Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-18 / 42. szám

új if úság 10 „Tizenöt éves lány vagyok. Na­gyon szeretek egy tizenhét éves fiút, de ö nem tud erről. Szoktunk beszélgetni, viccelődni, s Ilyenkor úgy érzem, a fiú is szeret engem, mint barátnőt. Ami bánt, hogy jár lánnyal, aki hétközben internátusbán lakik. Hogy mondfam meg a fiúnak, hogy szeretem?" Lebeszéllek arról, hogy szerelmet vallj, mert csak elrontanád azt a ba­rátságot, amely most van köztetek. A fiúnak bizonyára szimpatikus vagy, s elfogad barátnak, de ez minden. Elé­gedj meg azzal, amit kapsz tőle, és ne akarj mindenáron többet és mást. Nem biztos, hogy a fiú érzelmeit he­lyesen értelmezed. Igaz, te szereted öt, és örülnél ha ô is szerelmes len­ne beléd. Ez az oka annak, hogy min­den kamaszos, ártatlan helyzetbe be­lemagyarázod azt, ami legjobban meg­felelne neked. A fiú ráadásul foglalt, tehát a döntés tőle függött, illetve függhet a Jövőben. Kötődik a másik lányhozb, de szívesen szórakozik ve­led is. Bízd rá, miképpen határoz, ad­dig pedig maradj berátnője, mint el­utasított rajongója. „Volt egy fiúm, de már rég nem hallottam róla, ugyanis elköltöztek, és azóta nem írt nekem. Bn még min­dig szeretem. Mitévő legyen ilyenkor egy tizenöt éves lány?" Ha tudod a fiú címét, írj neki te. Megírhatod, hogy nagyon hiányzik, és szeretnél vele legalább levelezni. Ha a fiú nem válaszol, nem marad más választásod, mint lemondani ró­la. Az Is előfordulhat, hogy nincs meg a címe, és ezt nem is tudod meg­szerezni, ebben az esetben legjobb már most meggyőzni magadat, hogy nincs értelme a sóvárgásnak. Utóvég­re te úgy érzed, hogy az újrakezdés sohasem az igazi. Adj lehetőséget má­soknak is. hátha közttük megtalálod az Igazit. „Tizenhat éves lány vagyok. Már több fiúval is jártam, de mindegyik­kel szakítottam, mert nem tudok csó- kolőzni. Most is járok valakivel, és nem szeretnék e tudatlanságom miatt szakítani. Segíts rajtam!" A veled egyidős lányok többségé­nek kellemes élményei fűződnek az első csókhoz, te pedig tudatos gátlást építesz ki magadban. Miért kell fél­ni attól, amit minden szerelmes e- lőbb-utóbb megtanul, aminek nincs különösebb technikája? Az eddigi fiúk mellett vagy nem sikerült felol­dódnod, mert még éretlen voltét a^-“ komolyabb kapcsolatra felég lett vol­na a barátság), vagy a partner nem volt megfelelő, és elfogadtad soros fiúdnak, de igazi érzelmek nem kötöt­tek hozzá. Ha egy olyan fiúra lelsz, akihez őszintén vonzódsz, szorongá­sod is elmúlik. Vagy a fiú teremt olyan meghitt hangulatot, hogy ké-1 pes leszel spontán puszit adni, majd fokozatosan csókot ií, vagy pedig te érzed fontosnak a közeledést, slmo- gatást, dédelgetést, csókolózást. Nem lehet receptszerűen előírni az együttjárás módját. A te korodban nemcsak te lehetsz gátlásos, a hoz­zád illő fiú is, hiszen mindketten fo­kozatosan tesztek szert a tapaszta­latokra. Ezért hasznos megbeszélni, ml bánt, mi tart vissza, mi az, ami feszültséget vált ki, így egymást bá­torítva meghitt hangulatot teremte­tek, amikor már téged se tart vlsz- sza az ilyen „gond“. Valid be nyu­godtan a fiúnak, hogy félsz a csóko­lózástól, ez jobb megoldás, mint sza­kítani vele, hiszen fájdalmat okoznál nemcsak neki, magadnak is. Bízd ma­gad a fiúra, ne légy kezdeményező, de visszautasító sem! A csókolózás lényegében az ajkak, illetve nyelvek találkozása, amolyan érzelmi „villám­hárító“. Mindez függ kettőtök egy­másra hangoltságától, vérmérsékleté­től, érzelmeitől. „Tizenhat éves fiú vagyok. Nagyon tetszik egy lány. de nem merem meg­szólítani, mert nagyon zavar a ha­jam. Szeretném, ha kőidénél nekem egy frlzuramodellt, amely kép sze­rint nyírna meg a fodrász." A búcsúig talán nem sikerül vála­szolnom, de azt hiszem, most sem ké­ső a buzdítás. Hasonlóan mint az e- lőző tanácskérésnél, benned is a gát­lások, szorongások kerülnek előtér­be, s elnyomják jó oldalad. Meg va­gyok róla győződve, hogy a kislány nemcsak a frizurádat lesné... Az el­ső találkozáskor kialakul bennünk ún. hallóeffektus. Ezt a beszéd, a külső, az öltözködés, a viselkedés szabja meg. Igaz, hogy van szerepe a fizikai szépségnek is, de még sok minden más is közbeszól. Igyekezz vidám, mosolygós képet vágni, légy szellemes (amihez olvasni, művelőd­ne kell), de soha se tolakodó. Mivel problémát okoz a kislány megszólítá­sa, be kéne avatnod titkodba azt a barátodat, aki ismeri a lányt. Kérd meg őt, hogy puhatolódzza ki, mit Is szólna a lány közeledésedhez, van-e esélyed. De jelentkezhetsz levélben is, meglehet, papíron jobban ki tudod fejezni gondolataid. Sajnálom, de frizurát ajánlani lá­tatlanban felelőtlenség lenne. Ehhez ismernem kéne az arcod, hajad, sze­mélyiséged. Azt tanácsolom, hogy ke­resd fel valamelyik fodrászszalont, bi­zonyára ráakadsz egy ügyes fodrász­ra, akire nyugodtan rábízhatod ma­gad. Ha állandó jelleggel van prob­lémád a hajaddal, viseld a most di­vatos tüskefrizurát. Nyiratkozz rövid­re, ennek két előnye is van: erősöd­nek a hajszálak a gyakori nyírástól és a szélnek sincs mit kócolnia. Hogy véleményed megváltozzék magadról, kérd ki barátaid, barátnőid vélemé­nyét, hogy neked milyen frizura is állna jól. Lehet, hogy már most is szerarevaló fiú vagy, csak nincs, aki ezt megmondja. Több önbizalmat. Ha nem sikerült meggyőznöm téged, légy türelemmel, a közeljövőben lapunk­ban találsz férfifrizurákat, talán va­lamelyik meg is tetszik neked. VERONIKA A szép alakért... ... érdemes tornázni. Előző számunkban már közöltünk gyakorlatokat. Akik szorgalmasan tornáztak, most újabb gyakorlatokkal bővíthetik .re­pertoárjukat". 4.$ 1^ Családalapítási tényezők START A HÁZASSÁGBA Az udvarlásból a házasságba való átmenet sokat veszített korábbi tipikus jegyeiből, ma sem tekinthető azonban könnyű zökkenőmentes Időszaknak. A múltban a házasság felé vezető kapcsolatnak élesen elhatáro­lódó szakaszai voltak; a megismerkedés, a szimpátia kialakulása és az eljegyzés. Mindegyik fázishoz kultúr- történetlleg meghatározott tormák, jellemző vonások kötődtek. A ..nászéjszaka“ jelentette a szexuális kap­csolat kezdetét, a hagyományok, az érvényben lévő normák miatt a házasság előtti nemi élet ..tiltott gyü­mölcs“ volt. Ma már, ha nem is különülnek el élesen az említett szakaszok, a házasságot megelőző kapcsolat és maga a házasság mégis eltér egymástól. A házasságot megelőző szakasz a várakozás, a re­mények és vágyak időszaka. A jövőben minden meg­történhet, ám maga a jövő még nem létezik. A házas­ságkötés alapvető motiváló tényezőjét jelentő szerelem, dicsőítése bizonyos mítoszokat is kialakíthat, ezek közé tartozik a minden akadályt legyőző Szerelem mítosza. Ez elméletileg igaz is, mivel a szerelem jelentős alko­tó erő, amely szinte újrateremti az egyént. Mindig ilyen, nagy „Sz“ betűvel írható a szerelem? Érdemes felfigyelnünk arra. hogy a partnerek általá­ban lebecsülik a másik múltbeli környezetének szere­pét. Mindketten hisznek abban, hogy a szerelem képes a különbségek eltörlésére. Gyakran azonban már a közös élet első heteiben kiderül, hogy a családi környezetben kialakult sze­mélyiségjegyeknek sokkal mélyebb hatásuk van, mint ahogy azt gondoltuk. A mindennapi élet során teljes erővel felszínre tör, mennyire hasonlítunk szüléinkre. Többször is találkoztam már tragikus példáival annak, hogy valaki egyértelműen elutasította szülei magatar­tását: „Mindig más akartam lenni, mint az apám, min­dig rosszul esett, ahogy anyámmal bánt. Megfogadtam, hogy a házasságomban minden másként lesz, mégis nagyon hasonlítok hozzá, és gyűlölöm magamat ezért.“ Valóban olyan különös ez? Nem szabad megfeledkez­nünk arról, hogy személyiségünket, férfiasságunkat, illetve nőiességünket nemcsak az általunk megrende­zett jelenetek alakítják, hanem a tudattalanban rejlő különböző mintákkal való azonosulás is. A házasságot megelőző időszakot az eljövendő há­zasság sikerébe vetett hit jellemzi. ■A szerelem optimizmusa jő közérzetet kölcsönöz az egyénnek, aki hisz abban, hogy „valahogy minden el­rendeződik majd, hiszen szeretjük egymást“. Nem va­gyunk azonban képesek arra, hogy mindig előre lás­suk a lakásproblémák súlyát, az apóssal és anyóssal való együttlakás gondjait, a gyermek születéséhez kap­csolódó új kötelességeket és azok megosztását. Az új feladatok súlya erősebbnek bizonyulhat az optimizmus­nál. A szerelem, a közös élet alapeszméjének válsága ez? A probléma véleményem szerint másutt keresendő. A házasság előtt az érzelmi hevület és az optimizmus segfts^et nyújf'^a Jíonfliktusok gyors legyőzéséhez. De hogyan? 'Nem ishtiíjük a módját, hogyan kell optimális módon megoldani a konfliktusokat, ezért inkább igyek­szünk eltussolni vagy bagatellizálni őket. Később, a mindennapi, közös életben aztán nagyon hiányzik ez a képesség. A konfliktusok elkerülhetetlenek, így az a fontos, hogy meg tudjuk őket oldani. Egy másik törvényszerűség: a házasság előtt meg­kezdett szexuális élet a szexuális harmónia illúzióját kelti. Látszólag minden rendben van: az ars amandl mindkét felet kielégíti, van orgazmus, van kielégülés, egymás iránti érdeklődés, hasonlók az igények és a temperamentum. Később aztán kiderül, hogy a harmó­nia csak látszólagos volt. A szexuális életben jelent­keznek az első nehézségek. Az impotencia és a frigi­ditás sokaknál így, másodlagosan alakul ki. A házas­ságot megelőző szexuális élet, legyen az sikeres vagy problematikus, még semmit nem mond a házasságra nézve. Ez abból a tényből fakad, amely érvényes az együttélés más szféráira is, nevezetesen, hogy az együttélésben semmi sem állandó, semmi sem válto­zatlan. A házasság, az együttélés állandóan változó evolú­ciós folyamat, amelynek menete egyrészt személyiség- jegyeinktől, hajlamainktól, másrészt előrelátásunktól függ. Ezért aztán sok országban tudományos alapon foglalkoznak a házasságra való felkészítéssel, családi életre neveléssel. A cél az együttélés fejlődésének, változatosságának bemutatása, az alapvető törvénysze­rűségek, széthúzó tényezők és konfliktusok feltárása. A házasságot megelőző időszak jellemzője többek között a másik énjének látszólagos ismerete, a közös Ml feltételezett kialakulása. Mindez teljesen érthető. Ebben az időszakban rendkívül erős az elfogadás igé­nye, az egyén nagyon akarja, hogy a másik benne lás­sa a lehető legmegfelelőbb élettársat. így aztán egy­részt szemünkön a rózsaszín szemüveg, másrészt gyak­ran játszunk szerepet, eljátsszak azt, amilyennek a má­sik szeretne látni. A reáils és az idealizált kép azon­ban nem esik egybe, és a mindennapi élet leleplez. Ez a kiábrándulás forrása; „egészen más volt a házas­ság előtt“, „Nem ugyanaz az ember“. Kizárólag azok a kapcsolatok lehetnek tartósak és azokban kerülhet felszínre az igazi én, amelyeket már a házasságot megelőző időszakban is az igazi barátság, érettség jel­lemzett. Egymás értékeinek és hibáinak ismerete, el­fogadása, tolerálása a kapcsolat sikerének garanciája. Említsünk meg még egy törvényszerűséget! A házas­ság előtti Időszak elsődlegesen kellemes Időtöltés. Még nincsenek kötelességek (vagy csak kevés), kizárólag a vágyaknak, elvárásoknak élhetünk. Fűt minket a sze­relem. Minden találkozásra felkészülünk, ráhangoljuk magunkat a másikra. A mindennapi életben a hang­súlyok eltolódnak: előtérbe kerül a közös világ meg­teremtése, a berendezés, ez pedig áldozatokat, lemon­dást követel. A szerelemről kiderül, hogy nem egy, ha­nem két pólusa van. Előfordulhat az is, hogy nem szűnik meg a magányérzet, a nyugtalanság, és kiderül, hogy a szerelem nem örökös boldogság. Mindezzel néni a szerelmet, hanem annak irreális alapeszméjét tagad­ja''- ' Dr. Z. L.-S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom