Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-08 / 10. szám

/ MdsžgS T»rOT!P« ABSZURD FESTÉSZET? A komáromi (Komárno) ifjúsá­gi klub két kis egymásba nyíló termében vagy három tucat fest­mény és tusrajz várja a napok­ban a fiatalokat. A festményeket és rajzokat Szkukálek Lajos fes­tőművész készítette. Nem tudom, hogy a klubba látogató fiatalok mit kezdenek ezekkel a rajzok­kal, festményekkel, megpróbál­ják-« megérteni. Ezek ugyanis bi- zarrak, képzettársítást képzettár­sításra halmozók. Jó lenne tehát, ha a fiatalok is alázattal köze­lednének a látványhoz, átadnák magukat a hangulatnak, a képek mondanivalójának, hiszen azok nagyon érdekes és fontos dolgo­kat akarnak velük közölni. Tulajdonképpen nem féltem a fiatalokat, és bizonyára a klub vezetősége sem, hiszen Ismerik, mennyire fogékonyak, nyitottak, tudják, hogy sokkalta könnyeb­ben megértik kortársaik gondo­latvilágát. Szkukálek Lajos ugyan­is, mint az a bizonyos Lód, Sza­bó Lőrincz padlón, asztal alól ke­serűen szemlélődő gyereke, nézi maga körül a világot. A feje tetejére állt világ, íme, megtalálta az egyik ábrázolóját. Azt is mondhatnám, hogy íme az abszurd dráma, az abszurd ver­sek és abszurd próza után itt az abszurd festészet is. Abszurd és szürrealista festészet... Szkukálek Lajos festőművész ugyanis egy olyan zsúfolt, ese­ményekkel teli, sok tekintetben ellentétes Irányú, kiismerhetetlen folyamatok megismerését és meg­ismertetését, feltárását próbálja véghez vinni, ami külső képi meg­jelenési formájában már-már ab­szolúte is abszurd, a világ fejlő­dési folyamatait figyelmen kívül hagyó állapotokat teremtett a tá­jainkon. Eluralkodtak azok az em­beri és viselkedési tulajdonságok (így például a gyűlölet, az irigy­ség, a képmutatás, a szolgalelkű- ség, az alattomosság), amelyeket nem is lehet a szokásos egysíkú, realista térábrázolással tetten ér­ni!. Az abszurd felfogásnak tájain­kon Is megvan az előzménye (Brunovsky, Gažovlč, Kállay), de csehszlovákiai magyar szempont­ból végül Is egy olyan egyéniség munkájában jut kifejezésre, aki maga (talán szerencséjére) nem járta végig a képzőművészeti kép­zés hagyományos formált. Ez viszont mit sem von le tel­jesítményéből, sőt, nagyobbá te­szi azt, hiszen Szkukálek Lajos sajátos „egyeteme“, önképzés út­ján megszerzett mesterségbeli tu­dása, eszközei szabaddá, kötetle­nebbé teszik őt mint alkotót, en­nélfogva nem kötik a szokvány- állapotok szokványábrázolásának sémái. Sajátosan látja a teret és a formákat. Gazdag képzelete, formateremtő, állapotot és él­ményt ábrázoló készsége a leg- bizarrabb, legabszurdabb állapo­tok érzékeltetésére is alkalmas­sá tette, így hát Jó, ha alázattal és megértéssel közeledünk min­den egyes, rengeteg feszültséget hordozó képéhez. Igaz, Jó lenne azért valamiféle Időgép (benne Is működik llyes- valaml), segítségével végigkísér­ni az eljövendő húsz év esemé­nyeit, élettörténetünket, vagy leg­alább megélni azt az elkövetkező húsz évet, és utána Is szembe­sülni a művész munkáival. Jó lenne majdan látni, hogy milyen élmények, olvasmányok egy-egy jelenete, miliőjének világa ragad­ja meg a képzeletét, vagy egysze­rűen csak olyan Jelenetek Ját­szódnak majd le körülötte, mint amilyenekből ezek Is táplálkoz­nak? A festőművész ugyanis nem­csak sajátos élményanyaggal, sa­játos vonzalommal is rendelke­zik, és ez a vonzalom viszi őt oda, ahova a képei révén eljut. „Ezök mégis vérök árán Is ólál­kodnak, leikök árán Is leselked­nek“ — mondja egyik képaláírá­sa. De sorolhatnám a többit Is: a Megörült magány, az Égő bo­hóc, A végtelenségig perverz, a Különös vak, a ZOO, a Nekem se könnyű, a Talán tudta, ml készül című alkotásait. Ezek mind lát­leletek. Ha végignézzük a mun­kált, és megpróbáljuk megérteni őket, ezt az abszurd világot, nem­csak az ő munkált értjük meg, hanem azt is, ami körülöttünk van, és egyszer ezekből az álla­potokból Is könnyebben kilába­lunk. Németh István 1. A „fikes“ generációból elsőként Jelentkeztél önálló kötettel. Jelent-e számodra valamiféle rangot? — Ki fogja azt tudni néhány év múlva hogy ki volt az els6?l Jól néznénk ki, ha Ilyesmi rangot ad­hatna. S bár „jól nézünk kl“ a köl­tészet mégsem lehet annyira napra­kész, mint a publicisztika. Mégis a jó költészet mindig aktuális, mindig modern marad. S pillanatnyi „kiné­zetünktől“ függetlenül: rangos, a- vagy rangtalan. 2. Kötetedben főleg rövid, tömör versekkel találkozhat az olvasó. Ez a szerkesztői válogatás eredménye, vagy Ilyen az önkifejezési formád? — Abban az időben jobbára Ilyen rövid, tömör verseim születtek. Ezt tükrözi a kötet anyaga is, amelyet egyébként magam válogattam és rendeztem egybe. A nemsokára meg­jelenő ú] kötetemre már nem lesz jellemző a versek rövidsége, a tö­mörség azonban Igen. A tömörség a költészet sajátja. Ez persze jelenthet nyelvi tömörséget Is, gondolati tö­mörséget Is. 3. Egy ideig a Thália Színpad al­kalmazottja voltál. Az ott szerzett tapasztalataid, élményeid mennyire befolyásolták költészetedet? — A színpad már Jóval koráb­ban — tizenöt éves koromtól — hatása alatt tartott., Bzelleml éré­sem döntő szakaszában, kamaszko­romban. amatőr színház tagja vol­tam. A Thália csak következmény, és szakításom a színházzal a Thália következménye volt. Elsősorban a versmondás állt közel hozzám. Az első átköltéseket a versértelmezés módszereként Írtam, később aztán, az átköltendő versektől való fokozatos eltávolodással, lassan kibontakozott a saját költészetem. Egyszerre volt ez számomra poétikai iskola, és köl­tői elkülönülésem záloga. Korán rá­jöttem: ahhoz, hogy látásom és poé­tikám eredeti legyen, nem kell föl­tétlenül feltalálnom a spanyolviaszt. Minden Intellektuális Individuum hordoz magában annyi sajátos Ízt, amennyi bőven elég az eredetiség­A Parnasszus felé Hlzsnyal Zoltán, a .fikes“ generáciö egyik legérettebb, legkiforrottabb költője Rimaszécsen (Rim. Se£) született 1959-ben. Jelenleg Bratislavában él és dolgozik. Első kötete Rondó elmen 1987-ben jelent meg a Főnix Füzetek sorozatában. Ojabb kötete még ebben az évben kiadásra kerül. hez. Aki nem bízik a maga terem­tette lírai hangulat hatásában, vagy érzi, hogy ez a hangulat nem elég­gé szuggesztív, kapkod, mindenfélét fölszfnre hoz a versben, s Így meg Is marad a fölszfnen — képtelenné válik az elmélyülésre. 4. Kiket tekintesz mestereidnek? — Az első nagy élményem a Toldi volt, s így Aranyt kell elsősorban megemlítenem, bár költészetének egészét csak jőval később Ismertem meg. Kamaszkoromat Ady, József At­tila és az akkor divatos népiek, el­sősorban Nagy László uralta. Aztán Babits, Kosztolányi, Weöres, Pilin­szky, nem sokkal utánuk pedig a külföldiek, főleg a franciák követ­keztek. A legutolsó nagy élményem Füst Milán felfedezése volt. 5. Melyik az a filozófiai irányzat, amelyet a leginkább magadénak ér­zel, s amely költővé válásodat is elő­segítette? — Az Irodalomra primér hatással csak az Irodalom lehet. Átfogó, lé­nyegi gondolkodás viszont nincs má­sok tapasztalásának, gondolkodás­módjának Ismerete nélkül. Ilyen gon­dolkozás nélkül partikuláris, önma­gát fölemésztő és sekélyes az Iro­dalom. Én azt tartom a műveltség­ről, hogy elsősorban hem az ismere­teken, nem a lexikális tudáson, ha­nem mint ahogyan az eredeti funk- ciöja volt, az esztétikum befogadá­sára való képességen alapszik, al­kalmat adva így a lelki és tudati megtisztulásra. Nem a gondolat, ha­nem a gondolkodás módja az, ami­hez a műveltség segítséget nyújt. Ilyen, és csakis Ilyen értelemben be­szélhetek a saját filozófiai művelt­ségemről. Ismerem a filozófia kér­déseit, melyek a saját kérdéseim is. És ismerek szellemes, spekulatív, átfogó, részrehajló, kiábrándult és reményteljes feleleteket. Otthonosan mozgok közöttük, hiszen ezek mln- mind az én feleleteim Is. Ha nem lennének az enyémek, meg sem ér­teném őket. A gondolkodás szépsé­ge az. ami érdekessé teszi őket, nem pedig Igaz vagy igaztalan vol­tunk, amely amúgy is bizonyíthatat­lan. A filozófia a létezés alapkér­déseivel foglalkozik. Ez olyan nagy­szabású kihívás, hogy meg kell elé­gednünk a hipotézisekhez vezető utak minél nagyvonalúbb bejárásá­nak gyönyörűségével. Íme egy fllo- zőfiai irányzat, amely közel áll hoz­zám ... S. Milyen ■ viszonyod a mivésze- tek más ágaxatathoz? — A zene és a képzőművészet áll hozzám a legközelebb, de hatni ha­gyok magamra mindent, mivel nagy szükségem van az Impulzusokra. A színházművészet még az, amelynek valaha nem csupán befogadója vol­tam, hanem a művelésével is meg­próbálkoztam. A színész harmincéves kora után érik be, addig csak má­sol, gesztikulál, rikácsol és hörög. KI tudja, lett volna-e belőlem szí­nész, ha maradok. 7. Véleményed szerint hol tart ma a hazai magyar lira? — A mai magyar líráról nemcsak azt nem lehet tudni, hol tart, de még azt sem, merre megy. Nem lá­tok olyan jelentős alkotókat, akik — mint a Nyugat Idején Babltsék, vagy később, megkésve, Weöres — Iskolát teremthetnének. A mai magyar llrá- , nak egyszerűen nincs húzóereje, nincs olyan költőegyénisége, akivel konfrontálódhatnának az új kezde­mények. Pilinszky és Weöres hatvanas évekbeli nagy korszaka után légüres tér támadt, amit nem volt képes megtölteni mélyreható tartalommal a hetvenes évek népi ihletésű költésze­te sem, s azóta nemcsak jelentősége, már divatja sincs egy-egy Irányzat­nak. A szellemi áramlatok helyett érdekszövetségek manipulálják a köl­tészetet, csak elvétve találkozhatunk e szövetségektől független alkotók­kal, miközben a hatvanas évek gyen­gécske prózairodalma után a hetve­nes évektől a prózairodalom olyan vezéregyéniségekkel dúsult, mint Ná­das Péter ,a korán elhunyt Hajnóczy, továbbá Esterházy, Krasznahorkal László vagy a ml Grendel Lajosunk. A Urában mára már olyannyira rög­zült a valós minőségtől független hierarchia, hogy az ebből való ki­bontakozás most Inkább a magyar Irodalom kisebbségi ágaitól várható. Ilyen