Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-17 / 20. szám
líiííWglT A Csallóköz délkeleti csücskében, a Duna és a Vág Duna összefolyásánál 1D8—115 m tenger- szint feletti magasságban fekvő Komárom (Komárno) a Kárpát-medence egyik legrégibb települése. Gazdag történelmi múltú város. Ma már a kisiskolások is tudják, hogy ttt látta meg a napvilágot a világhírű „muzsikuszseni“, Lehár Ferenc, itt született az egyetemes magyar irodalom máig is utolérhetetlen mesélő- Je, Jókai Mór, akinek a nevével fémjelzett amatör pódiumművészeti fesztivál résztvevőit éppen most látja vendégül a város. De más neves egyéniségek is kikerültek innen. Komárom a Magyar Területi Színház székhelye, itt van Szlovákia egyetlen hajógyára, és még sok minden másról nevezetes ez a város. És akkor még nem említettük az egyik leglényegesebb momentumot, mely rányomta bélyegét az egykori Camarum (Komárom latin neve) mindenkori fejlődésére. Ez pedig a turizmus, az idegenforgalom, hiszen évente hozzáA turisták kedvenc „zarándokhelye" a városháza előtti tér. A város szülöttének, Lehár Ferencnek 1980-ban emeltek szobrot. Nem akarunk átjáróház vetflleg kilencmillió turista vonul végig a városon a Balkán felé, vagy éppen a szomszédos Magyarország tájaira igyekezve. A forgalom persze kétirányú és a látványosságokat kedvelők mellett egyre többen vannak a bevásárlóturlzmust űzők. Mivel várják főszezonban a turisták hadát, mit nyújtanak (nyújthatnak) szolgáltatás és vendéglátás gyanánt, mi újat mutathat az idegenvezető a kíváncsiskodóknak Jókai városában? A kérdésekre választ keresve nem csupán saját megfigyelésemre és tapasztalatomra hagyatkoztam, hanem az illetékes városatyák véleményét is kikértem. A turista szerepében Kísérőm, „idegenvezetőm“, tájékoz-' tatőm egy személyben Soós Tibor mérnök, a vnb alelnöke volt. Kőrútunkra gyalog Indultunk, majd személyautóval „vettük nyakunkba“ a várost. Az érdekességek közül igyekezett a legújabbakat, a már tervbe vett vagy éppen épülő létesítményeké megmütatnl. Klapka, Lehár, Jókai monumentális szobrát. Az utóbbi két művész emlékszobáit, a Dunamentl Múzeumot és a Matesz székházát, amely egyben .városi művelődési központ is, futtában néztük meg, mert inkább olyan helyekre vitt kísérőm, ahova a turisták eleddig csak véletlenül vetődtek, akkor sem sokat látva az érdekességekből. — Minden bizonnyal a várost övező bástyarendszer pár év múlva az első számú látványosság lesz nálunk. A római kori építménynek tizenhárom bástyája és mintegy hét kilométer hosszú falrendszere maradt fenn. Ezek felújítása folyamatban van. Eddig közel harmincmillió koronát fordítottunk a munkálatokra. Most a Nádor vonal hatos számú bástyáját tatarozzuk, amely az egyik legnagyobb és legjobb állapotban lévő bástya. Ha elkészül, állandó tárlattal rendelkező hadtörténeti múzeum lesz benne meg egy hangulatos kis borozó — magyarázta a helyszínen az alelnök, miért érdeklődtek e látványosság Iránt hiába a turisták. A pravoszláv templom az egyik legértékeseb műemléknek számít a városban. E templom hűvöséből már a két szomszédos ország földrajzi határát jelentő, szelíd folyású Dunához hajtottunk. Aki csapóhldat akar látni, nem kell Lenlngrádba utaznia, mert — ahogy megtudtam — a téll- klkötö torkolatánál, a Kis-Dunán Is van Ilyen, mely a Steiner Gábor Hajógyárból kiúszó vagy befelé tartó hajók előtt nyílik meg A Vörös Flottllla-szlgeten megnéztük azt a helyet, ahol — a tervek szerint már jövőre — úszószálloda, a Hotel Co- mora horgonyom majd. Itt fogadják lenni... majd a most átépítésre váró Európa Szálló vendégelt. — Egyértelműen rossz a helyzet, hiszen csak húsz százalékra tudjuk kielégíteni az igényeket. Sem a Centrál, sem a Hajósok Háza, de még a kibővített autőkemping kapacitása sem elég ahoz, hogy teljes mértékben átvállalja az Európa vendégelt. A százágyas Comora Is csak amolyan szépségtapasz lesz az adott helyzetben. A megoldást a Jednota majdan megépülő szállójában látom. Erre a beruházásra 81 milliót irányoztak elő, de míg felépül a Május 1 téren, sajnos, sok víz lefolyik a Dunán. A félnapos városnézésbe a tavaly 7 millió korona értékben felújított termálfürdő megtekintése tért még bele. Ez mágnesként vonzza a látogatókat, hiszen tavaly már 25 ezerrel több volt Itt a vendég, mint a megelőző években. A turlstaellátás vendéglátóipari részét Illetően egy még illetékesebb emberhez tanácsolt kísérőm. Előtte annyit még elárult: — Kérvénnyel fordultunk az illetékes minisztériumhoz. A növekvő turizmusra való hivatkozással kértük Komárom besorolását az első kategóriájú városok közé. Egyelőre nem kaptunk választ, így a szezon küszöbén újból csak magunkra, barátainkra és összeköttetéseinkre hagyatkozhatunk. Vendéglátás, szolgáltatás A turista jól érzi magát Komáromban — ezt az állítást véleményekre alapozom. A szálloda ablakából már a kora reggeli órákban is láttam érkezni turistákat. A magyar és a lengyel rendszámtáblák rögtön a bevásárlóturlzmust juttatták eszembe. Üzletből a városközpontban — érzésem szerint — van elég, és aránylag jó az ellátás, bő a választék. Ez persze csak a látszat, és a látszat néha csal, mint az Kvasnovsky Gábornak, a vnb helyi gazdálkodási, kereskedelmi és forgalmi szakosztálya vezetőjének szavaiból is kitűnik: — Sajnos, dg való, hogy mind a mai napig limitálják az áruellátást, az idegenforgalommal végképp nem számolnak. Az így előállt helyzetet részben a lakosok sfnylík meg. A vendéglátóipar az alapvető élelmiszereket is csak 37 ezer lakosra kapja, a felettes szervek pedig túlkapásnak tekintik a turistaforgalmat is figyelembe vevő követeléseinket.- Pedig elég egyetlen adat: tavaly augusztusban 1 millió 10 ezer turista vette igénybe a város határátkelőhelyét. A külföldre utazó turisták zöme megáll városunkban, feltölti élelmiszer- és benzlnkészletét. A jobb ellátás és szolgáltatások végett már minden követ megmozgattunk. Nagy figyelmet szentelünk a kishatármentl forgalomnak. Eddig 137 engedélyt adtunk ki magánszemélyeknek, így igyekezve színvonalasabbá tenni a különböző szolgáltatásokat. Nagy erőfeszítéseket teszünk az üzlethálózat modernizálására és bővítésére is. Most nyitottunk például egy ázsiai éttermet a szigeten, a sétálóutca végében már épül egy élelmiszerbolt. A Május 1. téren vásárcsarnok építését tervezzük, és még sorolhatnám terveinket. A jelenlegi helyzetben eléggé zsúfoltak üzleteink, élelmiszerből és ipari áruból Is vannak hiánycikkek. Az autós turistákat sajnáljuk a legjobban. A javítóműhely ugyan nonstop üzemel, de kevés a pótalkatrész, két benzlnkutunk sem győzi fennakadás nélkül a munkát Persze, már tettünk e helyzet felszámolása végett is lépéseket. Nemrég készült el az autómosó, az Újvári úton pedig hamarosan elkezdődik egy korszerű, nagy kapacitású benzinkút építése. Mindent egybevetve én úgy érzem, a kereskedelem és a vendéglátóipar fejlődése nem tartott lépést a turizmus növekedésével. De ahelyett, hogy bűnbakot keresnénk, in-* kább cselekednünk kell, mert nem átjáróház, hanem turlstközpont szeretnénk lenni. A vállalkozásoknak új távlatokat nyitó gazdasági átépí-, tés lehetőségeket ad a felemelkedéshez, s mi ezeket nem szeretnénk elszalasztani. Úgy legyen! Meg úgy, hogfy az illetékes szervek tegyék félre esetleges elfogultságukat a várossal szemben, hiszen nem a komáromiakat minősíti a külföldi előtt a mostani állapot, hanem az országot. Polgári László Víziók rabságában Még nem is olyan régen az volt nálunk az általánosan elfogadott nézet, hogy a narkománia, a különböző kábító hatású szerek, drogok használata csupán a nyugati társadalmakra jellemző. Többek között az is alapul szolgált ennek az optimizmusnak, hogy nálunk nincs szervezett alvilág, tehát kizárt dolog a kemény drogok elterjedésé. Fokozatosan kellett rádöbbenniük az erre illetékeseknek, hogy drogként bármilyen vegyi anyag szóba jöhet, amelynek használata befolyásolja az egyén lelkiállapotát, s fokozatosan függőségbe kerül tőle. A hasonló hatást kiváltó gyógyszerekről már nem is beszélve. A különféle drogok használata egy ideig eufóriát, felszabadultságot, a gátlások leküzdését segíti elő, de a rövid átmeneti idő után gyötrő víziók rabságába kerül az egyén, s fokozatosan jelentkeznek a szellemi, fizikai destrukció jegyei, felbomlanak a még létező emberi kapcsolatai Is. A drogoktól való függőség okait a lelki, szociális és nem utolsósorban a biológiai tényezők sokrétűségében kell keresnünk, s olyan tünetként kezelnünk, a- mely a fiatal, éretlen embereknek a társadalomba történő sikertelen beilleszkedését kíséri. A kábítószer-élvező ilyen sajátságos módon Igyekszik kifejezésre juttatni az érvényes társadalmi és erkölcsi normákkal szembeni ellenérzéseit, az általános kiábrándultságot. Ideje megkongatni a vészharangot, hiszen az olyan ajzószerek fogyasztásában, mint az alkohol, és a cigaretta, a világ élvonalához tartozunk, s egyre Inkább terjed — már-már társadalmi jelenségként — a házi készltményű drogok, vegyszerek alkalmazása, ami az esetek nagy részében tragédiához vezet, jóvátehetetlen károkat okozva az egyén egészségében és a társadalomban egyaránt. Narkós találkozások Bőrdzsekis, farmeres fiatalok társaságát Bratislava egyik aluljárójában a rendőr- járőr riasztja szét. A helyszínen egy halom vatta és pár műanyag fecskendő marad. A fiatalok hamar rájönnek, hogy a nyilvános narkózás nem kifizetődő, leköltöznek hát a bérházak alagsoraiba. A pince jó búvóhely. Katonaság Az adaptáció itt sokkal elviselhetetlenebb. Segítenek a gyógyszerek. A megfelelő fajta paegfelelő töménységű oldata érbe szúrva maga a megváltás. Zavaros szem, reszkető kezek, abszolút ki- kapcsolódás, agresszió, önkívületi állapot. A szürrealista víziók elviselhetetlen görcsbe merevednek, abbahagyni viszont lehetetlen. A két év két hosszú h^ rászolgálásával telik le. A szabadság eufórikus érzése méglnkább fokozandó a „jól bevált“ módszer szerint. Peter J. hamarosan az elmegyógyintézetbe kerül. Az elméje tiszta, függőségétől szeretne megszabadulni. Saját maga jelentkezett. — Már kezdett elviselhetetlenné válni az életem — kezdi keserűen az agársovány fiatalember. Kezét tördeli, fejét idegesen kapkodja, nem szokta még meg, hogy önmagáról beszéljen Rövldebb szüneteket tart, nem kis fáradságába kerül, míg ösz- szeszedi gondolatait. — Tudod, az úgy kezdődött, hogy jártam egy csajjal. Tizenhét éves lehettem. Kezdetben igen boldogok voltunk, örültünk egymásnak. A bajok ott kezdődtek, hogy zenélni kezdtem egy punk zenekarban. Egy Ideig jól ment a bandának, a lakótelepi srácok Is imádtak bennünket. Aztán amikor egyik-másik bulinkon kitört a balhé, a rendőrök Is kiszálltak párszor, a zenekarnak lassan befellegzett. A csajom is mást keresett magának. Szóval nagyon összejöttek a dolgok, úgy éreztem ezt már nem lehet ép ésszel elviselni. Pia már volt hamarább Is, kezdtem hozzá szedni a tablettákat, de Igen csalódott lettem, más, jobb hatást vártam. A barátaim győzögettek, hogy próbáljam meg az injekciót, és én hagytam rászedni magam. Kezdetben nem is volt rossz, de aztán halluclnációk álltak elő, két adag között nagyon rohadtnak, szerencsétlennek éreztem magam, egyre inkább tudatosítottam, zsákutcába jutottam. Kínos depressziók gyötörtek, újra a fecskendő után nyúltam. Úgy tűnt, ez számomra az egyetlen lehetőség, de éreztem, már nem sokáig bírom. Lassan, de biztosan felőrlődtem. Ideg-összeroppanással szállítottak be a pezlnokl intézetbe, nem sokkal azután, hogy az egyik „barátom“ ful- doklástől liluló arcába kellett bámulnom egy nagyra sikerült dózis után. Még napok után is az a kép lebegett a szemem előtt, ahogyan vonagló testét a mentőautóba tuszkolják. Úgy halt meg, ahogyan élt, görcsös erőlködések közepette. A lány, aki boldog akart lenni Karján hatalmas fekély nyomai létszódnak. Az a testrésze kapta a legtöbb szúrást, többen ugyanazt a tűt használták, elfertőzött a szúrás helye. Ha a bal karba nem lehetett, lehetett a jobba, majd a lábba, nyakba, s még a nyelv alá is. A fontos az volt, hogy elérhető legyen a kívánt hatás. Tarka látomásaiból a pezlnokl intézet egyik ágyára szijazva riadt vissza a valóságba. A rendőrök vitték be, miután egy lakótelepi konténernek dőlve ráakadtak, Darina B. huszonegy éves hajadon, de koránál sokkalta idősebbnek tűnik. Szeme Itót tátongó mélység, körülötte színjátszó, erőteljes karikák. Egy hete kezelik, s számára ez az egy hét a ' kínokkal teli örökkévalóság. Hiányzik a rendszeres adag, állandó légszomjat érez, levegő után kapkod. Krónikus narkomániás, kevés az esélye a gyógyulásra. — Hogyan, jutottál idáig? — Magam sem tudom. — Még sohasem gondolkodtál az okain, az apró késztetéseken? — Eddig még nem voltam rákényszerítve. Most már talán igen. Itt lesz alkalmam, hogy felülvizsgáljam az eddigi sorsomat, s az orvosaim is sokat segítenek. — Bízol a gyógyulásodban? — Egy parányit De ez még a kezdeti állapot. Az orvosom állítja, hogy Idővel erősödni fog az optimizmusom. — Hol kerültél kapcsolatba először a drogokkal? — A szakmunkásképzőben kezdődött. Délutánonként sokat csavarogtunk a srácokkal, rengeteget unatkoztunk és piáltunk, szlpóztunk, hogy feldobjuk magunkat. — Tehát kizárólagosan az unalom számlájára írható az egész? — Azt hiszem. Igen, meg a fásultságoméra. Semmi sem érdekelt a felnőttek világából. — És ma? — A helyzetem miatt ma még kilátástalanabb a jövöm. — Nem szeretnél új életet kezdeni? — Talán majd egyszer, ha látom az értelmét. — Túl szkeptikus és pesszimista vagy. — Na látod, ilyen az alaptermészetem. Lehet, hogy pont ezért nyúltam a drogok után Boldog akartam lenni. — De hiszen csak átmeneti boldogságról lehetett szó... — Az is jobb, mint a semmilyen. — Milyenek ezek a röpke boldogságok? — A kezdet kezdetén valami csodás, mesébe illő. Könnyűnek és nyűhetetlen- nek érzed magad, mindent rózsaszínűnek látsz. — S későbbiekben? — Fokozatosan betegévé válsz a szereknek. Semmi sem fontosabb annál, mint a következő adag beszerzése. Életcéllá válik a kábulatkeresés, de aztán már a kábulat sem az igazi. Gyakran lázálmok gyötörnek, éjszakánként arra riadtam fel, hogy kígyó tekeredett a nyakamra s fojtogat, üldözési mánia alakult ki bennem, állandóan rohannom kellett valahová, veszélyben éreztem magam, ki akartam törni,, de nem érzékeltem hol is vagyok tulajdonképpen. — A szülök tudtak szenvedélyedről? — Nem, az Iskola után elköltöztem tőlük, munkásszállón laktam. Haza sem igen jártam, s mára talán már le is mondtak rólam. — Nem érezted Jól magad otthon, milyen volt a családi háttered? ' — Olyan, mint a nagy átlagé. Szüleim, testvéreim rendezett viszonyok közt élnek. — Meglátogattak már itt az intézetben? — Idáig még nem, de biztos el fognak Jönni. Ennyi a Darlnával folytatott párbeszédem. Amit hozzátehetek, az nyilvánvaló: rossz helyen kereste a boldogságot. A fiatal kábítószer-élvezőknek különösen nehéz kálváriát kell végigjárniuk, ha vlsz- sza akarnak térni a normális életvitelhez. Az út kizárólagosan gyógykezeldéken keresztül vezet, súlyos esetekben, sajnos, többnyire eredménytelenül. Különböző szerveinknek, intézeteinknek jobban össze kell fogniuk, mert e téren is érvényes: a valódi okok felderítése és orvoslása a fontos, a tüneti kezelés ez esetben nem segít. D. Kovács József V é
