Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-31 / 22. szám

új ifjúság 6 Valahonnét R égi barátom szokta így össze­gezni véleményét a szép szó művészetének lényegéről. Vagy­is tartalmi és formai szempontból Is az az elsődleges, hogy tudjuk, honnan indulunk és hová akarunk eljutni, tisztázni kell, mit és hogyan akarunk elmondani önmagunkról és a világról környezetünknek, ha azt szeretnénk, hogy alkotó munkánkkal új szellemi és művészi értékeket hozzunk létre. Minthogy említett barátom a cseh­szlovákiai magyar amatőr pódium- művészeti mozgalom egyik szervező- ]e-lrányftója, gondolatai közvetlenül hathattak azokra, akik szabadidejü­ket nem egyéni boldogulásuk, jólé­tük érdekében szervezték, hanem a szellemi gyarapodásnak olyan fajtá­jára használták fel, amely egyúttal közösségformáló erő, a közgondol­kodás gazdagodásának forrása, egy- egy falu, város anyanyelvi kultúrá­jának ápolása, magyarságunk kultu­ráltságának fejlesztése. Hogy ezek Ismert tételek, s oly­kor már frázisszerű kinyilatkoztatások csupán? Nem hiszem, bár én ma­gam fs találkoztam olyanokkal, akik az amatőr művészeti mozgalmakat lekicsinylő kézlegyintéssel intézik el, akik szenvelegnek, ha tenni kell ér­te valamit, holott munkabeosztásuk olyan, hogy éppen megfordított ál­láspontot kellene képviselniük. E- gyébként sem lehetnek Ismert téte­lek a felsoroltak, mert ha azok len­nének, nem fogyna egyre az olyan emberek száma, akik tudatosan vál­lalják évről évre ezt a munkát, s körültekintő önműveléssel fejlesztik kifejezési eszköztárukat, mint mond­juk Vas Ottó, Varga Tibor vagy Kiss Katalin, akik Immár — amatőrként Is — fogalommá tudtak válni ki­sebbségünk kulturális életében. Ha pedig valahol mégis frázisként je­lentkezik e nemes gondolat, tenni kell az ellen, s tartalommal megtöl­teni az elveket, hogy hasson az újabb nemzedékek gondolatvilágára, a cseh­szlovákiai magyar fiatalok jellemé­nek kialakulására, etikai és esztéti­kai világképük szilárdítására. Hiszen létünk lényege a gyökerek megta­lálása, önismeretünk tisztasága, s tu­dással felvértezve ez jelentheti csu­pán a jövőnket. Mindehhez pedig az amatőr művészeti mozgalom nagy segítséget nyújthat Az amatőr művészeti mozgalom, a- melynek fő küldetése a kisközössé­gekben hatni úgy hogy a rátermet­tek, a felkészültebbek felismerve ki­csi társadalmunk gondjait, igényeit, ismerve a társadalmi folyamatokat, elhelyezzék azokat a nagy egész­ben, s a művészet nyelvén olyan formán tolmácsolják, hogy az gaz­dagítsa, szllárditsa a kisközösség eszmeiségét, igényesebbé tegye azt. Ahogy Sütő András írja: „Minden mese hegyre visz, ahonnan másik hegyre lehet látni.“. Különösen nagy barásfokkal töltheti be ezt a sze­repet a sző művészete, hiszen az emberi kommunikáció eszközére, a beszédre, a nyelvre épül. Ráadásul, a ml esetünkben, a. nyelv éltetése létünk óvása is. A 26. Jókai Napok kapcsán me­rültek tel bennem ezek a gondo­latok, és — szeretném nem elkia- bálnl — azért, mert felvállalt esz­valahová meként vibráltak az egyhetes fesz­tivál hangulatában. Külön biztató je­lenség az, hogy Immár nemcsak az értékelésekkor kerültek előtérbe, hozták szóba a fesztivál résztvevői az amatőr színjátsaás, a vers- és prózamondás e küldetését, hanem a színpadon, művészi eszközökkel tol­mácsolt mondanivalóként is. Ügy tették mindezt az együttesek, hogy közben ügyeltek a tormára, a stílusra IS. Többségben voltak a kí- sérletezn formák, ami egyáltalán nem baj, hiszen a világon minde­nütt úgy van, hogy az új, forma­bontó stílusokat az amatőr együtte­sek próbálják ki (esetleg a pro­fesszionális színházak stúdiói), ame­lyeket nem kötnek a bemutatók ter­minusai, a kialakult színházi profil és hasonlók. Országos fesztivál volt ezldén a Jókai Napok. Furcsán hangozhat a kijelentés, pedig olyan valóségalap- ja van, amely szintén örömmel tölt­heti el azokat, akik kultúránk fejlő­désére területi egységként is figyel­nek. Hosszú éveken keresztül hiá­nyoztak ugyanis a központi rendez­vényről (a vers- és prózamondókat nem számítva] Közép-Szlovákla ma­gyarságának képviselői, mígnem Lo­soncon (Lučenec) sikerült olyan gár­dát összehozni, amely klérdemeíten jutott el Komáromba. Ráadásul úgy jelentkezett ez az együttes tizen­nyolc év szünet után, hogy példát is statuált arra, van létjogosultsága a profi színházi ember (Horváth La­jos) és az amatőr együttes közös alkotásának, együttgondolkodásának. Hogy ez az együttműködés nem ho­zott egetrengető eredményt? A cso­port tagjainak hetven százaléka elő­ször állt színpadon, ma még csak (?) tehetségüket tudták igazolni, s fel­vázolni a közös munka lehetőségét. Aki ezt kevésnek tartja, soroljon jobb példákat! Mert bizony akadtak olyanok, akik kevésnek tartották a Jókat Napokon látottakat. Tény, hogy még mindig baj van a színpadi beszéddel, sőt. az is előfordult, hogy a heűyes jnfc gyár nyelv szabályai ellen vétettek a szereplők. A színpadi mozgáskul­túrán is van még javítani való, a szcéhikai zenét sem alkalmazta min­den együttes megfelelő mennyiség­ben és minőségben. A formabontó próbálkozásokba stiluszavarokat is fel lehetett fedezni, olykor pedig kettős vágányon futott a forma és a tartalom, nem tudtak egységes egészet alkotni, s ez helyenként az érthetőség, a játék „olvashatóságá­nak“ a rovására ment. Am ezen nem fanyalogni kell, hanem minden erő­vel a megtisztulást szorgalmazni, se­gíteni abban a szellemben, amelyben a csoportok dolgoztak: a közös gon­dolkodás és akarat sikerességébe ve­tett hittel. A Jókai Napokon az elmúlt évek­hez hasonlóan a versenyző együtte­seken kívül más műfajt képviselő felnőtt és gyermekcsoportok Is be­mutatkoztak bő szórakozást nyújtva a város lakosságának s a fesztivál állandó vendégeinek. Jó, szép, élénk ez így, mégis úgy vélem, ez a szer­vezési forma is kifutotta magát, s újítani kellene, újabb ötletekkel ú- jabb közönségrétegeket megmozgat­ni. Ügy tűnt ugyanis, hogy a bő és sokszínű ajánlat ellenére megcsap­pant némelyest a közönség érdeklő­dése a fesztivál iránt. Különösen é- rezhetö volt ez a fesztiválon eddig nem járt együttesek — Rété (Reca) és Torna (Turnianske Podhradie) — előadásain. Eljutni valahonnét valahová. Az egyént felelősségek koordinálásával a közösségi érdekek kialakításáig, a reális helyzet felismerésétől a helyes célok meghatározásáig, a „mit, miért“ megválaszolásával a „hogyan" felfedezéséig, hogy az „Itt és most“ ható kultúránk, szellemiségünk jö­vőnket szolgálhassa. A 26. Jókai Na­pok alapján úgy tűnik, mozgalmunk tudatosan járja ezt az utat. Egyút­tal úgy vélem, ehhez az úthoz — visszahatásként — az idei fesztivál újabb ösztönző erő volt. Köszönet érte szervezőknek, szereplőknek, tá­mogatóknak egyaránt. Ilyen szempontból a verseny ered­ménye mellékes, a gondolat, a tett, a folytonosság megtartása, megva­lósítása a fontos. Mégis — tisztelet­tel az elvégzett munkának — a do­kumentumhűség nevében sorakozzon itt a minősítés is. A színjátszó együttesek kategóriá­jában a fődíjat a dunas.zerdahelyl (Dunajská Streda) művelődési köz­pont és a Csemadok Vémbéry Ár­min alapszervezetének színjátszó cso­portja nyerte. Az együttes rende­zője, Dr. HunCIk Péter kapta a leg­jobb rendezés díját, a csoport sze­replői közül pedig Kiss Katalin nyer­te el a legjobb női alakítás díját. A Bratlslaval Népművelési Intézet díját a nagymegyeri (Calovo) Polos­ka színház kapta, az együttes tag­ja, Varga Tibor nyerte el a legjobb férfi alakítás díját, a legjobb férfi epizódszerep diját pedig Zakál Gyu­la érdemelte ki ugyancsak a nagy­megyeri együttesből. A korszerű szín­házi törekvések díját a keszegfalvi (KameníCná) színjátszók nyerték el, a legszebb színpadkép díját pedig a komáromi Mai Színházi Stúdió kap­ta. A kortárs szerző művelnek nép­szerűsítéséért a marcelházi (Marce- lová) „Jé“ színházat díjazta a zsűri. A legjobb női epizódszerep megfor­málásáért járó díjat Csák Istvánná kapta a losonci (Lučenec) együttes­ből. A diákszinjátszó együttesek ver­senyének Fődíját a kassal (Košice) „X“ Iparlsta Kis Színpad nyerte el, rendezője. Pásztó András a legjobb rendezés díját kapta. Az előadás ze­néjét Kováts Marcell szerezte, aki a legjobb szcénikai zene díját kap­ta, Sütő András művének tolmácso­lásáért pedig még a kortárs szerző népszerűsítésének díját Is az „X“ nyerte el. Két egyéni díjat Is ma­gukkal vihettek a kassaiak; a leg­jobb férfi alakítás díját Bélák Attila, a legjobb epizódszerep megformálá­sáért pedig Kassai Csongort díjazta a zsűri. A Jókai Napok díját a du- naszerdahelyi Fókusz kapta, az ô előadásukat a zsűri a kiváló kol­lektív alkotás díjával jutalmazta, s az együttes vezetője, Jarábik Gab­riella kapta a legjobb dramaturgiai munka díját Is, a legszebb színpad­kép kialakításáért pedig Stanglovič Renáta nyert díjat. A színpadi moz­gáskultúra díját a komáromi gimná­zium együttese nyerte, szereplője, Stubendek Katalin pedig a legjobb női alakítás díját kapta. Az oratő- rikus műfajok ápolásáért a zsűri az Ipolysági (Sahy) együttes vezetőjét, Vas Ottót díjazta. Soha rosszabb Jókai Napokatl Neszmóri Sándor A Parnasszus felé Feliinger Károly a Próbaút című antológiában debütált versirók közé tartozik. 