Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-20 / 38. szám

új ifjúság 9 Egy menyassi®ny yalbmása Shalínl Malhotra a kórházi ágyon, összeégett ajakkal, egykor szép, de most szénné égett arc­cal, halála előtt két nappal az Indiaiak millióival közölhetett a televízió jóvoltából egy réraséges történetet: saját szomorú, tragikus történetét. 1987-ben ment férjhez egy dús­gazdag hindu családból származó férfihoz, a részeges Parveenhez. ' A férje már az esküvő napján elverte. A' mézesheteket Genfben töltötte — bezárva a szállodai szobába. Parveen egész idő alatt részeg volt. Anyósa, apósa és férjéhek nővérei szüntelenül go­noszkodtak vele, mivel kevés volt a hozománya. Nem segített az sem, hogy az asszonyka apja utó­lag egy gépkocsival ajándékozta meg az ifjú párt. Április végén a kétségbeesett Shalini arra „vetemedett“ hogy kitépje férje , kezéből a whiskys üveget. Az italt magára öntötte, és megfenyeget^ a férjét, hogy ha nem hagyja abba az Ivást, fel­gyújtja magát. — Csak meg akartam ijeszteni — vallotta a szerencsétlen nő a tévé nézőinek, illetve a forgató- csoportnak. A televízió történeté­ben ez volt az első eset, hogy tévériportot készítenek a kórház­ban egy olyan nőről a sok közül, akikből azért lett áldozat, mert kicsi volt a hozománya. Shalini elmondta, hogy e kije­lentésére a férje úgy megütötte, hogy a földre zuhant, majd hldeg- vérűen ezt mondta: , — Megmutassam, hogy gyújt­hatja fel magát az ember? A szavakat tett követte; egy szál gyufával meggyújtotta az asszonyka whiskyvel átitatott szá­riját, majd kegyetlen arccal nyu­godtan végignézte, hogyan fog lángot az asszonyka egész ruhá­zata. mindaddig, míg a sikolto­zásra össze nem futottak a szom­szédok. ■ Shalinit súlyos égési sebekkel szállították a delhi kórházba. Egy hétig szenvedett, még nem volt e- gészen 22 éves, amikor meghalt. A tévé forgatócsoportja interjút készített Parveennel, aki szüleivel ' együtt a delhi börtönben várja a bírósági ítéletet. Gyilkossággal vádolják. Parveen azonban csöp­pet sem ideges, csak egy kicsit „csodálkozik azon, amit Shalini tett.“ India-szerte nagy érdeklődést keltett az eset. A nőszervezetek tiltakozó felvonulásokat tartottak a fővárosban, a Primla Loomba nőszövetség egyik vezetője pe­dig elmondta az újságíróknak, hogy ez már a harmadik ilyen éset Parveen szüleinek lakhelyén, hogy egy nőt whiskyvel leönte­nek, és felgyújtanak. Hivatalos adatok szerint az in­diai fővárosban tavaly 420 meny­asszonyt égettek el azért, mert hozományát nem találta elég fény­űzőnek , a férj mohó rokonsága. Természetesen ez a szám csak a- zokat az eseteket foglalja magá­ban, amelyekkel kapcsolatban vizsgálatot indítottak. Senki sem tudja, hányra tehető azoknak az áldozatoknak a száma, akiknek ügyében soha nem indul nyomo­zás. Sok mindenre következtetni lehet azonban a fővárosi lapok bűnügyi rovatából, hiszen ezek nap mint nap közzétesznek né­hány ilyen gyanús esetet az „ön­gyilkos“ nőkről. Szinte mindegyi­kük úgy veszítette életét, hogy „a láng belekapott szárijába“. Mivel az Indiai nők nagy része nyílt láng felett főzi az ételt, el­képzelhető, hogy műanyagból ké­szült, bő szabású ruhájukba bele­kap a láng. Valószínű azonban, hogy éppen ezzel élnek vissza a­zok a családok, amelyek elégedet­lenek a menyasszony hozományá­val. A gyilkosokat általában bizo­nyíték hiányában felmentik, és a „szerencsétlen“ özvegy ismét meg­nősül, családja pedig isméi nagy hozományra tesz szert. Az egyik tekintélyes indiai lap kommentá­tora szerint a gazdagok körében hódít ez az új „divat“, hogy a védtelen asszonykát whiskyvel ön­tik le — nem pedig kerozinnal —, és úgy gyújtják fel. Ez a maga nemében egyedülál­ló tévériport — amikor az áldo­zat első ízben közölhette a köz­véleménnyel vallomását a tévé közvetítésével — valószínűleg nem veszi elejét a hozomány miat­ti gyilkosságoknak, de talán meg­ijeszti a potenciális gyilkosokat, s megnyirbálja elvakult hatalmu­kat, pénzzel vásárolt biztonságu­kat. Ha így lesz, akkor Shalini mártírhalála nem volt hiábavaló. Erre következtethetünk abból a körülményből is, hogy nemrég tet­ték közzé Trlchur város bíróságá­nak ítéletét, amely hétévi szigo­rú börtönbüntetést mondott ki egy egyetemi tanárra, aki olyan ke­gyetlenül bánt feleségével, hogy az asszony öngyilkosságba mene­kült. Az ilyen ítéletek azonban m^ ritkaságszámba mennek In­diában. / Megkezdődött az aranykezű kar­mester hagyatékáért folyó küzdelem. Az első ügyvédek már Karajan halá­la után egy nappal megjelentek a gyászoló házban. Karajan életműve a tét — ez sokkal többet ér, mint az anlfi, a Santa Monlca-i és az Azúr­parti házak vagy a bankszámlák. A lézeres technikával készült kom­pakt lemezekről, a videolemezekről, a lemezcégekkel kötött szerződések­ről és a világ nagy operaházaiban le. vő érdekeltségekről van szó. Karajan télmilllárd márkát hagyott hátra — naponta tízezres tétetekben érkeznek a szerzői jogdfjak. A jövő. az élet­A nagy kérdés az, hogy a család hogyan próbál hozzájutni az örökbér­let haszonbéréhez. Eliette-ről tudni­való, hogy ért a pénzügyekhez, ke­ményen és pontosan kezeli a dolgo­kat. „Ellette egy francia, burzsoá lá­nya, és mint Ilyen kemény dió, ha pénzről van szó“, nyilatkozta a le­mezcég egyik vezetője. Nincs kizár­va, hogy egy Karajan-múzeumot ter­vez — ehhez még több pénzre lenne szüksége. Feszültségre adhatnak okot a lá­nyok. Isabel (I960) az érettségi után szakított szüleivel, azért lázadt fel, mert akkori fiúja nem nyerte meg a KIRE MENNYIT HAGYOH A MAESTRO? mű további forgalmazása a lényeg. Az új technikai fogások bearanyoz­hatják Karajan régebbi lemezfelvéte­leit. A nagy karmester még halála után is könnyen összehoz télmilliár- dot. A Salzburg melletti Anifban talál­ható Karajan-ház pincéjében száz­számra tárolják a szimfóniákat és operákat, tartalmazó digitális felvé­teleket, amit a nagy karmester több mint 70 millió márka ráfordítással maga készíttetett, a legújabb műsza­ki megoldásokkal. Karajan nem azok közül a karmes­terek közül való volt, akik megelég­szenek egynapi 20 000 márkás gázsi­val vagy a lemezeladásból járó oszta­lékkal, Karajan maga dobta a piacra Karajant — mint hangmérnök, mint rendező, mint producer, mint vldeo- népszerüsítö, mint CD-menedzser, és nem utolsósorban mint a videolemez- -gyártás előfutára. Egy bécsi ellen­lábasa szerint „nincs még egy olyan körmönfont üzletember, mint Karajan. Ha értett volna valamit az autókhoz, akár a Vblkswagenkonszernt is vezet­hette volna.“ Mit örökölnek majd lányai, Isabel és Arabéi? Mit kap az özvegy? Ml jut a Karajan-alapftványnak? Dl» Werner Küpper, Karajan züri­chi ügyvédje állítólag azt közölte az ■örökösökkel, hogy csupán a készpénz­re és a házakra tarthatnak igényt. (Lányainak, Isabelnek és Arabeinek ezen felül Karajan egy-egy százmil­lió márkás folyószámlát is hagyomá­nyozott, hozomány elmén.) Minden egyéb az alapítványt illetné meg. A hagyatéki küzdelemben szemben áll egymással a Karajan-alapítvány és a karmester személyes menedzser­stábja, amely őt eddig forgalmazta (Tele mondial, Monte-Carlo, Colum­bia Artists New York, Musicalglotz Paris). Bennfentesek feltételezik, hogy az anlfi ház pincéjében fekvő kincseket a személyes menedzserstáb veszi majd át, és mindent megtesz annak érde­kében, hogy tovább folytassa a Kara­jan által megkezdett művet. Másrészt a Karajan-alapítványnak pénzre van szüksége. A nagy karmester életében is jelentős eszközök áramlottak Ber­linbe, ahol zenetehetsé^ek után ku­tattak, akárcsak Salzburgba, ahol or­vosi kutatásokat támogatott Karajan. tetszésüket. Különösen az apjával volt rossz a kapcsolata. Karajan kez­dettől fogva ellenezte, hogy Isabel színésznő legyen, majd 1980-ban meg­tiltotta, hogy fellépjen a salzburgi Jedermannban, mert „egy olyan szí­nésznő helyét foglalná el, akinek na­gyobb szüksége van a pénzre“. 1982-ben Isabel elhagyta a családi fészket, és egy vándortársulattal járta Németországot. Állítólag férjhez ment egy kollé.gájához. Az apjáért tartott gyászmisén nem volt ott a salzburgi székesegyházban — a bregenzi szín­házban lépett fel. Viselkedésével össz­hangban Isabel bármire számíthat — az sem lehetetlen, hogy hoppon ma­rad. , A fiatalabbik lány, az 1984-ben szü­letett Arabei sokak szerint Intellek- tuállsabb beállítottságú, mint a nővé­re. Vele az nem „stimmel“, hogy kö­zelebb áll hozzá a punk, mint néhai apjának hangzásvilága. Arabei rock- énekesnő szeretne lenni, Princeért ra­jong. (Eddig még nem lépett fel nyil­vánosság előtt.) Nővéréhez hasonlóan ő is folyékonyan beszél olaszul, fran­ciául és spanyolul. Apja nagy örömé­re fényképészetet tanult New York­ban ^s Madridban. A család barátai szerint önfejű, akár Isabel. A három örökös közül az özvegy. Ellette a legtitokzatosabb. 28 évvel volt fiatalabb a nagy karmesternél­— 1959-ben lett az ötvenéves Karajan harmadik felesége. (Az első feleség Elmy, 1983-ban elhunyt, a másodikat, Anitát pedig Karajan nem említette meg végrendeletében, így ő sem örö­köl semmit.) A nagy művészt és kü­lönös férfit teljesen a hatalmába ke­rítette Ellette varázsa. A feleség a háttérből ügyelt arra, hogy minden Karajan szája íze szerint történjen — még az öltözködését is ő irányí­totta, az ő ötlete volt a híres garhú is, amelyben oly sokszor lehetett lát­ni a karmestert. Sokakban felmerült, hogy vajon miért teme'.tette el Ellet­tél a férjét már halála másnapján, egy egyszerű fakeresztes sírba? Eb­ben is csak Karajan óhajának tett e- leget — mint a nagy művész életé­ben annyiszor. Az osztrák örökösödési jog szerint az özvegyet illeti a hagyaték egyhar- mada, a gyerekeknek a fennmaradó kétharmadon kell osztozniuk. HIT8D Rakoncátlan kisfiú Gazdátlanul, hagyott kis teherautóba lopódeott be az amszterdami piacon egy kisfiú. A jármű elindult, elsodort öt el­árusítópadot. Az eset köí/etkeztében hat személy sérült meg a holland városban, a legkomolyabb sérülés egy kartörés volt. A rendőrség közlése szerint a szü­lők csupán néhány percre hagyták e- gyedfll hároméves gyermeküket, de ez elegendő volt ahhoz, hogy a kis gézen­gúz pezsgést vigyen a lanyha piaci életbe. Híj?bár Friss híreket is kapnak a vendégek az italrendelésük mellé. Barcelona e- gyik népszerű éjszakai mulatójában. A bár tulajdonosa megállapodott az EFE spanyol hírügynökséggel abban, hogy a „hírgyár“ központi szerkesztőségi szá­mítógépből nonstop vonalat és képer­nyővel ellátott alállomást telepítenek a lokálba. A külföldi és hazai hírek Iránt érdeklődök egyéb telefotóberendezés segítségével a képszerkesztőség újdon­ságaival is megismerkedhetnek. Lapzár­ta — a helyi szokásoknak megfelelő.en — hajnali öt órakor vagyis zárórakor van, így az utoljára hazainduló vendé­geknek, a reggeli napilapok javarész­ben elavult híreket' kínálnak. A hírbár bemutatkozását a katalán fővárosban osztatlan siker fogadta. Emberi százlábú Emberek alkottak százlábú rekordot értek el a Barcelona melletti Rubi vá­roskában. A Guinness-féle rekordok könyvébe szánt mutatványban 490 sze­mély vett részt és a képződmény há­romnegyed óra alatt 30 métert tett meg. A résztvevők szorosan egymás mögé állva hosszú sort alkottak. Lábukat a boka magasságában gumírozott sprágá- val kötötték az előttük álló lábához. Az egyes, lépésekre a vezényszó hangosbe­szélőn hangzott el. A rendkívül kényel­metlen állás ellenére az emberi száz­lábú folyamatosan mozgott, a résztve­vők megőrizték egyenes tartásukat, nem botlottak el. Plüssmackót rendőröknek A berni rendőrkapitány kiadta a pa­rancsot: sürgősen huszonöt plüssmac­kót kell vásárolni. A szerv szokatlan létszámemelését így magyarázza meg: „Rendőreink gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy elveszett vagy elhagyott kisgyerekeket kell gondozásba venniük. Ezek az apróságok rendszerint sírnak, vigasztalhatatlanoknak tűnnek. Az e- gyenruhás rendőrök türelme, szép sza­va Ilyenkor nem sokat segít, a gyerek­nek játékra van szüksége. Az említett mackók erre a feladatra tökéletesen al­kalmasak.“ Ugyancsak Bernből kapott hír szerint a maci-rendőrök hasznossá­ga Kanadában már bebizonyosodott. Százéves nedű Negyvenmillió líráért, vagyis 28 900 dollárért kelt el Olaszországban egy palack százéves nedű, Luigl Plccaroz^l firenzei borgyűjtő és vendéglőtulajdo­nos egy — magát feledni nem kívánó — vállalatnak adta el a Blondl Santl, borászat pincéjéből való, 1888-as évjá­ratú, Brunello dl Montalcino nevű vö­rösbort. A montalcinót domboldalakat egy évszázaddal ezelőtt melengető nap­sütés emlékét őrző Brunellóból mind­össze öt palack maradt. Hármat még mindig a Biondi Santi cég őriz. egyet pedig tavaly kapott meg Francesco Cos- siga olasz köztársasági elnök. Taxisofőrök ajándéka Belgiumban növekszik az AIDS-bete- gek száma. A' fertőzöttek gyógykezelé­se sokba kerül a közösségnek, és a tlr- sadalom, amennyiben tudomást szerez a betegségről, a vírushprdozótól min­den vonatkozásban elkülöníti magát. Az egészségügyi hatóságok a baj ellen a megelőzést tartják a leghatékonyabb módszernek. Ehhez két héten keresztül most a brüsszeli taxisofőrök is segéd­kezet nyújtanak. A kocsijukba szálló utasoknak egy-egy angol, francia, fla- mand és német nyelven írt felvilágosító brosúrát nyújtanak át, amelyhez egy doboz óvszer is jár. Ingyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom