Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-28 / 26. szám
A dobogó legmagasabb fokán Molnár Péter mérnököt, a Rimaszombati, (Rimavská Sobota) Lokomotíva sportegyesület 28 éves testépítőjét már már örökös másodiknak könyvelték el nemesak szülővárosában, hanem a sportág országos mezőnyének Ismerői, szakemberei Is Négy éven keresztül pár pontocskával ugyan, de mindig a második helyre szorult nagyszerű ellenfelei, yifí Bednár és Jirí Mráéek mögött A 176 cm fölöttiek kategóriájában versenyző flB'al pedagógus tavaly ősszel egy komoly, de szerinte szükségszerű lépésre szánta el magát: táí'ol maradi a versenyzéstől, s minden Idegszálával az áprilisi országos bafnokságra készült Weki leli igaza, mert végül is a TFlnecben lezatintt országos seregszemlén a hazai közön.ség kedvence, Rednáf elől vitte el a pálmát. Hatalmas sikernek számított a dobogó legmagasabb fokára lépni Régi vágya teljesült ezáltal. de örömébe nemsokára üröm Is vegyült. Válogatott kerettag, országos bajnok létére, érthetetlen o- kokhól nem hívták meg az oslói Európa-bajnok- ságra utazó csapatba, — Bizonyára nem a kihagyás segített hozzá az országos elsőséghez, hiszen úgy tudom, ebben a sportágban éppen ellenkezőleg, mindig dolgozni kell. Mégis minek köszönheted, hogy megelőzted örökös riválisaidat? — A kihagyás arra volt jó, hogy zavartalanul, koncentráltabban készülhettem fel az országos bajnokságra. Oj edzéstervet készítettem, ennek megfelelően az étrendemet is átalakítottam, egyszóval többet törődtem magammal, mint máskor. Közben naponta két fázisban edzettem, és sikerült öt kiló Izomtömeggel gyarapodnom. Az országos bajnokságon pedig egyértelműen jobb voltam, mint a hazai Bednaíík, mert tapasztalatból tudom, ha csak egyformák lettünk volna, akkor ô nyer! — Egyik korábbi beszélgetésünk alkalmával azt mondtad, két cél lebeg előtted: megnyerni az országos bajnokságot és eljutni az Európa-baj- nokságra. Most már tudjuk, az előbbi sikerült, az utóbbi nem, Miért nem? — Ez az, amit sem én, sem versenyzőtársaim nem tudunk megérteni. Nálunk négy kategória van, és a győztesekből csak egyet vittek Oslóba, meg egy-egy második, harmadik és hatodik helyezettet. A „károsultak“ nevében írásban Is tiltakoztunk a szövetségnél, de eddig nem Indokolták meg döntésük. És még valamit elmondanék a szövetség címére: évek óta válogatott kerettag vagyok, évek óta ígérik az amlnosavat, a fehérje- koncentr^tumokat és egyebet, ami éppenséggel kijár a válogatottaknak, de eddig még semmit sem kaptunk, Hát ilyen a ml szövetségünk! — Ha eljutottál volna, esetleg a jövőben eljutsz az Európa bajnnkságra, milyen esélyeid lennének európai viszonylatban? — Azt hiszem, dobogós lennék. Vldeófelvétel- röl megnéztem az utóbbi évek versenyeit, láttam a versenyzőket, és országuk viszonyait Is ismerem, Saját kategóriámban Ismerem a mezőnyt, sokukkal már személyesen Is találkoztam, más alkalommal versenyeztem Is, ezért Is bízok a jó helyezésben. — Siker és kudarc után mik a terveid? — Szorgalmasan folytatom az edzéseket. A nyár folyamán, mindössze tíz nap pihenőt tartok Ekkor megyek szabadságra ősszel három hazai versenyen Indulok, és ott szeretnék országos bajnokhoz méltóan szerepelni. Jövőre az országos bajnokság megnyerése után az Európa- bajnokságról Is szeretnék éremmel hazatérni. Remélem, még egyszer nem gátolnak meg ebben önkényes, Igazságtalan döntések. Kép és szöveg: Polgári László Senki sem előzte meg, mégsem lett első Ügyeletes eremszerzo Jozef Lohyňa vívódásairól, önmagáról, nemzetközi élvonalba kerüléséről vall Csehszlovákia legjobb birkózója már negyedik éve a sportág ügyeletes éremszerzöje. A szabad- fogásúak 82 kg-os súlycsoportjában itthon az RH Praha színeiben indul, de a birkózással Prievidzá- ban ismerkedett meg. Éremgyüjteményében eddig egy ezüst- és négy bronzérem található. Európai harmadik lett Athénban 1986), ugyanabban az évben világbajnoki bronzérmes Budapesten, majd 1987-ben újra EB-harmadik Veliko Tirno- vóban. A dobogó harmadik fokára állhatott a szöuli olimpián, idén májusban pedig élete eddigi legjobb helyezését érte el: ezüstérmes lett az ankarai EB-n, mégpedig úgy, hogy senki sem előzte meg... Jozef Lohyňa — mert róla van szó — szívóssággal, teherbírásával mai élvonalbeli birkózóink közöl is kimagaslik. Érdemes tehát többet megtudni róla, vívódásairól, tapasztalatairól. Találkozásunkkor nagyrészt ezekről kérdeztem. — Aligha akad sportoló, aki az olimpiai érmet nem tartaná sikernek. Neked Szöulban sikerült dobogóra kerülnöd. Nehéz, az utolsó erőtartaiékaidat is i- génybe vevő összecsapás döntött erről... — Szovjet fiúval birkóztam az éremért. Sokáig vesztésre álltam, de folyton reménykedtem: fordul a kocka, s győzni fogok. Annyira erősnek, jól felkészültnek é- reztem magam. Tudtam, az utolsó másodpercig harcolnom kell,' csak így marad esélyem a sikerre. Ez be is következett: e- gyenlítettém, majd a hosszabbításban ellenfelemet passzivitás miatt leléptették. — Ilyen helyzetben az ellenfél is az ntolső erőtartalékaibói merít. Sok nem marad neki. Benned mi játszódik le ilyenkor? Gyűjtögeted maradék erődet, aztán egyszerre támadásba lendülsz, vagy jön egy belső jelzés, s akkor indítasz? — Ez begyakorlás kérdése. Egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak azon a bizonyos mécsesén, bár kívülről lehet, hogy úgy tűnt, teljesen kivagyok. Én valóban Jól éreztem magam. Talán azért, mert lelkileg fölénybe kerültem, s nem észleltem fizikai kimerülést, legalábbis annyira nem, mint vetélytársam. Csak minduntalan mondogattam magamban, győzni fogok, a többi aztán jött magától. — Különben hogyan harcolsz a fáradtság ellen? •— Erőnléti felkészültség nélkül nem lehet sokra vinni. Hogy hogyan harcolok a fáradtság ellen? Megszoktam a nagy edzésadagokat, edzőpartnereim sokszor már nem bírják folytatni velem. — Mit jelent az a nagy edzés- | adag? I — Képes vagyok például edzé- j sen 40—50 percen át megállás nélkül birkózni. Még egy súly- | csoporttal nehezebb versenyzővel Is. A velem azonos kategóriában Indulókkal csak addig folytatom, amíg bírják. Utána jön a következő ... — Minek tndhatő be ez a nagy teherbíró képességed? — A természetemből ered. 'A szőnyegen bonyolult helyzetekben Is képes vagyok a kezdeményezésre, keresem a fogásokat, s nem félek ilyenkor fogcsikorgatva harcolni. Az edzésen olyan alapokat szerzek, amit a mérkőzésen kihozhatok magamból. — Ha a világ pillanatnyi élvonalának elvárásaiból indulsz ki, szerinted gyermekkorban kik alkalmasak leginkább a birkózásra? — Ha egy fiatal elkezd birkózni, szívvel-lélekkel kell csinálnia, de bármely sportágban így van ez. Ha komolyan akar foglalkozni vele, szabadidejéből rengeteget fel kell áldoznia az edzésekre. S ha közben valóban fanatikus és becsületesen edz, akkor az eredmények sem maradhatnak el. Emlékszem, ml negyvenen kezdtük, tehetségesek Is akadtak köztünk. Egyesek kibírták tovább, mások korán abbahagyták. Nálam nagyobb tehetségek Is lehettek a társaságban. Edzésakaratuk viszont kisebb volt az enyémnél. Egyszerűen nem akartak annyit edzeni. — Mit gondolsz, mi hiányzik ahhoz, hogy súlycsoportodban a legjobb légy a világon? Vagy akár bármelyik más birkózónk? —. Nálunk nagyon szűk az élvonal. Lehetetlen elérnünk, hogy olyan erős legyen a válogatott, mint a szovjeteknél, vagy a bolgároknál, ahol súlycsoportonként három-négy fiú versenyez a válogatott mezért. Azért mégis mindig lesznek olyan versenyzőink, akikből egyesek feljuthatnak a csúcsra. — Ez a helyzet mivel magyarázható? — Felkészülési és kiválasztási rendszerünkből ered. Érdeklődő fiúból ugyanis van elég. Lehet, hogy mentalitásunk Is közrejátszik ebben. — Milyen sokáig lehet a nemzetközi élvonalban maradni? — Először is el kellett ide Jutnom. Csak lépésben sikerült felfejlődnöm, sok sikertelenséget megérve. Közös edzéseinken rengeteget tanultam a szovjetektől. Mégis sokáig tartott, míg egyáltalán feljutottam a dobogóra. Most már a tapasztalataimra Is támaszkodhatok. — Szerinted van ideális korú birkózó? — Mondogatják: a birkózó harminc év körül érik be. Nekem az a véleményem, ha valaki húszévesen jelenik meg a világversenyen, és van esélye az éremre, ezt a lehetőséget nem sza- laszthatja el. És minél többször élnie kellene vele! Ezért állítom, hogy Ideális birkózókor nem létezik, mindenki máskor érkezik a csúcsra. Ha eljut egyáltalán odáig. Azt persze nem tagadom, évek múltán a versenyző tapasztaltabb lesz, egyre jobban beérik, s könnyebben felveszi a harcot a fiatalokkal. De nem mindig ő győz! — Biztosan voltál már olyan helyzetben, amikor töprengened kellett, foIytatod-e avagy abbahagyod. Hogyan küzdőd le a nehézségeket, amelyekből sportágadban van bőven? Milyen a Lo- byňa-recept? — Juniorkoromból hozom a példát. IBV-selejtezö előtt az év elején megsérült a csuklóm. Féléves kihagyás után kezdtem el a felkészülést, a selejtezőből azonban nem jutottam tovább. Elvehette volna a kedvem, mondhattam volna, hogy abbahagyom, de nem így történt. Mivel már akkor szinte a birkózásnak éltem, jót aludtam rá, és a következő napon újra az edzőteremben folytattam. Hasonló kudarc máskor Is ért, mégsem zökkentett ki annyira. És magamnak akartam újra bizonyítani. Arra gondoltam, miért éppen nekem kellene megint kikapnom. A szöuli olimpiát megelőző EB-ről sem tértem vlsz- sza éremmel. Ahelyett, hogy .felmérték volna, milyen körülmények között lettem ötödik, mindenki bírált utána. Edzőmmel ezt megtettük, s ennek ismeretében folytattuk a felkészülést. Ha megsértődöm, csak magamnak ártottam volna vele. Szöulban az első hat közé kerülést tartottam reálisnak, de első is könnyen lehettem volna, ha nem hazai versenyzővel állok szemben. Lohyňa az.olimpia után lazított. Idén februárban kezdte felkészülését. Edzőtáborok, nemzetközi tornák szerepeltek műsorában. Elsőséggel tért vissza Kubából, Bonnból, Veliko Tirnovóból. Legnagyobb ellenfeleivel azonban egyszer sem találkozott. Csak május második felében az ankarai szőnyegen. A döntőig mindenkit legyőzött. Ott már nem bírt a hazai Gencalppal. Húsz másodperccel a vége előtt passzivitásért mindkettőjüket leléptették. Lohyűával felnőttek között először fordult ez elő, s mindjárt az EB-elsőség kapujában! Nem csoda, hogy csalódottan tért visz- sza Törökországból. Ű ugyanis a- ranyéremért utazott oda. Arra még tehát várnia kell. Legalábbis szeptemberig, amikor a svájci Martignyban rendeznek világbajnokságot. J. Mészáros Károly
