Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-10 / 6. szám
A rj^ • 1 A » I ••• />* 1 1 ennivalóinkról, jovonkrol 2 SZISZ SZKB lapja X**V1 évt üozgazdasagi a Csallóközben o Ami i,_ tte • Ez a mi munkánk 4 6 Az ötkarika jegyében A képek világa Platzner Tibor s A békéért daloltak 10 Veronika válaszol 12 Szeretném megnézni... Hétköznapi kora esti, esti „műsorát“ éli a család: övoda után . haza a gyerekkel, főzés, vacsorázás, tévémese. fürdés . Már éppen arról folyik a vita, hogy ml lesz az „ágy-mese", amikor megszólal a kisfiam: „Az abonyi mamáéknél mindig megnézhetem a háborús filmet Is." Csönd támad, emlékezetemben kutatok, vajon mi lehet az, hiszen az abonyi* nagyszülői házban a legkevésbé nézett tévéműsorok éppen a háborús filmek. De jön a magyarázat: „Tudod, apu, azt, amelyik mindjárt a Maci után van, és a bácsik mondják ei, hol robbantottak.“ Nem lett háborús film, mese volt, a soros éppen a Vizipók, csodapók kalandjai. Aztán akaratlanul Is ; megnéztem a tévéhíradó összes többi kiadását. Két-három hír arról, ki mit gondol és hogyan cselekszik a nagy horderejű szovjet-amerikai rakéta- leszereiési egyezményről és a feszültségek csökkentését szolgáló kormányfői találkozókról. A többi va- i lóban akár egy háborús film. Nicaragua, Irak-lrán, Izrael-Palesztina. Vagy egy katasztrófafilm: Párizsban, Madridban bomba robbant, Rómában ügyészt gyilkoltak. Kőnnygázbombák, kőzuhatag, tűz, vér. . Annak idejében fiam lélegzetét visszafogva nézte a televíziót, a Reagan — Gorbacsov-találkozót. Nem sokat értett belőle, ezt summázó kérdése is tükrözte: „Most akkor már béke lesz?“ Igen, mondtam akkor, s utólag érzem csak — felelőtlenül. Hiszen hogyan magyarázzam meg most fiamnak, hogy ő nem há- j borús filmet látott, egyszer, régen történt gyilkosságokat, hanem egy még mindig gyermekbetegségben szenvedő világot, azt a mát, amely nem mindig és mindenütt hajlandó tudatositani, a világtörténelem száz meg száz háborújának tapasztalatát. Mit mondjak neki, kik azok, akik — a számára szent Reagan — Gorbacsov-találkozó ellenére — bombáznak, robbantanak, gyilkolnak. És ha megkérdezi, hogy apu, és te mit teszel? Felsóhajtott a világ tavaly decemberben. Azóta számos feszültségoldó találkozó jött létre. Keresik az emberek az egymás felé vezető utat, kt-kl a maga módján tesz-vesz közvetlenül vagy közvetve a békéért, ha másképpen nem, családja és maga békessége megóvásáért. Ez így jó, így is van rendjén. Egyezségek, . : egyezmények születnek, közös nyilatkozatok, békeszer- | ! ződések Ennek így kell lennie. Vagyis: legyen igyl j Ügy hogy a híradót ne téveszthessük össze a háborús | és a katasztrófafilmekkel. Amíg viszont nincs így, ne sóhajtsunk megkönnyebbülten, ne hagyjuk elrin- ; gatnl magunkat. Hiszen rólunk — emberekről — van i szó S békénkért, békességünkért mindennap tenni : j kell. N. S. Hogy vagy? { Közeit ismerőseim nemrégiben meghívtak egy házi összeiöoetelre. Valaki halászlét főzött, ettünk, Ittunk-. Amíg a halászlé tartott, csak az evőeszközök csörömpölése, fólzü, de azért illedelmes szürcsölés és néhány, az ételt dicsérd elragadtatott felkiáltás hallatszott. Aztán elfogyott a halászlé, ki-kl poharával valamilyen menedéket keresett magának. Egyik régen látott ismerősöm mellém telepedett. Na, hogy vagy? — kérdezte, miközben éppen a terebélyes karosszékbe vackolódott. Nem nézett rám, azzal foglalkozott, hogy miközben elhelyezkedik, az ital ki ne csorduljon a pohárból. Belém bújt a .Jctsördög“: — Ha már megkérdezted. — mondtam —, akkor elmondom. Aztán majd te döntsd el, hogy jól vagyok-e vagy rosszull Kevés a szabadidőnk. Tanulunk, dolgozunk, pénzt keresünk a megélhetésre vagy az áhított tárgyak megszerzésére, ki szükségből, ki luxusból. A fennmaradó időben kellene művelődnünk, szórakoznunk, kikapcso lódnunk, pihennünk. Okosan kellene gazdálkodnunk ezzel az idővel, mert szükségünk van a feltöltödésre, j ! új energiára. Szokás ilyenkor a művelődést, szórako- 1 zást szolgáló intézményekre panaszkodni. Vagy kevés ! van belőlük, vagy nem találják el Igényeinket, érdek- | lődéseinket, ha meg igen, akkor drágák, egyeseknek szinte megfizethetetlenek. Ha ez igaz, akkor Is felmerül bennem: ennyire kiszolgáltatottak lennénk? Csak az „intézményesített“ művelődés, szórakozás az. igazi? A kocogás megszállottjai gygkran mondogatták: „A! láb mindig kéznél van" Hát a fej és a szív? _ j j Kevés a szabadidőnk. Am hogy fusson belőle ba- ! rátáinkra, szeretteinkre, elengedhetetlen lenne. Es nem i csak azért, mert ez humánus kötelességünk. Magunk miatt ts. Mert többét ér egy ló könyv is, ha van ki- j vei megvitatnunk, többet egy színházi előadás, ha élményünkéi mással is megoszthatjuk. És sokkal többet ér egy házi összeiövetel, ha az étel, ital, a tánc csak kerete annak, hogy tudunk mit kezdeni egymással, van miről beszélgetnünk. Ha mindinkább kiküszöbölődik életünkből a „Hogy vagy? — Kösz, csak megvagyok“ üres formulája. Szóval, így vagyok. Es most döntsl 0. II Január 27 — 29-én tartották meg a Politikai Dalok Szlovákiai Fesztiválját Martinban. A SZISZ SZKB szervezésében zajló versenyen tizenöt együttes és kilenc szerzemény szerepelt. A fesztivál vendégeiként külföldi együttesek és hazai hivatásos csapatok is felléptek. Többek között szerepelt a TONIC együttes, amelynek énekese a képen látható. Részletesebb beszámolónkat a fesztiválról lapunk 10. oldalán találjátok.
