Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-10-26 / 43. szám
új ifjúság 3 A természettudomány mai állása szerint tudjuk, hogy a világ, sőt az egész világmindenség egyetlen egyetemes e- gészet alkot. Ennek ellenére van a világnak egy olyan része, amely valahogy minden ember szívéhez közelebb áll. A világnak ez a kis része a haza, a szülőföld, amely fogalomnak a világ minden nyelvén mély érzelmi töltete van. A szülőföldhöz való vonzódás az ember érzelmi világának egyik legerősebb vonása. A történelem során eleink nemegyszer gondolkodás nélkül vérüket áldozták a hazáért. De vajon mit jelent a haza a mai Ifjúságnak? Mit érez egy fiatal, ha ezt a szót hallja: haza? Erre kerestünk választ a Nagymegyeri (Calovo) Köz- gazdasági Szakközépiskola végzős növendékei között. Simon Gyula, IV. C.: „Hazáját csak az nem szereti, akiből kihaltak az emberi érzelmek. Az egyén és haza között egyfajta viszony létezik. Az egyént a haza védelmezi, otthont ad neki. pártfogolja, segíti. Az egyén viszont védelmezi hazáját, ha szükséges, továbbá aktívan fejleszti, és ami a legfontosabb: hű hozzá.“ Pálfy Anikó, IV. C.: „Hazám — számomra a legdrágább. A Csallóköz, ahol felnőttem szüleim, barátaim, alkalmasint ellenségeim között. Örülök, hogy békében élhetek egy szabad hazában.“ Balogh Hajnalka, IV. C.: „Először Radnóti Miklós Nem tudhatom című verse kapcsán kezdtem el gondolkodni e gyönyörű szó értelmén. Ekkor világosodott meg előttem, mennyi mindent köszönhetek neki. „Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága“ — mondja a költő. Véleményem szerint éppen ilyen szorosan fűződöm szülőfalumhoz, szülőhazámhoz én is.“ Kiss Edina, IV. C.: „Haza — neki köszönhetem létem. Áldott föld, ahol édesanyám karjai között magyarrá és felnőtté cseperedtem. A Csallóköz, ,& Duna, a természet, a környezet — mind-mind, ami nélkül már el sem tudom képzelni életemet, az előttem álló jövőt. Én is, társaim is ragaszkodnak hozzá. Egyszerűen van hová tartoznunk, gyökereink vannak “ Haza és szeretet jeligével: „Haza — egy rövidke szó, amelynek viszont annál gazdagabb a tartalma. Mindent jelent számomra: a szülőföldet, az édesanyámat, a barátaimat, a fákat, a tárgyakat, melyek körülvesznek. Haza. Ha tehát ezt a szót hallom, sok minden az eszembe jut: boldogság, béke, szeretet, gyönyörű tájak, csodálatos városok, család, barátok. Ez Csehszlovákia, a szocialista társadalom, amelyben élek, ezen belül ez a Csallóköz és a mostanában sokat emlegetett Duna. S hozzáteszem: köszönetét mondhatunk azoknak, akik biztosítják, hogy békés körülmények között élhetünk.“ Hazám jeligével- „Ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is. virágát is tudom Tudom, hogy merre mennek, s kik mennek az úton. Itt szü. lettem, ez az én bölcsőm A szüleim is ugyanezen a földön születtek. Itt élnek barátaim, ismerőseim, úgy érzem, máshol nem lennék ilyen boldog. Ide köt minden szál Idegen földön, idegen emberek között elveszettnek érez- ném magam “ Koszorús Szilvia, IV C.: „Hol bölcsőm ringott, Európa, s hazám Csehszlovákia. a szőkébb pedig annak egy kis szigete, a Csallóköz Hol szüleim, testvéreim élnek. Hol nagyszüleim és déds7üleim éltek, s dolgos munkával felvirágoztatták földjüket Kiktől megtanultam beszélni a számomra legszebb nyelvet a világon, a magvart. A haza számomra egy olyan világot jelent, ahol boldogan és gondtalanul élhetek, alkothatok Nekem ez a legfontosabb.“ Bindins Katalin, IV. C.: „Hazám Csehszlovákia Én mindenekelőtt a Csallóközt szeretem ahol születtem és élek. Az a világ ahol mint kisgyermek játszottam, ahol szüleim szépre, jóra neveltek. tanítóim a tudást, a tudás 'örömét adták és adják át nekem, ahol barátaimmal egvütt örülünk és búsulunk“ Itt élned, halnod kell jeligével: „Hazám, hazám, a Csallóköz, szelíd Duna- táj. Míg kiejted, babusgatod, szívedben hordod, mint önkénit vállalt hüségesküt, mely alól nincs, aki feloldoz.“ • Én jeligével: „Számos költő, író gyönyörű szavakkal fogalmazta meg e fogalom értelmét. Mégis, mit jelent e sző? Számomra mindent. Mesés tájakat, boldog családot, jó barátokat és még sorolhatnám tovább. Persze nemcsak csupa szép dolog jut eszembe. Például az is, hogy hányszor meg kell küzdeni igazunkért, jogainkért. De miért? Ennek ellenére úgy érzem, nagyon sokat köszönhetek hazánknak, és hajlandó vagyok érte mindent megtenni.“ Somogyi Andrea: „Haza nélkül az ember szegénynek érzi magát. Mert nincs mit vagy kit szeressen. Nincs kihez vagy mihez forduljon gondjaival. Ezt, azt hiszem, főleg akkor tapasztalhatjuk, ha hosszabb időt töltünk idegenben. Ilyenkor mindig azokra gondolok, akik valamilyen okból elhagyták hazájukat. Vajon nekik mit jelent ez a szó, haza? És hol van a hazájuk? Ott, ahonnan elmentek vagy az, ahol Jelenleg élnek? Vagy talán sehol? Erre a kérdésre nem tudnék elfogadható választ adni. Szerencsére nem kerültem — nem is szeretnék kerülni — ilyen helyzetbe.“ Duna jeligével: „Haza, az anya után a második legszebb szó a világon. Magába foglalja a tájat, a várost, a környéket, és természetesen az egész országot, ahol élünk. Nekem szűkebb hazám, a Csallóköz jut elsősorban az eszembe. Itt mégtalálható minden, ami az ember életéhez, egészséges fejlődéséhez szükséges. Itt van a Duna, a világ egyik legszebb folyója. Ha kisétálok a partjára, egy időre elfelejtem gondjaimat, bánatomat, megnyugszom. És persze gazdasági szempontból is nagyop előnyös ez a „kis sziget“. Mégterem itt minden-minden, amire szükség van. Számomra itt van legjobb íze a szőlőnek, az almának, itt legszebbek a fák, a bokrok, a tavak. Nem tudnék innen elszakadni. Máshol biztos nem érezném jól magam, mert „Itt születtem én, ezen a tájon .. Csallóköz jeligével: „Tudom, büszkének kell lennem nemzetiségemre, és becsülnöm kell, hogy Csehszlovákiában biztosítva van nemzetiségünk kulturális továbbfejlődése. Hiszen ez egyike azon tényezőknek, amelyek révén jobban tiszteljük hazánkat. Alapjául szolgál, hogy a nemzetek és nemzetiségek békésen élhetnek együtt, egymás mellett, s közös erővel építik az országot.“ Hazám jeligével: „Ha felteszem a kérdést, hogy számomra mi a haza, először is szűkebb szülőföldemre, a Csallóközre gondolok. Gyönyörű vidék, termőfölddel, rétekkel, erdőkkel. Tá- gabb értelemben hazám Csehszlovákia, amelynek sokat köszönhetek. Mindenekelőtt a legfontosabbat, hogy béke van, hogy nem kell rettegésben élnem. Nyugodtan tanulhatok, szórakozhatok. Ennek a jelentőségét csak akkor lehet megérteni, ha belegondolunk, hány olyan ország van, ahol a fiatalok már zsenge gyermek koruktól tanulás helyett kénytelenek keményen dolgozni, hogy puszta létüket fenntarthassák.“ Legdrágább kincs jeligével: „Minden ember számára a szülőföldje, a hazája a legdrágább kinfcs. A Csallóköz Dél- Szlovákia egy kis csücske. Kicsi, de annál többet jelent nekem. Azt hiszem, soha nem tudnám elhagyni. Ahogy hazámat sem.“ A Bratislavai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban is hasonló kérdéssel látogattunk el. Beszélgetés formájában néhány végzős növendékkel vizsgáltuk a hovatartozás és a kötődések kérdését Csehszlovákia fennállásának 70. évfordulója kapcsán. íme az ő válaszaik: Marczy Erzsébet: „Engem minden Csehszlovákia magyarlakta vidékéhez köt: itt nőttem fel, itt értek gyermekkort élményeim. Nem tudnék máshol élni. Nem tartom helyesnek azt, hogy sok csehszlovákiai magyar értelmiségi áttelepül Magyarországra. Nekünk itt kell megteremtenünk az emberhez méltó életet, a kultúrát. És ehhez nagy szükség van az értelmiségre. Ipolyságról (Sahy) származom, oda viszont nem szeretnék visszatérni, mert nincsenek ott olyan művelődési lehetőségek, amilyenekre vágyom. Tudom, hogy így nincs sok választási lehetőségem a letelepedésre, mert ugyan nem telepednék át Magyarországra, de olyan környezetben sem szívesen élnék, ahol nincsenek magyarok.“ Földes Zsuzsa: „Az természetes, hogy valaki kötődik ahhoz a földhöz, ahol született és felnőtt. De az nem úgy van, hogy én most azt mondom: egy csehszlovák fához, folyóhoz vagy utcához kötődöm. Az államhatárokat emberek alkották, ha repülőgépről nézzük, sehol nem látjuk ezeket a vonalakat.“ LádI Andrea: „Mint ahogy azt mondom, nő vagyok, ugyanolyan természetességgel azt is: csehszlovákiai magyar vagyok. Mert annak születtem, annak neveltek. Bratislavában élek. A Döb- ravka nevű városrészt nagyon szeretem, mert ott nőttem fel. A belváros is a szívemhez nőtt, ott szoktam sétálni, beszélgetni az ismerőseimmel. De vannak a városnak olyan részei is, a- melyek közömbösek nekem, vagy amelyeket nem szeretek. így van ez az országgal is. Nagyon szép városnak tartom például Prágát, büszke is vagyok rá, tisztelem a cseh kultúrát. Az más kérdés, hogy bizonyos ismeretek hiányában nem érzem igazán a magaménak.“ — Tamási Aron Abele hosz- szan keresi az élet célját és értelmét, végül arra a meggyőződésre jut: életünk célja, hogy valahol otthon legyünk ezen a világon. Mi kell ahhoz, hogy ti otthon tudjátok érezni magatokat ott, ahol éltek? Lelovics Melinda: „Én Stúrovóban születtem, de néhány évvel ezelőtt Szencre (Senec) költöztünk, ahol viszont egyelőre nem érzem otthon magam. Ez azt is jelenti, hogy az ember szerintem csak a szülőföldjén é- rezheti magát igazán otthon.“ Marczy Erzsébet: „Akkor érezheti magát otthon az ember, ha élete nyugodt, senki és semmi nem zavarja, nem avatkozik bele. Hogyha ki tudja elégíteni fizikai és szellemi igényeit.“ Ládi Andrea: „Én ott érzem magam otthon, ahol normális emberekkel vagyok körülvéve, ha olyan emberek között élhetek, akik elfogadnak engem. Akkor jól érzem magam.“ — Történelmi régiónknak, a kelet-közép-eurőpai térségnek politikai fejlődése nem volt olyan egyenes vonalú, mint például Nyugat-Európáé. Sokféle ok folytán elmérgesedett a viszony népei között, ugyanakkor a józanul gondolkodók előtt az Is nyilvánvalóvá vált, hogy az e térségben egymás mellett élő népek csak szoros együttműködésben tudnak fennmaradni. A második világháború után e térség államai kialakították a szocialista tábort, a sorsközösség hangsúlyozása azonban, szerintem, nem vesztett időszerűségéből. Mi erről a véleményetek? Marczy Erzsébet: „Az itt élő népek együttélésének és a csehszlovák állam kialakulásának, s benne nemzetiségünknek történelmét alaposan meg kell ismernünk ahhoz, hogy véleményt tudjunk alkotni. Történelmi ismereteink, szerintem, meglehetősen hiányosak, tankönyveikből kimaradtak olyan fejezetek, amelyek tisztábbá tehetnék a képet, önszorgalomból ugyan utánanézhetünk a minket érdeklő kérdéseknek, de erre a tanítási óra inkább megfelelő lenne. Ami a sorsközösséget illeti: szép gondolat, de egyelőre nem teljesen valósult meg. A térség népeinek, közöttük a magyaroknak is, meg kellene változniuk, le kellene vetkőzniük előítéleteiket, s akkor tisztább lenne a kép.“ Ládi Andrea: „Felnőtt és szülővé vált nálunk több olyan generáció, amelyeket úgy neveltek: a népek közötti kapcsolatban minden a legnagyobb rendben van. A gyermekeiknek is ezt próbálták átadni, ugyanakkor napjaink történései ellentmondanak ennek, utólag kiderült, rózsaszínű szemüvegen keresztül értékelték a helyzetet, s inkább a célt hirdették, semmint a valóságot ábrázolták. Én azonban nem vagyok pesszimista. Ha úgy neveljük gyermekeinket, hogy nem azt mondjuk meg neki, a másik milyen rossz, hanem éppen a jó tulajdonságaira mutatunk rá, akkor az egymásrautaltságból valódi együttélés válhat.“ Ez hát a fiatalok hazaképe. Lehet, sokkal mélyebb értékeléseknek kellene megfogalmazódniuk, egy-egy érettségi előtt álló diákban, de szándékaik tiszták, s ez jó alap arra, hogy... Nos arra, hogy ha nem elég mély az értelmezésük, azzá tegyük. Hiszen a valóság, amely mindenképen nevelő hatású tényező, mégsem maradhat meg alapvetőnek, s főleg nem lehet egyedüli. Talán ez az évforduló is jó alkalom a kérdés boncolgatására kisebb és nagyobb közösségek számára. PALÁGYI LAJOS KLINKO ROBERT Földes Zsuzsa, Ládi Andrea és Marczy Erzsébet Klinko Róbert felvétele Ha azt hallom: hazám