1963-ban született, szülőfa­lujában, jókén (jelka) él és dolgo­zik. Kiadásra váró kötetének cfme; Áramszünet. — Kezdjük azzal, hogy Galántán jártál gimnáziumba. Abban az időben ott pezsgő irodalmi élet folyt, amelynek te is aktiv részese voltál. — Akkoriban a galántal gimná­ziumban kialakult egy társaság, amely nyitott volt a világ dolgai, a művészetek, s ezen belül az irodalom iránt is. Egy olyan irodalmi-baráti körről beszélhetünk, amelynek tag­jai sokat vitáztak egy-egy irodalini vagy más műfajú alkotásról, de ők maguk is írogattak. Verset, novellát. Hogy mást ne említsek. Ide tarto­zott Tálamon Alfonz, Pálinkás Libor, akik mind a mai napig írnak. Né­ma Laci az Űj Szónál újságíró, Tóth Karcsi a Madáchban dolgozik. Szarka Tomi tanít, s egyben a Ghým.esl ze­nekar prímása. Ezek az emberek és természetesen még mások is, alkot­ták azt a gárdát, amely a Fáklyaláng című saját folyóirat köré tömörült. Itt tanultuk meg a klasszikus vers­formákat, itt Igyekeztünk elsajátítani az írás ábécéjét, s alkalom volt ez a csoportos bemutatkozásra. Először éppen az Oj Ifjúságban kaptunk Fák­lyalángként lehetőséget a nagyobb nyilvánosság előtti szereplésre, majd ezt követte a Nőben a közös bemu­tatkozás. Amikor a glmiböl kikerül­tem, pont akkor született meg az Iródla, ott lehetett folytatni azt, amit a . Fáklyalángban elkezdtünk. Hamarosan összeállt . egy kötetnyi versem. — Mikor adtad le a kiadónak a köteted anyagát? — Ez még 1984-ben történt, rá há­rom évre visszakértem átdolgozásra, s ha minden Igaz. jövőre fog megje­lenni. Ha figyelembe vesszük, hogy ezek a versek jórészt még 82-83- ban íródtak, kézenfekvővé válik, ki­adónknak az óriási lemaradása. Idő­beli késése. Évek elteltével a kötet korántsem “annak a nívónak a tükör­képe, amit a költő a kötet megjele­nésekor képvisel. Régebbi verseim­ben leginkább a kompozícióra vigyáz­tam, ma játékosságra. tömörségre törekszem. Minden versemnek meg­van a maga sztorija élményeim és meglátásaim alapján. Foglalkozom bibliai témákkal Is, keresem a mí­toszt. Bennem három-négy hónapig él egy vers, míg papírra kerül. Ta­lán azért is írok keveset. — Mit jelent számodra a költé­szet? — Rendet nem úgy kell teremteni, hogy most mindent kidobálunk. Tör­vény nálam, hogy a verset csak a sokszínűségből lehet életre hívni. Számomra a költészet olyan út, ami­lyen az eldobott bumeráng röpte. A bumeráng visszatér az eldobójához. A költészet: közeledés önmagamhoz, önkifejezési eszköz. Pilinszkyvel él­ve, egy fában akarom észrevenni az erdőt. A fa legyen az erdő, de a fa ne jelentse magát a fát. Az írás védekezés, egyféle kitörés. Ha vala­mit nem értek, az íráson keresztül igyekszem azt megközelíteni, s köz­ben oda-vlssza alapon gúnyolódom önmagámmal. Nem vagyok híve an­nak, hogy adunk egy sablont, és azt kritizálom. Amit bírálok, azt próbá­lom megérteni és védeni Is. — Ez a kettőség, a groteszk meg- küzeiftési mód hogyan alakult ki benned? — A groteszk mindenütt jelen van az életünkben. Egyik versemben ar­ról írok, hogy az ember a munkát tudatosan, a szívverése ütemében végzi, s ez lesz a veszte. Ez egy­szerre megható és komikus, az el­múlás rettentő groteszk. Egy másik példa. Elalszom, s nem is tudom, hogy vagyok. Ez megnyugtat, elfelej­tem a létezésem. De rögtön átbille­nek a másik oldalra, mi lesz, ha nem tudok felébredni. A groteszket emlegetve mindig eszembe jut az összemaszatolt kendő, amely kimos­ható, de vigyázunk rá, mert tiszta Is lehet, és nem csupán a tisztasá­gáért, azért Is, mert sok mindent el lehet kendőzni vele. A kettősség Jel­lemzi egész magatartásomat, az éne­met. Az első bizonyos keretek kö­zött marad, a másik ezt szánalma­san gúnyolja, hogy aztán annak a bőrébe bújva visszájára forduljon az egész. — Létezik-e valamilyen eszmeiség, amelyhez a leginkább ragaszkodsz? — Ahhoz ragaszkodom, hogy egyet­len eszmeiség se kössön le, de meg sem tudjam azokat Utálni. Nem sze­retem a fekete-fehér kontrasztokat, azt tartom helyesnek, ha valamiféle élet van bennük. Legyen az mondjuk fekete — kék, vagy fekete-sárga kontraszt. Azt szeretném, ha az üres­ség megtelne hiánnyal. A hiány az, ami nekem hiányzik, az ürességből viszont én hiányzóm. Keresem azt a helyzetet, amikor még embernek le­het maradni, s ehhez elfogadok kü­lönféle sablonokat Is. Falak tényle­gesen nem léteznek, az az emberi gondolat, s az ember mássza még ezeket a falakat, miközben nemegy­szer földre huppan. — Szülőfalud, az otthon milyen szerepet játszik életedben? — Itt megint kettősség lakozik bennem. Érzem, tudom, hogy csak Itt, Itthon tudom igazán magamat ad­ni. Ha elhagynám a falum, ez va­lamiféle menekülés lenne számomra, ragaszkodom az otthonomhoz, miköz­ben el akarok Innen távozni. Én ilyen vagyok; mindig kétféle. Beszélgetett: D. KOVACS jOZSEF Ne kongassátok a harangokat Ne bizony, mert élményt telentett az idei Jókai Napokon a vers- és prózamondók ver­senye. Néhány éve. amióta a döntő kétfor­dulós (tehát az országos versenyre beke­rült vers- és prózamondók elődöntőiéből kategóriánként hárman kerülnek a döntő­be, és itt a bíráló bizottság a teljesltménvek azonnali értékelésével, nyilvános nontfel- mutatással dönti el a végső sorrendet), a közönség is közvetlen részese a döntő ala­kulásának. Az idén a zsúfolásig megtelt szakszervezetek háza közönsége valóban nem mindennapi esemény tanúja lehetett: a felnőtt versmondók mezőnyében (V. ka­tegória! rendkívül erős, jól felkészült ver­senyzőket láthatott és hallhatott. lőnéhánv éve még az telentette a verseny rendezői­nek az örömöt, ha a felnőttek kategóriáié­ban legalább 5—6 versenyző ..összesereg- lett". A Jókai Napok második negyedszáza­dának kezdetére felnőtt a felnőttek mező­nye. A zsűri sokak véleményével egyezően azt állapíthatta meg. hogy minden idők leg­erősebb kategóriáját láthattuk és hallhat­tuk. Ennek egyik bizonyítéka az is. hogy a bíráló bizottság javaslatára a rendező szerv — rugalmasan és a helyzetnek meg­felelően — az elődöntőből három helyett hat versenyzőt juttatott a döntőbe. A múlt években mindnyájukkal találkozhattunk már különböző versenyeken és a Jókai Napokon Is: a komáromi (Komárno) Juhász Mária és Varga Mária nemcsak versmondókként, de színjátszókként is figyelemre méltót alkot­tak. A most prágai főiskolás, korábban a kassal (Košice) Iparlsta Klsszlnpad tagja­ként Ismert Belák Csaba, a bratlslaval Vaj­da Barnabás, a Kazinczy Napok többszörös győztese. Buhlovlcs Péter (most mindkettő bratlslaval főiskolás), a dunaszerdahelvi (Dunajská Streda) Szamaränszkv Edit. De azokat is ide kell sorolni, akik ugyan nem jutottak a döntőbe, de a korábbi ínséges években akár dobogós helyre Is pályázhat­tak volna, mint a nagvkürtösi (Velký Kr- tlš) járást képviselő Trevalecz László. Sza­bados Katalin, a Galántal. Oriovszkv Erzsé­bet 8 Tőketerebesl (Trebišov) járásból, vagv a kassai Benkő Géza. A döntő kiegyensúlyozottságát mutatla az is, hogy az első helyezett (Buhlovlcs Péter) mellett a második helyen hármas holtver­seny alakult ki (Belák Csaba. Juhász Mária és Varga Mária) és Vajda Barnabás Is csu­pán fél pontnyi különbséggel szorult a har­madik helyre. Ez a sorrend persze, másként is alakulhatott volna, hiszen voltak, akik az elődöntőben nyújtották a jobb teljesít­ményt. Mind az öt versmondó művészeti mozgalmunk csúcsát jelenti. Nemcsak a ló­kat Napokon nyújtott teljesítményüket, ha­nem egész munkásságukat hosszú távon Is tudatosság, hitelesség, erkölcsi tartás és megszállottság jellemzi, amellyel — nemcsak önmaguk számára — keresik a választ sor­sunk. létünk, mindennapjaink fájdalmasan időszerű, vagy örök emberi, nagy kérdései­re. Belák Csaba a kevésbé Ismert Czegő Zoltán „Erdővldékl sirjelek“ című versével az erdélyi magyarság sorsproblémáit szólal­tatta meg. A „Ne kongassátok a harango­kat“. „Mi még Itt vagyunk“ sorok üzenete érzékenyen rezonált a csehszlovákiai ma­gyar közegben Is. Barak László „Soha töb­bé nem szólal meg a kezed“ című, Dúdor István emlékére írt versét az alkotó élet­sorsának tragikus aktualitása mellett Var­ga Mária árnyalt, érett előadása tette emlé­kezetessé. A szövegválasztás lehetőségeit példázza Juhász Mária: első versünket, az Ömagyar Márla-slralmat „fedezte fel“, hogy annak eredeti (egyik, a Pals Dezsö-féle) ol­vasata átélt, szuggesztív tolmácsolásával varázsoljon áhítatot és döbbent csendet a "I í nézőtéren. Ugyanez mondható cl Vajda | Barnabásról, ö Nagy László egyik kevésbé ismert, kevesebbet szavalt versét, a „Medve- zsoltár“-! tolmácsolta. S újat hozott Buhlo­vlcs Péter Is Faludy György „A magyar nyelvhez“ című, (1940-ben, Párizsban írt) versével, amely a nyilvános döntő méltó záróakkordja volt. Velük egy sorban kell említenünk az V. kategória prózamondóinak győztesét a Ga­lántal járást képviselő, hivatásos népműve­lőként dolgozó Kamenár Évát, aki szintén évek óta Ismert a mozgalomban. Ezúttal Esterházy Péter „Termelési regényének“ Ha én főnök lennék című részlete tolmácsolá­sával keltett figyelmet. Ezt a részletet vá­lasztotta a IV. kategória prózamondóinak győztese, az Ipolysági gimnazista. Forgács Miklós is. Vas Ottó tanítványa, akiben, úgy érezzük, a mozgalom új egyénisége érik. A gimnazisták versmondó kategóriája ez­úttal — reméljük, csupán átmeneti vissza­esésről vagy stagnálásról van szó — min­den szempontból a felnőttek kategóriájának árnyékában maradt. Itt az első helyezést a dunaszerdahelvi Szabó Emese szerezte meg. Felnőtt tehát az V. kategória versmondól- nak mezőnye az idei Jókai Napokon, példát mutatva, mércét állítva a következő évek versenyzőinek is. KULCSÁR TIBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom