Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-11 / 2. szám
AZ aranylabdAs A világ labdarúgó-szurkolói talán sohasem (elejtik el azt a gólt, amelyet a tavalyi Európa-bajnokság döntójében Marco van Basten lőtt a Szovjetuniónak. Majdnem az alapvonalról talált Daszajev hálójába kapásból úgy, hogy a labda hatalmas ívben átszállt a tehetetlen kapus (ó- lött. Ilyesmire csak a kiválasztottak képesek. Rinus Michels, a holland csapat edzője a kővetkező szavakkal nyugtázta a felejthetetlen élményt: „Légy büszke, (lám, erre a gólra, mert Ilyet soha többet nsm tudsz lőni.“ Lehet, ez a gól Is hozzájárult ahhoz, hogy a tekintélyes France- Football ankétjának 33. évfolyamában ő kapta a legtöbb szavazatot. Tavaly tehát 6 volt Európa legjobb labdarúgója. Ráadásul a nem kevésbé tekintélyes angol World Soccer című lap a világ legjobbjának nyilvánította ebben a sportágban. Az 1988-as év tehát Marco van Basten éve volt. Ugyanakkor elmondhatja, hogy megjárta a mennyországot és a poklot Is egyszerre. Sokáig nem játszott, mert súlyos bokasérülés miatt műteni kellett, aztán az állkapcsán sérült meg. Már-már a visszavonulás gondolatával foglalkozott. E sajnálatos közjátékok miatt az Európa-bajnokságra csupán tartalékként utazott, mint a Kleft — Bos- man-páros árnyéka, miután az edző véleménye szerint a sérülés után még nem lendült teljesen formába. A holland csapat első mérkőzése a Szovjetunióval azonban baljósán alakult, ezért az utolsó (él órára mégis a pályára küldte. Az eredmény alakulásán akkor már ó sem tudott változtatni, de a következő mérkőzésen mesterhármast ért el az angolok ellen. Az edző kénytelen volt beismerni, hogy tévedett, amikor nem bízott benne. Végül pedig a torna gólkirálya lett, és nagyban hozzásegítette csapatát az Euröpa-bajnokl címhez. Az 1964. október 30-án született fiúról fenntartás nélkül elmondható, hogy mindent elért, amit egy labdarúgó elérhet az életben. Már tizenhét éves korában bemutatkozott a híres Ajax Amszterdamban, ahol e- gész a múlt év végéig játszott, amikor Is az AC Milan szerződtette. A tulipánváros csapatában 129 llgamér- kőzésen 128 gólt lótt. Hazájában kétszer, Olaszországban mindjárt elsó nekirugaszkodásra bajnoki címet szerzett. Közben egy KEK-győzelem 1987-ben még az Ajaxszal. 1984-től négyszer egymás után volt Hollandia gólkirálya, két évvel ezelőtt elnyerte a legjobb európai gőllövönek kijáró aranyclpőt Is, kétszer csupán a második helyre szorult a versenyben. de úgy, hogy közben sérülés miatt nem játszotta végig a teljes idényt. Rendkívüli szimata van a gólokra, ezért sokan Gerd Müllerhez, a Bayern München és az NSZK válogatottjának hajdani gólgyárosához hasonlítják. Csakhogy ez esetben sántít a hasonlat. Az alacsony Müllerhez képest Marco a maga 184 centiméteres magasságával robusztus alkat. Míg a német rendszerint csak a kapu előterében tanyázott, és várta, hogy a társai helyzetbe hozzák, vagy egyszerűen a véletlen folytán hozzá kerüljön a labda, Marco a mezőnyben is sokat vállal. Rengeteget dolgozik a széleken Is. Hogy ml a titka gőlerösségének, azt a budapesti Népszava munkatársának adott telefoninterjújában fedte fel: „A góllövésnél nagyobb örömet nem Ismerek. Minden porcikámmal, igyekezetemmel arra török. Es rúgok, tejelek, ahogy csak elérem a labdát... Remélem, még sokáig, s talán ezután mutatom csak meg azt, hogy igazán mire is vagyok képes.“ Minden úgy kezdődött, mint a legtöbb falusi (lú esetében. Az Utrecht melletti Elllnkwljkben játszópajtásaival órák hosszat kergette naponta a labdát. Legtöbbször a bátyja vitte magával, s ha hiányzott valaki, nem voltak párban, kénytelen-kelletlen az apró Marcót Is bevették a csapatba. A fiú hamar kitűnt ügyességével Idősebb társai között Is. Bátyja, Stanley, akit felfedezőjének tart, így emlékszik vissza: „A háznnk előtt egy kevésbé forgalmas utcában nagy meccseket játszottunk. Marco volt köztünk a legkisebb, a legfiatalabb, és a többiek azt hitték, hogy majd jól elszöra- koznak az ötéves legény számlájára. Csakhogy, mihelyt megkapta a labdát, úgy elvlharzott mindenki mellett, mint a szélvész. Senki sem tudta feltartóztatni. Már akkor is képes volt hirtelen irányt változtatni a labdával, amivel ma őrületbe kergeti a védőket. Figyelmeztettem az apámat, hogy Marco roppant ügyes, a legjobb az egész környéken. Érdemes lenne beíratni valamelyik klubba.“ Az apának nem kellett kétszer mondani, hiszen jómaga Is élvonalbeli labdarúgó volt. 1958-ban holland bajnokságot Is nyert a DOS Utrecht csapatával, óvatlanul szem- ügyre vette a fiú játékát, és maga Is úgy ítélte meg, hogy valóban tehetséges. Elvitte ezért az egyesületébe. Az Ifjú Marco különösen szorgalmasan gyakorolt, és nevét hamar szárnyra kapta a hír. A legjobb holland klubcsapatok érdeklődtek Iránta, többek között a Feyenoord Rotterdam, amelyet akkor Leo Beenhak- ker, a Real Madrid jelenlegi edzője Irányított. „Abban az időben a Feyenoord ifjúsági csapatát edzettem, és láttam az Utrechtben játszani Marcót — emlékszik vissza a mester. — Gondolkodás nélkül felkerestem az apját, s kértem, hogy engedje el hozzám a Feyenoordba. 0 azonban kategorikusan visszautasított, hogy Marco még túlságosan fiataL és előbb be kell fejeznie a középiskolát. Néhány évvel később ismét kérleltem loop van Bastent, de akkor már a felnőtt rotterdami csapatot edzettem. Ismét elutasító választ kaptam.“ A dolog érdekessége, hogy Been- hakker akkor sem tudta megszerezni Bastent, amikor már a híres Real Madrid edzője volt. Amikor azonban a fiú betöltötte a tizenötödik évét, az apa beleegyezését adta, hogy profi pályára lépjen. Három klub verekedett érte: az Utrecht, a Feyenoord és az Eindhoven. A versengésben végül Is egy negyedik, az Ajax Amszterdam győzött. „Ha Hollandiában valaki iránt az Ajax érdeklődik, nincs mit tétovázni — Indokolta meg döntését az apa. — Az összes többi kinb csak árnyéka az Ajaxnak. Egyúttal azonban figyelmeztettem, hogy az Ajax- ban sem terem mindenkinek babér.“ Szerencsére a fiú megértette apja szavalt, nem szállt fejébe a dicsőség. Tudatosította, hogy a sikerért keményen meg kell küzdeni. „Mindennap legalább egy-két órát veszítettem el az utazással, és több mint egy év telt el, amíg bekerültem az A-csapat keretébe. Csak három évvel később lettem kezdőember. Az első bajnoki mérkőzésre a nagy Ajaxban azonban pontosan emlékszem, azt egyszerűen nem lehel elfelejteni. 1982. április 3-án történt a Niméque eileni mérkőzés alatt. A tartalékcsapatban egymás után lődöz- tem a gólokat, ezért Aad de Mos edző, aki most a Mechelennél dolgozik sikeresen, először ültetett le a cserepadra. Az Ajax 2:0 arányban vezetett, amikor Cruyff, gyermekkorom eszményképe, aki csak azért jött vissza, hogy segitsen a bajba jutott csapaton, intett az edzőnek, cserélni akar. Az edző pedig intett nekem, hogy melegítsek, mert én váltom fel Johannt. Alig futottam ki a pályára, kaptam egy nagyszerű labdát, és gól lett belőle, végeredményben pedig 5:0 arányban magasan győztünk. Amikor a mérkőzés után mentem az öltözőbe, Crnyff már utcai ruhában a következő szavakkal gratulált: Ha így folytatod, sokra viheted!“ Mindössze tizenhét éves volt akkor, s Cruyff nem tévedett, de Mos ed2:ő egy időre még visszaküldte a tartalékcsapatba. Az 1982—83-as 1dényben azonban már húsz mérkőzésen szerepelt a nagycsapatban, s valahányszor Cruyff oldalán. A legendás játékos a szó szoros értelmében tanácsadója, úgymond védő- szentje lett. „Sokat köszönhetek neki a pályafutásom során. Szerencsém volt, hogy vele játszhattam. A foci valóságos egyeteme volt számomra.“ Az ő ideje azonban csak azután következett. Eltávozott a csapattól Cruyff és Kleft, s Marco tíz körömmel ragadta meg a kínálkozó lehetőséget. Az egész 1983—84-es Idényből a legszívesebben a Feyenoord elleni mérkőzésre emlékszik vissza, ahol Cruyff játszott. A mérkőzést az Ajax nyerte 8:2 arányban, utána Cruyff megveregette a vállát: „Kitűnően játszották Látod, fiacskám, mondtam neked, hogy lesz belőled valami.“ Milyen furcsa a sors, amely még egyszer összehozta őket. Két évvel ezelőtt, amikor az Ajax KEK-et nyert, Marcónak nem ment valami -jól. Cruyff, aki a csapat edzője volt, egyszerűen kihagyta. A sértett nem éppen keresett szavakkal bírálta az edző módszereit, az nem maradt rest: „Rendben van, amit Marco mond, hogy a módszereimet közönséges halandó képtelen elviselni. Csakhogy ő nem közönséges halandó! Ha rám hallgat, két éven belül olyan befejező játékos lesz belőle, amilyen az európai pályákon még nem tutkáro- zott.“ Ördöge volt. Palágyi Lajos-. lEí ...iiwa-WľneenaMsn Diáklány, Szöul után Egerszegi Krisztinát, a 200 méteres hátúszás olimpiai bajnoknőjét nyilvánították Magyarország legjobb női sportolójává. A férfiaknál ugyancsak úszó, a kétszeres oiimpiai bajnok Darnyl Tamás diadalmaskodott. Török László most úgy mutatja be Krisztát, ahogy nem ismerjük. Az Iskolacsengő — úgy tűnik — mit sem változott az évek alatt, amióta nem nekem szól. A folyosó egyik végében rekedten krákog, a túloldalon fülsiketítőén harsog, a második emeleten pedig némaságra kárhoztatott. Annak Idején, hogy tudtam várni ezt az óra végét jelző megváltó csengötl... Lassan, lassan hús? esztendeje, hogy utoljára gimnáziumi padban ültem, és most tessék: egymás után két órára Is hivatalos vagyok. Ráadásul nem Is túl messze egykori alma materemtől, a főváros egyik veretes középiskolájában, a Vörösmarty- ban. A tanári szoba mellett nagy sportfaliújság. Arról olvasok, hogy az Iskola kosarasai őrzik a régi hagyományokat. Az Ifjúsági és serdülő fiúk Is veretlenek a maguk bajnokságában. Az eredménylista mellett tekintélyes névsor: Storczer Beáta, Csisztu Zsuzsa, Ladányi Andrea, Miskó Zsuzsa, Mlskó Éva, Horváth Zsolt, Pruma Tibor, Érfalvy Nóra. Azoknak a neve — e- gylk-másiknak a fényképe Is —, akik az olimpián szerepeltek az egykori diákok közül. A faliújság maradék felületét pedig a tinisztár Egerszegi Krisztina képe tölti be. Igen, Egér Is ennek az Iskolának a tanulója. Vajon ^milyen érzésekkel jár el az ember naponta a saját fotója előtt.. .7 Megint szól a csengő. Most is úgy érzem, mint annó, hogy a becsöngetés hangja egészen más, mint az óra végét jelzőé. Laki Péterné orosztanárnővel indulunk az I. E osztály, helyesebben csak az osztály egyik része felé, hiszen a nyelvórákat két csoportban tartják. Szokásos osztálykép fogad. A zsongó diákok beléptünk- re röppennek a helyükre és merednek vigyázzállásba. A hetes jelent, a könyveket kinyitják. Ma nincs telelés, olvasással kezdődik az óra. Lehet, hogy az én kedvemért, Kriszta kezd. Fordítani ezúttal nem kell, csak olvasni. Így sem könnyú, hiszen mire 6 először ült a padba, a többiek már maguk mögött hagytak másfél hónapot az új Iskolában. — Kicsit gyorsabban kell olvasnod, vigyázz, hogy a hangsúlyok a helyükre kerüljenek, gyakoroljatok további — tanácsolja Zita néni hallatlan türelemmel. (Azt már csak nekem mondja óra után: — Tanulőpartnert jelöltem ki Kriszta mellé, akinek a segítségével behozhatja, amit mulasztott. Számomra sportolókat, sőt élsportolókat sem újdonság tanítani. Ennek hagyományai vannak az Iskolánkban. KiSSé más módszert követel az ő oktatásuk. Azt szoktam mondani, nekik Itt az órán kell megtanulni azt is, amit mások otthon sajátítanak el. Éppen ezért többször tartok a maihoz hasonló közös gyakorlást, felel- tetés nélkül. Ugyanakkor az a tapasztalatom, hogy a sportosztály tagjai sokkal céltudatosabbak, és vitán felül jobban osztják be az Idejüket.) Folyik tovább az óra. Kifejezések orosz megfelelőjét kell megmondani, majd mondatba foglalni. Az osztály aktív, sokan sokszor jelentkeznek. Krisztina nem. Némi derültséget okoz, hogy az osztály másik úszóklslánya, Buth Zsuzsi késve érkezik. Gyorsan ieül, ő Kriszta padtársa, aligha véletlenül. A két csltrl gyorsan szót vált, amiből arra következtetek, Kriszta már tudja azt, amire a tanárnő — mint mondta — csak óra után kíváncsi: a késés okát. A locslfecslnek azonban Laklné véget vet, megint Egérke kap feladatot. Be kell mutatkoznia, szólni kell a családjáról Is. Nem megy rosszul neki, de azért hátúszásban jobbi Óra végére marad még egy sutka, azaz egy tréfa. Mire leesik a húsz fillér, mire a gyerekek megértik a poént, Ismét csöngetnek. (Milyen furcsák vagyunk, ml felnöttekl Szabályokat hozunk, olykor ostoba szabályokat, mint tavaly Krisztina esetében, a- mlkor az ifjúsági Eb alső korhatárát nem érte el, így ott nem Indulhatott, ám a felnőttek Európa-bajnokságán sem Indulásának, sem pedig a bronzérem megnyerésének nem volt akadálya. A felnőttek között ugyanis nincs korhatár. Most pedig akad, aki azt furcsállja, hogy egy tizennégy éves kislány a Magyar Népköztársaság Csillag- rendjének tulajdonosa. Akkor viszont nem Ingatta a tejét, amikor győzött: Mit tettél, te pld lány?) Másik terem, másik óra, másik tanár, másik nyelv. — Good Morning Everybody — így az osztályfőnök, Németh Klára. — Good Morning Teacher — harsogja rá az osztály. Németh tanárnő gyors, mint a villám. Akár a jó edző a sportmozgást, ő a gyors válaszokat kívánja reflexszerűvé tenni. — Ez az ablak? — Igen, ez az ablak. — Ez a pad? — Nem, ez a könyv. — Ez az ajtó? — kérdezi a tanárnő Krisztától. Csöppnyi tanácstalanság után, bizonytalan yes a válasz. — Egész mondattal, Krisztái •— így a tanárnő. Nem megy könnyen... A kérdezz-felelek után újabb feladati — Nyissátok ki a füzetet, először Is írjátok föl a mai dátumot angolul. Krisztán látszik a bizonytalanság. Másik szomszédjához hajol egy kis leselkedésre. (Akkor Is áthajolt, csak éppen nem padtársához, hanem a legyőzött ellenfélhez. Nem, nem várta meg, hogy — amint az Illik — Zimmerman Igyekezzen hozzá a gratuláló puszira. A mozdulat kísértetiesen hasonló, mégis milyen mási) A birtokos szerkezettel ismerkedik az osztály. Nem éppen könnyű feladat, mégis derekasan birkóznak vele a gyerekek. Az olimpiai bajnoknő kicsit elmereng, közben eljátszik a golyóstollal. Le Is marad a többiektől, egy csöppet, de azért megtalálja valahogy, hol kellett kinyitni a könyvet. — Read, Chrlsl — mondja a tanárnő. Egér összerezzen, már kezdené Is az. olvasást, amikor egy fiú megszólal, öt Krisztiánnak hívják, és beceneve angolul Egér „polgári“ becenevével azonos. Kérdések záporoznak az olvasmányról. Az egylkkel-Krlsztát is megtalálja a tanárnő. — 1 don’t know — azaz nem tudom. feleli. Ezúttal azonban dicséretet kap érte, mert a nem tudom a helyes válasz. Vége az órának. A nyelvi laboratóriumból Irány az osztályterem. Kriszta már nevet, csuda titkokat beszélnek meg ők ott hárman. Csuda titkokat, amik csak a tizennégy éveseké. Még akkor Is, ha az egyik tizennégy éves történetesen olimpiai aranyérmes. Számomra pedig — noha nem feladatom holmi toplista fölállítása — a legaranyosabb aranyosi Sokan kérdezték tőlem, vajon nem kapat- juk-e el majd a gyereket! Vajon nem száll-e a fejébe, hogy most körülrajongjuk, hogy tinisztárnak nevezzük. Mindenkinek nemmel válaszoltam, pedig eddig csak az uszodából, az ô külön kis világából Ismertem Krisztát. Ezt a nemet a két tanóra láttán Is megerősíthetem: Egérnek nemcsak az uszoda a világa, hanem az Iskola Is. Mint bármely tizennégy évesé.
