Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-22 / 47. szám

I új ifjúság 8 [ M ásföl év nem Is nagy Idő, de aki alkalmat talál arra, hogy Ismét megmutassa a nagyközönségnek néhány képét, kapva kap a lehetőségen. Mi meg csodálkozunk: nem túl rövid ez az Idö? Nos, így va* gyünk Psenák Istvánnal Is, aki másfél év után Ismét kiállításra Invitált bennOnket a komáromi (Komárno) Csemadok galériába. A meghívó rövid szövegéből megtudtuk, Psenák István negyvennégy éves, 1945-ben szflietett Ögyallán (Hurba­novo), a Komáro­mi Mezőgazdasági Szakközépiskolá­ban érettségizett, s húsz éven keresz­tül ténylegesen is mezőgazdászként dolgozott. Közben fotózott, mert édes- apia, aki valaha kisvállalkozó volt, hamar kezébe adta az egykor csodá­nak tartott masi­nát. S Iám, István kiállít... Ezek a mostani képei mindeneset­re érdekesek, egyik-másik na­gyon )ó. Psenák István ugyanis ta­lán egy évtizeden Portrék és aktok keresztül rendszeresen fényképezte a lóversenyeket. Előbb laborvezetőként, később a közszolgáltató vállalat technológusaként kereste nemcsak a kenyerét, hanem a témákat Is, fényképezett, s végül otthagyta eredeti foglalkozását, teljesen a hobbijának él. Mint minden kiállítás, ez is feltesz az embernek né­hány kérdést. Például: lehet-e, tud e a szerző újat mon­dani az annyiszor elcsépelt téma, a meztelen női testek fényképezésében, vagy még inkább az arcképek lencse­végre kapásában? A kiállítást ugyanis Aktok és portrék címmel rendezte meg a Csemadok galéria. Már az arcok, arcképek mutatják, hogy Psenák Ist­ván tényleg kiérdemelte az új kiállítási lehetőséget. A portrék szakmailag tökéletesek. A kimerevített arcot szinte nagyító alá vehetjük, hosszasan elidőzhetünk a személyiség tulajdonságai fölött, és egyszer csak azon gondolkozunk, ki Is, milyen ember is a lencsevégre kapott? Psenák István nem állítja be az embert, hanem megvárja a kellő pillanatot, majd pedig a pillanatok sokaságából, a felvétefek sorozatából kiválasztja a leg­jobbikát. Azaz, egy kicsit a riporter eszközeivel készíti arcképeit, ezért olyan elevenek, élethűek azok. Más a helyzet az aktokkal, ezeket nézve, nem érez­zük. hogy mindig Jó úton halad. A fekete fehér sorozat egy-két felvétel kivételével tö­kéletes. Itt érezzük, hogy az alkotójuk, nemcsak a kenő pillanatot, a hangulat tört részét is érzékelte a felvéte­lek készítése közepette, s a képek' kidolgozásában még ennél is messzebb Jutott: sikerült neki tökéletes, szinte éló képeket alkotnia. Ezeken a felvételeken minden a helyén van. A portréknál érvényesülő szakmai tökély és a meztelenség sem bántó, mert a test minden része egy érzékeny kompozíció keretén belül Jelenik meg. Nem így a színes felvételeknél, ahol maga a pillanat disszonáns, hogy a természet szépsége, egyedisége, és a „beleszőtt“, „belehelyezett“ meztelen test gyötrelme- sen ellentmond az egész környezetnek. Az alkotónak a modellel sem volt szerencséje. Az éltesebb test már elveszíti természetes szépségét, és hamvasságát, és kér­kedésnek, magamutogatásnak tetszik. Ez esetben még a szakmai tökéletesség is bántó. A színes felvételanyag, a papír fényessége majdhogynem visszataszítóvá teszi a modellt, 8 kompozíciók pedig ellentmondanak az érin­tetlen őstermészet szépségének. összegezve tehát: nagyszerűek a portrék, kiválóak a fekete-fehér aktfelvételek, mindegyike telitalálat, annál kevésbé elfogadhatók a színes felvételek. Sajnos! N. L Az amatőr képzőművészeti mozgalom nemcsak a mi ügyünk — Létrejön a Csemadok Központi Képzőművészeti Galériája? — kérdem Németh Gyulától, a szervezet komá­romi (Komárno) Járási bizottsága tit­kárától, aki létrehozta a komáromi Csemadok galériát, fenntartotta e kis intézményt, és menedzselte, támogat­ta a Járás amatőr képzőművészeti mozgalmát. Jó kiállításokat, érdekes megmozdulásokat szervezett