Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-24 / 21. szám
On az átépítés folyamán be* tezetett reformok célját szociális forradalomnak nevezi. Miért? — A kitűzött radikális célok 'és az elérésükre alkalmazott eszközök nyomán nevezhetjük az átépítést szociális forradalomnak. A helyzet, amelyben az átépítés kezdődött, lényegében forradalom előtti volt; Vagyis azok „ott lent“ nem voltak hajlandók jó minőségű munkát végezni, és azok „ott fent“ már képtelenek voltak őket erre rákényszeríteni. A szovjet társadalom a válság irányába fejlődött. Az ország mind tudományos-műszaki, mind szociális-gazdasági téren elmaradt a világ mögött. Ez a tömegek elégedetlenségéhez vezetett, ami egyre élesebb formákban nyilvánult meg. Ez a valóság állította a társadalom vezetését a kérdés elé: vagy visszatérni a direktív, parancsoló módszerekhez — ezek hatékonytalansága már nyilvánvaló volt —, vagy változásokat bevezetni a társadalmi viszonyok minden területén, tehát azt tenni, amit ma a Szovjetunióban peresztrojkának nevezünk. Az átépítés határozott korparancs, a- melyet a történelem mondott ki a szovjet társadalomnak. Nézetem szerint az átépítés nem annyira a fejlődés szintjének változtatása, mint inkább pályamódosítás, amelyen a társadalom halad. Lényege: eltávolodni attól a vonaltól, amely a pangáshoz vezette a társadalmat. Átmenet egy olyan útra, amely a dinamikus fejlődést Jelenti a tudományos-műszaki és szociális gazdasági haladás alapján. A pályamódosításra azért van szükség, mert az előző út nem volt Jól megválasztva, nem volt hatékony. A módosítás szükségessé teszi, hogy az előbbi utat tudományosan, kritikusan értékeljük, így állapítsuk meg, hogy az elmúlt évtizedekben miért ilyen irányban fejlődött társadalmunk, és milyen szociális rendszer alakult ki benne az egyes időszakokban. A forradalom magával hozza a politikai hatalom szerkezetének alapvető változását. Pontosan erről van most szó a Szovjetunióban. Az SZKP 19. össz-szövetségl konferenciájának határozatai kimondják a jogkörök nagy részének újraelosztását: a pártszervektől az állami szervek, a végrehajtó szervektől a képviselőA peresztrojka mint szociális forradalom Forradalmi vagy reformista jellege van-e a Szovjetunióban zajló átépítésnek? Hol e helyűk a reformoknak a forradalmi változásokban? Minden reform és reformkísérlet forradalmi változást eredményezhet? Ezekre és még más kérdésekre válaszol a közismert szovjet szociológus, Tatyjana Zavlavszka akadémikus, alü Mihail Gorbacsov tanácsadóinak egyike. szervek irányába, a központi hivatalok szerepét pedig, jórészt a köztársasági és a helyi szerveknek kell átvenniük. Ez az újrafelosztás elősegíti majd a politikai hatalom túlzott központosításának a megszűnését, de természetesen a gazdaíágl hatalomét is. Nagy jogkört szereznek így az egyes társadalmi csoportok: a munkások, a földművesek és az értelmiségiek. — Helyes-e, ha a párt és állami szervek kádereinek és kádertartalékainak, valamint az apparátus dolgozóinak a rétegét osztálynak nevezzük? — Ez a réteg hordozza azt a három jellemvonást, amelyet Lenin az osztály jellemzésére sorolt fel. Specifikus a viszonya a termelőeszközökhöz (szinte korlátlanul rendelkezhet ezekkel), specifikus helyet foglal el továbbá a társadalmi munka megszervezésében (irányítja azt), és specifikusan részesül a társadalmi vagyonból (mely a többi réteghez hasonlítva nagyságával és forrásmódjával különbözik). Ezek a jellemvonások azonban még mindig nem merítik ki az osztály fogalmát, hiszen az osztálytársadalom legfontosabb ismérvének Lenin az osztálynak osztály által való kizsákmányolását tartotta. Abból, amit ma a szovjet társadalom peresztrojka előtti szerkezetéről és működéséről tudunk, nézetem szerint indokoltan mondhatjuk, hogy az említett péteg, legalább közvetve, kizsákmányolta a lakosság többi rétegét. (Hangsúlyozom, hogy rétegről van szó.) Figyelembe kell venni, hogy ennek a rétegnek nem volt Ideje osztállyá fejlődni, mindenesetre ebbe az irányba haladt. Azt hiszem, ez a kérdés külön gazdasági-társadalmi elemzést érdemelne. Jellemző, hogy a nép tudata nem a kolhozparasztokat, a munkásokat és az értelmiségieket állítja szembe egymással, hanem az „Irányítottakat“ az „irányítókkal“. — Hogyan jellemezné az új forradalmat az osztályelmélet szaktermínológiójával? — Nincs kétségem afelől, hogy ez egy szocialista típusú második forradalom. És ez törvényszerű, történelmileg Indokolt. Az átmenet a feudalizmusból a kaplta- llzmusba—nem történt egyszerre, hanem hosszú évtizedekig tartott Néhány ország több burzsoá forradalmat ért meg. Az átépítés szociális lényege a lenini pozíciók felújításában rejlik. Abban, hogy a Lenin által felvázolt módon biztosítsuk a fel- emelkedést a demokratikus szocializmushoz. — Ha az átépítést forradalomnak nevezzük, akkor honnan indul és hová tart most a szovjet társadalom? Hogyan lehet jellemezni a fejlődés jelenlegi szakaszát? — A jelenlegi szakaszt úgy jellemezném, hogy ez a szocializmus átépítése „alapjaiban“. Hiszen a szocializmusnak sok alapvető vonásáról csak az SZKP programjában olvashatunk, megvalósításukhoz még hosszú az út. Az ezen a téren táplált illúziók nagy hibákhoz vezethetnének. Még sokan nem értették meg, hogy az átépítés végső célja éppen a minőségileg megváltozott szocializmushoz vezető fejlődés radikális felgyorsítása. Feladata pedig biztosítani a társadalmi erők olyan átcsoportosítását, a hatalom, a jogok, a szabadság és a társadalmi közkincs olyan újraelosztását a különböző rétegek és csoportok között, amely átvezeti a szovjet társadalmat a megújított szocializmus útjára. Ezeknek a feladatoknak a teljesítésével az átépítés bizonyíthatja a szociális forradalom elnevezés létjogosultságát. — Hogyan lehetne eltávolítani az átépítést fékező mechanizmusokat? — Ahhoz, hogy az átépítés szociális forradalommá változzék, az szükséges, hogy a nép a lehető legnagyobb mértékben vegyen részt a folyamatok Irányításában. Az átépítés sikerességét a tömeges társadalmi csoportok részvétele szabja meg. A helyzetet bonyolítja, hogy mára ördögi kör alakult ki. Ahhoz, hogy a reformok hatékonyak legyenek, és ennek következtében Javuljon a szovjet emberek helyzete, szükség van a tömegek aktív bekapcsolódására az átépítésbe. De ahhoz, hogy a tömegek aktivizálódjanak, a gyakorlatban kellene meggyőződniük arról, hogy helyzetük javul. Hol keressük hát a kiutat ebből a körből? Én a társadalmi kapcsolatok demokratizálásában, a glasz- noszty további fejlesztésében látom a kiutat. Nézetem szerint szükség van a közélet feljes nyitottságára, az emberek tökéletes informáltságára, az égető kérdések közös megtárgyalására a sajtó, a rádió és a televízió segítségével, fel kell fedni az irányítás minden „titkát“. Ez érdekli az embereket A glasznoszty még nem teljes, habár erősödik, mélyül, és állandóan újabb és újabb területekre hatol be. Ennek folytán a különböző társadalmi erők fokozatosan konszolidálódnak, szerveződnek, és világosabban tudatosítják, aktívabban védik saját érdekeiket Több tízezer informális szervezet, mozgalom, egyesülés keletkezett és tevékenykedik, és sok közülük már fokozatosan politikai jelleget ölt Az átépítés támogatására a balti köztársaságokban, az 0- rosz Föderációban, Moszkvában, Lenlngrádban és más szovjet városokban népfrontok keletkeznek, ezek átfogó programokat dolgoznak ki, amelyeknek néha politikai árnyalatuk is van. Eddig szokatlan módon növekedett a tömeggyűlések, felvonulások, demonstrációk száma. Széles körű viták folynak a nemzetiségi, a környezetvédelmi és más társadalmi problémákról. Ezek azelőtt mélyen el voltak rejtve a társadalom legbensőjében. A nézeteik szabad kifejezéséért folytatott harcban, sajnos, liéhány csoport szélsőséges módszereket kezdett használni (sztrájkok, éhségsztrájkok), s ez új helyzet elé állítja a szovjet társadalmat, jelzi a széles tömegek társadalmi és politikai aktivitásának növekedését és Igyekezetét részt venni a közéletben. — Minden forradalom nehéa időszak egy-egy állam életében. Ez a mostani nem fenyeget vérfürdővel? — Az emberek gyakran kérdezik, nem jelent-e vérfürdőt már maga a forradalom szó Is. Szerintem nem, hiszen a történelem bizonyítja, hogy voltak nyugodt, vértelen forradalmak is. Hogy ez a forradalom Is ilyen lesz, erre több dolog utal. Elsősorban az, hogy a Szovjetunióban nincs egy, olyan társadalmi csoport sem, a- melynek ez érdeke lenne. Máa az, hogy a változások a legfelsőbb szintről Indultak, kizárja, hogy szül^ség lenne a hatalonf erőszakos gyakorlására. A végrehajtó szervek apparátusának kezében összpontosított hatalom viszont, ahogy az má nálunk van, alkotmányellenes. Ez azt jelenti, hogy a forradalomnak nem az alaptörvény, az alkotmány megváltoztatása a feladata, hanem az, hogy a politikai gyakorlatot összhangba hozza az érvényben levő alkotmánnyal és a belőle eredő törvényekkel Az apparátusi réteget nem támogatják a társadalom tömegei. Ha i dolgozók határozott állást foglalnak, a bürokrácia kénytelen lesz visszavonulni, de nem hallgathatjuk el, hogy kilátások vannak éles politikai, társadalmi és nemzetiségi konfliktusokra. A szociális feszültség láthatóan növekszik. Egyelőre ebből A helyzetből kell kiindulnunk. Ez a helyzet k párt és az állam ellenőrzését indokolja. Olyan politikára van md szükségünk, amely ésszerű kompromisszumot teremt a politikai aktivitás további növekedése és a közrend megtartása, valamint a konfliktusok erőszakos megoldásának kiküszöbölése között A mostani helyzet bonyolult, de tovább kell menni ezen az útoní Ez az út jelenti ugyanis a jövőnket Az AFN nyomán -hl I 7 Beírható és újraírható Egy texasi cég bejelentette, hogy 1990-ra oWan kompaktlemezes készüléket hoz forgalomba, amellyel otthon Is készíthető lemezfelvétel, mégpedig nem Is csak egyszer, hanem többször, újra meg újra Ellentétben a letörölhető és újraírható optikai lemezek eddigi változataival, az új berendezés előnye, hogy a beleírt lemez bármelyik kompaktlemez-lejátszón (vagy számítógéphez csatlakoztatható rokonán] lejátszható. Némely szakember úgy véli, hogy ha ez a termék piacra kerül, a digitális kazettás magnó erősen a háttérbe szorul. Kihsverhetik-e a madarak az olajszennyeződést? A hajókról a tengerbe beengedett olaj számos madárnak a tollazatát erősen beszennyezi, sőt a gyomrukba és a belükbe Is jut kőolaj. A kimentett madarak tápcsatornájából a kőolajat búzacslraolajjal távollt- ják el, míg a tollazatukat semleges szappannal tisztítják meg. A szakemberek között vita támadt arról, hogy az így megmentett madaraknak mennyi esélyük van a túlélésre. A müncheni állatkertben több madarat vizsgáltak meg ebből a szempontból. Megállapították, hogy a madarak tollal elveszítették vízlepergető képességüket. A kőolajjal szennyezett fekete récéken pedig azt Is megfigyelték, hogy természetes úton többé nem vetik le régi tollazatukat: ahhoz mesterséges beavatkozásra van szükség. A kutatók szerint a madarak tolla akkor válik Ismét vlzállékonnyá, ha módjuk van rá, hogy sokszor kirepüljenek nagy tiszta vízfelületekre. Ez esetben az olaj- szennyezést nagy valószínűséggel túlélhetik. A világ legidősebb emberei Nemrég ülte 114. születésnapját Jeanne Kalman. A franciaországi Arles-ban lakó asszony nevét tavaly beírták a híres Guln- nes-bookba, a rekordok könyvébe, mint a világ legidősebb asszonyáét. A matuzsálemeknek feltett klasszikus kérdésre — Ml a hosszú élet titka? — Jeanne Kalman így válaszolt: A legfontosabb, hogy mindig optimista legyen az ember. A világ legidősebb férfija Marokkóban él, Mbarek Rióinak hívják és már túllépett a 140. életévén — legalábbis ezt állítja. Az ország egyik leghidegebb vidékén,’ az Atlasz-hegység központi vonulatán levő Azru városban lakik. Saját bevallása szerint Rlul soha sem diétázott, csupán a jellegzetes helyi eledelekkel élt. A marokkói matuzsálem jó egészségnek örvend, csupán annyi a panasza, hogy hét éve nem bírja a nagy meleget és a nagy hideget. Növekvő szintkülönbségek Olaszországban Az ország legnagyobb pénzügyi Intézete, a Banka d'Italla nemrég nyilvánosságra hozott jelentése szerint tovább növekedtek a szintkülönbségek a jövedelmek tekintetében. A gazdagok még gazdagabbakká, a szegények még szegényebbekké váltak. Az olasz családok 3,5 százalékának a kezében a -gazdaság egyharmada összpontosul, miközben a családok tíz százaléka szegénységben él — állapítja meg a jelentéssel kapcsolatban a La Republlca című lap. A dokumentum szerint nem változott az immár hagyományossá vált szintkülönbség az ország északi és déli övezetei között. A Mezzoglorno néven ismert délvidéken az emberek jövedelme 30 százalékkal kisebb, mint északon. E jelenséggel kapcsolatban az Avanti című lap megjegyezte: A műszaki-gazdasági haladás az Iparosított észak és a gyengén fejlett dél közötti szakadék növekedéséhez vezetett. Hasonlóképpen nagy eltérések mutatkoznak a jövedelmek tekintetében a nemek között Is. A nők fizetése és jövedelme átlagosan 48 százalékkal kisebb, mint hasonló munkát végző férfi kollégáiké. A RAI-2 televízióállomás e szintkülönbségekhez fűzött kommentárjában rámutatott, hogy a Banca d’Italla adatai sajátos módon tükrözik, milyen mesze van az olasz társadalom az egyenlőség eszméjétől. £let a bid alatt.,. Az est közeledtével Londonban sok ember az elszállásolás gondjával küzd. A menedékhelyeken nem mindenkinek jut hely, 8 a klvfllrekedők számára a metróállomások eldugottabb részel, a híd alatti üregek maradnak. Ezek az emberek előbb a munkahelyüket vesztették el, aztán a lakásukat Is. Napközben munkát és élelmet keresnek, ez utóbbit olykor a szemétládákban turkálva, az üzletek, - vendéglők és templomok előtt kéregetve próbálják megszerezni. A jelenséggel kapcsolatban a The Guardian az alábbiakat írta: „öt évvel ezelőtt szokatlan volt, hogy valaki az utcán kéregessen, ma már mindennapos jelenség.“ A lakáshlvatal szerint Londonban 1988- ban 64 500 fiatalkorú hajléktalant tartottak nyilván. Hasonló a helyzet Liverpoolban és Manchesterben is. Nagy-Brltannlában mindenhol sok a hajléktalan. Ä hivatalos statisztikai adatok 370 000 lakásnélkOIlrőI beszélnek. Ez a szám kétszerese a tíz évvel ezelőttinek. Ennek dacára ez csupán a „jéghegy“ teteje — amint Loralnne Thompson Irta a lakáshiányról szóló tanulmányában. A lakás elvesztése a krónikus munkanélküliség miatt e társadalmi problémának csupán az egyik vetolete. A jelenséget súlyosbítja a Nagy-Brltannlában tapasztalható lakáshiány és ebből adódóan a lakbérek állandó emelkedése. Hivatalos adatok szerint az egész országban egymillió lakrészre lenne égető szükség. A városi tulajdonban lévő lakásállományt a kormány magánkézbe juttatta, aminek folytán bár 2,8 millióval növekedett a ház- tulajdonosok száma, egymillióval csökkent a bérbe vehető lakrészek száma. A lelki- ismeretlen lakástulajdonosok kihasználják a jelenlegi helyzetet, s szüntelenül emelik a bázbéreket. A pótkiadások 100 millió font sterlinggel terhelik az Idén a londoni városi költségvetést. 3918 elnapolt per Ludwlgsburgban (NSZK) tanulmányt tettek kjözzá a náci háborús bűnösökről. Ez a tónulmány leírja, hogy 44 évvel a második világháború befejezése után az NSZK- ban még több mint 3918 elnapolt perről tudnak, amelyeket a náci háborús bűnösök ellen Indítottak. A még élő náci háborús bűnösök száma jóval meghaladja azokét, akik ellen pert is Indítottak; a törvény elé vitt 91 756 eset közül 8X326 alkalommal az ügyet tárgyalás és Itéletmondás nélkül lezárták. Csupán néhány ezer náci háborús bflnöet ítéltek el, s közülük Is sokan csupán pénzbírságot fizettek. ,3K&(a
