Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-08 / 6. szám
Kolozsvári Grandpierre Emil A SZEXBOMBA új ifjúság 7 Egyed Péter: Látogatás a téli bástyán Hallod? — hogy a víz ott cseterész leváslk az idő nyelvéről januári csenevész zajként s az ablakon a fagyba zártan akit szeretsz ott kopog mókuskörmével a tavllány, álomvándorol. Itt vagyok hát. S egy érintéssel leolvasztom a hóburkot, mit arcodra jegelt az Idő s amit kezedre szegeit a jégkesztyűt levoinom meleg bőrödről. Hajadról a tavaszi szél száll be hangod megindult forrásként zenél. Bertók László: Valaki magában beszél Rövidülnek a nappalok valaki magában beszél ez elefánt az kisegér kinek használ ha hazudok a nyár forró és zárva volt tudhatnám hogy mi mennyit ér külön-külön mindenki fél és együtt Is magam vagyok Csak megtalálnám azt a szót csupa szappan és csupa vér alatta cirkusz és kenyér szóinak a finom rádiók Istenem de hosszú a csók de hirtelen lesz Itt a tél. Szijj Ferenc: A völgyek természetéről Vannak Ismeretlen természetű völgyek Is. Ahol például csak a füledben és az ujjaid között fázol. Vagy ahol egy másikban talán, úgy érzed, a köd éppen fölmutatja őt. Aztán ahol hiába ereszkedsz alá, pont az éggel nem leszel szegényebb. Vagy ahol minden csak rád vár, és mégis minden, egy erdőrészlet, egy tópart és a többi, kézről kézre ad. / Tábor Eszter: Képaláírás Itt terem minden egy villanásra Meríthetsz erőt vagy gyengeséget Hirtelen átnő valami másba Hegyen ülsz záporoznak a képek Légből kapod a töredéket Ennyi szabadság úgy Is elárul Falnak ütődlk dupla kísértet Szegődik egymás cáfolatául Ez az elírás úgyis elárul Ez csak egy álom mozdul a tégla Járulsz 1 kényszerből nem fog a krétai Elevenen rendelt képet a képzet Aláírásban alfa béta Fodor Ákos: Lassított visszajátszás jön, hiszen várom, várom, hiszen ő jön. Mégis: alig imerjük föl egymást, annylrai vakító, amit érez; amit tudok. Ügy ül le, mint aki kiáll? harcolni, győzni, veszteni kész. — No, nem. Gyerek. Gyönyörű. Szigorú. Tudatlan. — Édesítse, porhanyosltsa lassúbb, szebb napok sütése, mint az enyém. — S a szerelem, Arnold... ás a szereDudorászva, jókedvűen készült a randevúra. A presszóban megisznak egy feketét, esznek valamit, s onnan mennek a színházba. A szemét gondosan kórűlraj- zolta, a kezén-lábán újralakkozta a körmöket. Legmagasabb sarkú cipőjét húzta föl, s az új piros ruhát. Csomagból. Az örömhöz az is hozzátartozott, hogy nem siet. Ráérősen sétált a presszó felé, egyik-másik kirakat előtt elidőzött, hogy ezt venne, azt venne, amaz sincs, de nemcsak a kiállított árukban gyönyörködött, hanem a saját karcsú, mégsem fiús sziluettjében. — Szexi vagyoki Szexbombal — állapította meg újra és újra. Aztán megpillantotta túloldalon a presz- szót, 8 a jókedve abban a percben oda-’ lett. Karcsi úgy gubbasztott a kávéja fölött, mint egy árvízkárosult, aki az elvesztett vagyonát siratja. Osszeszorult a torka. — Mi baja lehet már megint annak a rohadt Sárinak? Gyűlölte ezt az összeomlott testtartást, a szánalmat kolduló tekintetet. Akkor találkozott vele először, amikor Karcsi bejelentette, hogy nem válhat, mert a felesége teherbe esett, az adott helyzetben a becsület Így meg úgy, de azért csak öt szereti. Ennek rövidesen három éve. Azóta minden alkalommal, ha valami nem stimmel — ez a testtartás, ez a sunyi, gyáva lapulás. Hirtelen elhatározással átvágott az úttesten, egy perc, s már a férfi előtt állott. Amaz álmos örömmel nézett föl rá, fél kézzel megfogta a széket, hogy közelebb húzza. — Nem ülök le — mnodta a lány, s az ajkát összeharapta. A férfi a clgerattája után nyúlt, s rágyújtott, hogy Időt nyerjen. — Vagy azért — folytatta a lány élesen —, mert színházba megyünk, s akkor Ideje Indulni. Vagy azért, mert nem. — A helyzet az... — próbált volna beszélni a férfi. — Szóval nem megyünk szfnházbal — Ülj le, kérlek, ez Így Igazán kínos. — Nem ülök le. Becsavarodnék, ha végig kellene hallgatnom, amit a Sárikádról s6- derolsz. Kivették a vakbelét? Vagy lenyelte a vájdllngot? Add ide a jegyeketl Vagy vele mész? Heves fejrázás volt a válasz, látszott, hogy a férfi tart a lánytól, már húzta elő a pénztárcáját. — Nem hagyom kárba vesznlr a jegyeket — mondta a lány makacsul, de közben a tekintete tanácstalanul repdesett. — Ülj le, Aglka. Kérlek, ül] le. Dacos kis fejrázás volt a válasz. Mielőtt elindult a telefonhoz, odaszólt a férfinak. — Addig rendelj nekem egy konyakotl Nemi Egy nem elég — állott meg mentében —, mindjárt kettőtl A férfi a szeme sarkából követte, amint hegyesen, rövid, pattogó lépteivel a fülke felé tart. Sóhajtott, elnyomta a cigarettát, s mindjárt másikra gyújtott. Fejét még jobban lehajtotta, a füstöt maga elé fújta az asztal lapjára. — Találtál partnert? — kérdezte, mikor a lány visszajött. Válasz helyett a lány a kezét nyújtotta újabb tantuszokért, a tenyere rózsaszínes volt, a csuklón halványkék erek. — Túlvagyunk a drámán. Sárika megkapott estére. Most már kiegyenesedhetsz. — Az én drámám nem fejeződött be... — magyarázta volna öblösen érzelmes hangon —, az én drámám az, hogy nem lehetek veted... Agl úgy tett, mintha nem hallaná, vagy csakugyan nem hallotta. Vitte a két tan- tuszt. Mire visszaért, a fülkét elfoglalták. Egy darabig Idegesen dobolt a retlküljén, mereven nézte a telefonálót, de az elnyűtt, festett hajú nő nem törődött vele, beszélt, beszélt. Majd hirtelen lecsapta a kagylót. — Kárász Elek urát kérem — mondta Agl bizonytalanul. — Magánlakás — hangzott a barátságtalan válasz. Fontos hogy a konyhában rend legyen az edények mindig a helyükön eltörölgetve és hogy a szobában fény csend tisztaság amit elővettél ha már nem kell sose feledd azonnal a megfelelő helyre visszatenni fontos hogy körülöttünk rend legyen mit számít az ha belül rohadunk környezetem az életjeltöl óvom s a külsőnk ... B| Ismét tárcsázott, s amint az ismerős hangot hallotta, felderült az arca. — Jaj de örülök, hogy otthon találnak, Elek. Van két jegyem a Nemzetibe, azt mondják, frankó jó darab... — Szünet, megnyúlt vonások. — Értem, Értem, Értem. A kagylót lehangoltan helyezte vissza a villába. Időközben meghozták a két konyakot. A lány leült. — Senki — .mondta, s felhajtotta az egyik kohár Italt. >— Van még egy tantu- szod? Ne haragudj, a te hibád. A férfi azok közé tartozott, akik nem tudják, melyik zsebükbe mit tesznek. Szórakozottan rakta ki az asztalra, amit ösz- szemarkolt, aprópénzt s közötte néhány tantuszt. — Cilikét hívtad? — kérdezte. — Ml vagyok én, hogy mindig lánytársaságban mutatkozzam? Hogy néz az ki, hogy egy Ilyen szexbombának nincs partnere? Nem szeretek égni a tejek előtt. A férfi beszélni akart, de meggondolta. A lány megfelelt az el nem hangzott közbeszőlásra: — Azt akarod mondani, hogy ha valaki olyan szexi, mint én, annak akad partnere? Ha olyan könnyen akadna, már régen nem futnék veledi Haja], milyen régen! — En azt hittem — mondta a férfi öblösen —, azt hittem, hogy szeretjük egymást ... — Az elején úgy Is volt, ahogy mondod. De te elgazoltad ezt a szép szerelmet, elnyálaztad, eltaktikáztad. Ha valakinek nincs ereje elválni, akkor ne ígérgessen. Ne emelgesd az ujjadat, mint aki kisdolgozni kéredzkedlk. Igen, Igen, szerettelek! Mindenképpen lefeküdtem volna veled, de az más, ha az ember előre tudja! Egészen más! A felelősség egyedül az övé. A lány felemelte a másik pohár konyakot, oly sokatmondón pillantott a férfira, hogy az elnémult. Kissé kinyílt szájjal várta, ml következik. — Többször elmagyaráztam, hogy a Sárika reakciója... — Ezt a poharat a Sárikád egészségére Iszom. De azzal a feltétellel, hogy a nevét se haliam többet. Felhajtotta a konyakot. Még egy percig villanó szemmel nézett a férfira, mint idomító az oroszlánra, aztán felmarkolta a tantuszokat, s ment telefonálni. Lassan tért vissza, nem várta meg a kérdést. — Apuval megyek — mondta, s megvonta vállát. A férfi átnyúlt az asztalon, ajkához emelte a lány kezét. —Igazán t^ülök, hogy sikerült elintézni, s hogy miattam nem romlott el az estéd, mert a darabról mindenki azt mondja... — Ki mondja, hogy nem romlott el az estém?l Ki! Talán a tied nem romlott el! Élvezheted a Sárikádat! Mert kettőnk közül mindig én esem pofára! Mindig, mindig, mindig! Micsoda szerencséje van a Sárikádnak, hogy egy Ilyen lekvár férjet szedett tel. Világi nagy szerencse! Ma családi nap van — folytatta már lábon —, te a Sárikáddal, én az apámmal. Szia. Erezte, amint a férfi tekintete hátulról végigtapogatja, de nem fordult vissza, holott szerette ezt a mohó, szemérmetlen nézést, szerette a vágyát, ami hevítette, saát kívánatosságának visszaverődő melegét. Gondolata minduntalan arrafelé lejtett, hogy elmúlt huszonöt éves. £s nem is olyan régen úgy gondolt erre a korra, mint valami nagyon távoli állomásra. Lám, elérte, s nem történt semmi, semmi. Nézte magát a kirakatok üvegében, a tükörképébe kapaszkodott: csípője gusztusosán feszült a gzük szoknyában, melle kihívóan nyomult előre. Apja várta a színház előtt. Az apjal Sötétszürke zakó, bordó nyakkendő, csíkos Ing, klassz fej az öreg. Valahányszor nyilvános helyen vannak együtt, úgy viselkedik, mintha az udvarlója volna. — Szervusz — mondja, elébe siet, és kezet csókol. 0 hagyja. arcod ne legyen borostás bajad se túl hosszú se túl rövid és mindig tiszta üde illatú nyakkendőd Ingeddel harmonizáljon eltérő mintákat ne párosíts s magad Is a nagy mintába simulva a lakásban az utcáp mindenütt úgy )ár)-kelj ne tudják miféle bombák ketyegnek halk zenét feszült ütemben e nyakkendő ez Ing e bőr alatt ÉBERT TIBOR Baloldalt áll a vádló: Arnold. A középen a vádlott: Katalin. Jobb oldalon az öt tanú. — Vettem neked egy szigetet, Katalin — mondta a vádló — Es a szerelem...? — kérdezte a vádlott. — Vettem neked egy olajfinomítót — szólt Arnold, a vádló. — Es a szerelem, mondd, Arnold, és a szerelem? — kérdezte Katalin, a vádlott. — Es vettem neked vitorlást, jachtot, hajót, hajóhadat, kikötőt... — Es a szerelem... — Katalin a vádló szemébe nézett. — Vettem neked repülőgépet, hldroplánt, Boeinget, Caravelle-t, hogy elrepülhess a sziget, az olajfinomító, a hegy,, a falvak, a város, a hajók, a kikötő, a birodalmad felett... lem? Ekkor kilépett az első tanú. — Én adhatok neked szerelmet, Katalin. En vagyok a sziget halásza — mondta. — Megölhetlek, meg, ha akarom — kiáltotta feléje a vádló. A második tanú az első mellé állt. — En adhatok neked szerelmet, sokat, Katalin... Az olajhengereknél állok. Ismerem az olajat,, a gépeket... erős vagyok. — Megölhetlek, olajba fojthatlak ... — En adhatok neked szerelmet, Katalin. Minden éjjel, hanalban, reggelig... A fát fuvarozom nappal a hegyről a falvakba, városba. A harmadik tanú is odaállt a másik kettőshöz a sorba. — Megölhetlek. Karóba, ágba húzhatlak. Fára felakaszthatlak. — Én mindig szeretlek, mindig és mindig szeretnélek, Katalin, ha hajón, jachton lennél... Én vagyak a vizek kapitánya. — Megölhetlek. Vízbe fojthatlak, cápák közé dobathatlak, követ köttethetek a nyakadba ,és elmerülnél... — Én adhatok neked szerelmet, hosszút, sokat, sokszor, föld feletti ragyogással, napfelkelte csókkal, Katalin, ha elrepülnél velem messze-messze... Pilóta vagyok. — Megölhetlek. Felrobbanthatom egy bombával a géped ... Mind az öten ott álltak egymás mellett. — És a szerelem... a szerelem, Arnold ...? — szólt a vádlott. — ölj meg en- geml És a bíróság kimondta az ítéletet: — Mindenkit megölhetnek... <sk meghalnak, te, Katalin, a szerelemre születtél, örökké I élsz... Csengery Kristóf: Halk zene, feszült ütemben A r
