Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-29 / 13. szám
Fl zszszkbI tAPJA I XXXVH. 6vf. 1989. 3. 29. ,4ra 1.— KSs Kazinczy Nyelvművelő Három napon St, március 16-t61 18-Ig tartott Kassán (Košice) a Kazinczy Nyelvművelő Napok rendezvény- sorozata. Tanárok, írók, újságírók s más közéleti személyiségek tanácskoz' k anyanyelvűnk tisztaságának megóvásáról. A rendezvénysorozat második napján került sor a szép magyar beszéd versenyének országos döntőjére. Jakab Istvánnak, a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Kara magyar tanszéke tanárának a véleménye szerint — aki egyébként a verseny zsűrijének az elnöke volt — az Idei országos döntő a tavalyinál színvonalasabb vetélkedést hozott. Magával a kiejtéssel egyik versenyzőnek sem volt problémája. Inkább a szövegértelmezés és a szövegalkotás okozott nekik gondot. A szombat délelőtti ünnepélyes díjkiosztáson a következő tanulókat jutalmazták: Napok - huszadszor Az alapiskolások kategóriájában a győztes a betényl (Chotín) Csenge! Mónika lett, A második tielyen a tornai (Turnianske Podhradie) Köteles Zsuzsanna végzett, a harmadik pedig a losonci (Lučenec) Huszanyik Katalin lett. A középiskolások versenyében a bíráló bizottság a kassal Schönherz Zoltán Ipari Szakközép- Iskola diákját. Belák Attilát jutalmazta az első díjjal. A Bratlslaval Magyar Kulturális Központ ajándéka — a közönségdí)— Is Belák Attiláé lett. A második díjat a Vágsellyei (Sala) Vegyipari Szakközépiskola diákja. Kovács Katalin nyerte, a harmadikat pedig Csonka Eszter (képünkön), a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Közgazdasági Szakközépiskola tanulója kapta. Az újságírók díját Csenge! Mónikának ítélték oda. -kréŐszinte dialógust # találkozó munkásfiatalokkal az átalakítás űrügyén 2. oldal Élelmezési problémák # riport egy kiállításról a minőségi mutatók szemszögéből 4. oldal Változó bankrendszerünk # egyének is lehetnek befektetők 5. oldal Nyelvében (is) él a nemzet... # jegyzetek a XX. Kazinczy-napok kapcsán '6. oldal Álarcok körhintája a Gravisnál # beszélgetés az újjáalakult együttes alapító tagjával 8. oldal A fiatalosan karcsú öreg Hölgy # száz éve épült az Eiffel-torony 9. oldal Hass, alkoss, gyaraplts Privát nosztalgiám avagy pedagógusnapi gondolatfoszlányok 1989-ben Mit tehet egy tfjonc friss diplomás, ha éppen külhoni egyetemi tanulmányaiból megtérve meg akarfa váltani a világot? Az élet sűrűiébe vett magát, kilónként osztogatná grammnyi tudását, s hinti egyetlen Igazként meggyőződését, hogy már holnapra szebb világ virradjon. Igen, alulírottról van szó, aki a hetvenes évek közepén esküdött fel megtérte után a világmegváltásra, ami akkoriban leginkább abból állt, hogy szerette volna — egy másik nemzetiségi hetilapunk ha- hábfatn — megmagyarázni ország-világnak, hogy a körzetesítés, azaz a kisiskolák fölszámolása végzetes bűn, s állítsuk meg a kisközösségek fölszámolásával, azaz a falvak körzetesítésével és a szövetkezetek ösz- szevonásával. Nem, mondta, hogy . bezzeg majd egyszer megértitek, mert azt akarta, akkor értsék meg, hogy nem vedagógus- ból van sok és egyre több, hanem Iskolából kevés, és a körzetesítés ténye miatt egyre kevesebb. Alulírott már nem akar világot megváltani, bár egyesek szerint még gyerek, s nyugodtan várjon a kötelező pofonokra, ha labdába akar rúgni. Csakhogy ez érvként nem hat rá. mert a tudományosság híve — bár már nem akarja kilónként osztogatni grammnyi tudását —, ezért tudja és vallja, hogy a világ nem labdákon áll, s nem a pofonok formálják. Tehát világmegváltó szándékok nélkül próbál rájönni arra, ml okozza a konzerváltságot, miért nem jelentkeznek nemzetiségi sorstársai egyre nagyobb számban főiskolára, egyetemre, miért nem nő napról napra a tudás hatalma, miért sok — miközben kevés — a pedagógus... Megjegyzendő, hogy alulírott nem tartja tévedhetetlennek magát, de nem szereti a középutat. Azon járva — hite szerint — nem győzhető meg senki és semmi, hiszen a középút arra jó, hogy kitérjen minden elöl: elvek, érvek, nézetek elöl. Olykor akkora kanyarral, hogy a vége és az út folytatása be sem látható. Meg az alibtzmust sem szereti, így a talánokat sem. Becsesebb az észérvek előtt meghajolni, s beismerni a meggyőződés helytelenségét, a hit igaztalanságát, jogtalanságát. Ezért alulírott, vagyis én most, pedagógusnapon úgy gondolom, a miértek összefüggnek. Azért konzerválódtak a dolgok, mert a hibás döntések meghozói és megvalósítói nem hajlandók beismerni tévedéseiket. Vegyük sorfába: az országos átlagnál kevesebb magyar nemzetiségű fiatal fut el főiskolára, mert az elmúlt évek során a körzetesítés következtében nagyon sok iskola szűnt meg, s a szülök nem vállalták a gyerekek utaztatását, főleg az után nem, hogy kiderült, az iskolabuszra az oktatásügynek nincs pénze, a közlekedési vállalatokban pedig autóbuszra nincs. Persze, így is bejuthatnának fiataljaink a főiskolákra, egyetemekre, ha megfelelő tárgyi tudást szereznének, csakhogy Komenský elve még mindig él, s bár próbálták, nem sikerült megdöntenl: egy szilárd nyelvi környezetből kikerülő gyermek csak anyanyelvén szerezhet szilárd tudást. Folytassuk: a tudás hatalma csak akkor nőne, ha kiteljesedhetne. A kiteljesedéshez nem kell több, mint az, hogy megfelelő közegben hasson. Ez a közeg azonban csak kisközösség lehet. Nemzetiségi viszonylatban ezekre a kisközösségekre az lenne ösztönző hatással, ha a tudós fiatalt saját közege fogadhatná vissza, s a ráhatás büszke érzése, az okos kiválasztás hite melengetné a nemzetiségi közösséget. Ehhez viszont megjelelő Ipartelepítés kellene, kutatóintézetek létesítése, és hasonlók, hogy a választott irányzat ne csak pedagógust — vagy más, divatosnak is nevezett — szakág legyen. De van-e nemzetiségi viszonylatunkban divatos szakág?! Az orvosi és a jogi tanulmányokat szokták annak nevezni. Tényleg divatos ez csehszlovákiai magyar viszonylatban? Nem az, s ezt nemcsak tapasztalataim mondatják, hanem közművelődésünk problémái is, tudniillik jogtudatunk formálásában alig találnak az illetékesek magyarul Is előadni képes joglu- dóst, de hasonló a helyzet az egészségügyben is. Marad hát a pedagógia a miértek sorában, hiszen végül is pedagógusnapi gondolatfoszlányaimmal kínlódom. De pedagógiai végzettségű már az újságírók féle, hivatásos nemzetiségi politikusaink között is alig találni mást, s a művelődési otthonokat is jobbára pedagógusok irányítják. Sok lenne hát belőlük? De hiszen nincs, ki nyugdíjba vonuló kémikusaink, biológusaink, fizikusaink, matematikusaink helyébe lépjen! Mint ahogy nincs, akt lépjen a Ny Ural (Nitra] Pedagógiai Főiskola magyar tagozatának újraélesztése érdekében, amely Intézmény lassan, de biztosan sorskérdésünkké válik. Más is van még, de, hely már nem maradt, ezért — befejezésül — alulírott köszöni összes volt pedagógusánhk az elmondottak megoldhatóságába vetett őszinte hitét. Neszméri Sándor M
