Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-25 / 43. szám
fijifiíisžgSl T erülete görög, tatár, török fenn- hatóság után került az egykori Oroszországhoz. Katalin cárnő elöntött úgy, hogy a tengermelléki sztyeppekből kiemelkedő piciny erődítmény köré kikötővárost épített, hogy a bőven termő ukrajnai fekete- föld búzáját a legrövidebb vízi úton szállíthassák külföldre. 1794-ben tették le a kikötő alapkövét, ahol mára — jegyzik meg ironikusan az odesz- szaiak — a liatalmas dokkokban inkább kifelé rakják a gabonát. A hajdani szabad cári kikötőváros hamar nemzetközi hírnévre tett szert, itt varázsolták elő a világ egyik legszebb operájának épületét. Nem kerülték el a várost a kulfúrszerető emberek sosem. Megérkezett ide Puskin és a dekabristák, no meg jó néhány politizáló írástudó ember, igaz, száműzetésbe, de behúzódott a kikötőbe a legendás Pa- tyomkin páncélos is, amelynek az orosz mozgókép nesztora, Eizenstein állított méltó emléket. A film leghíresebb képsorait Odesszában rögzítette, így válhatott világszerte ismertté a,, kikötőbe levezető hatalmas lépcsősor. Odessza jópofa „kisváros“ — mosolyognak az Idevalósiak —, hiszen lakóinak a száma mindössze 1,2 millió. Hol tart még Moszkvától! Ám hozzáteszik, csak hivatalosan ennyi a lakosság száma, a nyári turistaidényben majdnem megkétszereződik, sokukat vonz a tenger, s télire is marad még itt pár százezer. Nagyobbik részük az ország legkülönfélébb részeiből érkezik ide, főieg vidékiek munkalehetőség után, s a rokonaiknál, ismerőseiknél laknak, a kisebbik hányad pedig a tengerparttal párhuzamosan sorjázó hetven valahány fürdő-szanatórium valamelyikében. Odesszában büszkék rá az emberek, hogy városukban zöldből nincs hiány. Ahová csak lehetett, fákat telepítettek. A kezdet kezdetén fehér akácot, majd gesztenyét és platánt. Fából tehát van elég a város belsejében, de sok minden másból nincs — például abból a huszonhatféle árucikkből, amelyet szeptember elején jegyre árultak. Odessza ,,jópofa“ város. Látni- és hallanivaló akad bőven. Hét színház, tucatnyi főiskola- — 150 csehszlovákiai diák tanul itt —, múzeumok, kiállító- termek — az egyikben épp Victor Vasarely tárlata volt megtekinthető —, pár építészeti remekmű, omladozó külváros hatalmas bolhapiacával, ahol az aranyhörcsögtől a tengeri herkentyűig milliónyi dolgot lehetett kapni. A lányok csinosak és modernül öltözködnek. Talány számomra, hogy hol vásárolják a divatos holmit, hiszen az üzletek kirakatai, polcai másféle színeket, minőséget kínálnak. A titok nyitja a Tolcsog, a várostól hat kilométerre lévő, mára már hivatalossá vált feketepiac, ahol egy rubel kereskedői díjat befizetve bárki bármit árulhat. Neptun szigonya és a fehér akác A fából készült szigonyt ezüstös papírba csomagolták, ünnepélyre készülnek. A tenger istene homlokát ráncolja. A város középpontjában terpeszkedő pravoszláv templom körül idős emberek állnak. Odessza, a szimbolikussá vált fehér akác városa, a Fekete-tenger legnagyobb szovjet kikötője, 1989 szeptemberében. lí,, .... A világ egyik legszebb operaháza az odesszai Főleg a ruházati és a piperecikkek a menők, ember ember hátán, mozdulni, lélegezni is alig lehet. A földön újságpapír a hétvégi „pult“, ezrek között folyik az alku, az árak azonban még így sem szállnak le alacsonyra. Egy pár csehszlovák férflcipö 120-ért is elkel, egy Maradona-farmerdzseki pedig megüti a háromszázat is. E kis kitérő után térjünk vlsSza a városba. A temérdek autó tülkölése meg az izzadságszagú tolakodás után jólesik a tengerparti séta, s 'átadni magunkat a megnyugtató hullámverés halk morajának. Nem tarthat sokáig a lágy melankólia, Neptun isten tán haragos, a friss, tenger felől fújó légáramlatokba bele-belemarkol a bűz. Ballagunk tovább az odesszaiakkal együtt, akik szeretnek errefelé sétálni. Veszik a fagyit, a sört és a sasllkot. Játékautomatákra költik az aprót, szerelmes szavakat suttognak egymásnak a fiatal párok, miközben a tenger panorámájában gyönyörködnek. S ekkor felhangzik mögöttük a szelíd kinézetű, falkába verődött kóborkutyák halk nyüszítése, s egyszeriben oda a pillanatnyi harmónia. Odessza szép, rejtélyes és ellentmondásos város. A kikötőn kívül van egy hatalmas és messzeföldön ismert gépgyára (ZORj, van vegyiműve, és rengeteg a munkás. A villamosok, trolik és Ikarusok itt is az elviselhetetlensé- gig zsúfoltak, de az utazók meglepően türelmesek. Egy kis túlzással élve: egymás zsebébe taposnak, de egymás becsületébe a villamoson nem. Rokonszenves nyugalommal szó nélkül zöty- kölődnek tovább. Ml ez? Orosz, ukrán, zsidó mentalitás, vagy ezek összessége? Sok féle nép kavalkádja ez a város, amely 1917-től Szovjet-Ukrajnához tartozik. Búcsúzunk Odesszától. Tegyünk egy utolsó körutat a városban. A járdaszéleken almát, körtét, paradicsomot meg főleg dinnyét kínál az eladó, odébb divatosabb női cipőket, öveket, napsz^- üveget. Dobjunk be egy húszkopekost a lépten-nyomon belénk botló automatába, s már folyik is a sárgás színű limonádé. Egészségünkre! A tengerparti Anna néni is gyűjti az üres fiaskót, de csak saját „rajonjából“. Közmegegyezés. A monumentális operaház mennyezetét 13 kiló arany díszíti, szeptemberben múlt 195 éves a város. Eljöttek köszönten! a testvéri Beregszász folkló- rosal is, az ünnepi menetben felcsendül a magyar nóta. Folytatódik az ünneplés. Megjelenik Katalin cárnő, Patyom- kin herceg, indul a menet, karneváli a hangulat. Ének, tánc, zene, este tűzijáték, tengeri bál. Neptun istent kifogták a habokból, szigonyát ezüstös papírba csomagolták,, őt magát kerekeken tolják. Csak úszni tud, s ez a szárazon nem megy. Doszvidanja, Odesszai D. KOVÁCS löZSEF Mézesnapok a rács mögött Létezik szerelem első látásra, de olyan is, amelyet hosszú levelezés előzött meg. Álla Berezskova tanúja egy bel- ügyes őrnagy volt, vőlegényéé pedig az egyik elítélt. A házasság egy börtönben köttetett meg, valahol Sziltériában. A történet már így sem szokványos, de az előzmények még különösebbek. Alla Berezskova elvégezte Moszkvában a Lomonoszov Egyetemet, két szakon is diplomázott, közgazdász, majd újságíró lett. A Szovjetszkaja Torgovlja napilap szerkesztőségébe került, a Család című levelezési rovatot vezette. Az újsághoz az évi 250 000 olvasói levél fele, bármilyen furcsa is, a különböző büntetés- -végrehajtó intézetekből érkezik. A rácsok mögül sokan próbálnak valamilyen kapcsolatot teremteni a külvilággal. Egy nap megérkezett Alléhoz a majdani vőlegény levele, amelyben a 30 éves férfi részletesen írt magáról. Húszévesen ítélték 15 esztendei szabadság- vesztésre — többek között fegyveres rablásért. A büntetésből még öt éve van hátra. Az újságírónő maga sem tudta, mi ragadta meg, de válaszolt, és a levelezés rendszeressé vált. Az idén ősz- szél már házassági ajánlatot tartalmazott az újabb levél, és Álla hosszas töprengés után elhatározta magát a hosz- szú útra. A rácsok mögött kimondták a boldogító igent, majd három napot külön rácsos szobában tölthettek — a mézesnapok ázonban gyorsan elröppentek. Hogy a következő öt év nehéz lesz, az biztos. Évente egyszer találkozhatnak három napra, és két alkalommal két-két órára. Ezenkívül havonta kétszer válthatnak levelet. Hiába, a szigorított fegyházban kemény rendszabályok uralkodnak. Álla egyébként gyereket vár, s egy picit abban reménykedik, hogy férje büntetéséből valamennyit elengednek. Talán a szerelem megnyitja a börtönkapukat is? . Hetvenhét csecsemő a bébiraktárban A brazil szövetségi rendőrség a napokban bejelentette, hogy csecsemő- és gyermekkereskedelemmel foglalkozó hálózatot göngyölített fel Brasíllában és Curitibában. A két banda nyugat-európai és izraeli szülők megrendelésére adott el gyermekeket, köztük négyhő- napos csecsemőket és 12 éves gyerekeket. A leendő szülők örökbe akarták fogadni őket. Egyes esetekben már a brazil hatósági okmányokat is kiállították. A bandák 55—280 dollárért vásárolták meg szüleiktől a külföldre szá.nt gyermekeket, és 3000—30 000 doling terjedő összegért adták tovább őket. A gyermekek egy részét közvetlenül Brazíliából vitték ki, másokat a paraguayi fővároson keresztül, ahol a közelmúltban 77 csecsemőt és gyermeket tároló bébiraktárt lepleztek le. A brasíliai és a curltibai bandák tagjai nőkből, ügyvédekből, rendőrökből, kórMzl ápolókból és orvosokból verbuválódtak. Egész hálózatot üzemeltettek a gyermekek felhajtására, megvásárlására és üzel- meik leplezésére. Eddig 60 személyt állítottak elő, köztük egy Arlette Hillu nevű hölgyet, akit egész Brazília leg- hírhedtebb gyermekkereskedőjeként tartanak nyilván. Az asszonyok királya Nem lehet könnyű az asszonyok királyaként tisztelt kameruni popénekes élete. A hangzatos Obama Essoma Juhot de Feu nevet viselő sztár — akinek hazájában a soknejűség dívik — 45 nőt mondhat törvényes hitvesének, és további tizenöttel jegyben jár. Feleségeinek egyharmada most fellázadt, és benyújtotta a válókeresetet, mert a férj — nem vett nekik — autót. Az asszonyok voltaképpen szerények, hiszen csak egyetlen kocsit akartak — tizenöten. A Kamerunban — és a nők körében — ugyancsak népszerű énekes a bíróságon azzal érvelt, hogy hitvesei nem férnének be egy személyautóba, minibuszra lenne szükségük. Erre e- gyelőre nincs pénze, de minden erejével Igyekszik összeénekelnl a szükséges összeget. Különös ajánlat Különös módon tett házassági ajánlatot egy norvég kisváros tisztviselője. Egil Syversen, a fredrlkstadi Demokraten című lapnak nyilatkozott, s a riporter azt a kérdést tette fel, az interjú során, hogy mikor lepte meg utoljára barátnőjét. A negyvennégy éves hivatalnok nem Jött zavarba, hanem azt válaszolta: épp most készül rá. Mi több, ha már a helyzet úgy hozta, akkor az újság útján meg Is kéri kedvese kezét — mondta. Másnap a lap címoldalán öles betűkkel hozta a házassági ajánlatot: „Tonje, hozzám jössz-e feleségül?“ Egil Syversen az újságot olvasva egy kissé meglepődött, hogy a pillanat hevében tett szenvedélyes Indítványa egy egész címoldalt betöltött. Nem úgy szíve választottja, aki rögtön megtalálta a megfelelő szót: a rivális napilap útján közölte vőlegényével a boldogító igent.