volt a hetvenes években a ju­goszláviai 0] Symposion nagy kor­szaka, s rövidesen talán éppen amely továbblendftl a magyar költészet ügyét. Ehhez pl. Tözsér Arn^d foly­tonosan megújuló, ottenzivUé'^ra tö­rekvő költészete, vagy az újvidéki Tolnai Ottó lírai életműve is segítő „.tátnpoptokat adhat. Egyelőre azon­ban hiányzik a már érezhető szel­lemi aktivitás fóruma. Hi'ze'i ha végre megszületik egy Ilyen fórum, az a mai, lassan nyitottabbá váló légkörben jelentős bázisa tud lenni a magyar Ura új kezdeményeinek. A válaszokat köszöni: D. Kovács lőzsel Nagy Láiszló összegyűjtött versei Különös hadak. Ilyet csak ritkán pro­dukált a magyar történelem. Az' ezer esztendő alatt talán a második alka­lom, hogy vidéki „íattyajc“ a szélrózsa minden Irányából csapatostul Indultak győzni, pontosabban: teremteni. Külö­nös követei voltak az Időnek. Mert hi­szen csoportokba szedődtek a gyermek­emberek, Jövendő daliák, koravén fl- csúrok. Jöttek végig az országon, né- hányan botra akasztották csizmájukat, mint a boldogtalan sorsú, korai halál­ba dőlő zseni-színész: Soős Imre. És csak a főváros „bejáratánál“ került a hétmérföldes csizma a lábra. Jöttek. Gyalogszerrel vagy parasztszekéren. Jöttek át a szétvert országon. A hollók édenén át Jöttek. Mindjárt a holtak el­temetése után útnak Indultak. Akik siettek, még cepelhették a téglát, ke­verhették a habarcsot a kollégiumok újraépítésénél. Azt hiszem, sokan kö­zülük egy életre megittasultak az él­ménytől. Az Idő hályogot növesztett a szemre. A fülek eldugultak a harsogástól. Ogy bizony I Nem kevesen voltak, kik nem vették észre a csempülö kor visszássá­gait. És úgy haladtak életútjukon, hogy az az első elmozdulásuk varázsgyeplő­vé kövesülve egy teljes életre Irányt szabott. Mert gyorsabban változott az esztendők színezete, mint — úgy — ál­talában szokásos... Mert más volt 1946. És más 1948. És 1951—52, És 1955... Vagy 1957... Az adott kor emelvényére tett Ifjúságuk vlrágcsok- rába rendőrbakancsok Is rúgtak! Sorspróbálta nemzedék Nagy László generációja. A háború alatt koravén kamaszoknak számítanak már. Jó né- hányan szinte már lopva végzik el a középiskolát, vagy tán nem is fejezik be, mert közbeszólnak a magyarorszá­gi harcok. S utána a kába süketség. Az elfásultság és újszerű remény egy­szerre Jelentkezik. A zsendülő ifjak fejében egyszerre vert tanyát valóság és Illúzió; mert valóság a korgó gyo­mor, a poraiban heverő város és falu. De mint később kiderült: nem lehet a múltat visszavonhatatlanul megtagadni. Ültess csak fát a sivatagba, és meg­tudhatod, miféle termést hozhat. A múlt: kicsiben és nagyban Is meghatá­rozza a Jelent és Jövőt. Nagy László valóságos indulása, akárcsak a többie­ké egyszerre történik a tényleges sí­kokon, és ugyanakkor mintha nem történne sehol... Hiszen ezek a kora­vén Ifjak, mint a sivatagba ültetett zsenge fák... Jól tudjuk mindannyian, hogy Juhász Ferencet, Kondor Bélát, Kormos Istvánt, B. Nagy Lászlót, Jan- csó Mllflóst, Szabó Istvánt, Szeverényl Erzsébetet, és többek közt Simon Ist­vánt, Szécsl Margltot e kor hogyan emelte a keblére ... Mert erről van sző. A rossz föld Is megtenni a ma­gáét! — mondják. De a Jó föld szem nek Is tetsző termést ad, adhat,.. 1946 karácsonyán Jelennek meg elő­ször Nagy László versel, aki éppen ek­kor a népi kollégium látogatója. 1949- ben lát napvilágot első kötete. A kép­zőművészeti ambíciókkal Induló Nagy László előtt kltáirul egy kapu. Bulgá­riába utazhat, hogy a bolgár költészet klasszikusait tolmácsolja magyar nyel­ven. 1952-ben tér haza. S ha eddig nem tapasztalta Is lépten-nyomon, most már megtanulhatja ő Is, hogy lényegében kétfajta alkotás létežlk. Az egyik: kö­zölhető, a másik: nem közölhetői A nem közölhető, meglehet, a Jobbik al­kotás. Csak hát van kuttúirpolltika is. És Nagy László ettől számítva élheti tudathasadásos napjait. Az egyik arca a nagyvilág tükrében, mert az ötvenes évek derekán már fo>rdítJák Idegen nyelvekre is. Tehát nemcsak magyar­honiban Jelentek meg a versei, hanem többek közt már a Szovjetunióban is. Ugyaniakkor szaporodnak az íróasztal- fiókban vesztegelő alkotások. Így köszöntenek be a hatvanas évek. Nagy László dérütötte esztendei, ami­kor a napilapokban és Irodalmi folyó- #1 Tatokban egyaránt Jelen van, de a sza- valőversenyeken, az Irodalmi színpado­kon hiánycikk a Nagy Lászlé-vers ... Pedig addigra már megszülettek a ren­díthetetlenül Jelentős alkotások, pl. a Rege a tűzről és a Jácintról 1956-ban, Deres majális 1955-ben. Nagy László életútja, sorsa fölöttébb tanulságos. Mielőtt e tanulságot kimon­danám, hadd emlékeztessek Milan Rú- fusnak, a XX. századi szlovák költészet legnagyobb művészegyéniségének kije­lentésére. ö mondta ki Jó másfél év­tizeddel ezelőtt azt, hogy ha egy tár­sadalom Igazságos, előbb vagy utóbb létre hívja saját zsenijeit, költőit. De ha egy társadalomból hiányzik az Igaz­ság, akkor azt a társadalmat egész hadsereghyl költő sem mentheti meg. Nagy Lászlót gyakran az ún. szocialis­ta Irodalom egyik megteremtőjeként tartották nyilván. Jómagam úgy vélem, hogy Nagy László a szocialista társa­dalmi rendben alkotó művész volt, de szinte csakis tőle függött, hogy konok hozzáállással megírta, klizzotta a ma már mindenki számára hozzáférhető műveket, éspedig abban a korban, ami­kor oly sokan megégtek az etika oltá­rán. Hadd Idézzem őt magát: „Megér­hettem, hogy verseim érvényt szereztek maguknak, bár nem tettem értük sem­mit, nem szervezkedtem, nem alázkod- tam, nem vesztegettem sem mást, sem magamat." Egyetlen, örök érvényű program, tükör, amelyben megláthat­juk önmagunkat és másokat. A meg­ítélés nem írél-költől feladat, a meg­ítélés a kegyetlenek dolgai De azért nem árt e tükörbe pillantanunk! Egé­szen közel tartva az ábrázatunkhoz, ha éppen ködös az Idő. Szerettem is, meg nem Is Nagy Lász­ló verseit. Szerettem is, meg nem is: sokáig tartott a kóstolgatás, mert miden egyes alkotás elárulta, hogy nem közcikknek készült. Kezdve a sort a korai alkotásokkal: Az én szívem­mel, az Adjon az Istennel, a Pirosodik Húsvéttal... Könyörtelen, Igazságos köl­tői életút volt az övé. Olyan csodála­tosan fontos műveket kell említenem, mint a Jönnek a herangok értem című prózaversét, a Versben bújdosó című könyvét, a Menyegző című hosszú köl­teményét ... Sok-sok verseimet kelle­ne még felsorolnom, írnom kellene a Nagy László-1 vers felépítéséről, a ké­pekről, metaforákról... Csak annyit zárszóként: az Idő, a végkifejlet min­dig tudja, hogy ml és ki mellé kell állnia! VAJKAI MIKLÓS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom