Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-11 / 41. szám

ĎÍKi(lsáfl6 Egy mellszobor avatása kapcsán Ismét örülhetnek Kassák hívei, hogy sikerült egy fegyvertény: Érsekűjvárott (Nové Zámky) felavatták Kassák Lajos mellszobrát, Borsos Miklós szobrászművész alkotását. A hívek tehát örülhetnek, de én nem tudok Igazán örülni, mert ismerem a hátteret. Nem sokon mú­lott, hogy nem fogadják el a terveket, ebből adódóan az is, hogy soha többé, vagy legalább belátható időn belül nem kap a költő, író, századunk egyik legjelen­tősebb művésze olyan szobrot a városban, amelyet pe­dig rég megérdemelt volna. S ez még Így, feltételes módban is üröm az örömben. De ünnepelhetünk, s ez a lényeg! Először is: gazda­gabbak lettünk, hiszen nem akármilyen mellszobrot kap­tunk Borsos Miklóstól. Klasszikusan tiszta, szinte ideg- szálak rezegnek a szervetlen anyag, a kemény bronz alatt, szinte izzik a művész makacs hite a kockaszilárd homlokcsont mögött. Örülhetnénk már csak azért is, hogy sikerült a határon áthozni, majd felállítani ezt a mellszobrot! Csak a budapesti és érsekújvárt Kassák- -tisztelők a megmondhatói, hogy ez az egyszerű csele­kedet is micsoda fegyvertény. A budapestiek nem ki­sebb és tekintélyesebb művészt, mint Borsos Miklóst kértek, biztattak arra, hogy készítse el és ajánlja fel ezt a mellszobrot a minden vitán felül álló, erkölcsi magaslaton levő Kassák emlékére. Nem fér kétség ah­hoz, hogy ezt az alkotást Idehaza nem lehetett semmi­lyen szín alatt visszautasítani, nem lehetett a művész kezdeményezésére nemet mondani, s mégis hosszú idő­nek kellett eltenle ahhoz, hogy ez a mű hozzánk ke­rüljön. Végül is sikerült, mondhatják. Én. mint említettem, mégsem tudok maradéktalanul örülni, mert még egy adalékom van arra nézve, meny­nyire nem értették ezt sokan természetesnek, s talán még most is bosszankodnak, hogy elkészült és hozzánk került a szobor. Az avatásra ugyanis előbb meghívó, majd értesítő érkezett. Az elsőben az állt, hogy a mell­szobrot 8 Vajanský park és a Kálvária alatti részeken, az egészségügyi Iskola előtt fogják felállítani. Az ér­tesítő pedig helyesbített, hogy a mellszobor felavatásá­ra az Érseki!ivári Művészeti Galéria Kassák-emlékszo- bájában kerül sor. Utólag nyugtázom: jobb e második változat. De a döntés nem (csupán) esztétikai okok miatt született, mint megtudtam szinte kulasszatitok- ként. Titok ide, meghívók oda, véleményem szerint ez a csodálatos mellszobor nem köztérre való. Itt, a Kassák- emlékszobában, a Kassák-művek és -dokumentumok tár­saságában van Igazán jó helyen ez az alkotás. A vá­ros lakói, a művész tisztelői, a vendégek a mellszobor előtt egy pillanatra elidőzhetnek nemcsak Kassák La­jos, hanem Borsos Miklós társaságában is. Ott a téren, lehet, elveszne, kevesebb lenne. Aki csak úgy Ojvárba látogat, tán sosem találná meg a szobrot, de így, az emlékszobában, szellemi feltöltődést keresve, társulhat a művészhez, az emberhez. Ez a nagy, Európa hírű sokoldalú művész, itt, ebben a városban született, nevelkedett, lázadt fel először a sorsa ellen, s az emberek, ha elolvassák bárhol a vi­lágban az Egy ember élete című önéletrajzát, egyszeri­ben kíváncsiak lesznek, és elkezdik keresni ezt a vá­rost ... Most már eljöhetnek, megláthatják, hogyan tisz­telgünk előtte Az már ízlés dolga, hogy elégségesnek találják-e majd. Volt a városnak majd egy századdal korábban egy másik jelentős lakója, Anton Bernolák. Neki már áll a szobra köztéren is Kassáknak még nem. Pedig kár, mert mint ahogy ^ mellszobor avatásán az ünnepi szónokok elmondták. Kassák születése óta ez a város sokat fej­lődött, Gazdag ipari központtá lett. [elentős Iparán és mezőgazdaságán túl múzeuma, galériája, művelődési otthonai is vannak A város tovább fejlődik, tehát akad­hatna pénz arra, hogy ezt a fura, de annál jelentősebb művészt méltóképpen tiszteljük, és ápoljuk a hagyaté­kát. Az avatáson sok szó esett a nemzeti és nemzetisé­gi kapcsolatainkról is. Kassák élő példaként, oszthatat­lan személyként mutatla, hogy a két nemzet' kapcsola­ta termékeny hatással volt életünkre, ezért nemcsak a művész emlékét, hanem magunkat Is jobban megbecsül­nénk, ha őt megillető, méltó emléket állítanánk neki. A most felavatott mellszobor, gazdagodásunk Jelképe­ként, a Kassák emlékszobában fogad tehát bennünket. Az oda való. Közszemlére monumentálisabb kellene. Olyan, amilyen a művész maga is volt, amilyen monu­mentális szellemi hagyatéka. németh Köztéri esztétikum Oj szobrot kapott Dunaszerda- hely (Dunajská Streda), de mond­hatnám azt is, hogy új szobor­ral ajándékozta meg magát a vá­ros. De milyennel? Pataki Klára kőszobra jó elképzelés szerint ké­szült, az eredménnyel mégsem e- gészen lehetünk elégedettek. Ez Itt a harmadik nagyobb köztéri szobor, de mint ahogy Köves De­zső szobrának, ennek sem sike­rült megismételnie azt a bravúrt, amit Nagy János szobrászművész sajátos, merész, már-már bizarr, hátborzongató, de kifejező szob­rának a város főtéri parkjában. De miért? — kérdem magamtól, miközben a Csallóközi Múzeum kiállítóterme felé ballagok, ahol szeptember elején megnyitották a művésznő gyűjteményes tárlatát. Ha eddig nem tudtam és vallot­tam volna, hogy Pataki Klára sa­játos , rendkívül szuggesztív mű­vész, ez a kiállítás gyorsan és egy pillanat alatt meggyőzött volna erről. Egy-egy figurája, a művek lelkisége, belső élete szinte le­nyűgözi az embert. A barnára pá­colt, feketére „égetett“ alakok, arcok mögött remény és fájdalom Izzik. A karok, a vállak, a térdek, mint valami hullám, fordulnak fe­lém, mindegyik szobor körül szól a mélyhegedű, lassan, méltóság- teljesen lejtenek a dallamok. De miért nem érzem ugyanezt kinn j a téren is? — tűnődöm. Aztán ! próbálom megérteni a jelenséget. | Itt, a klállltóteremben ugyanén- > nek a szobornak az eredetije, ki­sebb testvére, vázlata nem eről­tetett. Nem érzem rajta a sablont, azt, hogy íme, már megint a ga­bonák városa, már megint a se­matikus kalászszimbólum. Mert hát hol van az már, amikor a csallóközi család verejtékező arc­cal, tűző nap, villámló, mennydör­gő ég alatt gyűjtötte az új ke­nyérnek valót? A bronzba öntött kisebb léptékű szobor belső élete, gondolati és formaegysége szem­betűnő. A kintiből már a forma és az anyag egysége is hiányzik. Lehet, erről nem a művésznő te­het. A város a két bronzszobor (az utóbbi amatőr öntvénye) u- tán talán már mást. kőből, már­ványból valót szeretett volna, de akkor vagy nem Pataki Klárától, vagy valamilyen szép és nemes, fehér vagy sötét márványból kel­lett volna megrendelni a szobrot. Jól Ismerem és nagyon szeretem Pataki Klára nemeckái, malántal és Selmecbányái (Banská Štiavni­ca) köztéri. Illetve belső térben elhelyezett szobrait. Emlékszem a korábbi kiállításaira Is. Már a hatvanas évek végén megszeret­tem a művésznő sajátos világát, egyediségét. Azóta sok kitünte­tést kapott, és méltán, hiszen az említett művel, de a többi Is ne­mes gondolatokkal, értékes élmé­nyekkel ajándékozta meg az em­bereket. Most azonban úgy tűnt, mintha nem sikerült volna mindezt meg­ismételnie. Kár. Ott van például a Ketten című alkotása, vagy az Ülő nő fába faragott álma. Ha e- zeket vagy más művelt vitték vol­na ki köztérre, ugyanolyan gyö­nyörű hangulatok gyűrűztek vol­na körülöttünk, mint amilyenek például a malántal szobrot len­gik körül. A nemeckái szobor si­kolya Is a „helyén van“ Ez, a mostani, sajnos, belső tartalma, jól elképzelt kompozíciója ellené­re sem képes visszaadni valami olyasmit, amit amazok. Lehet, a város lakói megszere­tik majd ezt a munkát Is. A ki­állítás darabjait nézegetve ugyan­is mindenképpen a szívükbe zár­ták a művésznő férfiasán kemény, nőiesen titkos és bájos világát, és lehet, átviszik a kiállltőterem- ben szerzett élményüket, szerete- tüket a kinti szoborra Is. De ha ez utóbbi nem történne Is meg, a múzeum mór akkor is megtette a magáét, hiszen megpróbálta közel vinni ezeket az alkotásokat, és megszerettetni alkotójukat a vá­ros lakóival. Különben nekem leginkább a művésznő rajzai tetszettek a ki­állításon. De ezeket nézegetve is a szobrásszal állunk szemben, mert még az ecsetet is úgy hasz­nálja, mint a vésőt. Nem a lel­ket, hanem a tömeget hangsúlyoz­zák, akárcsak Henry Moore külö­nösen fölkavaró tusrajzal. Németh István Pataki Klára tnsrajza Alapismereti kislexikon A műveltségére adó magyar értelmiség, felnőttek és diákok, de mások Is bizonyá­ra szívesen veszik kézbe az 1988-ban készült Alapismereti kislexikont. A lexikon a No­votrade RT. kiadásában és a Tankönyvki­adó Vállalat közreműködésével Jelent meg nemrégiben. Sajnos, a felszabadulás óta eltelt több mint négy évtizedben nem akadt szerzői együttes, szerkesztőség, kiadó egy Ilyen vállalkozás megszervezésére, lebonyolításá­ra. Ennek a színvonalas alaplexikonnak leg­lelkesebb használója bizonyára a tanulóif­júság lesz, hiszen a szerzők a címszavak összeállításakor elsősorban a középiskolá­sok Igényelt vették figyelembe, de a mű­velődni vágyó blvasóközönség köreiben is sikerre számltüaf ez S tömör, korszerűen szerkesztett munkä. A lexikon biológiai, kémiai, fizikai, ma­tematikai, műszaki, földrajzi, történelmi. Irodalmi fogalmakat tartalmaz, valamint a kiemelkedő személyek — magyarok és Jó­val kisebb számban külföldiek — tevékeny­ségének rövid Ismertetését. Sikerült tehát egy kötetbe gyűjteni az Iskolások és a fel­nőttek számára egyaránt sok segítséget nyújtó Információkat. Az áttekinthető ké­zikönyvet haszonnal forgathatják mindazok, akik szeretnék felfrissíteni vagy gyarapí­tani középfokú Ismereteiket. A kislexikon szerkesztői, a terjedelmi korlátok miatt, ar­ra törekedtek, hogy a szócikkek öászefogot- tan nyújtsanak egyszeri eligazítást a gyor­san tájékozódni kívánóknak. A kiadvány nem elégíthet ki minden igényt. Akik részletesebb Információt sze­retnének kapni bizonyos kérdésekben, la­pozzák fel az irodalmi tájékoztatóban kö­zölt műveket, a könyvtárakban megtalálják őket. Korunk gyors ütemű fejlődése újabb és űjabb eredményeket, szemléletbeli változá­sokat hoz. Mindezek megértéséhez, a világ­ban való eligazodáshoz nyújt segítséget az Alapismereti kislexikon. Az információk túláradásának korában élünk, amikor szi­lárd, hiteles Ismeretekre, megbízható tájé­kozódásra, orientációra vágyódunk, ezért ajánlom az Alapismereti kislexikont min­den korosztály figyelmébe. Méry JüUa Ü] dokumentumok tükrében Hermann Görlng, a „Nagynémet Biroda­lom“ egykori marsallja, a Führer utóda, a Luftwaffe főparancsnoka gyémántokkal ki­rakott szandált, máskor meg vörös színű lábbelit hordott, amelyben aranyszálakból szőtt cipőfűző csillogott. A nyilvánosság előtt mindig parádésan kldlszltett unifor­misban, peroxlddal klszőkltett hajjal jelent meg, de otthon szívesen öltött fel tógát is. A légvédelmi miniszter funkcióját ellátó Göring palotájában nemcsak rengeteg — a világ minden tájáról összelopott — festmény volt, hanem egy óriási méretű Játékvasút is. Gyakran töltötte e* Játék mellett az ide­jét. A lakásban pedig szabadon Járkálhatott fel-alá az SS-tiszt valódi broszlánla ... A második világháború kitörésének 50. évfordulójára több könyvet is megjelentet­tek a világon, főleg e pusztulás okairól, közvetlen és közvetett előzményeiről. Egy- re-másra válnak hozzáférhetővé a levéltá­rak anyagai, utat engedve ezzel a kutatók egész hadának, akik végre tisztázhatják az 1945-ben befejeződött háború eddig isme­retlen részleteit. Ezt bizonyítja a bevezetőben említett né­hány szenzációs és hihetetlennek tűnő adat, amelyet David Irving amerikai Irő Görlng­röl szóló életrajzából ragadtam ki. A kri­tikusok szerint ez a kiadvány az utóbbi év­tizedek legjobban megszerkesztett könyve, amelyet a „Harmadik Birodalom második emberéről“ írtak. Tudományos alapossággal feldolgozott tények sokaságát adja a szer­ző az amerikai olvasók kezébe. Teljes élet­rajzot, a náci Member gyermekkorától e- gészen furcsa haláláig. Foglalkozik Görlng szerepével a Reichstag felgyújtásában, an­nak a politikai intézménynek az elpusztítá­sában, amelynek Görlng is elnöke volt egy Időben. Kitér az SS-ObergruppenfOhrer, va­lamint a birodalmi főerdész és fővadász tisztségét betöltő Görlng Hitlerhez fűződő viszonyára, és nagy általánosságban is meg­vizsgálja a hitleri erőgépezet egyes alkat­részeinek működését, a fasiszta ideológia megannyi visszásságát.. Dávid Irving jellemző példaként említ meg egy esetet. 1923-ban, amikor kudarc­ba fulladt a Hitler és Görlng vezette taz­óta „müncheni sörpuccs“ néven Ismert) ha- talomátvétell kísérlet, Göring Ausztriában egy zsidó fi) családnál talál mendéket, itt ápolják öt nagy gonddal. A puccs alkalmá­val ugyanis ágyéksérülést szenvedett. Az embermilllók haláláért felelős náci politi­kus, katona egy zsidó családnál talál, me­nedéket! ... Micsoda groteszkje az életnek! Vajda Barnabás

Next

/
Oldalképek
Tartalom