenleg is az igazgatói irodában díszeleg. KfuCovskyné Fórls Katalin szakoktatóval, a jelenlegi végzős magyar osztály osztályfőnökével arról beszélgettem, mivel érdemelték ki ezt a szakmai elismerést.

— Tanulmányi eredményeink nem éppen a legjobbak, hiszen az iskolai átlag 1,98, nem tartozunk a keleti országrész hat egészségügyi iskolájának legjobbjai közé. Más lapra tartozik, hogy például Prešovban 1,2 az átlag, ami viszont már egy kicsit „gyanús“. Magyar nyelvű oktatás csak nálunk folyik, sőt még a Közép-szlovákiai kerületből is hozzánk járnak a jövendő magyar egészség- ügyi nővérek. Diákjaink közül kevesen jutnak be főiskolára, évente egy- -két végzősünk, de annál kapósab- bak az egészségügyi intézményekben. Az, hogy jól képzett, gyakorlatias, segítőkész nővéreket nevelünk, a szakoktatók felelősségteljs hozzáálláLakos Ágota és Petrik Katalin a szak- tanteremben

sán kívül az itteni kórháznak Is köszönhető, s egy kicsit talán az iskola műszaki elmaradottsága is közrejátszik ebben. Mi nehéz körülmények között nevelünk, ezért jobban igyekszünk. Ami a kórházat illeti, az a tapasztalat, hogy minél nagyobb és korszerűbb egy kórház, annál gépie- sebb az ellátás, formális és elnagyolt a gondoskodás. A kedvező összkép kialakulásához, persze, az Ifjúsági szervezet sokoldalú tevékenysége is hozzájárul, de erről a SZlSZ-esek tudnának többet mondani.

A vándorzászló fedezete

Az eredményekről legtöbbet a negyedikesek tudnak mondani. Ezért a IV. B két diákjától. Majoros Mónika SZISZ-elnöktől és Makkal Beáta osztályelnöktől kértem rövid tájékoztatást.

— Sok mindenben egyedülállók vagyunk, például a gyógynövénygyűjtésben, a tömeges kulturális és sport- rendezvényeken vállaljuk az ingyenes egészségügyi felügyeletet. Figyelemreméltó eredményeket értünk el a véradásban, az öreg, magárahagyott lakosok ellátásában, de említhetem az egészségügyi vetélkedőket és a Zenit-versenyeket is. Ml nemcsak diszkóba meg a fiatalok báljára járunk, hanem az öregotthonokat is látogatjuk, ahol kultúrműsorral szórakoztatjuk az idős embereket, magunk készítette ajándékokat adunk

nekik. És évek' óta utolérhetetlenek vagyunk a „Mit tudsz a Szovjetunióról?“ vetélkedőben. Tavaly például magabiztosan nyertük a kerületi versenyt és az országos megméretésben az előkelő második helyen végeztünk. Sportolásra ugyan nem Ideálisak a feltételek, az egészségügylsek honvédelmi versenyén mégis mindig az elsők között vagyunk — mondta a

IV. B SZlSZ-alapszervezetének elnöke.

Beáta az értékelést az osztálykol- lektlva érdemeinek felsorolásával folytatta.

— A három torta valamelyikét mindig ml kapjuk. Hogy érthetőbb legyek: osztályok közötti verseny van gyógynövény- és papírgyűjtésben, valamint a kollektívák magaviseleté és előmenetele terén. Az elmúlt tanévben a papírgyűjtésért kaptunk tortát. De ha a kultúráért is osztanának tortát, a IV. B bizonyára kapna. Nagy Angelika az orosz és a szlovák szavalóversenyeken, Kujlk Éva és Remák Éva pedig a Kazinczy- és Jókai-napo- kon szerzett hírnevet az iskolánknak. Nagyon jól és aktívan működik az Irodalmi kör is, amelyben főleg a ml osztályunk tanulói vannak. Most Csájl Etelka tanárnő vezetésével Gal- góczl Erzsébet Oszó jégtáblák című művét tanultuk be és adjuk elő. Jó kollektíva vagyunk, csak azt sajnálom, hogy napjaink ebben az osztály- közösségben már meg vannak számlálva.

Az elsősök is vallanak

Olyan érdekes emberek is akadnak a IV. B-ben, mint a magyarországi állampolgárságú Csákváry Judit, akinek kissé hányavetett életútja egy külön írást is megérdemelne, vagy pedig a magyar tagozat egyetlen fiú „nővérkéje“, a perbeníkl (Prlbeník) Csordás János, akit nővére ke úrnak becéznek a lányok.

Az elsősök szaktantermi foglalkozásába is betekintést nyerhettem. Annál is inkább érdekelt a lányok szakmával való Ismerkedése, mert állítólag az első kézmozdulatok elárulják (elárulhatják), ki mennyire fogékony e hivatás iránt. Mint mindent, ezt is tanulni, gyakorolni kell, de nem mindegy, ki milyen alapállásból indul ki, milyen elhatározással és céllal jön ide. Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, miközben a 45 fős osztályból Lakos Ágotát és Petrik Katalint figyeltem. Ágota mint „szenvedő alany“ mosolyogva tűrte, amint Katalin a jobb kezét kötözte. Közben megkérdeztem tőlük, ki miért választotta éppen ezt az iskolát.

Ágota: — Amikor a szüleim először megkérdezték tőlem, ml akarok lenni, habozás nélkül rávágtam, hogy ápolónő. Ez a vonzalom akkor alakult ki bennem, mikor egyszer a nagymamám beteg volt. Agyhoz volt kötve és én hordtam neki az ennl- és innivalót meg a gyógyszereket. Mikor felépült, úgy éreztem, én is gyógyítottam.

Katalin: — Én is gyerekkoromtól akarok gyógyítani. Valamilyen titkos vágyat érzek, hogy mások fájdalmain enyhítsek. A döntésben az Is segített, hogy falumból. Jászóról (Jasov) már többen is jártak ide, és dicsérték az Iskolát.

Ennyi! Ez a nyitja annak, hogy a Rozsnyói Egészségügyi Szakközépiskola — ha nem irigylésreméltú feltételek között is — hivatásukat szerető, kiválóan felkészített, az orvosok és páciensek körében megbecsült középkádereket bocsát az egészségügy szolgálatába! POLGÁRI LÁSZLÓ (A szerző felvételei)

Csákváry Judit ét Csordás János

Talán kezdjük egy kis múlttal, pontosabban; a TU—154-es repülőgép történetével.

A hatvanas évek közepén az Aeroflot szovjet légitársaságnál szolgáló TU—104, IL—13 és AN—10 típusú repülőgépek kezdenek kiöregedni. Természetesen fel kell őket váltani egy sokkal hatékonyabb és jobb tulajdonságokkal rendelkező típussal. Az Iljusin vezette tervezőiroda elkezdte a tervezési munkálatokat az IL—62 típusra, amelyet azonban a hosszabb távú utakra szántak. Amíg ők ezen dolgoztak, Tupolevék tervezőirodája elkészítette a TU—154-es terveit. Később meg Is építették, és természetesen, mint sok más típusú gép első útja Párizsba, a Le Bourget repülőtéren megrendezett kiállításra vezet, ők Is Itt mutatkoztak be a nagyközönségnek.

Amíg Iljuslnék a régi, már bevált utat járták, addig Tupolevék újabb és újabb megoldásokkal álltak elő. Páldául teljesen új törzet terveztek, amely egyáltalán nem hasonlított az előbbi típusokhoz (TU—104, TU—124, TU—134), jóformán megkétszerezték a méreteit, de olyan anyagokat használtak fel, amelyek a törzset sokkal könnyebbé tették. De nemcsak a törzs lett új, hanem a pilótafülke is. Sokkal modernebb lett a felszerelése, műszerezettsége és pontosabb navigációs egységeket szereltek bele.

A prototípus építését 1968-ban fejezték be, de mivel a Kuznyecov által tervezett NK—8-2 típusú motorok még nem készültek el, kénytelenek voltak a TU—134-nél használt Szolovev tervezte D—30-as típussal repülni. Az első felszállásra 1968. október 4-én került sor. A tervezők elégedettek voltak a repülési eredményekkel, elkezdték hát a sorozatgyártást.

Az első repülés óta már öt változatban építették a TU—154 et, egészen addig, amíg a nyolcvanas évek elején a tervezőiroda vezetősége bejelentette, hogy új típust kezd építeni a TU—164-et. Később nyilvánosságra hoztak egy rajzot róla, amelyről hosszasan vitáztak- Egyesek szerint a TU—164 elnevezés nagyon is megfelelt, míg mások a TU—154M megjelölést ajánlották. Tudniillik az Igaz, hogy az alapot a 154-es típusból merítették, de annyi újítás van rajta, hogy más névre Is méltó lenne. Végül a TU—154M megnevezés mellett döntöttek. Az új típus legfőképpen abban különbözik

Hogyan szolgál a TU-154M?

' " t í

előbbi társaitól, hogy az IL—62-nél bevált D—30KU típusú motorokat építették bele. Ezenkívül teljesen új szárnyat terveztek és a pilótafülkét is korszerűsítették.

Az első példányokat az Aeroflot kapta, később aztán a bolgár Balkan és a szíríal Syríanaír is vett néhányat. A bolgárok gépelnél kisebb eltérések mutatkoztak, de később kiderült, hogy az első gépeket a befejezetlen TU—154B-2 típusok törzséből készítették. Azóta a TU— 154M már a lengyel LOT, a kínai CAAC és a kubai CU- BANA gépparkjában is megtalálható. A Esehszlovák Légiforgalmi Társaság Is megrendelt néhányat. Az első nekünk szánt gép a 765-ös gyártási számot viseli, és egy éve készült el. A prágai landolás és ünnepélyes fogadtatás után az első csehszlovák TU—154M felvette első utasait, és az OK—754/755 járaton Londonba repült. Négy nappal később pedig a bratislaval repülőtéren nevet is kapott; ezentúl Piešťanynak becézik. A CSA kilenc gépet rendelt, ebből a sorozatból, és mindegyiket valamelyik hazai fürdővárosról nevezik el.

Az Idén a CSA légi útvonalán már hat Ilyen gép üzemel. Az utolsó hármat jövőre kapjuk meg. A szocialista országok közül majdnem az utolsók vagyunk a TU— 154-es típus bevezetésében. Azért csak majdnem, mert az NDK légitársaság, az INTERFLUG még csak ebben az évben kapta meg az első ilyen típusú repülőgépet.

Egy-egy új típus bevezetése általában elég nagy előkészületekkel kezdődik. Az első nagy lépés a személyzet átképzése. A CSA pilótáit a Szovjetunióban lévő ul- janovszkl átképző állomáson készítették fel. Az átképzés időtartama három hónap, két hónap alatt átismétllk az általános tudnivalókat, egy hónap alatt pedig már kimondottan csak az új típussal foglalkoznak. Utána tizennégy napig szimulátoron gyakorolnak, majd tíz órát már az új gépen repülnek. A személyzet átképzése után már az új gép bevezetése következik.

Amikor egy gyártó piacra dob egy új terméket, először mindenki igyekszik a hibákat észrevenni. A TU— 154M esetében idáig minden üzemeltető légitársaság csak a legjobbakat tudja mondani. A Csehszlovák Légi- forgalmi Társaság dolgozói is. Például azt, hogy 30 százalékkal kevesebbet fogyaszt, mint az IL—62-es, repülési tulajdonságai pedig nagyon megfelelőek. Mivel a CSA azelőtt a közepes útvonalaira is az IL-62-t használta, most kimondottan jól jött egy olyan típus, amelyet ezekre a járatokra terveztek. Ebben az évben a TU—154M-ek a Csehszlovák Légiforgalmi Társaságnál Algírba, Athénba, Barcelonába, Bejrutba, Burgaszba, Kairóba, Damaszkuszba, Frankfurtba, Genfbe, Helsinkibe, Kljevbe, Larnakába, Londonba, Luxemburgba, Máltára, Párizsba, Szófiába, Tripoliszba, Tuniszba, Varsóba és Zürichbe szállították az utasokat. Azelőtt többször utaztam már a TU—154-es típussal, de az M változattal tavaly volt alkalmam közelebbről Is megismerkedni. A Prága—Athén—Larnaca—Athén—Prága útvonalon repültünk. összehasonlítva ezt az új gépet a régebbi változatokkal, vagy akár az IL—62-sel. nagyon sok kellemes meglepetésben volt részem. A Larnaca—Athén útvonalon a viharos Idő ellenére is csak Itt-ott lehetett érzékelni néhány enyhe lökést, pedig az olyan gépeknél, ahol a motorok a törzs végében vannak elhelyezze, a viharos lökések eléggé érzékelhetők.

Egyébként az új típusú fedélzeti számítógép nagyon érzékeny a repülőgép súlypontjára, sokkal érzékenyebb, mint az előző változatnál. Ezért a személyzetnek nagyobb figyelmet kell összpontosítania a kiegyensúlyozásra. Ha ez nem megfelelő — ami már néhányszor meg Is történt —, kénytelenek nehezéket elhelyezni a gép elejébe, ami viszont nagyobb fogyasztással jár.

A CSA vezetősége ezt az új gépet átmeneti típusnak tekinti, amelyet modernebb, komolyabb repülőgépek követnek. A modernebb repülőgépen a nemrégiben előjegyzett AIRBUS A—310-300-at értik, amely a személyzettől a maximumot követeli, az utasoknak pedig világszínvonalú szolgáltatást nyújt.

Kép és szöveg; HAJDÚ ENDRE