Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-22 / 8. szám
Télidőben — félidőben MOST VAGY SOHA Fekete Vladimír (sötétebb mezben), a csapat egyik leggyorsabb és leggólképesebb játékosa. Szencen (Senec) Idén flnnepltk a szervezett labdarúgás fennállásának 70. évfordulóját. Úgy tervezik, hogy június 10-án nagyszabású sportnapot rendeznek, amelyre tóbbek között valamelyik élvonalbeli magyarországi NB I-es csapatot is meghívnak. Nem titkolják azonban, hogy a szép évforduló legszebb megúnneplése az lenne, ha a Montostroj csapatának sikerülne feljutnál az I. Szlovák Nemzeti Ligába. Tavaly már majdnem sikerült. A csapat egyforma pontszámmal végzett az első helyen Vágsellyével (Sala), s bár a gólaránya is ]obb volt amazénál. az új szabályok értelmében az egymás elleni mérkőzések döntöttek. Egy kicsit csalódtak a körülmények Ilyen alakulása miatt, de megfogadták, hogy nem hagyják annyiban. Újra megkísérlik kiharcolni a feljutást. A legjobb úton haladnak, hogy a tervüket megvalósítsák. Az ősszel az élen végeztek, s bár négy csapatnak egyforma a pontszáma, a szendéknek magasan a legjobb a gólaránya az ugyancsak 19 pontos Nové Mestóval, Dub- nicával és a Matador Brattslavával szemben. Ráadásul valamennyi üldözőjüket otthonukban fogadják, és a szenei pályán eddig senki számára sem termett babér. Ezért is fogalmazhatott a labdarúgó-szakosztály titkára, Szabados Gyula ilyen egyértelműen: „Most vagy soha.“ Pedig ő már csak ismeri a lehetőségeket. A szenei labdarúgásnak nincs nála jobb ismerője. Egy év kivételével, amikor a DAC labdarúgó-szakosztályban tltkáros- kodott, egyvégtében 1974-től látja el Szencen a titkári teendőket. Kapásból sorolja az egyesület mindenkori nevelt, emlékszik azokra az időkre, amikor Trnavával játszottak az I. ligába jutásért, de arra is, amikor az akkori Slavoj 1955-ben kiesett a divízióból. — Soha olyan mélyponton nem volt a szenei labdarúgás, mint akkor — kutat az emlékezetében. — Teljes negyed évszázadig tartott, amíg annyira összeszedtük magunkat, hogy 1980 ban Ismét vlsz- szakerültttnk a divízióba. Nyomasztó volt huszonöt évet játszani a kerületi bajnokságban. Tulajdonképpen 1978-ban kezdtük az átszervezést, az állami gazdaság vette át az egyesület pártfogolását. Karol [okit szerződtettük edzőnek. Egyetlen célunk volt: feljebb jutni. Két éven belül sikerült is, de nekünk ennél merészebb tervünk is volt. Szerettünk volna (eljutni az I. Szlovák Nemzeti Ligába. Ez tavaly már majdnem sikerült, és szinte biztosra vesz- szük, hogy most sikerül. Ez egy tízéves kitartó törekvésnek az eredménye, nagy lenne a csalódás, ha nem jönne ki a lépés. Már tavaly is volt bizonyos osügge- dés, de ha most nem sikerülne feljutni, akkor ez egész biztos évekre, sőt évtizedekre visszavetné a szenei labdarúgást. Ezt a fényűzést nem engedhetjük meg magunknak. Most mindent ennek a célnak vetettek alá. 1983-tól a Montostroj a bázisszerv, és az egyesület is az ő nevét viseli. Bár a vállalati igazgatóság Bratlslavában van. azt mondják, elég jó a megértés a bázisszerv részéről. Igaz, az egyesület jóformán önellátó, nemigen szorulnak támogatásra. Van egy hegymászó-szakosztályuk, annak a tagjai vállalnak különféle magaslati munkákat, például tetöfestést és Ilyesmit. A stadion a tó partján fekszik, gondoltak egyet és bungalókat állítottak fel, s a nyári hónapokban kiadják őket a vendégeknek. Ez Is hoz valamit a konyhára. Szencen nem akarnak semmit sem a véletlenre bízni Kevés helyen láttam ekkora célratörést és elszántságot, mint Szencen. A tavalyi csapat lényegében együtt maradt, sőt erősítettek is az ősz folyamán Bílyvel a Slo- vanból és Rimanovskýval Nitráról. Nagyon jó a csapat összetétele Is. Sarmír az e- gyetlen idősebb játékos, 6 33 éves, de még mindig a legjobbak közé tartozik. Négyen harminc felé közelednek, de a keret zöme 21—26 éves. Sőt a csapat még tovább fiatalodik, mert most igazolták át Trnavából Slovákot és április elsején leszerel Tóth László a VTJ Seredből. Tavaly nyártól a tapasztalt Štefan Slezák vette át a csapat edzését, segítőtársa Vladimír Nemőovió, aki korábban a Spoje Bratislava játékosa volt. Különösen az edző tapasztalt szakember, személye megfelelő biztosítéka a sikernek. — Nem volt egyszerű dönteni, hogy elvállalom-e a csapatot — vélekedik a mester. — Várható volt ugyanis, azután, hogy csupán egy banánhéjon csúszott el a csapat, visszaesés áll be az egyesületi munkában. Nem így történt. Nem csináltak tragédiát belőle, hanem még nagyobb elszántsággal vágtak a munkába. Ez nekem Is szárnyakat adott. Ha viszont azt kérdezné, hogy elégedett vagyok-e az őszi szerepléssel, azt mondhatom, hogy csak félig. Elégedett vagyok a hazai pályán nyújtott teljesítménnyel. Otthon százszázalékos volt a csapat, s néhány egészen nagy gólarányú győzelem született. Annál gyengébb volt azonban a kinti szereplés. Otthon 31 gólt rúgtunk, kint mindössze 3 gólra futotta a csatárok és középpályások erejéből. Ez engem is meglepett, és arra következtetek, hogy a játékosokból hiányzik az önbizalom. Most azon munkálkodunk, hogy önbizalmat öntsünk beléjük, hogy az idegen pályán is olyan magabiztosak legyenek, mint otthon. Ebben a csapatban benne van a feljutás. Néhány játékos már ligatapasztalattal is rendelkezik, de ez nem mindig látszott meg a játékon. Tudjuk, hogy a tavaszi idény nehéz lesz. Tudjuk, hogy rajtunk kívül még legalább négy-öt csapat akar (eljutni. Ehhez Igazítottuk a felkészülést is, amely minden eddiginél keményebb volt. Szerencsére az Időjárás Is segítségünkre volt. Rengeteget edzhettünk és jártszhattunk kint, aránylag jó pályán. Remélem, hogy ennek meg is lesz az eredménye. Nekem 1990 júniusáig szól a szerződésem, de tudom, ha nem sikerül a (eljutás, akkor egykettőre útilaput kötnek a talpam alá. Ezzel azonban Szencen senki sem számol. — Az első nemzeti ligában csakis első- osztályú edző vezetheti a csapatot, ezért szerződtettük Slezákot — szól közbe a szakosztály titkára. — Ogy hiszem, ezzel mindent megmondtam. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy egy esetleges kudarc miatt visszaessen a szenei futball. Messzemenő támogatást kapunk a városi párt- és állami szervektől, sőt még a járástól is. A Bratlslava-vldékl járásnak u- gyanls nincs egyetlen első nemzeti ligás vagy ligás csapata, ezért a járási szervek Is azt szeretnék, ha végre sikerülne felkerülni valamelyik csapatnak, az adott esetben nekünk. Gergely felvételei Stefan Slezák edző (balról), segítőtársával, Nemeovificsal. Az év felfedezettje Az év felfedezettje. A közelmúltban először hirdették ki nálunk az év legjobb asztaliteniszezőit, s ebből az alkalomból az év felfedezettjét is e sportágban. Azt a fiatal asztaliteniszezőt, aki az elmúlt évben a legtöbbet fejlődött, és kitörő sikereket ért el. A szavazatok alapján az év felfedezettje C s ö 11 e Szilárd, a DAC versenyzője lett, egyúttal elnyerte a Smena díját Az eredményhirdetés után egy három évvel ezelőtti találkozás Jutott az eszembe, amikor Horváth István, a CSTSZ Dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) (árásl Bizottságának vezető titkára, a járást asztalitenisz-szakosztály elnöke figyelmeztetett, ha egy tehetséges fiúról akarok írni, akiből majdan már Európa- vagy világbajnok is lehet, menjek Csölle Szilárd után a város Hviezdoslav utcai alapiskolájába. A három év alatt a pöttöm fiúcskából nemcsak nyurga fiatalember, hanem tavaly Újvidéken (lugoszlávia) a kadétok Európa bajnokságán ezüst- és bronzérmes sportoló lett. Ha ideszámítjuk, hogy háromszor állt a dobogó legfelső fokán korosztálya szlovákiai bajnokságán is, akkor el kell mondani, hogy valóban sikeres évet zárt. Mivel akkor azzal fejeztem be írásomat, hogy a Jövőben szívesen meginterjúvolok egy Európa- vagy világbajnok Csölle Szilárdét, örömmel mentem ismét Dunaszerdahelyre. Csöppet sem zavart, hogy egyelőre „csak“ mint Európa-bajnoki ezüstös bronzérmest láthattam viszont. • Emlékszel még az akkori beszélgetésünkre, amely után megírtam, hegy tömblakósotok alagsorában, egy száritóhelyiségben ismerkedtél meg az asztaliteniszezéssel, amely helyiséget a szüléitek alakítottak ót játékteremmé? Lemész még néha az alagsorba egy csatára? — A beszélgetésre emlékszem, arra sajnos -bogy lemenjek egy ping- pongebatára, egyáltalán nincs időm. Azt se tudom, hogy Játszanak-e még ott a gyerekek, de azért nagyon szívesen emlékszem vissza azokra az Időkre, és nagyon hálás vagyok é- desapámnak és a többi szülőnek, akik nem sajnálták a fáradságot, hogy játékteremmé alakítsák' át a szárltóhelylséget. Tulajdonképpen minden ott kezdődött, mert ott látott meg egyszer Horváth Pista bácsi, és rögtön megkérdezte: nem lenne-e kedvem a DAC-ban edzeni. Bekerültem az ifjúsági edzőközpontba. Hát így kezdődött az egész. 9 Azok voltak a romantikus idők, de mi változott az életedben azóta? — Elsősorban az, hogy befejeztem az alapiskolát és most a Dunaszer- dahelyi Magyar Tannyelvű Gimnáziumba járok, júliustól tagja lettem az élsportolóközpontnak, és ez azzal jár, hogy a korábbinál is többet kell edzeni, több a mérkőzés, az elfoglaltság. 9 A sportoló tanulók általában nehéz helyzetben vannak, előfordnl. hogy elhanyagolják a tanulást. Te hogy vagy ezzel a kérdéssel, hogyan sikerűi összehangolni az iskolai és a versenyzői kötelezettségeket? — Ez valóban nem könnyű, bár a sportoló tanuló bizonyos kedvezményben részesül. Az én esetemben ez a kedvezmény abból áll, hogy esetenként elmehetek a hatodik, hetedik és nyolcadik óráról. A tananyagot viszont így Is be kell pótolni. Van egy barátom, Plntes Gabi, általában ő segít, tőle tudom, hogy mit vettek a kihagyott órákon. A matektanárom. Both Lajos is segít, mert a matikát magyarázat nélkül nehéz lenne megtanuló!. • Korosztályod versenyeivel nemigen foglalkozik a sajtó, még akkor sem, ha történetesen Európa-bajnok- ságról van szó. Felidéznéd, hogy ml is történt valójában Újvidéken tavaly augusztusban? — Együtt rendezték a junior és kadét Európa-bajnokségot, amelyen a csehszlovák különítmény meglehetősen jól szerepéit. A juniorok között Korbei Európa-bajnok lett, ml, kadétok pedig összesen négy érmet hoztunk haza. Košťál bronzérmes lett, a kadétlányok csapata szintén bronzérmet hozott. Vegyes párosban ezüstérmet nyertem Vachovcovával, miután a döntőben 2:1 arányban kikaptunk a Szamszonov — Kush kettőstől. Ugyancsak szovjet páros, Szamszonov és Averkin vert meg bennünket Košfállal, s így lettünk bronzérmesek. Egyéniben, sajnos, a harmadik fordulóban kiestem, de így is szép volt minden. Tulajdonképpen ez volt az életem első nagy világversenye. 9 Meggyőződésem, hogy nem az utolsó, és SS még csak a kaidat. Hogyan tovább? — Még nem tudom pontosan. A szövetségben azt akarják, hogy Bra- tislavában folytassam a pályafutásomat, és esetleg a Duna utcai iskolában tanulnék tovább. A DAC-ban természetesen azt akarják, hogy továbbra is az ő színükben játsszam. # Miért, a DAC-ban talán annyira rosszak az edzést lehetőségek? — Nem. ezt nem mondhatom, 1- gyekeznek jó feltételeket teremteni. Sajnos, az edzőpartnerekrőil ez már nem mondható el. Éppen ezért az Európa-bajnokságra például TopofCa- nyban készültem. Nincsenek erős partnerek. Ezért távoztak tőlünk olyan kiváló asztallteniszezők, mint OndrejiCka és Víml. Az utóbbi az élvonalbeli Lokomotíva Bratislava, az előző a Hutní montáíe Ostrava kiválósága. Ha Itthon játszanának, állítom, Dimasrerdahely az élvonalban tanyázna, amelyet már annyiszor pályázott meg sikertelenül. • Gondolod, hogy nálunk nincsenek meg a lehetőségek a fiatalok fejlődéséhez? — Nemcsak gondolom, tudom Is. A felnőtteknek, az élvonalnak van elég lehetősége, hogy a nemzetközi mezőnnyel mérkőzzék. Ml legfeljebb egyszer-kétszer jutunk el nemzetköz! tornára. Azt hiszem, a junioroknál és a kadétoknál Is be kellene vezetni olyan versenyeket, mint az Eu- rópa-llga vagy a BEK. Az egyesületeknek Is gyakrabban kellene é- rlntkeznle legalább a szomszédos országok asztaliteniszezőlvel. Hiszen körös-körül, Magyarországon, a Szovjetunióban és Lengyelországban is elég magas szinten van a pingpongozás. A sűrűbb kapcsolat mindenki hasznára válna. Az oldal anyagát írta: Palégyl Lajos (A szerző felvételei! Klubtársával, UrbaniC Richárddal (balra), aki 3. korosztálya szlovákiai ranglistáján. Mellesleg a listavezető Csölle Szilárd.