a képző­művészekkel együtt. — Nem kell Jövő Időben beszél­nünk, a Csemadok Központi Képző- művészeti Galériája a Központi Bi­zottság Júliusi határozatával létre is Jött. A határozat ugyanis feladatul adja, hogy ezentúl ne csak a Járás­ra, hanem az egész országra vonat­kozóan szervezzük a magyar nemze­tiségű amatőr képzőművészek mun­káját. Ez tehát azt Jelenti, hogy ml már megkezdtük a galéria életének szervezését. — Ezt örömmel hallom, és úgy gondolom erről beszélnünk kell, pon­tosítani kell. Minden bizonnyal ma­guk az amatőr képzőművészek is 0- rülnek ennek. Hogyan képzelik el a munkát, kik azok a művészek, akik­nek a munkáira számítanak, csak Csemadok-tagok vagy bárki részt ve­het a Csemadok-galéria munkájában, kiállíthat a tárlatain? — Természetesen nem kötjük tag­sághoz az amatőr művészek munká­ját. A Csemadok nyitott szervezet, ed­dig sem csak azok vettek részt mun­kánkban, akik tagsági Igazolvánnyal rendelkeznek, hanem mindenki,' aki magyarnak érzi magát, akitől nem idegen a mi munkánk, — Ml Indokolta a galéria létrejöt­tét? — A Csemadok nagyon sokoldalú kulturális tevékenységet folytat, de ez a műfaj, a képzőművészet vagy egyáltalán nem nyert polgárjogot munkájában, vagy csak alkalmilag Ju­tott szerephez a helyi és olykor a Já­rási szervezetek égisze alatt. Ojab- bán azonban egyre inkább helyét kö­vetel magának a Járási szervezetek munkájában te, s így Indokolttá vélt, hogy központilag is felkaroljuk, s ha lehet, ne csak szervezzük, olykor Irá­nyítsuk is, megpróbáljuk befolyásol­ni. A Csemadok Központi Képzőmű­vészeti Galériája a komáromi Csema­dok-galéria tapasztalataira, eddigi munkájára épít, ezért is határozott úgy a Központi Bizottság, hogy min­ket bíz meg a szervezéssel. Irányí­tással, a galéria létrehozásával. — Milyen küldetése lesz a galériá­nak? — Kettős feladata lesz. Szeretnénk összefogni a honi magyar amatőr kép­zőművészeti mozgalmat, s ha lehet. Irányítani, s elérni, hogy az amatőr mozgalom tagjai Ismerjék egymást, tanuljanak egymástól. — Hogyan láttak hozzá a munká­hoz, milyen elképzelések alapján kezdték el a szervezést? — Nyilvánvaló, hogy először te tel kell térképezni a mozgalom állapo­tát, meg kell tudnunk azoknak a ne­vét, lakcímét, működési területét, a- klk részesei a hazai amatőr képzőmű­vészeti mozgalomnak. Ezt a munkát már megkezdtük. Irtunk a Csemadok Járást bizottságaira,' s megkértük őket, próbálják feltérképezni a mozgalom állapotát a Járásban, írják meg, kik azok, akikre számíthatunk, esetleg vázolják e képzőművészek eddigi te­vékenységét. Az első válaszok már megérkeztek. A levelek, az értesíté­sek alapján felvesszük a kapcsolatot az alkotó közösségekkel, de ahol ilye­nek nincsenek, ott az egyéneket fog­juk keresni. Tehát az élő, a szemé­lyes kapcsolatra törekszünk majd, hi­szen csak így képzelhető el, hogy egy hatékonyan dolgozó intézményt te­remtsünk. — Konkrét formájában hogyan mű­ködik majd a galéria? — Mivel központi galéria, ez azt Jelenti, hogy létrehozunk egy képző- művészeti szakbizottságot, amely ta­nácsadó szervként vesz részt a mun­kában. Az 1990-es Jókai Napok alkal­mával nyitnánk meg első átfogó, rep­rezentatív kiállításunkat, ezt követ­nék évenként vagy kétévenként a to­vábbi tárlatok, és közben bemutat­nánk a különböző alkotó közössége­ket, esetleg a Jelentősebb alkotók munkásságát. Ezzel természetesen nem merülne ki a galéria tevékeny­sége. Szeretnénk, ha az űj intézmény pályázatokat írhatna ki, táborozáso­kat, képzőművészeti találkozókat szer­vezhetne. Munkánkat, természetesen, úgy szeretnénk végezni, hogy az a- matőr mozgalom szoros kapcsolatot tartson fönn a hivatásos képzőművé­szekkel, kölcsönösen ismerjék egy­mást, tanuljanak Illetve tanítsák a fiatal nemzedéket. A galéria égisze alatt tudományos munka is megkez­dődhetne, hiszen a mozgatom felmé­rése már a kutatás és a tudomány feladata. Tevékenységének ki kellene , hátntá a Csemadok munkájára, hatás­sal kellene lennie az alapszerveze­tekre, sőt Járási szinten a mozgalom életére. — A Járások szintjén... Ml les? a sorsa a komáromi galériának? Nem szakad meg ez az ígéretes munka? — Igen, ezt a kérdést már sokszor teltették nekem. Nem kell attól tar­tani, hogy a helyi és Járási munka látná ennek kárát. Ettől már csak azért sem kell félni, mert ezt a mun­kát én kezdtem el és csináltam, te­hát nem szeretném és nem is enged­ném, hogy oktalanul megszakadjon. Igaz, ez önmagában még kevés len­ne az üdvösséghez, ezt is tehát in­tézményesen kell eligazítani. Az a tervünk, hogy a Jövőben, már a Jö­vő évtől kezdve, amikor fennállásá­nak hétszázhuszonötödik évfordulóját ünnepli majd a város, az ünnepségek részeként, sajátos színfoltjaként a galéria és a mellette működő kép­zőművészeti kör is méltón bemutat­kozzék a város lakói előtt. Később az évente megismétlődő Lehár-napok adhatnának keretet és lehetőséget a tagok kiállításának. Tárgyaltunk már, és meg is állapodtunk a város és a Járás vezetőivel, hogy az egyes in­tézmények hogyan segíthetnék a mun­kát, és megvan rá a remény, hogy mint mondtam, a munka nem sza­kad meg, sőt talán még gazdagabbá válik. — Köszönöm a beszélgetést. — Én Is köszönöm az alkalmat, hogy tájékoztathattam az Oj Ifjúság olvasóit a Csemadok Központi Képző­művészeti Galériájának megalakulásá­ról, de szeretném még egyszer hang­súlyozni, hogy a galéria nyitott in­tézmény, ezért bárki, aki úgy érzi, hogy részese, tagja a csehszlovákiai magyar amatőr képzőművészeti moz­galomnak, csak éppen félrehúzódva alkot, az ismeretlenségben él és dol­gozik, maga is Jelentkezhet. írja meg a galéria vezetőségének Komáromba, hogy min dolgozik, hol él, milyenek az eredményei, s miben tudna eset­leg segíteni ennek az új intézmény­nek. Mindenkit szívesen várunk és örülni fogunk, ha Jelentkezik, hírt ad magáról, hiszen a csehszlovákiai ma­gyar amatőr képzőművészeti mozga­lom nemcsak a ml szívügyünk. NÉMETH ISTVÄN Németh Gyula Hogya György első novelláskötetérői Nemcsak az 1989-es esztendő egyik legjobb könyvének tartom Ho­gya György Metszés­pont című novelláskö- tetét. A szerző méltó folytatója annak a prózaalkotási szemlélet­nek, amely valamikor a nyolcvanas évek elején kapott Igazén polgárjogot — nálunk^ A szlovákiai magyar „új* vagy „modern* kisprózáról van szó. (Ez a meghatározás nem tőlem származik. És egyáltalán nem tartom szerencsésnek. Véleményem szerint, ugyanis ami korszerű, az maradandó Isi S ha maradandó, akkor nyilván EGYETEMES értékű is... Bár nincsenek Jövőt kutatni tudó képességeim, annyit mindenesetre .sej­tek. hogy ennek az ún. új prőzaszemlélet- nek eddig nem olyan sok, talán egyetlen kötetre való érett alkotása sem íródott meg. Igaz, nemzetiségi irodalomban egyetlen év­tized nem nagy idő). Visszapillantva a múltba, meg kell Jegyeznünk, hogy általában a ke­let-európai (leginkább nemzetiségi irodal­makban) Jő évtizedes vagy másfél évtize­des késéssel kezdtek beszivárogni a külön­böző (gyakran nem európai) prőzalrányza- tok által képviselt alkotások. És mint oly gyakran a „házunk“ táján, a Nyugat-Euró- pában. Amerikai Egyesült Államokban, Ja­pánban vagy Dél-Amerikában, esetleg má­sutt megírt művek közül is eleinte a hígab- bak kerültek a polcainkra, így nem csoda. ha a Fekete szél című antológia (1973-ban Jelent meg) novellái valahol a „hagyomá­nyosan korszerű* kisprózái kategóriába so­rolhatók. Egy kis szocialista realizmus plusz negyven százaléknyi mitikus realiz­mus. Akik áldozatul estek e félmoderniz­musnak, tehát a félmegoldások mestereivé váltak, elhallgattak. Mert a nyolcvanas évek elején már egyre Inkább kikristályo­sodott a tény, hogy a félmegoldások semmi­képpen sem tarthatók tovább. És ezen be­lül IRODALOM pedig csak EGY ÉS OSZT­HATATLAN van, éspedig a Jó, tehát világ­irodalmi mércével is mérhető alkotások so­ra. Hogya György most megjelent novellás- kötelének legjobb „darabjai* könyörtelenül ezt a célt követik. Rövid írásomban nincs meg az elmélyülés lehetősége, de annyit megjegyzek, hogy nálunk „általános* cso­da folytán először volt meg a BABA, majd utána csaknem egy évtizedes késéssel a MAMA. Először íródtak meg a novellák, majd utána született meg a hozzá sanyar­gatható (gyakran bizony hiányos) elmélet, s az efféle molnártánc visszahat a születő irodalmi alkotásokra. Mire gondolok? Többek közt arra, hogy ezekben az írásokban a novellák, elbeszé­lések „eseményei* általában a gondolati­ságnak vannak alávetve, de eközben a cselekmény helyszíne leggyakrabban csak absstrahált, a társadalom, ahol ezek a tör­ténések megesnek, túlzottan irodalmi Jelle­gű. Az író viszont nem hagyhatja el bün­tetlenül az őrhelyét, a valóságos társadal­mat. Hogy mennyire nehéz a ml konkrétu­maink közé kényszeríteni ezt az írói fel­fogást, leginkább D. Mltana novelláinak ek- lektikusságán érzem. Az áttételekben, a gon­dolati és Jelképi sokszínűségben szinte ri­koltónak számít egy szlovák helyszín, de ugyanezt mondhatnám el Ivan Hudacről is. No de, hadd térjek vissza Hogya György első könyvéhez. A novellái éppúgy kevés eseményre épülnek, mint a korábban debü­tált szerzőkéi. A novellák szinte mindig egy gondolat Jegyében fogannak meg. A Malum című írásban az álruhában ■— Algériába — érkező francia századost megverik, meg­alázzák az arabok, de nem ölik meg őt. Eszmélésre, önnön gondolati álláspontjának megváltoztatásárál ösztökélik a napóleoni hadsereg kémjét. A Dolgok mellett című kis műremek eseménye Is vérszegény. Az ifjú kereskedösegédnek érkezik a sógorá­hoz, de fokozatosan leköti figyelmét a vá ros festőjének Jelene, aki a leggazdagabb polgár megrendelését is elutasítja. A no­vella fiatal szereplője előtt mégiscsak ki­nyílik a festőművész házának ajtaja: a fes­tő, mint oly gyakran az utóbbi időben, megint megalkotja annak a hölgynek a portréját, akibe belehabarodott. Munkájá­ért azonban nem fogad el fizetséget, ugyan­is a művészeti alkotások — ezt ). Cortázar novellájából tudjuk — nem adhatók el, és nem vehetők meg. Ezt a novellát nagyon sokszor elolvastam. De akárcsak Hogya sze­replői, némiképp a dolgok mellett találtam magamat, úgy érzem, a novella nem min­den titkát sikerült megfejtenem. Hogya no­vellái Pilinszky János négysoros verseit juttatják emlékezetembe. Éppúgy szikárak, talán-talán túlzottan is önállók. Az írások hihetetlenül zártak. Egységesek. Talán túl­zottan is fegyelmezettek. Irodalmi Jellegü­ket a nagyon is tetten érhető írói Igyeke- kezet hangsúlyozza. A köznapi valóság Jó­val elmosódottabb a művészinél. A nap­jaink, sót akár a perceink is Jóval engedé­kenyebbek az irodalminál. A velünk történő események — ezt tapasztalatból tudom — általában nem egyértelműek, többnyire kó­száltak, nehezen kimondhatők. Hogya György vitathatatlanul nagy tettet vitt vég­hez, amikor néhány röpke év alatt a pró­zairodalmunk élvonalába küzdötte fel ma­gát. írásai ma még talán túlzottan kötöt- tek-zártak. De hiszem, hogy ez a túlzásba vitt fegyelem idővel feloldódik, és írásaiban helyet kap majd a Játékosság, a nyelvi le­leményesség is. S a fáj, amely ma még abszfrahált, a cselekmények közege Is egy­re inkább láthatóvá, érzékelhetővé válik. Igen. A Játék. Mert vannak háláló.' kime­netelű Játékok (játszmák!) is. Ezek közé tartozlnk az irodalom megteremtése, amely­nek helytartói közé méltán sorolható a Ki- rályhelmecen (Královský Chlmec) élő Ho­gya György. 1956 ban született. Ma tehát 33 éves. Legyen továbbra is szerencséje az alkotásbani VAJKAI MIKLÓS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom