Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-15 / 46. szám
Bennünket képviselnek Apa ét fia munka közben Vállalkozunk A mikor ezelőtt hat évvel Tornaiján (Šafárikovo) bezárták a pékséget, az apa, Susányl Béla, egy húsz évig művelt. szakmát kényszerült abbahagyni A fia, István ekkor még egy népszerű „menő“ szakmában, benzínkútkezelőként kereste mindennapiját. Az üzemanyagtöltő állomás csábító világát nemrég mégis otthagyta — a kenyérsütés miatt. Az alma nem esik messze a fájától — mondhatná bárki De azért sok minden történt a közben eltelt hat év alatt, hogy ez így Igaz is legyen. Pista sokat hallott a közeli ko- kavai maszek pékről. Fel is kereste a losonci (Luöenec) és a fülekl (Ftlakovo) keniük, de ez sem tántorította őket vissza. Sziklaszllárdan kitartottak, s ennek köszönhetően már augusztus 25-én próbasütést végezhettek. —• Ml tagadás, nehéz volt a kezdet. Főleg a kemence hőzónáinak beállításával kellett jó ideig kísérletezniük, de most végre már minden rendben van. Az embernek az sem mellékes, sőt nagyon is jólesik, a- mlkor ismerősöktől visszahallja: „Béla, te még mindig nem felejtettél el kenyeret sütni!“ De ez a véleményük más vásárlóknak Is. S ez már minősítés! — mondta a tornaijai házikenyér főkovászolója, a hat év után újra pékké lett Susányl Béla. Kenyérsttto hármasľogat nyérsütőket és a ; magyarországi Nagybar- cán is gyakran érdeklődött a gépi kovászolás szakembereinél. Ezek után élve a kormányhatározat adta lehetőségekkel és látva a helyzetet — a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Járás déli részének hézagos kenyérellátását, a minőséget ne Is említsük — döntött úgy barátjával, Csizl Lászlóval, hogy apja nyomdokaiba lépve magán- vállalkozásba kezd. Kérvénnyel, fordult a vnb Illetékeseihez- egy házi pékség raeg-, , nyitásának ügyében. Az Illetékes városatyák felkarolták az ötletet, így nem volt akadálya a megvalósításnak. Március hetedikén hozzá Is láttak az ügyintézéshez. Első teendőjük az volt, hogy helyet találjanak. Mégpedig olyat, ahol elfér a gázfűtésű kemence, a dagasztógép, de az előírásoknak megfelelően az öltöző, a szociális helyiség, raktár és egy további fontos tényező, ahol majd árusítják a finom kenyeret. • István szülei, a szakma Iránt érzett nosztalgia hatására, dé Ogybuzgón segítették fiuk megtérését e szakmához. Rendelkezésére bocsátották a családi ház felét, így a vállalkozók nagy iramban munkához láthattak. Miközben folytak az építési munkálatok — kutat ástak, gáz- és vízvezetéket szereltek —, a technológiai berendezést is elő kellett teremteplUk. Sokszor reggeltől estig folyt a munka, jelentős anyagi-fizikai és szellemi energiaráfordítással tudtak csak előbbre jutni. Ismerve a piaci helyzetünket, gondolom, ezt különösebben nem kell hangsúlyoznunk. A ková- szológépet és a gáztüzelésű Favorit márkájú olasz kemencéi kiselejtezett áruként sok-sok utánjárással Kassán (Košice) sikerült megvásárolniuk. A véleményezésig és jóváhagyásig még sokat kellett klllncsel— Lényegében szüleimnek köszönhetem, hogy mindez valóra válhatott, de köszönettel tartozom a városi vezetőknek, és mindazoknak, akik segítettek. El sem tudom képzelni mit élnek át azok a vállalkozók, akiket a helyt vezetők sem támogatnak. Minket ugyanis felkaroltak, mégis észbontó dolgokat kellett végigcsinálni, amíg egy jó ügy, a hivatalosan is alátámasztott vállalkozás megvalósulhatott. Eléggé elfáradtunk :t,ugyan a végére, de nincs megállás, hiszen az igazi munka, a köz szolgálata még csak most kezdődik. Társaim nevében is ígérhetem, mindig friss, jó minőségű kenyeret teszünk a fogyasztók asztalára — így a vállalkozás elindítója, István. A kenyérsütő hármasfogat további tagja, Csizl László még hozzáfűzte: — Sok pénzünk és energiánk fekszik abban, ami Itt látható. Kiszámítottuk, ha minden jól megy, jövő év végéig megtérülnek a befektetési költségek. Mlndezentúl az vigasztal, hogy tervünket sikerült közmegelégedésre megvalósítanunk, és magánvállalkozókként tudjuk hasznossá tenni magunkat szűkebb pátriánkban, a vásárlóközönség megelégedésére. A terepszemle, az elmaradhatatlan kenyérkóstolás és a fogyasztókkal való eszmecsere után csak annyit tehetünk még hozzá: szolgáltatásból, minőségből jeles! A Susányl — Csízl-féle kenyérről már nemcsak a Sajó mentén, hanem a szomszédos járásokban Is elismeréssel szólnak. Reméljük, így lesz ez a jövőben is! Csak hát az a fránya előkészület lenne egyszerűbb, hiszen hasonló szolgáltatásra szinte minden téren szükség lenne, hogy az állami szektor végre lássa, hogy minőségileg is, meny- nylséglleg Is lemaradt a piacon. Kép és szöveg: Polgári László Elképzelések és a valóság Alabán Gyula Almágyban (Gemerský Jablonec) él és dolgozik. A SZISZ jelöltjeként lett képviselő, a helyi nemzeti bizottság plénuma ifjúsági és testnevelési bizottságának az elnöke. Legutóbb az almágyl párt- -alapszervezet vezető funkcióját is magára vállalta. Harmincéves, a helyi szövetkezetben műhelyfönOkként dolgozik. Szoba- -konyhás lakásában felesége és két apró gyereke társaságában beszélgetünk. — Sok szó esik napjainkban arról, hogy milyenek fiataljaink. Hogyan jellemeznéd azokat, akiket te képviselsz? — Mint képviselő és mint pártelnök én is felelősséget érzek azért, milyen az almágyl fiatalság. Többségükre jellemző a közös gondjaink iránti érdektelenség. A szülőktől megkapják az anyagi jólétet, kisebb csoportokban ital mellett, áz egyre inkább terjedő videó előtt élik ki kulturális Igényeiket. A színvonalas közösségi szórakozás valahogy kiveszett a faluból Szép és jól felszerelt klubhelyiség áll rendelkezésükre, amit nem nagyon használnak ki Igaz, az idén több hónapra be is kellett zárni a klubot, mert igencsak mostohán bántak a berendezéssel. — Előfordult már, hogy fiatalok kerestek tel, s valamilyen segítséget, közbenjárást kértek tőled? — Persze, megkeresnek néha, ha nem kapnak engedélyt egy mulatság megszervezésére, hogy segítsek nekik. Ez olyankor szokott előfordulni ha későn intézkednek. De megesik, hogy tanácsért fordulnak hozzám, ha valami újat szeretnének megvalósítani , s nincs benne tapasztalatuk. — Jó néhányszor felvetődött már, hogy Ifjúságunk apolltlkus. Ml a helyzet e téren Almágyban? . — Az utóbbi időben megfigyelhető, hogy főleg a szovjet és a magyarországi változások hatására nőtt az érdeklődésük a politika iránt. Járási szinten fel is rótták, hogy az emberek sokat nézik a Magyar Televízió adásait. Hát mit nézzenek, amikor a hazai tévéadás vétele megfelelő erősítők hiányában rossz, néhol majdhogynem lehetetlen?! Visszatérve a fiatalok magatartásához, vitathatatlan, hogy őket is tökéletesen megfertőzte a felnőtt társadalomban eluralkodott nézet: a „ne szól] szám, nem fáj téjem“-elv. Még ha tudják Is, hogy igazuk van, nem mernek szembeszállni például- munkahelyen a főnökükkel, mert a főnök általában bosszúálló. Felmérik a valós helyzetet, de tenni ellene nem nagyon tudnak, (akarnak?, mernek?) semmit. Tisztában vannak vele, hogy Almágyban évek óta az „agócslzmus“ az uralkodó, ami a vezető funkciókban lévő Agócsok kisebb személyi kultuszát jelenti A lényege az, hogy mindenbe beleszólhatsz, de próbálj kritizálni, s meglátod. A gyűléseken folyik a sablonos szöveg, s ha valaki érdemben szólal fel, a többség leüti a fejét, s azon .meditál, hogy mert ez ilyen hangon szólni Az ilyesmi aztán az ember kedvét szegi — Ami az ifjúság és a sport viszonyát illeti milyen konkrét feladatok megoldásán fáradozol képviselőként? — Evek óta kérjük az iskola sportpályájának kiépítését. Hiába. Nálunk rendezik a körzeti spartakládot, de a gyakorláshoz hiányoznak a feltételek. Nincs pénz hangszóróra, magnóra, világításra, a .futballpá- lya megvilágítására, s úgy tűnik, ez nem nagyon Izgatja a járási illetékeseket. Az almágyl körzetesltett iskola. Háromszáz gyerek tanul itt, sok az Ingázó. Míg a buszra várnak, a kocsmán kívül nem tudnak hová bemenni mondjuk egy limonádéra. Felajánlottunk a Jednotának egy é- pületet, hogy nyissanak benne presszót, a- hová le lehetne ülni anélkül, hogy részeg alakokkal találkozzék az a gyerek vagy akár a felnőtt is. Négy éve hajtom az ügyet, s a válasz mind ez ideig elutasító, mondván, hogy túl nagy befektetéssel járna egy presszó megnyitása. Más. Felépült a kul- túrházunk, amelynek nagytermét egyben filmek vetítésére Is lehetne használni, mert széles e környéken nincs mozi Csak film- vetítőgépre lenne szükség, s már lehetne is vetíteni. Viszont nem tudunk mozigépet szerezni Azzal utasítják el a kérelmünket, hogy az összes ilyen gépet exportálják. — Pártelnökként milyen benyomásokra tettél szert? — Minden egyes párttagnak tudatosítania kellene már, hogy direktívákkal nem jutunk előre. Illusztrációként itt a ml példánk. Négy falu alkot egy szövetkezetei Abból háromban működik pártalapszervezet, a csúcsszerv az efsz üzemi pártbizottsága. Az alapszervezet jóváhagy egy határozatot, a- mlt az üzemi bizottság minden indoklás nélkül megváltoztat, de az ö határozataival ugyanez történik a járási pártbizottságon. Ez centralizmus, nem sok köze van a de mokráctához. Vagy hogy fér össze a de mokráclával az, amikor a pártbizottság le küldi az alapszervezetnek, kit kell a pártkonferencia küldöttjének megválasztani? Harmincéves koromra kezdek belefáradni az egészbe. Én ezt tíz évvel ezelőtt nem így gondoltam. — Hát hogyan? Milyen változásokat szeretnél? — Először is azt, hogy még a termelés legalsó láncszemén dolgozónak is legyen módja beleszólni a közös ügyekbe, anélkül, hogy ezért hátrányos helyzetbe kerülne. Egyáltalán: az ember alakíthassa életét és befolyásolhassa munkahelye, faluja történéseit. Azok a vezetők, akik nem képesek elviselni hogy nem az Igazság kiváltságosai, ne maradjanak meg olyan pozícióban, ahol emberek sorsáról Is dönthetnek. Nem utolsósorban máb épp Itt az ideje, hogy szakítsunk az egyenlösdlvel, -s a becsületes munkát becsületesen meg Is jutalmazzuk. Ez olyan motivációs tényező, amely sokat segítene. Beszélgetett: D. KOVÁCS JÚZSEF > > y y * >^l .í- > V 1 k ‘ ■ ■ í* ý * r í « > . ÍJ . at*.« 4 - ■ ■ 'IL., A z elegendő mennyiségű és ]6 minőségű élelmiszerek és az emberek ebből eredő elégedettsége az életszínvonal fontos ismérve. Rendkívül fontos ez a munkához való hatékony viszonyulásban, az ' állampolgárok aktivitása fejlesztésében és az egész társadalom általános harmonikus fejlődésében. Ezt az ismert tényt sok helyütt hangoztatták az elmúlt napokban, a- mikor az ország járásaiban a földműves szövetkezetek konferenciájukat tartották A zsolnai (Žilina) járási konferencián Ignác Janák, az SZLKP KB első titkára arra emlékeztetett, hogy az élelmiszel bői való önellátás feladatát új tartaloinmal kell megtölteni. Tömören megfogalmazva az is elmondható, hogy táplálkozásunk messze elmarad az optimális élettani követelményektől, óriási a szakadék az általános tudományos-műszaki színvonalunk és táplálkozásunk között Még ma is az évtizedekkel korábban rkialakuft szokásokhoz kötődünk. Az életfeltételek pedig naA 40 éves szövetkezetek országos közgyűlésükre készülnek gyot változtak, a nehéz fizikai munka visszaszorult, de sokan ezt feledve mégis úgy étkeznek, mintha ilyen tevékenységet végeznének. Hazánk mezőgazdaságának fejlődése jó feltételeket teremtett ahhoz, hogy a jövőben az otthon kitermelhető élelmiszerekből egészen önellátók lehessünk. Elsőrendű feladat ma a közélelmezés minőségi színvonalának emelése, a választék bővítése és hogy az élelmiszerek mindenki számára hozzáférhetőek legyenek. Ebben az értelemben fogalmazta meg az ellátás alapkövetelményét az SZLKP KB első titkára. Sajnos, a kiválóan termelő szövetkevan szó zetek és állami gazdaságok mellett vannak még gyengébben termelő mezőgazdasági üzemek is. Számos konferencián mutattak már rá, hogy a mező- gazdaságban dolgozóknak is gyakran kell feltenniük a kérdést; megfelelő-e munkájuk színvonala, minősége, szervezettsége? Jövedelemtermelő, verseny- képességükkel nem maradunk-e le a nemzetközi versenyen. Nem kevés a mezőgazdasági termelésen kívül eső probléma is, amely problémák okozzák a nem mindig kielégítő élelmiszerellátást. Jogosak a kereskedelmi hálózat rugalmasságát és a szállítást érő panaszok. A szövetkezetek vezetőinek nagy része meg van győződve arról, hogyha lenne saját bolthálózatuk, el tudnák látni a városok lakosságát megfelelő meny- nyiségű és jó minőségű zöldséggel, gyümölccsel, esetleg más termékekkel is. A jelenlegi rugalmatlan felvásárlási rendszer mellett rengeteg kár éri a termelőket és a lakosságot is. I ' A nagyobb méretű élelmiszer-termelés, a készletgazdálkodásra való törek- ! vés csak azzal érhető el, hogy fizikai ■' és vegyi eszközöket vesznek igénybe az élelmiszer tartósításában. A szigorú ál- , laml szabványainkhoz tartva magunkat, el lehet érni azt, hogy a fizikai és j vegyi eszközök használata után ne maradjon vissza az élelmiszerekben az ember egészségére káros biológiailag aktív anyag. Minden termelési módszer I csak akkor felelhet meg a követelménynek, ha a velük előállított élelmiszer nem veszélyezteti egészségünket, j Ez ma már elsőrendű követelmény. Strasser György