Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-11 / 41. szám

Egy hiteles tanú a spartakiádról EGYRE SZEBB ES LENYtGÖZOBB Puskás Géza, a Csehszlovák Testne­velési Szövetség Érsekújvári (Nové Zámky) Járási Bizottságának dolgozója Idestova negyven éve ténykedik a moz­galomban. Ez alatt az idő alatt első­sorban a tömegsporttal foglalkozott. Tanúja, ml több, szervezője volt tehát minden eddigi spartakládnak, ezért bi­zonyára nem érdektelen, miként véle­kedik testnevelési mozgalmunk e nagy­szabású rendezvényéről. „Az első, az 1955. évi spartakiádot még a Lokomotíva pályáján rendezték elég szerény körülmények között. Az Elektrosvit stadionja csak 1958-ban ké­szült el, így a második Járási sereg­szemlét már Itt tartottuk, szebb és méltó körülmények között. Hogy ml a véleményem a spartakiád- mozgalomról? Érdekes megfigyelni, ho­gyan fejlődött. Az elsőn még látszott, hogy a tömegsport, az alapozó testne­velés tulajdonképpen gyermekcipőben Jár. Valójában a spartakláddal terem­tettük meg a tömegsport alapjait. Ké­sőbb a kötelező iskolai testnevelés ele­mei domináltak a gyakorlatokban. Az utóbbi két spartakiádou pedig már az erő és a művészi torna került előtér­be, a gyakorlatok rengeteg modern tánc-, dzsesszgimnasztikal és aerpblk- elemet tartalmaztak. A Jövő évi spartakládon az alapisko­lások gyakorlatában sok új sport-, ak- robácial elem is szerepel, használni fogják az ugrókötelet, a svédládát és a gumimatracot. A középiskolások gya­korlatára a táncforma Jellemző. Vala­mennyi gyakorlatban nagy szerepe van a modern és dinamikus zenének. Megfigyelhető továbbá, hogy a spar­takiád egyre több embert mozgósít. Az előző spartakiádot Járásunkban hétezer- -ötszázan — nyolcezren gyakorolták, ezúttal legalább kilencezren tanulják be a gyakorlatokat. Pusztán ez a tény is a mozgalom létjogosultságát bizo­nyítja.“ Dr. Hofer Lajos A Gömöri Kupa delinek. Az A-csoport győztese s egyben a vándorserleg első birtokosa Jan Vokoun, az ODPM Praha versenyzője lett. A ván­dorserlegnek, mely egyébként porcelánból készült művészi alkotás, mindig csak a ki­csinyített mását kapták a versenyzők. A szervezők már az első évben nagy elisme­résben és dicséretben részesültek. Ezek után az sem volt véletlen, hogy a Cseh­szlovák Sakkszövetség éppen a gőmörieket kérte fel 1974-ben az országos bajnokság megrendezésére. Természetesen a nemzet­közi mezőny is minden évben összejött, s 1977-ig még további négy sikeres évfo­lyam zajlott. A kis serlegek pedig a kővet­kező győztesek vitrinjébe vándoroltak: Eduard Meduna, Gennagylj Timoscsenko ((Szovjetunió), Ján Plachetka és Szemjon Palatnylk (Szovjetunió). Ezek után mindenki kíváncsian várta ti­zenkét év után, mit hoz a hatodik évfo­lyam. Mind a szervezők, mind a verseny­zők soraiban is új arcok jelentek meg, az anyagi lehetőségek pedig csak egy tizen­két fős csoport indulását tették lehetővé. Hatalmas lelkesedéssel és akarattal láttak munkához a főszervezők, a Slovan sport­egyesület sakkozói. Az előkészítő bizott­ságot anyagiakkal és erkölcsiekkel a vnb és a CSSZTSZ járási bizottsága támogatta. Négy neves külföldi versenyző ült végül Is A Gömöri Kupáért tizenkét év után A Gömöri Kupa nemzetközi sakkverseny az idei nyárutón a hatodik évfolyamába lépett. Tizenkét év kényszerszünet után folytatódott az a sorozat, amelynek gyöke­rei a századelőig nyúlnak. 