Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-10 / 19. szám
új ifjúság 9 RÖGÖS AZ ÚT Velence városi vezetősége a napokban Ismét riadót fújt. Most nem a tenger szeny- nyezettségéről vagy az fisl város merüléséről van szó, ami több Ízben felkavarta a vllágközvéleményt; a legégetőbb probléma most az, hogy Velence lakosai elköltöznek — fennáll a veszély, hogy a század végéig a városban mindössze ötvenezren maradnak. A felhívást, hogy „Mentsétek meg Velencét“ mindenekelőtt magukhoz a velenceiekhez Intézik, és azokhoz, akik potenciális lakosai lehetnének a világ egyik legszebb városának. Az, hogy a 'egszebb városok között van, nem zárja ki, hogy Velencét az életterét tekintve a legkevésbé kívánatos városok között tartják számon. A drágaságon, a nedvességen, a szennyezettségen és a merülésen kívül a város nagy problémája a turisták valóságos Inváziója Minden az Idegenforgalomnak van alárendelve. Az 50-es évek elején Velencének hozzávetőleg 200 000 lakosa volt Most ünnepnapokon Velencében egy nap alatt ennyi turista gyűlik össze. A városi tanács közleményében még az Is benne foglaltatik, hogy Velencének Jelenleg alig 60 000 lakosa van. A század végéig a város lakossága egyharmaddal, de akár 50 százalékkal is csökkenhet. Minden fiatal velenceire két Idős jut, egyre kevesebb az újszülött, és egyre többen vannak az egyedül élők vagy azok, akiknek Velencében második vagy harmadik háza van. Arra Is figyelmeztettek, hogy Velencében egyre kevesebb a közönséges foglalkozású, aki a lakosság számára szolgáltatásokat végezne. Habár az egész város vízre épült, összesen csupán négy vlzvezetékszerelő maradt Velencében. A tömeges elköltözés a 60-as években vette kezdetét, a turisták első nagy hullámával egyidejűleg. Az elköltözés egyik oka a drágaság volt. Amellett, hogy magasak az élelmiszerárak, Velencében például a lakások négyzetmétere kétszer any- nylba kerül, mint az olasz átlag. A városi struktúrák fokozatosan a világ minden részéből érkező vendégekhez Idomultak, a velenceieknek így sok esetben gondot okoz, hogy melyik boltban vásárolhatnak kenyeret, tejet és egyéb közszükségleti cikkeket. i Velence szűk, ódon utcáit elárasztották az emléktárgy- és ékszerkereskedések, térképek, útikönyvek és más, a turisták körében kelendő-cikkek Is nagy bőségben kaphatók. Városunkat tönkretette a turisták korlátlan áradata, mondja a városi Igazgatóság egyik tagja, Chlrivl építész, aki tervet terjesztett be a város „felélénkítésére“, az Ifjú párok vlsszaköltöztetésével új lakások, munkalehetőség és nagyobb távlatok felkínálásával. „Attól még, hogy az idegen- forgalomból élünk, a város élete nem kor- ; látozódhat pusztán a turistákra“ — véli ' Chlrivl. „Éljünk Velencében“ jelszóval széles körű akciót Indítanak Rómában a napokban I felhívást Intéztek a fiatal olaszokhoz hogy 1 boldogulási lehetőségeiket Velencében ke- j ressék. Lakónegyedek létesítésére ott van- j nak a velencei szigetek, melyek jelenleg ; szinte lakatlanok. Illetve olyan parcellák sorakoznak rajtuk, melyeknek tulajdonosai gazdag olaszok vagy külföldiek. Chlrivl szerint az államnak erőfeszítéseket kellene tennie lakások építésére, és pénzbefektetésre is szükség lenne. A városi igazgatóság a népesség csökkenését sajátos kis katasztrófaként értelmezi. Az átlag velencei ma körülbelül 45 éves. Velencénél csak Trieszt „öregebb“ város. Velencében most csak azok maradnak, akik nemsokára nyugdíjba vonulnak, nem' tud- 1 nak Jobb helyre költözni, vagy esetleg a város szerelmesei. Amikor a turisták körüljárják a csatornákat, gyakran elébük tárul a gyönyörű építmények szomorú képe az ablakok bedeszkázya, az oszlopokat pedig falak támasztják alá. Még ezek a romos, elhagyatott épületek Is annyira drágák Velencében, hogy nemigen akad olyan, aki 1 pénzt fektetne beléjük. Velencét megmenteni a városatyák szerint egyenlő azzal, hogy visszaadják a városnak azt a 200 000 lakost, amennyien a ! háború után voltak. Hogy Velencéből ne ' legyen múzeumváros, ahhoz egész Olasz- j ország összefogására van szükség. A fekete bőrszínt sokan eleve hajlamosak a szegénységgel, kábítószerrel: csonka családokkal, bűnözéssel kapcsolatba hozni. Az Igazság viszont az, hogy a hetvenes évek végétől mostanáig hatalmas lépést tett előre a néger középosztály. Az eltelt évtizedben 52 S'zázalékkal nőtt a fekete bőrű humán és műszaki értelmiségiek. Igazgatók és kormánytisztviselők száma. A fehérek és a feketék átlagke~esete között nagyobb ugyan a különbség, mint a hetvenes évek végén volt — ezt annak tulajdonítják, hogy a legutóbbi gazdasá.gi válsáíot az USA-ban a feketék nehezebben vészelték át, mint a fehérek —, a néger háztartások kb. egyharmadának mégis szolid, az évi átlagjövedelme, tehát felzárkóztak a középosztályhoz. Akárhogyan vesszük is, nagy előrelépés ez abban a közösségben, ahol korábban jogtosztott páriaként bántak a fekete bőrűekkel. A négerek olyan áruházakat Igazgatnak, amelyekben régebben kiszolgálni sem voltak hajlandők őket, olyan cégek élén hoznak fontos döntéseket, amelyekben egykor csak a futószalag mellett dolgozhattak. Előkelő külvárosokban élhetnek, és elismert egyetemekre írathatják be gyermekeiket. Olyan szavazókörzeteket képviselnek a kongresszusban, ahol korábban még a szavazati jogot is megtagadták tőlük. Több nagyváros polgármestere is néger. Stanley Grayson, New York polgármester-helyettese, a pénzügyek és a gazdasági fejlesztés feladatai tartoznak a hatáskörébe. A felesége, Patrícia az orvosi társaságok országos szövetségének alelnöke, egy olyan szervezeté, amely a kisebbségi csoportokhoz tartozó egyetemisták orvosi tanulmányait támogatja. Ennek ellenére annak a fényűző tömbháznak a mosó- konyhájában, ahol már nyolc éve laknak, Patríciát a ház fehér lakói több ízben is leszólították, és felajánlották neki, hogy szobalányként alkalmaznák. Férjének is voltak kellemetlen tapasztalatai: nemegyszer az orra előtt csukták be a liftajtót. A jól öltözött, 38 éves férfit, aki New York egyik legmagasabb rangú tisztségviselője, nyilvánvalóan fosztogatónak nézték. „Ilyenkor felforr bennem a vér — mondja a polgármester-helyettes —, mivel úgy tűnik, bármit érek Is el mint egyén, az emberek mindig arról ítélnek meg, amit először látnak meg rajtam, a bőröm színéről.“ Az efféle incidensek a fehérek számára jelentéktelennek látszhatnak, de valójában nagyon Is jellemzőek. Noha a fehérek tudomásul veszik, hogy vannak kiemelkedő teljesítményre képes feketék, úgy tartják, hogy ez nem lép túl a sport, vagy a szórakoztatóipar határán. Amikor egy sikeres fekete üzletember egy felkapott városnegyedben kívánt letelepedni, az Ingatlanügynök barátságos leereszkedéssel arról fagA SIKERIG gáttá, hogy ökölvivó-e vagy popénekes: az még csak meg sem fordult a fejében. hogy kitartó munkával, „hétköznapi“ pályákon is érvényesülhetnek a négerek. Ha feketének születik valaki az USA- ban, nem könnyű érvényesülnie, ugyanakkor nem is lehetetlen, ha tudatában van annak,' hogy a siker felé vezető úton nem nyílnak mindig rózsák. Kétségtelen, hogy a feketék helyzetében végbement pozitív változások végeredményben a néger polgárjogi mozgalom és az általa kiharcolt, egyenlőséget szavatoló törvényekre vezethetők visz- sza, persze, az egyéni kitartás Is nagyon lényeges. Ékesen támasztja ezt alá Keneth Glovernek, egy neves beruházási tanácsadónak a példája. Glover egy washingtoni munkáscsaládban született. „Gyerekkori barátaim egy- harmada halott — mondja Glover. — A négerek közt is sok a kábítószer-élvező Egy másik harmaduk börtönben van vagy kábítószer-élvező. Csak egyhar- mad részüknek sikerült zöldágra vergődnie.“ Zöldágra vergődni — azaz rendes, emberhez méltó életet kezdeni. Nem könnyű ugyanis a gettó szegénységének, bűnözésének bűvös kóréból kikerülni. Akinek sikerül, azt némiképp árulónak bélyegzik. William Julius Wilson chicagói szociológus tanulmányában kifejtette, hogy a belvárosok néger negyedel még jobban elfajultak azóta, hogy a tehetősebbek kiköltöztek az elegáns külvárosokba. Wilson szerint most a néger gyerkőcöknek nincs kire felnézniük, és nincs, aki támogatná a gettó iskoláit, templomait, különféle társadalmi intézményeit. A fekete középosztály tagjai rendszeresen Jótékonykodnak, de az a véleményük, hogy joguk van oda költözni, ahová akarnak — biztonságosabb környékre és jobb Iskolák közelébe. Ügy vélik — és indokoltan —, hogy a társadalomnak semmi Joga sincs arra, hogy rájuk hárítsa át a szegénysorsú feketék egzisztenciális problémáit. Sz. B. CIPRUSI LOVE STORY. — Rómeó és júlla legújabb traglkomlkumba hajló története napjainkban játszódik Cipruson, és már hónapok óta nagy Indulatokat kavar A bajuszos Rómeó török, neve Cengls Coskun Seytan. júlla görög, Aleksza Khrónia. Viszontagságos házasságuk, azonban, ha a bíróság is úgy akarja, még révbe érhet A 15 éves diáklány délen tanult, de szélei a szigetország megszállt északi részén élnek, s ahhoz a csekély számú göröghöz tartoznak, akik a török katonai invázió után nem menekültek el szülőföldjükről. A ciprusi kormány tavaly szeptemberben azzal a panasszal fordult az ENSZ clprlusl békefenntartó erőihez, hogy a nyári vakáción szüleihez hazalátogató Aleksziát elrabolták, muzulmán hitre térítették, és hozzákényszerí- tették egy 17 éves törökhöz. Északon más véleményen voltak. Az esküvőről beszámolt a ciprusi török televízió Is, Rauf Denktas ciprust törö-k vezető pedig nászajándékkal adott áldást frigyükre, Az ENSZ ielentése végül Is leszögezte: Alekszla cáfolja a kényszerházasságról szóló híreket, és nem óhajt visszatérni délre. A már lecsillapodni látszó kedélyeket nemrég újabb fordulat korbácsolta fel Alekszla váratlanul megjelent délen, és kijelentette; Igenis elrabolták. és hozzákényszerltették Cengls Coskun Seytanhoz. A lapok szalagclmekben nyugtázták, hagy mégis Igazuk volt. A történet azonban még korántsem ért véget. Az elhagyott férj élete kockáztatásával átszökött a szigetországot elválasztó, szigorúan őrzött és elaknásított senki földjén, hogy megtalálja szerelmét. A ciprusi hatóság nyomban letartóztatta. Vakmerő tettéről értesülve az Ifjú ara megjelent a bíróságon, és kijelentette, mégis szereti a férjét, és kész követni öt „a világ végére Is“. A házasság érvényességéről a bíróság fog dönteni Az egész sziget feszült figyelemmel várja az Ítéletet: kitoloncolják-e a férjet, vagy pedig a szerelmesek ismét egymáséi lehetnek. GYOMRUKBAN CSEMPÉSZTÉK A HALÄLT. — A svéd rendőrség életveszélyes módszert alkalmazó csempészhálózat nyomára jutott. A nemzetközi kábltószerbanda néhány ezer svéd koronát fizetett azoknak a szegény nigériaiaknak, akik nem tudva, hogy az életükkel játszanak, gyomrukban csempészték a halálos mérget, heroint rejtő csomagokat. A feltehetőleg pakisztáni és indiai eredetű megbízók apró csomagokat készítenek a narkotikumból, sokszor rosszul záródó műanyagban, s azokat lenyeletik a „halál futárjaival“. A klszivárgó méreg néha már útközben megölheti hordozóját. A jól szervezett banda futárjai afrikai üzletemberekként svéd cégekhez szóló meghívással érkeznek a határra. A svéd rendőrségnek nemrégiben sikerült lelepleznie a stockholmi irányítót, több futárt és néhány árust, összesen 31 gyanúsított ellen indult eljárás. HÄNY ÖRA VAN? — Egy dúsgazdag arab sejk néhány napos látogatásra a nyugatnémet határvárosba, Aachenbe érkezett. A vendég, Bonn utasítására, úgynevezett szoros személyi védelmet élvezett. Semmi baj nem történt, és a sejk elutazásakor az öt kísérő harminc rendőrnek köszöneté jeléül ögy-egy aranyórát’ ajándékozott. Az aacheni rendőrparancsnok úgy érezte, hogy nem fogadhatnak el Ilyen értékes ajándékot, hiszen csak az állam által fizetett munkájukat végezték el. Ara az Is nyilvánvaló volt: az ajándék visszautasításával megsértenék a sejket Az órákat be kell szolgáltatni, és azokat jótékony célra nyilvánosság előtt elárverezzük, döntött a parancsnok. Két beosztott azonban nem értett egyet a főnöki utasítással. A' helyi bírósághoz fordultak: a sejk ajándékát meg kívánják tartani. Hogy „hány óra van?“ — arról a bíróság még nem döntött. KÜLÖNÖS SZENVEDÉLY. — Soha nem lehet tudni, hogy egy figyelmes férj kedves gesztusa végül Is milyen bonyodalmakhoz vezethet. Ez történt Stanely Appleby esetében Is, aki 25 évvel ezelőtt klsclcát ajándékozott hitvesének. Az Észak-Yorkshlre grófság egyik falujában lakó Freda asszony annyira megkedvelte a háziállatot, hogy ma már nyolcvanötöt tart belőlük, s a népes macskafarm etetése végett állást vállalt egy parkolóban. (A családban egyébként nincs gyermek.) A férj által „lángra* gyújtott“ különös szenvedély annyira elhatalmasodott Freda asszonyon, hogy hallani sem akar kedvenc háziállatai számának mérsékeléséről. Emiatt a fér] már jó tíz éve többször is összekülönbőzött a nejével, s kiköltözött a lakásból. KAPATOS LEGÉNY. — Van egy valódi kézigránátom — dicsekedett a hét végi bálról kissé Italosán hazafelé tartó Ifjú legény a barátai előtt. — Nincs neked semmid, csak a nagy szád — hangzott a társak válasza. Az önérzetében megbántott Jules nem vitatkozott tovább, a zseléből előhúzta a vitatott tárgyat, klblztosí otta azt, és az út melleti első kertbe dobta, Nos, a kézigránát valódi volt. Fel is robbant. Kárt, szerencsére, senkiben sem tett, de mivel a „megtánaadott“ kert éppen az egyik belga csendőrőrs épületéhez tartozott, a kapatos legény perceken belül az őrizetesek cellájában találta magát. ......- '■* Menekülés Velencéből Cslkmäk Imre felvétele £ házakat kár lenne elhagyni
