Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-05 / 27. szám

Szakszervezet labdarúgóknak

Szemben az ESZ-szel?

Magyarország a szervezkedések korát áll, egyre-másra alakulnak a különféle egyesületek, társaságok, szakszervezetek. A társadalom egyik kirakatában, a sportéletben és azon belül Is a figyelem előterében álló labdarúgásban azonban mintha még mindig őskűvületek léteznének. Pe- . dig egyesek szerint Itt Is igencsak elkelnének a változások. S talán már meg is mozdult valami. Erre vall dr. Keresztes Pálnak, a budapesti 83. számú Jogtanácsosi munkaközösség ügyvédjének a törekvése labdarúgó-szakszervezet létrehozására.

— Miért?

— A Mai Napban nemrég megjelent egy írás,- amelyben a szerző élesen bírálta az NB I-es liga Játékosainak szerződéskötésére vonatkozó határozatait. A cikk — no meg az, hogy a minap találkoztam Quirikó Lászlóval, a Siófok labdarúgójával, aki hasonlóképpen vélekedett — adta az ötletet, hogy létre kellene hozni a labdarúgók érdekvédelmi szervezetét. Mert az mégsem tartható, hogy nálunk a labdarúgónak negyven éve ^nem lehet beleszólása saját dolgaiba, nem lehet Igaza, nem nyerhet meg pert. Ideje lenne, ha ezen a téren Is mozdulna valami.

— Es ezt a változást ön egy ú) szervezet megteremtésében látja? A liga is azt hirdeti, hogy a játékosokért van, az MLSZ pedig a Magyar Labdarúgók Szövetségének rövidítése..,.

— A liga elsősorban klubérdekeket képvisel, az ÚJ MLSZ pedig egyelőre nyitott könyv, ezért úgy vélem, csak egy szak- szervezet teremtheti meg a focisták hathatós érdekvédelmét. A liga határozatait egyébként aligha lehet Játékospártinak nevezni. Elképesztő, s a profi világban teljesen szokatlan megoldás, hogy a játékosnak a szerződés aláírásakor nem lehet pénzt adni. Gondolja csak el, ha Maradona el akarna Jönni a Fradiba, szerződéskötéskor egy fillért sem kaphatna, mert a liga először a teljesítményt várja. Az senkit sem érdekel, hogy milyen kialakult értéke van a Játékosnak, amit a pályán szerzett meg, s amit — tetszik, nem tetszik

I _ meg kell venni. Egy-egy Játékos neve védjegy, már az aláírása pénzt ér.

— Ezzel bizonyára egyetértenek a labdarúgók. Mit kínálna még a szervezet nekik?

— Nem győzöm hangsúlyozni: érdek- védelmet. Mindent, ami Ide tartozik. Konkrétan: ellensúlyozni szeretnénk az MLSZ és a liga túlsúlyát, szeretnénk odafigyelni a bel- és külföldi szerződésekre, arra, hogy az ígért prémiumokat a Játékosok Idejében megkapják. Figyelemmel kísérnénk a sportfegyelmi ügyeket Is, hogy csak néhány példát említsek. Megjegyzem, aligha születtek volna ilyen felemás ítéletek a bundaügybeil, ha valaki ellátta volna a labdarúgók összehangolt érdekképviseletét.-- Szép, amiket mond, de az MLSZ az' önök kezdeményezéseire nagyon könnyen azt mondhatja: jó, jó, szervezkedjenek, de mi közöm nekem ehhez?

— No, ez azért nem egészen így van. A Jelenlegi Jogszabályok szerint követeléseink érvényesítésére ugyan csak az általános, minden állampolgárnak megadott tiltakozási formákat választhatnánk, tehát sztrájkolnánk, . tüntetnénk, bojkottot hirdetnénk, az alkotmánybírósághoz fordulnánk, ha érdekeink úgy kívánnák. Am biztos vagyok abban, hogy elóbb-utóbb, ha megfelelő súlyú lenne a Hivatásos Labdarúgók Tanácsa -— mert így hívnánk —, akkor klkényszerítenénk az Ä1SH tói, az MLSZ-tól és a ligától is a szervezet elismerését, és ez egészen más tárgyalási pozíciót eredményezne.

— Ez mit jelentene?

— Azt, hogy beleegyezésünk nélkül nem hoznának labdarúgókat érintő döntéseket, vétójogunk lenne, és végre elfelejthetnénk a „kijáró“ embereket, a fontos elvtársakat, akik Idáig — éppen, mert a labdarúgás viszonyai teljesen kuszák — elintézték a problémákat, amelyek aztán rendszerint újabbakat szültek. Azt reméljük, a szakszervezettől, hogy a Játékosok felismerik, végre komolyan kell venniük saját magukat.

— Milyen teltétalek szükségesek a megalakuláshoz?

— Legalább Hz tag, alapszabály, körülhatárolt feladatkör és cégbírósági bejegyzés,

— Ezeket jogszabály Írja elő, de az igazi döntést a labdarúgók maguk hozzák, akik eddig nem nagyon jeleskedtek a szervezkedésben. Mit gondol, odafigyelnek erre a kezdeményezésre?

— Nagyon remélem. Elsősorban azokat szeretném megnyerni az ügynek, akik hangadók, akikre figyelnek a többiek. Szeretném, ha ebben a sportágban Is megindulna a sakkozókéhoz vagy a vívókéhoz hasonló kezdeményezés.

(léd)

A bajnokság befejezése után nagy a csend a kézilabda-berkekben. A női kézl- labdallgában az Idén sem voltak látványos mérkőzések, nagyobb eseményekkel sem dicsekedhetett a bajnokság. Minden ment a maga megszokott útján: a lányok küzdöttek a pontokért, nem egy esetben „verekedtek“ a kapuk előtt, s a játékvezetők továbbra sem álltak feladatuk magaslatán. Maga a bajnokság pedig csak zajlott, míg mindenki számára érdektelenné nem vált. Márciustól Június elejéig csupán azok követték figyelemmel a bajnokság sorsát, akik érdekelve voltak benne, vagyis maguk a csapatok és egy maroknyi néző. Tehát megint nem lett országos ügy az országos női kézilabda- bajnokság. Nem tudják azzá tenni sem a bajnoki rendszerrel, sem a színvonallal. Mert van Itt minden: kétfordulós bajnoki mérkőzések, rájátszáscs torna, küzdelem a bsinokt címért, a heh,ezésekért és a kiesés ellen. Túlbonyolították az egészet.

Egyetlen valamirevaló hír a női kézilabda-bajnokság befejezése után az volt.

1.

A nyárasdi lányok és a szakvezetés.

Elérték céljukat a csallóközi lányok

hogy az osztrák Hypobank csapata — a hazai talajon egyenrangú ellenfelek nélkül — a mi bajnokságunkban szeretné folytatni llgaküzdelmeit az új bajnoki 1- dényben. Bajnok természetesen nem lehetne, a pontokat valahogy leírnák, de nekik ez alapos felkészülés lehetne a nemzetközi kupákra, nekünk pedig megújulást hozna egy nemzetközileg Is elismert csapat iigabell szereplése.

Tehát a szakemberek Is a megújulás szükségességéről beszélnek, mert kissé elszürkült minden a ligában, amolyan belterjes lett. A felkerülök nem hoznak sok újat, mert éppen a belterjesség okán az alacsonyabb osztályú bajnokságok alacsony színvonalúak, s bajnokcsapataink sem képviselnek nagyobb Játékerőt (lásd Hlohovec, korábban Nitra szereplését], llgacsa- patalnk pedig játsszák a maguk megszokott, sztereotip játékukat. A rájátszásos tornán már mindenki tudta, hogy a Prešov és Partizánske dönti el a bajnokság kérdését, a kieső Hlohovec lesz. s a bajnokság 3. legjobb csapata az Inter Bratislava. Mindez világos volt, a további küzdelmek tulajdonképpen semmit sem döntöttek el, csak ezt Igazolták. Csak a második kieső volt bizonytalan, ez pedig nem lehetett a bajnokság döntő kérdése. Attól kezdve, amikor a bajnokság többfelé szakad, a küzdelem pedig részcélokért folyik, már nem Is érdekes többé, hiszen a legfőbbtől, a bajnokságért folyó küzdelemtől foailják meg a csapatokat.

2.

A nyárasdlak (Topoínlky), szerepléséről még kevesebb szó esett a bajnoki küzdelmek befejezésekor. Igaz. ők még május közepén végeztek az egésszel. Az 5. helyért vívott küzdelemben Gottwaldov ellen öt mérkőzésből (hármat Gottwaldov- ban, kettőt Nyárasdon Játszottak) kettőt megnyertek, hármat elvesztettek (kíváncsi volnék, fordított esetben ml lett volna az eredmény, mármint ha három mérkőzést Játszanak Nyárasdon, kettőt Gottwaldov- ban). Ha nem Is volt nagy a tét (az 5. helyezéssel Járó Duna Kupában való részvétel), akkor is elhibázott döntés, hogy az 5., tehát döntő mérkőzésen valamelyik csapat — ez esetben a Gottwaldov — élvezze a ihazai pálya előnyét. Ha a kérdés eleve eldöntetett, és a véletlen hozta így, akkor operatívan másképpen kellett volna cselekedni: semleges pályát kijelölni. A szövetség vezetőinek ennyire érdektelen volna a • bajnoki küzdelmek során felmerült kérdések megoldása? Ebben az esetben nem csodálkozhatunk azon, hogy nem képesek életrevalóbb bajnoki Játékrendet kidolgozni. Vagy netán szándékos volt minden, és Nyárasd ellen Irányult? Mivelhogy a dolgokat nem magyarázták meg, a kommentátor feltevésekre hagyatkozik.

A Prešov egyébként teljesen megérdemelten lett bajnok, minden poszton kitűnő

játékosai vannak, s Marcsok Máriával, a nyárasdlak volt kapusával, csak erősödtek.

3.

A nyárasdi csapat szereplését a bajnokság kezdetétől — s már évek óta — figyelemmel kísérem, s az Idei bajnokság során nem egy mérkőzésükön szurkoltam a győzelmükért. A végső elszámolásban végül is minden megszerzett pontnak valamiképp szerepe van. Különösen a kora tavaszi visszavágó mérkőzések tétje volt jelentős: elegendő pontot kellett gyűjteni, hogy a csapat ne kerüljön „veszélyes“ zónába. A nyárasdlknak ez sikerült. Persze meg kellett érte dolgozniuk. Le kellett győzniük Prešovot például a 14. fordulóban. amelynek legemlékezetesebb momentuma, hogy a nagy lelkesedéssel Játszó Némethné Dömény. Jolán egymaga 8 gólt dobott, s mellette az egyre bátrabban, egyre többet vállaló, okosan Játszó Bertalanná Dlbusz Erika tündökölt. Vagy például győzni kellett a Štart Bratislava ellen, ahol viszont Pappová volt feltartózhatatlan. Ez a mérkőzés bizonyította végérvényesen, hogy a csapatban van erő, hogy képes nagyobb megterhelésekre is.

Akkor Németh Pál edző úgy nyilatkozott, hogy az eleddig B csapatként kezelt együttes győzte le az „ászokkal“ telitűzdelt Startot. Nem véletlen az edző klfa- kadása, hiszen tudjuk, hogy e bajnokság előtt igazolt át a csapatból Marcsok, Lépes, Kiss, kivált közülük Csontosné, Nagy- né, Polacsekné, úgyszólván egy egész csapatra való Játékos (akik közül többen másutt bizonyítják tehetségüket, és nem Is rosszul), helyükbe fiatalok léptek, akik a korábbi években csupán „beugrók“ vagy kispadosok voltak. Csupán Némethné és az újonnan igazolt Pappová rendelkezett elegendő bajnoki tapasztalatokkal. Bennük viszont egy „csapatnyi“ szív dobogott, és lendületük, példamutatásuk az egész fiatal csapatra kihatott. A kezdeti sikertelenségek a tapasztalatlanságra és Pappová késleltetett átigazolására vezethetők vlsz- sza, s az így elveszett pontok befolyásolták a nyárasdlak további szereplését. Például nem szólhattak bele a bajnokság kérdésébe, a rájátszásos tornán nem volt ehhez elegendő pontjuk. Ismét le kellett volna győzniük a Prešovott, a Startot, a Vágsellyét (Sala). Ez viszont már nem szerepelt a célkitűzéseikben.

A Start elleni fej-feJ melletti küzdelemben egy góllal maradtak alul, s ezzel olyan hátrányba kerültek, hogy bele kellett nyugodniuk a középmezőny „szerepkörébe“, ahonnan tulajdonképpen „páholyból“ tekinthettek a bajnoki címért küzdőkre és a kiesés elleni ádáz küzdelemre.

Hogy milyen szoros mérkőzéseket vívott a csapat a rájátszásos tornán az említett ellenfelekkel, azt mutatja a végeredmény: 1 győzelem és 3 vereség ellenére pozitív

Némethné, ki tudja, hanyadvirágzásót éli, ■a is a csapat erőssége.

Pappová a kapu előterében szinte feltar- tőzhatatlan. Fogas felvételei

a gólarányuk (80:79). Pappová a négy mérkőzésen egymaga 23 gólt dobott, mellette Bertalanné, Haris, Dullová, Némethné, Sulan. Múcska, Csontosné és Lengyel volt eredményes. Pappová meghatározó e- gyénlsége a csapatnak; nemcsak a legjobb góldobója, hanem a legdinamikusabb, leggyorsabb Játékosa is. Ha neki ment a Játék, és „bejöttek“ a góljai, majdnem biztos volt, hogy győz a Nyárasd, ha nem, vergődött a csapat. Ezzel a minősítéssel természetesen nem a többi Játékos szereplését akarjuk kisebbíteni, hanem kiemelni egy kiváló tehetségű játékos adottságait és képességeit. Tudjuk, hogy egy középszerű, netán gyenge Játékosokból álló csapatban nem csinál „egy fecske nyarat“. Kellett hozzá — mondjuk Némethné tapasztalata éppúgy, mint Haris hét métert értékesítő biztonsága, Dullová körültekintő, okos Játéka, Bertalanné betörései, Sulan lendülete, Múcska és Lengyel ügyessége és a kapusok (Szomolay, Kurucz) bravúrjai.

A rájátszásos tornán már a két magas Játékos — Mamatejová, Longauer — nélkül Játszott a csapat, s ennyivel gyengébb Is volt, kevesebb taktikai lehetőségre volt alkalma az edzőnek, sőt alig variálhatta elképzeléseit egy-egy mérkőzés folyamatában. Ez módfelett megköti az edző kezét, mert a választási lehetőség egyik fontos eleme a kézilabdának, hiszen az ellenfél gyengéinek Ismeretében, éppen azok kiaknázására kell felépíteni a taktikai elképzelést, a taktika tökéletes megvalósításához pedig széles skálájú Játékosállományra van szüksége. Mint látjuk, Nyárasdon nincs sok Játékos, alig van cserelehetősége az edzőnek, s ez mindenképpen hátrányos helyzet. A bajnokság szünetében, azaz az átigazolási Időszakban (vagy újabb Ifjú Játékosok szerepeltetésével) — elsősorban a vezetésnek az edző szakmai hozzáértésével — meg kell oldani ezt a kérdést. Természetesen legjobb volna hazai, netán Járási erősítés, ha egyáltalán van Ilyen, de más lehetőségek után Is szükséges nézni. Egy csapat csak akkor tűzhet maga elé igényesebb célokat a bajnokságban, ha — mint Prešovnak — minden poszton Jő képességű Játékosai vannak, vagy legalábbis több egyforma tudású Játékosokból áll a csapat, és sérülés vagy akár gyermekgondozási szabadság miatt kieső Játékos helyére azonos tudású kézilabdázó kerülhessen. Enélkül persze marad a középmezőny, esetleg még rosszabb' pozíció Is.

4.

A bajnoki Idény kezdetén írt kommentárunkban bizalmat szavaztunk a nyáras- diak csupa fiatalokból álló csapatának, és ők ezt a bizalmat meg is hálálták, hiszen magabiztos Játékkal kerülték el a kiesési zónát. Elérték kitűzött céljukat, azt, hogy a középmezőnyben végezzenek. A középmezőnyben megpihenve azonban nem szabad hagyni, hogy ez egyúttal visszahúzó erő Is legyen, a Jövőben sokkal merészebb célt Is ki lehet tűzni.

A csapat a tavalyi, de főképp az Idei bajnokságban átesett a tűzkeresztségen, a Játékosok elegendő tapasztalatot gyüjthet- tek ahhoz, hogy ne Ijedjenek meg a merészebb céloktól sem. Pappová, Bertalanné, Némethné, Dullová, Sulan, Mamatejová, Longauerová, Haris, Múcska, Lengyel és a kapusok olyan erőt képviselnek, hogy felvehetik a versenyt bármelyik hazai csapattal otthon és Idegenben Is. Azt ma még természetesen nem tudjuk, hogy ki válik meg Ideiglenesen vagy végérvényesen a csapattól — és kikkel tud erősíteni a Nyé- rasd —, egyet azonban tudunk, hogy a közösség gerincét, „húzó“ erejét olyan Játékosok alkotják, akikre lehet támaszkod- nL És a csapatot olyan szakember Irányítja, aki két évtizede a csehszlovák kézilabdázás mesteredzői közé tartozik, aki mindig tudott újítani, váratlan meglepetésekkel kirukkolni, újszerű taktikát alkalmazni, s bizonyára lesz elképzelése az új bajnoki Idényről is. Ez a következetes „ko- nokság“ Németh Pál edzőt minősíti, aki nélkül Nyárasdon ma nem lehetne első osztályú kézilabdacsapat. Mészáros Károly