Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-28 / 26. szám

Milton Roomer professzor: „Az orvosok nálnnk szinte összehasonlithatatlanul többet keresnek, mint önöknél.**

Dr. Anton JevCák: „A tervezett létszámhoz képest ma Szlovákiában körülbelül SOO orvos hiányzik.“

Dr. Záreczky Péter: „Időm Java részét az írógép előtt töltöm inkább a betegekkel kellene foglalkoznunk.*

O

rvos barátom a minap ezzel fogadott:

— A televízióban megint az orvost hálapénzről volt szó. Természetesen mélységesen elítélték a pénzt elfogadó orvosakat. Én Ilyenkor mindig begurulok. No nem azért, mintha helyeselném a hálapénz elfogadását, hanem azért, mert felháborítónak tartom, hogy míg a kőművesek, autószerelők és más mesteremberek nyugodtan, minden lelkilsmeret-furdalás nélkül elveszik a nem Is kicsiny összegeket, a társadalom őket nem ítéli el. De ha orvosról van sző, mindenki egyszerre érzékeny lesz és fölháborodik. Pedig szerintem nem az orvosokban van a hiba, s nem ts azokban az egyéb foglalkozást űző emberekben, akik elfogadják a hálapénzt (számoljon el mindenki a saját lelkiismertével), hanem abban a rendszerben, amely lehetővé, sőt sok esetben szükségessé teszi a csúszópénzeket, mert nélkülük nehezen boldogulnánk. Melléfogás volt ez az ingyenes orvosi ellátás, mert szerintem így a beteg is, az orvos is kiszolgáltatottá vált. A fejlett nyugati országokhoz hasonlóan Inkább a társadalombiztosításnak olyan formált és gyakorlatát kellene bevezetnünk, hogy az emberek ebből nyugodtan fizetni tudnák az egészségügyi ellátást.

IIízcl<;ő amerikai vélemény

Az orvosi pálya hajdanában jól Jövedelmező, megbecsült polgári foglalkozásnak számított. Vajon az-e most is, a mai Csehszlovákiában? Kétségtelen, hogy egy igazi orvos nem a pénzért, a jó kereset reményében gyógyít, de azért mégse mindegy, hogy nehéz és nagy önfeláldozást igénylő munkájáért megkapja e a méltó anyagi elismerést. Orvosi körökben és az egészség- ügyi vezetők között általános vélemény, hogy az egészségügyben a dolgozók fizetése az elvégzett munkához mérten na> gyón alacsony. Hogy ez a világ nem minden részén van így, az köztudott. A közelmúltban volt szerencsém részt venni egy sajtótájékoztatón, ahol az egészségügy Irányítóinak képzéséről volt sző, s melyen több külföldi szakember is jelen volt, köztük Milton Roemer az Amerikai Egyesült Államokból, a Kalifornia Egyetem profesz- szora, az ottani orvostovábbképzö Intézet igazgatója ts. A sajtókonferencián elsősorban az egészségügy Irányításáról és szervezéséről beszélt, de figyelemreméltó dolgokat tudhattunk meg tőle a témánkba vágó kérdésekről, tehát az orvosok helyzetéről Is.

— A szovjet és az amerikai hadsereg adminisztrálásában, irányításában lehetnek azonos elemek — állította Roemer profesz- szor —, de az amerikai egészségügy szervezete gyökereiben különbözik a kelet-európai szocialista országok egészségügyétől. Az USA-ban a kórházak, egészségügyi Intézmények nyolcvan százaléka magánkézben van. ezek szuverén, önálló intézmények, amelyeknek utasításokat adni nem lehet, legföljebb valamiképpen ösztönözni lehet őket arra, hogy valóban «z embereket, az emberek egészségét szolgálják tevékenységükkel Ez a munka óriási irányító apparátust, sok adminisztrációt igényel. Véleményem szerint a lényeges különbség az amerikai és a szocialista egészségügyi ellátás között az, hogy a szocializmusban az embereknek Joguk van az egészségügyi ellátásra, s minden állampolgár viszonylag könnyen hozzá is juthat. Nálunk, az Egyesült Államokban sokszor még az átlagos jövedelemből Is nehéz megfizetni az egészségügyi ellátást, egyes szociális meg faji csoportok számára pedig szinte elérhetetlen Annak ellenére, hogy nemzeti jövedelmünknek egy viszonylag nagy részét, tizenegy százalékát az egészségügyre fordítjuk. A Szovjetunióban és a többi szocialista országban viszont a nemzeti Jövedelemnek átlagosan csupán négy százalékát, s ugyanakkor figyelembe kell venni azt is.

Orvos

és társadalom

hogy az USA nemzeti jövedelme körülbelül kétszerese a Szovjetunióénak. Én egyébként ebben látom a szocialista egészségügy legnagyob problémáját. Ebből kifolyólag ugyanis nagyon alacsony az egészségügyben dolgozók, különösen az orvosok fizetése, ők nálunk szinte összehasonlíthatatlanul többet keresnek, mint önöknél. Olyannyira, hogy az Egyesült .Államokban csak kevés orvos akad, aki vezetői állást vállalna valamelyik kórházban vagy más egészségügyi intézményben, mert gyakorló orvosként sokkal Jobban megél. Önöknél viszont éppen fordított a helyzet.

Roemer professzor szavait AleS Spfránek professzor, a Prágai Orvostovábbképzö Intézet igazgatója egészítette ki. Lényegében egyetértett amerikai kollégájával, de hangsúlyozta, hogy — sajnos — a ml egészségügyi gondoskodásunknak még az is jellemzője, hogy ml nem a betegségek megelőzésére fektetjük a fö hangsúlyt, hanem a betegek gyógyítására, holott szerinte éppen az ellenkezője lenne szükséges. A Milton Roemer professzor által elmondottakat enyhe Iróniával ügy összegezte: a ml egészségügyi rendszerünk talán amerikai pénzzel működne Igazán jól.

Szabad orvosválasztás, kontra ingyenesség?

Az amerikai egyetemi tanár kívülállóként valószínűleg nem tudta, nem tudhatta Igazán reálisan felmérni a csehszlovák egészségügy helyzetét. Meg kell hallgatnunk egy bennfentest Is, egy átlagos orvost. Az „átlagos“ jelző ebben az esetben nem minősítés, mindössze azt kívántuk kifejezni vele, hogy az illető nem vezető beosztású, s nem is valami különleges egészségügyi intézményben dolgozik, hanem egy járási kórházban. Mégpedig a galántai (Galanta) kórház belgyógyászati osztályának orvosa. Dr. Záreczky Péter 1983-ban fejezte be az egyetemet, azóta belgyógyászként dolgozik. Itt, a galántai belgyógyászaton kezdte a munkát, de közben dolgozott a vágsellyei (Safa) kórház belgyógyászati osztályén Is, meg az Itteni kórház rehabilitációs osztályán. Két évvel ezelőtt, 1987-ben tette le belgyógyászati szakvizsgáját.

Beszélgetésünket az amerikai professzor értékelésével Indítottam.

— Mi a véleményed arról, hogy nálunk az egészségügyi gondoskodás rendszere jő, csupán az a baj, hogy az ország nem fordít elég pénzt az egészségügyre?

— Ha jól meggondoljuk, a szervezés tényleg nem rossz, hiszen a kiépült egészségügyi hálózat és az ellátás ingyenessége minden állampolgárnak lehetővé teszi, hogy megkapja az egészségügyi gondoskodást. Az azonban már nem mindegy, hogy milyet. Nálunk ugyanis minden beteg csak ahhoz az orvoshoz mehet kezelésre, akihez tartozik, legyen az jó vagy rossz szakember. Csak abban az egészségügyi intézményben ápolhatják, amelyiknek a körzetébe tartozik, legyen annak jó vagy rossz híre. Csak kivételes esetekben van lehetőség arra, hogy a beteg másik, nem az „Illetékes“ kórházba kerüljön. Nálunk tulajdonképpen nincs szabad orvosválasztás, s ezáltal sokkal nehezebben jöhet létre az orvos és a páciense közötti személyesebb, a beteg egészsége szempontjából üdvös kapcsolat.

— A szabad orvos-, kórházválasztás viszont másképpen nehezen valósítható meg, mint úgy, hogy a külön szolgáltatást a beteg fizesse meg, tehát az Ingyenesség feladásával és az orvosi magánpraxis bevezetésével.

— Igen. Persze, ez meglehetősen bonyolult kérdés, hiszen egy magánpraxist folytató orvosnak a műszereket is magának kellene megvennie vagy bérelnie, ami a mostani körülmények között még egy orvosszövetkezet számára is szinte lehetetlen volna. Az előírások szerint Itt a kórházban, s valójában máshol se nem fogadhatok magánbetegeket. Ezen a helyzeten szerintem azért változtatni kellene, valamilyen megoldást találni kéne.

— Ml az, ami mostanában a leginkább nehezíti a itórházl orvos munkáját?

— A galántai kórház felszereltsége viszonylag jó, ez tehát nem okozhat problémákat. Tudom viszont, hogy máshol ilyen szempontból is nehéz a helyzet, azt hiszem, az országnak valóban több pénzt, több devizát kellene fordítania az egészségügy felszerelésére, műszerek vásárlására. Ami viszont igazán nehézségeket okoz, és fölöslegesen rabolja az Időnket, az a túlzott adminisztráció. Én is, kollégáim is időnk java részét az írógép előtt töltjük, nagy részt fölösleges adatokat írunk be, írunk át. Olyan kérvényeket töltögetünk és küldözgetünk más osztályokra, amelyek mel- lőzhetőek lennének. Az adminisztrálás helyett hasznosabban Is telhetne az időnk, mondjuk, többet foglalkozhatnánk a betegekkel. A fejlett országokban ez a nyilvántartás, illetve a valóban szükséges nyilvántartási adatok számítógépbe kerülnek, s az orvos később is bármikor vlsz- szakeresheti őket.

Több pénzt az egészségügybe

Maradjunk még mindig az amerikai professzor véleményénél. Nézzük meg, hogyan vélekedik erről a szlovákiai egészségügy e kérdésben illetékes vezetője, dr. Anton Jevóák kandidátus, az SZSZK Egészségügy- és Szociálisügyi Minisztériumának dolgozója, a minisztérium győgyítő-megelőzó főosztályának igazgatója.

— E hízelgő értékelés ellenére el kell Ismernünk — mondja Jevőák doktor, — hogy az egészségügyre fordított pénzösszeg mennyisége negatívan hat az egészségügyi gondoskodás minőségére. Összehasonlítva a fejlett országokkal, hazánk elsősorban a hatékony egészségügyi felszerelésekkel való ellátottságban marad el, és a modern gyógymódok, új gyógyszerek alkalmazásában is. Kormányunk az utóbbi Időben fokozottabb nrértékben figyel ezekre a problémákra. Nemrégiben például egy 200 millió koronás különleges támogatásban részesült a szlovákiai egészségügy. Ezt az összeget a gyógyszerellátás javítására és az egészségügyi intézmények korszerűsítésére fordítjuk majd.

— Vannak-e Szlovákiának olyan vidékei, ahol orvoshiány van, s vannak-e olyan orvosi szakágak, amelyekben kevés a szakember? Hogy ha Igen, ml ennek az oka?

— A tervezett orvoslétszámhoz képest ma Szlovákiában körülbelül 600 orvos hiányzik. Tulajdonképpen minden járást érinti ez az orvoshiény, de különösen rossz a helyzet a Dolný Kubin-1, a Rimaszombati

(Rimavská Sobota), a Nagykürtös! (Velký Krtiš), a Rozsnyói (Rožfiava), a Žiar nad Hronom-1, a Spišská Nová Ves-1, a Stará Lubovňa-i és a Svldnfkl járásban. Főként az ún. nem attraktív szakorvosi ágazatokban van hiány. Tehát körorvosokból, pato- lőgusokből, radlodiagnosztikai orvosokból, fogorvosokból, felülvizsgáló orvosokból, járványügyi és más szakágazatbellekből is. Ennek több oka is van. Az egyik az orvosi szakma túlzott elnőiesedése (az orvosok 52,4 százaléka nő). Az orvosnők ugyanis annak következtében, hogy családanyák, gyermeket nevelnek, sokszor kénytelenek hosszabb időre is kimaradni munkahelyükről. Az elmúlt években nem volt-összehangolva az orvostudományi karokra felvett diákok száma és az egészségügyi intézmények igénye sem. Növekedett azoknak az orvosoknak a száma is, akik elérték a nyugdíjkorhatárt, és azok is többen lettek, akik fejlődő országokban vállaltak munkát. Szlovákiában jelenleg több mint 500 nyug- dljaskorú orvos dolgozik. A helyzet javítását szolgálja az az intézkedés, hogy a jövőben növelni szeretnénk az orvosi karokra felvett diákok számát, s a felvétel elbírálásakor előnyben részesíteni a fiúkat.

— Hazánkban az egészségügyi gondoskodás ingyenes. Ez természetesen szociális vívmánynak számíthat, de vannak e helyzetnek negatív velejárói is. Többek között az, hogy kizárja a szabad orvosválasztás és , az orvosi magánpraxis lehetőségét...

— Az ingyenesség, az egészségügyi ellátás hozzáférhetősége rendszerünknek nagy pozitívuma. A kezelőorvos helyett egy másik orvos választását a mai előírások is lehetővé teszik, ehhez azonban az Illető egészségügyi intézmény igazgatójának és az újonnan választott orvosnak az írásos beleegyezése kell. jelenleg a csehszlovák egészségügy szervezésének és irányításának új koncepcióján dolgozunk. Figyelembe szeretnénk venni a szabad orvos- választásra, 111. egészségügyi intézmény megválasztására vonatkozó társadalmi igényt is. Megvizsgáljuk az orvosi magánpraxis lehetőségeit Is, de erről mindenképpen csak mint a jelenlegi gyógyító-megelőző egészségügyi gondoskodás kiegészítőjéről lehet szó.

— Sok orvos panaszkodik, és Joggal, a fölösleges. Időrabló adminisztrálásra, amely megakadályozza őket abban, hogy pácienseikkel foglalkozzanak.

— Közismert ez a negatív jelenség, mely- lyel minisztériumunk Is komolyan foglalkozik, együttműködve az Egészségügyi Informatikai és Statisztikai intézettel. Megállapították, hogy az orvosok adminisztratív tevékenységének több mint a felét nem ml, tehát az egészségügyi minisztérium, hanem vagy más reszortok, vagy pedig maga az illető egészségügyi Intézmény követeli meg tőlük. Javaslatot készítünk az adminisztratív tevékenység racionális csökkentésére és ezen a téren sokat várunk a számítástechnika efektlv kihasználásától is.

Az orvos és társadalom viszonyáról, az orvosok helyzetéről még oldalakat lehetne írni. Az Igaz, hogy hála a hálapénznek, vannak jól kereső orvosok, de a többségük bizony a munkájukhoz mérten Igencsak rosszul van fizetve. Az imént leírtakból azonban — úgy véljük — világos, hogy mind az orvosok helyzete, mind a csehszlovák egészségügy szervezése megérett a változtatásokra. Ezt az Illetékes vezetők Is elismerik, most jnár csak az a kérdés, hogy ezek a változások milyenek lesznek. Remélhetőleg mind az orvosok, és egészségügyi dolgozók, mind a páciensek számára kedvezőek.

KLINKO ROBERT (A izerzfi felvételei)