1904-ben az ak­kori Észak-Magyarország területén Tisove- cen (Tlszolc) a Daxner fivérek jóvoltából sakk-klub alakult, és még ugyanabban az évben rangos mezőnyű versenyt is rende­zett. A rimaszombati Járási székhelyen mindmáig ezt tartják a Gömöri Kupa előd­jének. Ennek a versenynek egyébként az volt az érdekessége, hogy csak a győzel­mek számítottak — döntetlen esetén a partit megismételték. Ezeket a hagyományokat újraélesztve szervezték meg először a rimaszombati (Rimavská Sobota) sakkélet lelkes hívei 1972-ben a Gömöri Kupát, Két csoportban, 12—12 sakkozó részvételével folytak a küz­asztalhoz abban a tizenkét fős mezőnyben, amelyben a hazaiak négy fiatal sakkozó­jukat is elindították. A rendezvény rangját érzékelteti az Is, hogy harmadik kategó­riájú nemzeti versenynek könyvelték el 2206 átlag Élő-pontszámmal. A mesteri cím elnyeréséhez nyolc, a mesterjelöltihez pe­dig öt pontot kellett szerezni. A hazaiak meglepően jól kezdtek, különösen Molnár Béla mérnök, aki )án Báňas nemzetközi mesterünk legyőzésével a verseny legna­gyobb meglepetését okozta. Ez az értékes egy pont nagymértékben hozzájárult ah­hoz, hogy végül is 7,5 ponttal az előkelő harmadik helyen végzett. A további két rimaszombati fiatalnak. Halász Istvánnak és Okos Sándornak öt-öt ponttal sikerült a mesterjelöltl cím feltételeit teljesítenie. A tizenegy fordulós versenyt mindvégig vezetve, imponáló fölénnyel, hat győzelem­mel, öt döntetlen ellenében Ladislav Dob- rovolský nemzetközi mester, a VOKD Po- ruba sakkozója nyerte. A győztes 8.5 pontot gyűjtött. A végső sorrendben öt klubtársa, Karel Trombík követte, aki ösz- szesen 7,5 pontot gyűjtött. További helye­zések: 4. Báňas, Trnava (jelenleg a Buda­pesti Vasas színeiben játszik), 5. Jankovec, Trinec, 8. Kertész, Budapest, 7. Braun, Lip­cse, 8. Halász, Rimaszombat, 9. Okos, Rima­szombat, 10. Egerland, Budapest, 11. Noz­drovlczl. Rimaszombat, 12. Kádas, Szolnok. Az eredményhirdetésnek külön érdekessége volt, hogy a legfiatalabb versenyző. Okos Sándor a SZISZ járási bizottságának kü- l'öndíját is átvehette. Tíz nap elteltével versenyzők, szervezők és értékelők egy­aránt a sakk méltó ünnepeként emlegették az Izgalmakban és szép partikban bővelke­dő rendezvényt. Polgári László A hazaiak legjobbja, Molnár Béla f jobbraj az előkelő harmadik helyen végzett P. Krnáč és a szerző felv.i H a Muhammad Ali, alias Cassius Clay szereplése óta nincs is olyan „színész“ szereplője a hivatásos ökölvívásnak, mint ő, profióknál válto­zatlanul zajlik az élet. Nem csoda, dol­lármilliókról van szó. Ml több, a Jelen­legi nehézsúlyú világbajnok, Mike Ty­son olyan ember, aki nyilvános szerep­léseivel már-már megközelíti a legen­dás Alit. Igaz, öklözni is tud, akárcsak Ali. Ki állíthatja meg Mike Tysont? Ez a kérdés izgatja Jelenleg leginkább a profi ökölvívók táborát, miután augusz­tus elején a nehézsúlyú világbajnok legyőzésére is esélyesnek tartott Carl „The Truth“ (Igazság) Williams egy fél menetnél is alig töltött több időt a szorítóban a címvédő ellen. A vesz­tes és tábora még nem adta fel a csa­tát. Szerintük Randy Neumann mérkő­zésvezető túl korán, az első leütés u- tán véget vetett a küzdelemnek. — Carl jól tartotta magát, s megér­demelne egy újabb lehetőséget a bi­zonyításra — Jelentette ki Ira Liebo­witz, Williams menedzsere. — Remé­lem, Mike Tyson igazi, nagy bajnok­hoz méltóan viselkedik, és hajlandó ki­állni egy újabb mérkőzésre. Ha másért nem, hát az „igazság“ kedvéért“ ... Williams egyenesen azzal vádolta a bírót, hogy döntésében üzleti szempon­tok Játszottak közre. Mint elmondta, pályafutása alatt nem először került a padlóra: volt eset, hogy háromszor is rászámoltak, mégis felállt, s a végén győztesen szállt ki a szorítóból. Tysonék egyelőre nem vettek tudo­mást az ellenfél javaslatáról, de hall­gatásukat nem a félelem, sokkal in­kább az üzleti megfontolás Indokolja. A legutóbbi összecsapás színhelyén, Atlantic City 20 ezer férőhelyes csar­nokában a jegyeknek alig több mint a felét tudták eladni a rendezők. Az ér­dektelenség oka Williams esélytelensé­ge volt, ezt a fogadólrodák csekély for­galma is bizonyította. Az összecsapás megismétlésére tehát vajmi kevés re­ményt táplálhat a Wllllams-csapat. Zajlik az élet a profi ökölvívásban Tyson, akárcsak Ali Tysonék sokkal szívesebben látnák Evander Holyfiéldet. A huszonhat éves bokszoló a három világszervezet közül kettőnek a listáján első számú kihívó­ként szerepel, ráadásul rajta kívül ke­vés az igazán erős pályázó. A világ­bajnok a sajtóban máris megkezdte az elmaradhatatlan bevezető hadjáratot az újabb találkozóra. — Bárhol, bármikor készen állok ki­állni Holyfleld ellen — nyilatkozta. — Azt se bánnám, ha egy pincében össze­zárnának minket, s megvárnák, melyi­künk Jön fel a kulccsal a kezében. Magabiztos kijelentései ellenére szin­te teljesen bizonyos, hogy november 18-án az edmontonl Northlands Coli­seum csarnokában a kanadai Donovan „Razor“ (Borotva) Ruddock ellenében lép szorítóba. A vasökle miatt hazájá­ban „írón“ Mlke-nak nevezett Mike Ty­son és a „Borotva“ összecsapása nagy látványosságot ígér, amely minden bi­zonnyal nem ér véget másfél perc alatt. Iron Mike eddig 37 összecsapásából 33- at kiütéssel nyert meg, és nem isme­ri a vereséget. „Razor" Ruddocknak sem rossz a mérlege: eddig 22 győze­lemmel ; dicsekedhet és ebből tizenötöt idő előtt fejezett be. Igaz, Ruddock számláján egy döntetlen és egy vere­ség is szerepel. A mérkőző felek már találkoztak is sajtóértekezleten az összecsapás szín­helyén. Meglepő — vagy jól irányzott reklámfogás —, hogy Tyson dicsérte ellenfelét: — „Razon“ biztosan Jó formában van, és úgy látom, az önbizalomnak sincs híján — Jelentette ki. Ettől függetlenül meg vagyok győződve, hogy november 18-án este én maradok a világbajnok. A sokak által áldozati báránynak tekintett kanadai kihívó nem ijedt meg , túlságosan a félelmetes ellenfél láttán. — Emlékezzenek vissza egy huszon­hat évvel ezelőtti összecsapásra — mondta. — Akkoriban egy bizonyos Cassius Clay nevű bokszoló győzelmére 1:15 arányban lehetett fogadni Sonny Liston ellenében. Hogy aztán ki nyer­te a mérkőzést, azt mindenki tudja. Nos, most én is ilyen Clay-féle „autszájder" vagyok. Ruddocknak és Holyfleldnek is van azonban egy harmadik és meglepő el­lenlábasa, aki pedig nem más, mint a 42 esztendős George Foreman, aki ép­pen a legendás Muhammad Ali után lé­pett a trónra. Ma is emlegetik az Ali­val vívott mérkőzéseit. A most 42. évé­ben járó volt világbajnok Foreman két esztendeje kezdte el újra a szereplését, ami legalább olyan meglepetés volt, mint mostani bejelentése. A hatalmas ütőerejéről nevezetes amerikai öklöző visszatérése óta 19 győzelmet aratott zsinórban. Igaz, ehhez alaposan meg­válogatta ellenfeleit, akik között nem voltak nagymenők. így is óriási szenzációt keltett, hogy ebben a korban és pályafutása végleges lezárása előtt (után?) még megmér­kőzzék a súlycsoportban hosszú ideje uralkodó Mike Tysonnal, a nála 18 év­vel fiatalabb világbajnokkal. Sokan éppen kora miatt csúfos vereséget jó­soltak neki. A Tyson — Foreman mérkőzés a je­lek szerint telt házat ígérne, s az ér­deklődést Jelzi, hogy a tengerentúlon , máris közvélemény-kutatást tartottak erről. Az amerikaiak 52 százaléka szí­vesen látná Foremant Tyson ellen, 39 százalékuk úgy vélte, erre a veterán öklöző még nem Jogosult, 9 százalékuk pedig a „nyugdíjat“ ajánlotta „Big George-nak“. Zajlik viszont az élet a hivatalban levő világbajnok körül, bár lehet, hogy ez is csak a reklámhadjárat része. Nem sokkal 93 másodperces győzelme után bíróság elé invitálták Mike Tysont. Nem először. Ezúttal azért ütközött össze a törvénnyel, mert — ki tudja hányad­szor — túlságosan gyorsan hajtott. Sportkocsijával az Albanyhoz közel fek­vő kastélyából indult autókáznl, de a rendőrök lefülelték. A helyszíni bírsá­got — 300 dollárt — természetesen a mellényzsebéből kifizette, de nem ke­rülhette el a bírósági tárgyalást, amely aztán meglehetősen szokatlan ítélettel zárult. A világbajnok hatvan napon be­lül köteles három különböző helyszínen bemutató edzéseket tartani a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett gyerekek­nek. A világbajnok készségesen vállal­ta e kötelezettségét. A profi ökölvívás egy számunkra is érdekes híre, hogy valószínűleg újra lesz hivatásos világbajnoki döntő a Bu­dapest Sportcsarnokban. A február 18-1 Brown — Maysonet találkozó utón te­hát újabb csemege ígérkezik az ököl­vívás híveinek. Február 18-án ugyan nem minden sikerült a legjobban, Me- zey Tamás, a New Yorkban élő me­nedzser azonban optimista: — Tény, hogy az elképzelések nem mindenben valósultak meg, az anyagi számítások sem jöttek be. Kár lenne azonban végső ítéletet hirdetni, és könnyen feladni a folytatást. Meggyő­ződésem, hogy levonják a februári ta­nulságokat, és összehangolt, tervszerű, minden területen hozzáértő munkával teljes sikert lehetne aratni. A februári döntőnek egyébként külföldön Igen jó volt az utóhangja. Az érdekelt profik is a legnagyobb elismeréssel nyilatkoz­tak. A december 19-i Időpont látszik a legalkalmasabbnak, és meggyőződésem, ha a tervek megvalósulnak, nagy slá­ger lenne ez a decemberi világbajnoki döntő. Természetesen nem Miké Tysonnal. M. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom