Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-20 / 38. szám

n 11" y' '.*r?gws*« j.^jw nili jeuK. A z ipari formatervezés a termelés el­engedhetetlen követelménye, de a fia­talok egyik népszerű érdeklődési kö­re is egyben, A SZISZ városi szervezeté-- nek égisze alatt tevékenykedik Kassán (Ko- Sice) az ifjú formatervezők műterme. Az ifjú szakemberek Ivan Gúlával, a nehéz­gépgyár kutató- és fejlesztő Intézetének munkatársával az élen már tavaly latolgat­ták. hogy kiszélesítik tevékenységüket, s nemzetközi klubot létesítenek. A kezdemé­nyezés azonban adminisztratív akadályokba ütközött, de a kassai fiatalok nem hagyták annyiban. Az eredmények pedig őket Iga­zolták. mert szeptember első hetében a SZISZ központi és kerületi szervének tá­mogatásával megrendezhették az ifjú for­matervezők hétnapos nemzetközi versenyét. A verseny — ami a részvételt és a tartal­cserék fórumának, az ötletek börzéjének szántuk ezt a találkozást. Ki hogyan látja hazai dolgainkat, illetve mit változtatna rajtuk saját Ízlése és tudása szerint. Kü­lönböző emberek különböző országokból Jöttek Itt össze, más-más munkahelyen dol­goznak, így más-más szemszögből ítélik meg a termékek kivitelezésének kérdését. Hogy mégis legyen valami közös nevező, a versenyt négy kategóriában hirdettük meg, illetve bonyolítottuk le: az elsőben gyártőgépek, gépsorok és berendezések el­helyezését kellett megtervezni, és egy komplett gyártási csarnokot felszerelni fényképek és különböző adatok alapján. A másodikban — mely egyébként nagy népszerűségnek örvendett — az autók sze­relmesei engedhették szabadjára fantáziá­jukat. Három megadott alaptípus, a Skoda fejtegetését Zoli. Majd tár­sa folytatta: — A két hátsó ülést ki­iktatjuk. viszont marad a hátsó csomagtérajtó, és az egész karosszériát úgy épít­jük át, hogy oldalról is nyí­ló és hozzáférhető rakodó­tér keletkezzék, ' Klaus Blechschmidtet, a drezdai Designprojekt ipari formatervezőiroda huszon­kilenc éves szakemberét már kész rajzok társaságá­ban lelem. Az NDK-ban ugyan még nem futnak Fa- vorltok, de több ízben is hazánkban töltötte szabad­ságát, s a legutóbbin „ihlet­Eszmecserék, Ötletek fóruma Ivan Gúla mérnök: „Az ötletek börzéjének szántuk ezt az összejövetelt.“ Ifjú formatervezők nemzetközi összejövetele mát illeti — meghaladott minden eddigi hazai próbálkozást, s a KGST-országok vi­szonylatában is egyedülállónak mondható. Négy kategóriában kötetlenül A nemzetközi mezőny Kassán és Tatran­ská Strbában szereplő résztvevőit Ivan Gúla verbuválta. Többnyire olyan fiatalok voltak, akik vagy már terveztek, esetleg kiállítot­tak hazánkban, vagy más, nemzetközi ki­állításon bizonyították rátermettségüket. Ivan pedig tudomást szerzett róluk. Voltak részvevők Magyarországról, Bulgáriából, az NDK-ból, a Szovjetunióból. Átfogó, hiteles képet munkájukról Ivántól kértem, aki be­szélt a találkozó küldetéséről is. — Bár versenynek hirdettük meg az összejövetelt, végsősoron mégsem a rang­sorolást tartottuk fontosnak, hanem első­sorban a kötetlen beszélgetések és eszme­Klaus Blechschmidt: „Az én ötletem a Skoda bazár.“ 120-as, a Rapid és a Favorit személygépko­csik változatait kellett megtervezniük. Ver­senyeztek divattervezésben, ahol az alap- kritérium az volt, hogy a modell fiatalos legyen. A negyedikben, a szabadon válasz­tott kategóriában főleg az üveggel, agyag­gal és más alapnyersanyaggal foglalkozók kaptak lehetőséget. Egyesek már kész mo- delekkel, tervrajzokkal jöttek Kassára, má­sok alkotótáborként fogták fel az egészet, s itt tervezték meg a versenydarahjukat. Mi természetesen mindkét lehetőséget el­elfogadtuk. . Favorit A Tatranská Strha-1 „alkotótáborban“ a legnagyobb érdeklődés az autókat kísérte. Az alkotók közül többen is a Favorit sze­mélygépkocsit választották. Hogyan látják és értékelik a külföldi fiatal szakemberek honi ^autógyártásunk „gyöngyszemét“, illet­ve mit változtatnának rpjta, mivé tennék, építenék át rajzasztalaikon? — ennek né­hány példáját hoztam magammal. Oplasznyik Gusztáv és Ember Zoltán a Budapesti Iparművészeti Főiskola harmad­éves diákjai. Az ottani terméktervezési stú- dinhan tanulják az Ipari formaterevzést. Egymást kiegészítve mondták el, hogy Fa­voritban még ugyan nem ültek, de ismerik a szerkezetét. Ránézésre a szocialista piac egyik legmutatósabb autója, azt a vonalat k -veti, amit a világ autógyártása. Gusztáv pontosan így fogalmazott: „Megpróbál nyu­gati autó lenni!“ Szerintük a kocsi áttekint­hető. biztonságtechnika szempontjából is elfogadható. A hátulja szebb, mint az ele­je, és sokat nyert a hátsó tengely hátrább- helyezésével. Ami nekik nem tetszik rajta, az a szögletes alak és a lökhárítók kivite­lezése. Ök alkotótáborként fogták fel ezt az összejövetelt, így nem voltak náluk kész rajzok, de azért pontosan tudták, .nit akar­nak a Favorittal csinálni. — A kocsi alvázán és az elején nem vál­toztatunk. Az első két ülés is marad, csak az ajtókat legömbölyítjük. Egy autómentő egyben szervizkocsi lesz, a ml közös ter­vünk Gusztávval — kezdte az elképzelések te“ ót meg a legújabb tí­pusú Skoda személygépko­csi. Szerinte is párját'ritkít­ja a KGST-országok eléggé „sivár“ autópiacán. Ez a ko­csi szerinte sokkal jobb sorsfa jutott, mint a leg­újabb Wartburg modell. Egyedül a karosszéria szög­letessége nem tetszik neki meg az, hogy a kocsi kicsit előrebukik. Ezt kellő smink­kel, harántsikozással lehet­ne palástolni. Aztán a ma­gával hozott új változatról ejt néhány szót. — Én a 136 L típust más felhasználásra ajánlanám. A modellemet, melyet egyéb­ként több nézetben le is raj­zoltam „Skoda bazár“-nak Oplasznyik neveztem. Ez az autó két tervezett a célt is szolgálna: posta­vagy elárusítókocsi lenne. A lényeg az, , mint itt a rajzon is látható, hogy a hátsó ülések és a csomagtér átépítésével nagy teret nyertem. Mindkét oldal felnyltható,- s az egyik oldal' egyben fedelet nyújt az eladónak, másik oldalról pedig a vevők fo­gadhatók. A belső elrendezés természetesen más, ha postakocsiként és más, ha eláru<^ sítőkocslként használjuk a rakteret. Egy másik elképzelés, amelyen Itt akarok to­vábbdolgozni, a Favorltot kétszemélyes lu­xuskocsivá „építeni át“ Knud Tlroch Ausztriából már akkor le­tette névkártyáját, mikor a verseny szín­helyére a saját kezűleg átépített autójával érkezett. Mindenki felfigyelt az autó érde­kes színére, három-négy alapszín és ezek árnyalatai domináltak. Mint később kide­rült, a fiatal szakember a színek mestere. Alaposan ismeri a Favoritét, és érde­kes volt az ezzel kapcsolatos véleménye is. — A kocsi jó, nyugatias, csak egy picit merev és feleslegesen szögletes, tórésvona- las a karosszéria. Ami pedig a színeket illeti, eddig elég szegényes a választék, és persze még nincs megdolgozva. A személygépkocsija,^ amellyel érkezett. Gusztáv és Ember Zoltán autómentőt Favorit-alvázra. Nissan-Terrano japán kocsi volt eredetileg, az új tálalásban viszont mindenki csak Knud-féle autónak nevezte a helyszínen. És hogy milyen lenne a Favorit Knud-féle változata? — Sportmodellt csináltam belőle, A kocsi súlypontját lesüllyesztettem, és széles gu­mikkal láttam el a kerekeket. A két kü­szöböt, az első és hátsó lökhárítót műanyag idomokkal, szpojlerekkel helyettesítettem, a motorházra pedig levegőcsapdákat sze­reltem. Természetesen kétüléses kocsiról van szó, és teljesen más színárnyalatban készülne. A teste élénk kék színű lenne, hátul pedig fehér-kék árnyalatok futnának benne Egyelőre c^ak papíron tud*m be­mutatni, de ha Jövőre is megvalósul egy hasonló verseny, el is hozom bemutatni. Ottjártamkor még nem volt lezárva a verseny, sőt további ötletek, elképzelések, tervezetek vetődtek papírra, újabb model­lek és makettek keletkeztek, csak kár hogy éppen a gyártókat, a termelés fele­lőseit mindez még mindig hidegen hagyja! polgári lAszlo (A szerző felvételei) A ugusztus végén rendhagyó ren­dezvény színhelye volt a szőgyé- ni öreg csárda és környéke. M falu SZlSZ-tagjai kétnapos ifjúsági ta-f lálkozót szerveztek, s tették ezt önerő­ből, hogy ezzel is felhívják a figyelmet: a hetvenes években a közeli tó partján rendszeresen sátrat vertek az ifjúsági táborozók. A cspdálatos környéknek mintha eleve az lenrie a küldetése, hogy több napos találkozókat szervezzenek errefelé. Szőgyén nagy falu. lakosainak száma jóval háromezer felett yan. A gondo­zott utcákat járva, az ápolt kiskerteket csodálva érezzük, dolgos emberek lak­ják. Vendégszeretetükről is meggyőződ­hetünk, A nevezetességek között emle­getik, hogy itt temették el Pató Pál urat. A helyi Csehszlovák—Szír Barát­ság Efsz-re is joggal lehetnek büszkék a helybeliek, jóval a falu előtt, áll a ma már üres kis csárda, melyet egy­kor a szövetkezet építtetett. Feljebb tá­gas terasz, asztalokkal, hosszú fapadok- ka^l. A terasz mellett erdő meg szabad­téri színpad. Ideális hely a táborozás­ra. Tegnap mulatság volt — fogad az egyik táborozó, Borsányi László, aki Komáromból (Komárno) érkezett. — A T-Modell zenekar játszott, remek volt a hangulat. — Látva, hogy az eldobált műanyag poharakat szemlélem, hozzá­teszi: — Nem kell aggódni, a srácok megígérték, hogy még a délelőtt fo­lyamán rendet csinálnak, különben ilyen felfordulás fogadná a mai rendez­BÚCSÚ a nyártól Szőgyénben (Svodín) a helyzet változóban vények közönségét. A vendégek még alszanak. Laci elmondja, hogy a vendégek Bu­dapestről érkeztek, a nevük pedig He­tem Szexuál Klub .. Soha ilyen kíván­csian nem lestem még, hogy felébred­jenek, s máris megkérdeztem Borsche Gábort, a csoport vezetőjét, hogy kik is ők. — Focicsapat vagyunk — kezdi kis­sé álmosan Gábor. — Azaz egy baráti kör, amelynek tagjai összejárnak, fo­cizni. Bemutatnám a fiúkat: a kapus Stein Péter, jobbhátvéd Baller Sándor, középhátvéd Fábián István, balhátvéd Kaponya Ottó, Középpályás Lakatos Márton, balszélső Erdődl Tibor, s jó­magam lennék a jobbszélső. „Hivatásos szurkolókat“ is hoztunk, Téri Ildikót, Dálnokl Ritát meg Kollárszky Norbit. Nos, ez a mi kis klubunk. Mivel baráti kapcsolatunk alakult ki a helyi focis­tákkal, eljöttünk egy kispályás meccs­re. A mérkőzésig még van elég időnk. Megérkezik Halda Marianna, a falu e- gyik legaktívabb SZISZ-tagja. Most ha­talmas görögdinnyéket cipel. A komá­romi járási ifjúsági klub szakelőadója a barátságról beszél, s miközben meg­reggelizünk, elmondja, hogy a SZISZ és a falu vezetősége kölcsönösen támogat* ják egymást. A fiatalok jelenleg a tor­natermet padlózzák. Az időjárás eddig nem fogadta ke­gyeibe a rendezvényt. A közelgő ősz előreküldte az esőt meg a szelet. De amikor a focipályán bemelegítő gyakor­latokat végeznek a csapatok, kisüt a nap. Téri Ildikó, azonnal napozni kezd. A megszólalásig hasonlít Vlncze Llllá- ' ra, a Napoleon Boulevard énekesnőjé­re. Ezt meg is mondom neki... — Nincs olyan furcsa karvalyorrom — érti félre a bőkot, és megmutatja sa­ját készítésű zászlójukat, amely orosz- • lánfejet ábrázol királyi koronával. Meg­kezdődik a meccs, Ildikó vezeti tel a labdát. Szép számú közönség gyűlik össze. Errefelé kölyökkorában minden fiú focizik. Ezúttal Hetero Szexuálék győznek, de valamennyi játékos meg­tette a magáét. A hazaiak erőssége, jó- nás Róbi szintén szívügyének érzi a szisz-munkát, a meccs szüneteiben csillogó szemmel mesél ifjúsági klub­jukról. A mérkőzés után visszaindulunk a csárdához, hiszen nemsokára kezdő­dik a videódiszkó. A pihenésre szánt időben Sárai Zoli SZISZ-elnökkel beszélgetünk és a po­litikai felelőssel, Melecsky Gáborral. Megtudom, hogy éppen egy évvel ez­előtt alakult át a SZISZ-vezetősége. So­kak szerint éppen ideje volt... jól kezd­ték a munkát, talán meglepően jól. Sok olyan rendezvényük volt, amelyből „dőlt a pénz“. S mert jól dolgoztak, ju­talomképpen a Szovjetunióba utazhat­tak. Színdarabot is játszottak; Gábor rendezte a Bubus című vígjátékot. Azért éppen ezt, mert a falu közönségének ez kell. Nagy sikerük volt, több helyütt felléptek. Azután megcsömörlöttek az emberek. Nem ment úgy a „szekér“, mint azelőtt. Mostanában ismét válto­zott a helyzet, tiszta lappal indul min­denki. Vége van a nyárnak, új életet kezdenek. Olyan rendezvényeket szeret­nének, amelyekre valóban szükségük van a fiataloknak. Nemsokára vissza­vágóra utaznak Budapestre, hiszen a barátságot ők is komolyan veszik. Tovább beszélgetnénk, de megkezdő­dik a videódiszkó, a szervezőknek ügyelniük kell a mulatókra. Több, ked­ves vendége volt a tábornak, közöttük Marosi júlia, aki tréfás mondókákkal szórakoztatta a közönséget és gyönyö­rűen énekelt. A villogó képernyőktől kissé arréb húzódva elbeszélgettünk a falu fiataljaival arról, hogy felelevení­tik a régi hagyományt és jövőre , ismét művelődési tábort szerveznek Szőgyén­ben. Ez a mostani rendezvény méltó búcsú volt a nyártól: megmutatta a SZlSZ-szervezet céljait, de azt is, hogy ezekben a fiatalokban megbízhatnak, a kitűzött céljaikat vclóra is válthatják. Bárány János

Next

/
Oldalképek
Tartalom