Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-29 / 13. szám
AZ IDEGENFORGALMI ÜGYNÖKSÉGEK Ízléses prospektusai tudatunkba vésték, hogy minden világvárosnak megvan a maga jelképe. Ha Bécs nevét halljuk, az Óriáskerékre gondolunk, Berlin hallatán ez országhatárt képező Brandenburgi-kapu Jelenik meg lelki szemeink előtt. New York és egész Amerika az Empire State Building nélkül el sem képzelhető. a brüsszeli Atomium képe is polgárjogot követel magának minden belga idegenforgalmi plakáton, Sydney neve pedig az ultramodern, kagylószerű Operaház vonalait rajzolja tudatunkba. De bizonyára kevés olvasó tudja, „ki" az az öreg Hölgy, ,,aKi' az Imént felsorolt nevezetességekkel versem rp kel, s rendszerint »1 is viszi a pálmát. Az Eiffel-toronyról van sz6, amely úgy uralja Párizs látképét, mint Athénét az Akropollsz, s amely — hogy elrepült az idő! — a napokban ünnepli századik születésnapját. Azt mondják, derűit Időben nyolcvan kilométerről Is látszik. Nem tudni, igaz-e, arról viszont személyesen is meggyőződhettem, hogy a legíelső'bb kllátőről nemcsak egész Párizs látható madártávlatból, hanem jó messzire ellátni a város peremén túlra Is. Vele szemben, a kacskarlngós Szajna túlsó partján délcegen álló Challlott palota előtt Verlaine mondása jutott eszembe az öreg Hölgyről; „Ez az ormótlan vastömeg elcsúfítja városunkat, ellopja Párizs romantikáját.“ A költő annyira haragudott rá, hogy egész életében elkerülte. Nem rajongott az „ormótlan vastömegért“ Gonoud, Dumas, Maupassant és a torony építésének sok más kortársa sem. Aláírásokat gyűjtöttek, hogy ne építsék föl, s miután bámulatos gyorsasággal fölépült, azt követelték, a világkiállítás befejeztével bontsák le. Még Amerikából is érkezett tiltakozó levél a városi prefektus címére az Elffel-torony építése miatt. Sőt: (ki hinné?) Párizsban még ma is létezik egy bizottság, amely a torony lebontását szorgalmazza. A fiatalosan karcsú százéves öreg Hölgy AZ ÖREG HÖLGY (iGY BECÉZIK A PÁRIZSIAK) — AZONBAN átvészelte a két világháború viharát, s mialatt Európa- szerte az építészeti remekművek és más műkincsek ezerszámra semmisültek meg, a torony mégis él. Ki ne tudná, hogy Gustave Eiffel építészmérnök az 1889. évi világkiállítás alkalmából építette? Kezdetben „háromszáz méteres monstrumnak“ neveziték, s csak később vette fel tervezője nevét. A városrendező Igazgatóság tagjai fejcsóválva nézegették a tervet. „Pontos“ statikai számításokkal akarták bebizonyítani, hogy 221 méternél magasabb nem lehet, mert ledől. Eiffel ekkor mér építészeti vllágte- kintély volt, nevéhez fűződött a budapesti Nyugati pályaudvar építése, az ő tervei alapján készült el New Yorkban a Szabadság-szobor váza. s ő épített sok merész vonalú vasúti viaduktot és hidat. Végül Is meghajoltak szaktekintélye előtt. Két év, két hónap és két nap alatt elkészült az életmű. Párizsi kirándulás szinte el sem képzelhető anélkül, hogy fel ne menjünk az Elffel-torony tetejére. Amikor először Jártam ott — több mint három évtizeddel ezelőtt —, akkor még csak öt frankot fizettem a viteldíjért a legfelső kilátóig, ma ez az összeg megsokszorozódott. Az Öreg Hölgy fiatalos hévvel tart lépést az általános európai gazdasági-pénzügyi válsággal. Íme az öreg Hölgy személyi adatat: súlya 7500 tonna, több mint ötezer fémdarabból áll, amelyeket két és fél millió csavar tart össze. Az öreg Hölgyet minden hetedik évben újrafestlk. Festés előtt megmosdatják, a torony üjjámázolésa 35—40 tonna festéket és 30 000 munkaórát Igényel. Legújabb születésnapi köntöse nemrég készült el. A felvonók kényelmesek, gyorsak, biztonságosak. Néhány perc alatt fenn vagyunk a negyedik kilátónál. Aki azonban meg akarja takarítani a felvonó díját, 1710 lépcsőfok megtételével gyalogszerrel Is feljuthat a tetejére. A torony csúcsán elhelyezett tévéközvetítő állomás alkalmazottal minden reggel gyalog mennek fel, mert amikor a munkaidejük kezdődik, a lift még nem üzemel. Az Elffel-toronynak voltak előkelő gyalogtúrázói Is. Miután elkészült, száz honatya indult el gyalog a lépcső'kön fölfelé, Az előkelő társaság fele azonban az 57 méter magasban levő első kilátó után feladta a harcot. Negyvenen Jutottak el a 75 méter magas második kilátóig. A torony tetejére már csak húszán érkeztek, közöttük természetesen a Jó példát mutató Gustave Eiffel Is. A világkiállítás első hetében 17 ezren mentek fel gyalog a második kilátóig. Voltak azonban a toronynak egész furcsa vendégei Is. Több ízben megmásztak alpinisták — kívülről. Volt, aki térden állva kacsázott föl a tetejére, mások hátra kötött kézzel, sőt, volt, aki bekötött szemmel. Az Elffel-torony tetején megépítése óta lengett a francia trikolor. Erről a hagyományról azonban két évtizede le kellett mondani, amikor megépült a tévétorony. A városatyák semmiképpen sem akartak szakítani a hazafias hagyománnyal, a döntés azonban a műszakiaké volt: a lengő zászló ártott az adóállomás munkájának. A lobogókultusz történetének megvolt a maga szomorú múltja is. A második világháború alatt a megszálló németek horogkeresztes lobogója hirdette az elnyomást, a terrort Európa nem hivatalos fővárosában. A negyedik kilátó belső homlokzatán Párizs térképe látható. Miközben madártávlatból gyönyörködöm a városképben, a fejem fölött leolvashatom, melyik középületek tárulkoznak a szemem elé. AZ EIFFEL-TORONY ÉPSÉGÉT EGYETLENEGYSZER veszélyeztették. A hatvanas években a francia és algériai szélsőséges terrorista szervezet, az OAS tagjai azzal fenyegetőztek, hogy felrobbantják a tornyot. Szigorú óvintézkedések következtek. Megerősített Járőrök cirkáltak a torony körül, ellenőrizték a turistákat, nem vlsz- nek-e magukkal veszélyt rejtő tárgyakat. A második világháborúban a német megszállás idején a náciknak volt egy olyan elképzelésük, hogy lebontják a tornyot, és anyagából ágyúkat és harckocsikat öntenek. A tervek megvalósításéhoz azonban már nem volt elég Idejük. Másrészt a kitünően megszervezett ellenállási mozgalom részéről fenyegető veszély miatt is lemondtak erről a tervükről. Miközben az elmondottakat végiggondoltam, lassan-lassan bealkonyodott, a liftes fiú figyelmeztetett: Indul vissza az utolsó felvonó. Au revolr, Párizs, madártávlatból, s boldog születésnapot, kedves, fiatalosan karcsú százéves Öreg Hölgy! B. B. Új iSisag 9 Virágzik a kábítószer- -kereskedelem Az Interpol megállapítása: az USA a legnagyobb „fogyasztó“ A kábítószer-élvezés általános jelleget öltött, a rendőrség egyre gyakrabban méri tonnákban a kézre került mennyiséget, a heroinnal, kokainnal és egyéb „fehér porokkal“ folytatott nemzetközi kereskedelem pedig valóban virágzik. Ezek a leglényegesebb megállapítások az Interpol tavalyi jelentésében. E nemzetközi rendőrszervezet értékelése szerint a múlt évre éppen a kábítószer-kereskedelem aggasztó megnövekedése volt jellemző. Az Interpol adatai szerint az Amerikai Egyesült Államok továbbra is a legnagyob „fogyasztó“, és tavaly 55,6 tonna kokaint sikerült elkobozniuk az amerikai hatóságoknak az előző évi 37,4 tonnával szemben. Ha Igaz a becslés, hogy a rendőrség legfeljebb 20 százalékát foglalja le a kábítószer-küldeményeiknek, nyilvánvaló, hogy a kábítószer-kereskedelem vészes méreteket öltött. Az USA-ba továbbra is Kolumbia szállítja a legtöbb fehér port, és a „főkapu“ Miami, ahová a Karlb-tenger térségéből érkezik az áru. Az amerikai hatóságok külön aggódnak a herolníogyasztás növekedése miaitt, mert ebből a kábítószerből 1983- ban mintegy 800 kilogramm került kézre, tehát kétszer annyi, mint az előző évben. A Laosz, Burma és Thaiföld határán levő „aranyháromszög“ feljövő konkurense Mexikó, amelynek 3500 kilométer hosszú közös határa van az Egyesült Államokkal. Az Interpol véleménye szerint a kábítószer túlságosan terjed ahhoz viszonyítva, hogy Reagan elnök két megbízatási Ideje alatt több mint 20 milliárd dollárt fordított a kábítószer-élvezés letörésére. A helyzet aggasztóan figyelmeztet a csempészek szervezettségére és a kábítószer-élvezés méreteire. Európában a rendőrségnek tavaly szintén kétszer annyi szállítmányt sikerült lefoglalnia, mint korábban; 3 tonna heroint és több mint 5 tonna kokaint semmisítettek meg. Európába a kábítószer Spanyolországon át érkezik, amelyet történelmi szálaik fűznek Latln-Amerikához. Tavaly sikerült finomító laboratóriumokat Is felfedezni Spanyolországban. 0) európai jelenség az egyre bővülő amerikai—európai kábítószercsere. Szicília laboratóriumaiból ugyanis heroint küldenek az USA- ba, és helyette kokaint Importálnak. Az Ilyen csere nemzetközi méreteket öltött. Az „európai piacon“ a túl nagy kínálat miatt csökken a kábítószer ára. Tavaly egy kilogramm kokainért 36 000 dollárt kértek, míg az előző évben 100 000 dollár volt az ára. M-6 Aknaszedő delfinek Az állatvilágból is újoncokat soroz az amerikai haditengerészet { 1987 októberében, amikor Javában dúlt a tankerháborű a Hormuzl-szorosban, amerikai delfinek ügyeltek az olajflotta biztonságos közlekedésére — a bukódelfineket ugyanis tengeri aknák felderítésére és jelzésére képezték ki. Az ..állathadtest“ egy 115 tengeri emlősből álló csapathoz tartozik, „akiket“ a San Dlegó-i Nava! Ocean Systems Centerben képeztek ki. A gömbölyű fejű delfinek. borjúfókák megtanulják, hogyan kell a ha id eszköze két felhozni a tenger fenekéről, a bukódelfineket pedig kémelhá- rftásra és felderítésre idomítják. A titokban folyó program keretében 1960 óta foglalkoznak a tengerek legintelligensebb lakóival, amelyek Iránt egyre nő a haditengerészet érdeklődése. Az utöbbl 4 év során a Pentagon 29 mllllő dollárt fektetett az állati hadviselésbe. A haditengerészet évente 25 tengeri emlőst vásárol a már meglevő állományhoz. Katonaként leginkább a nagy bukődel- fin vált be. A hűséges mesterúszőt — az ógörögök keresztelték el „tengeri disznónak“, azaz delfinnek — emberemlékezet óta szerencsét hozó, barátságos. Intelligens és Játékos állatként Ismerik. Plu- tarkhosznál Odüsszeusz flát, Telemakhoszt a vizbefúlástól ment meg, a delflnárlumok- ban pedig kedves mutatványaival szórakoztatja a főként gyerekekből álló közönséget. Először 1971-ben vetettek be tengeri emlősöket a vietnami háborúban — del- tinraj óvta az Egyesült Államok hajóit az ellenséges szabotőröktől. Igen eredményesen; a Vletcong egyetlen békaembere sem kerülhette el az éberen őrködő tengeri emlősök figyelmét. A haditengerészet mérnökei most azt tervezik, hogy az Ohlő-tfpusú atomrakétákat hordozó óriási tengeralattjárók őrzését is a delfinekre bízzák — a ketrecekben tartott értelmes állatok ellenséges kémek közeledtére megszölaltatnák a vészcsengőt. A hadsereg szakértőit egyszerűen elbűvöli a delfinek egyedOlállé ultrahangos tájékozódási képessége, amely felül- műi minden eddig szerkesztett szonáris Jelzőrendszert. A légzőnyllésukon át rövid időközökben kibocsátott ultrahang visszaverődéséből a delfinek akár bekötött szemmel Is tökéletesen meg tudják állapítani a több száz méterre levó tárgyak helyzetét, akadályokat képes^ kikerülni, és úszó tárgyakat azonosítani. A haditengerészet idomárat állítják, hogy arra is sikerült betanítani a delfineket, hogy 400 méterre levő tárgyakat Is meg tudjanak különböztetni annak alapján, hogy aluml- nlumböl vagy rézből vannak-e. A delfinektől azonban nemcsak ultrahangos tájékozódási módszerüket Irlgyllk az emberek, hanem azt Is, hogy olyan gyorsan közlekednek a vízben — a víz alatt mintegy 50 kilométeres sebességgel képesek haladni, „üzemanyag-szükségletük“ pedig mindössze 7—8 kg hal naponta. A hadmérnökök álma, hogy a delfinek testéhez hasonló tengeralattjárót fejlesszenek kl... Még az 500 méteres mélységig leereszkedő gyilkos bálnákat Is munkára fogták San Diegóban. Noha nevOkból ítélve agresszívak — természetes körülmények között akár 50 tonnás órlásbálnákat Is felfalnak (apránként) —, az emberrel szemben megfelelő Jutalom fejében engedelmesek, és készségesen nyújtják vérvételre az uszonyukat. A tengeri emlősök hadászati célokra való kiképzésének ellenzői szóvá tették, hogy az említetteken kívül másra Is beldomít- Jék az Intelligens állatokat. Michael Greenwood egykori Idomár 1976-ban például általános nyugtalanságot keltett, amikor arról számolt be, hogy a haditengerészet és a titkosszolgálat a ceteket közelharcra Is kiképzi, előgyomrukba robbanószerkezetet építenek be, és kamlkazebevetésre készítik fel őket. Az illetékesek, persze, mindezt tagadják. Az azonban Igaz, hogy legalábbis a vietnami háborúban közelharcra Is betanították a bukódelflneket — oldalt uszonyaikhoz erősített késekkel az ellenséges búvárok oxlgénpalackjét kellett felhasítaniuk. Hogy a Seaco katonai állatkertjében valójában mire képezi kl a tengeri emlősöket, azt a legnagyobb titoktartás övezi. Az állatbarátokat azonban aggasztja, hogy a delfinek természetes környezetük megváltoztatásával betegségeknek vannak kitéve, sőt gyakran bele Is pusztulnak küldetésükbe, mint például az öböl térségében bevetett Sklpy, amely baktériumos fertőzés áldozata lett.-p-