Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-04 / 1. szám
6 Van miről tárgyalnunk 2 Leltár 1988 3 Van-e még öt percünk? 4 Mikro-inform XO ^ 5 A Thália bemutatója kapcsán Rocklaboratórium 8 Eddig! És tovább? 9 A rekordok kön5fvébe valók 12 Olvasótól, olvasóknak Ismét Itt egy új év. Ismét itt a lehetőség el- suttognl az ezerszer megfogadott ígéreteket, hinni abban, hogy tán épp most, épp ebben az évben sikerülni fog a végtelen búcsúzások és vl.sszatérések sodrásában önmagunkra találni. Tán ez lesz az az év, amikor nem kell könnyeznünk a világatlasz fölé hajolva és reménytelenül elmondani: Ne romboljatok! Tán már elindult valahol útjára az a fénysugár, amely képes lenne szétfeszíteni az emberek közötti jégtömböket, s megszűntetni a Tóth Arpád-i vászonterítős magányt Tán ez lesz az az év, amikor fölkereshetjük egykori tanárainkat, s elmondhatjuk nekik: Ha büszke is a világ, megvan benne az a gvöngy- szemnyl értelem. Igazság, amelyről olyan szépen tudtak beszélni, s ma már a földön eggyel több olyan ember él, aki ezt megtalálta. Tán ez lesz az az év, melyben meg tudunk hajolni önmagunk előtt, kimondva azt az egy szót: Tisztellek! Bele tudunk nézni a tükörbe anélkül, hogy megrettennénk önmagunktól. Emberi kapcsolatainkban nem várunk arra, hogy beteljék a pohár, hanem biztos kézzel kiöntjük az eddig felgyülemlett méregkeveréket olyan helyre, ahol senkinek sem árthat, s a poharat tisztán tesszük az asztalra, hogy abból mindenki Ihassék, aki éppen szomjazik a megértésre, sze- retetre, támaszra. Tán éppen most sikerül. Ehhez kívánok én erőt. A sötét helyett világosságot. Kívánom, hogy rohanó másodperceink nőjenek egy hosszú évvé, mely tele van gyöngyöző örömökkel, mosolyokkal, soha nem látott virágokkal, olyan kezekkel, amelyek akkor Is a felszínre emelnek, ha már a mocsár bűzös terhét érezzük magunk fölött, amelybe akkor is lehajolnak értünk, ha már ránk a bánat és tehetetlenség véres tömege készül letelepedni. Azt hiszem, azért egy kis szenvedés is kell az embernek. Azért, hogy csiszolódjék énünk, hogy a láthatatlan sár és apró rögök, amelyeket mlvoltunk hosszú vándorútján szedtünk össze, leperegjenek, s maradjon a tükörsima álom. Kívánom, hogy gondolataink ötvözete csak a jót szolgálja. Ne akarjunk mindenáron világi mítosszá válni. Legyünk önmagunk mítoszává, önmagunk élő, lélegző mítoszává, amely valóbb s Igazabb mindennél. így tán sikerül szeretnünk mindenkit: téged, őt, titeket, őket és engem Is éppúgj', mint a többi mllllárdot, hisz éppúgy taposom az izzó láva-, gáz- és kőtömeg összeölelkező elemeit, a Földet, éppúgy reszketek, mint te, ha bántani akarnak. Balog Beáta Tettekben gazdag legyen az új év Egy év tanulságaitól megokosodva, az új évi. jókívánságokról elrugaszikod- va, mindnyájan egy fontos, nem köny- nyfl, de annál Izgalmasabb évnek nézünk elébe. Elsősorban az ifjúságot érintő társadalmi folyamatok — amelyeknek tanúi lehetünk — rónak jelentős feladatokat a SZISZ minden tagjára. Megtisztelés és kihívás számunkra, hogy a CSSZSZK kormánya bizalommal fordul az Ifjúsághoz a gazdasági átalakítás céljainak elérésében. Tény, hogy ezáltal társadalmunk tág teret ad az Ifjúság önmegvalósításához. Ifjúsági törvény készül, amely meghatározza az Ifjúság helyét a társadalomban. Megvannak tehát a feltételek ahhoz, hogy aktívan vegye ki a részét a munkából az ifjúság és a SZISZ. A SZISZ IV. kongresszusától több mint egy év telt el. Ez az Időszak nem kis mértékben tette próbára szervezetünk életerejét. Sok esetben bizonyítottunk, helytálltunk. Nem célom aprólékosan elemezni a sikereket, csak leszögezem, hogy egész sor tiszteletet érdemlő eredményt értünk el, jó néhány kiváló szisz-tagunk van. De sajnos vannak köztünk még sokan olyanok Is, akik eddig nem váltak sem szervezetünk, sem a társadalom mozgató erejévé. Az egy éve kitűzött feladatok közül nem mindet sikerült megvalósítani. Mindenekelőtt a szervezeti életben és annak megszervezésében elkövetett régebbi és újabb keletű hibák az okozói a különböző területeken jelentkező gondjainknak. Nem szándékom az aktivitás-passzivitás párhuzamos elemzése sem. Ezt minden fölösleges részletezés nélkül, mindenkinek a saját énjével, saját alapszeryezeté- ben kell elemeznie. Egy azonban bizonyos: minden dolgozni, szórakozni, tenni kívánó fiatalra szükség lesz a SZISZ-ben az új évben is. A SZISZ SZKB 5. ülésén kidolgozta 1989-es progtramjfát, amelyben elsőrendű feladatként jelöli meg az évzáró taggyűlések és konferenciák sikeres megvalósítását, és olyan programok kitűzését, amelyek növelik szervezetünk tekintélyét. Nagy jelentőséget tulajdonítottunk a szabadidő hatékony kihasználásának. Fő feladatként kezeljük az ifjúság szociális kérdéseinek megoldását, a lakáskérdés enyhítését. Foglalkozunk a diákság gondjaival, a felvételik objektivvé tételével, az ifjúság elhelyezkedésével. Gazdasági lehetőségeinkhez mérten kevesebb lesz a központi rendezvény. A megspórolt eszközöket az alapszervezeteknek folyósítjuk. így több Időnk és pénzünk lesz hozzájárulni alapsejtjeink munkájának javításához. Munkatervünkböl nem hiányzlfi a XIII. Világifjúsági Találkozó méltó előkészítése és a Pionirszervezet megalakulása 40. évfordulójának megttnnep- íése. Ezek a céljaink — nagy ^vonalakban felvázolva — csak úgy érhetők el, ha magunk is kivesszük részünket a szükséges gazdasági alap megteremtéséből. Természetesen akkor is. amikor a munkahelyen, az Iskolában vagyunk, de akkor is, amikor a szabadidőnket használjuk ki segítségre. A módját minden SZISZ-alapszervezet megtalálhatja. Ott, ahol ezt sikerül összehangolni, eredményes lesz a munka. A SZISZ^lap- szervezeteknek nem azért kell működniük, mert ezt a felsőbb szervek elvárják, mert „így szokás“. Csak olyan taggyűlésnek, csak olyah szervezeti életnek van és lesz értelme, amely kielégíti tagságának szükségleteit, és képviselni tudja érdekeit. Magáért a tagságért. Romain Roland mondta; „A tetten kívül minden hazugság.“ Igaz legyen az 1989-es év!
