Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-12-07 / 49. szám

Németh Pál edző csapata ISMÉT SZOT KERNEK A CSALLÓKÖZI LÁNYOK I--------------------1 KIS PIONÍROK NAGY TETTEI Napjainkban a pionírok szabadidője egy­re csak rövidül. Ezért van mind nagyobb jelentősége e tennmaradt i<jő okos és hasz nos kihasználásának. Sokan a sportolás mellett döntenek, -s nem is eredményte lenül. Jö példaként szolgálnak a bátor- keszi (Vojnice) magyar iskola pionírjai. Bátorkeszin a hatvanas évek közepén kezdtek el rendszeresen foglalkozni a ma már egyre népszerűbb sakk játékkal. Tíz év alatt a falu pionír sakkozói Szlovákia egyik legjobbjai lettek, a falu pedig a sakk fellegvára lett, A bátorkeszi sakk megalapítója és eredményeinek kovácsa a fiatal pályakezdő, de ma már tapasztalt pedagógus-edző, Miholics Zoltán volt. Maga köré gyűjtötte a sportolni vágyó fiatalo­kat, s megkezdődött a munka. Már az első sakknemzedék bebizonyította, hogy a becsületes hozzáállás meghozza gyümöl­csét. Száz Béla vezényletével először hó­dították el a járási bajnoki címet. Ezt a sikert idáig minden évben megismételték. A bátorkeszi sakkozás első nagy egyé­nisége Cséplő Tibor ‘volt, aki 1970-ben ke­rületi pionír sakkbajnok lett. A következő korosztály még ebben az évben ősszel ki­lépett a nemzetközi porondra. A debreceni DEAC úttörőivel 2:2 arányú döntetlent ér­tek el. Ugyanez a csapat — Töröttő, Sza­bó, Jóba, Pallag, Veszelovszky — érte el az első valóban, nagy sikert. A SZISZ PSZ V szlovákiai bajnokságán a bátorkesziek az első helyezettel azonos pontszámmal a második helyen végeztek. A bátorkeszi szervezett sakkozás kezde­teinek tizedik évfordulóját nagyvonalúan ünnepelték a pionírok. A Töröttő, Szegi, Szenczi, Bóna összetételű csapat 1975-ben Martinban szlovákiai bajnoki címet szer­zett. Ezt a nagyszerű eredményt még két­szer megismételték a későbbiek folyamán. A Cséplő L., Dobál, Szenczi B., Miholics Katalin összeállítású csapat 1980 ban Bra- tlslavában, a .Miholics K., Szenczi B , Csép­lő István, Szenczi Tímea összetételű gár­da pedig 1984-ben Paton (Patínce) szer­zett bajnoki címet. 1981. december 12-én megrendezték a Csehszlovákia Nagydíja küzdelmeiben rang­sorolt sakkversenyt Hlohovecben. Ezen a viadalon érték el a bátorkesziek első győ- , zelmüket Csehszlovákia Nagydlján. A csa­patot Hrmo, Dobai, Miholics K., Szenczi Béla és Szenczi Tímea alkotta. Országunk határain kívül is szép ered­ményeket értek el a bátorkeszi sakkozók. Debrecen, Krosno (Lengyelország), Guben (NDK) jelezték a bátorkeszi sikereket. Az ifjú sakkozók mindig méltón képviselték hazánkat. Míg idáig jutottak, rengeteg órát kellett a sakktábla mellett tölteniük: heti három edés, játszmaelemzések és a hétvégi ver­senyek. Vasárnap bátorkeszi sakkozót ott­hon találni nagy ritkán lehet. Kovács Imre Szárnybontogatás Bugány Margit öt évvel ezelőtt, alap­iskolásként kezdett el aktívan sportolni. A kitartó edzések meghozták számára a si­kert: a Bardejovban megrendezett szlová­kiai bajnokságon két atlétikai számban is a legjobbnak bizonyult — a százméteres síkfutásban 13,03 mp-es, a távolugrásban 5,10 m-es teljesítménnyel lett első. > — Ezeket a versenyszámokat már ta­valy is megnyertem a nyitrai (Nitra) via­dalon. Sajnos, megbetegedtem, és ezért az országos bajnokságon nem vehettem részt. Jelenleg otthon, Karvén (Kravany nad Duna jóm) készül a versenyekre. Kiváló edzőre talált édesapja személyében, aki maga is aktív sportoló volt. A tizenhét éves kislány a komáromi (Komárno) Jed- nota fogyasztási szövetkezet harmadikos szakmunkástanulója, Most iratkozott be a Spartak sportegyesület atlétikai szakosztá­lyába, ahol szakirányítás alatt szeretné fejleszteni képességét. Sztrecskó Rudolf A mikor megnéztem a Topofníky — Start (25:22) mérkőzést, úgy érez­tem, hogy Nyárasdnak (Topolníky) Ismét van csapata, s nem Is akármilyen: egy ütőképes, jó erőben lévő csapata, teli tehetséges játékosokkal és ígéretekkel. Szerencsém volt ezen a mérkőzésen, mert az edző a rendelkezésére álló tizennégy játékosból tízet pályára küldött, s a mér­kőzés állásától függően határozta meg a taktikát és a játékmódot. Nemegyszer per­sze a helyzet kényszerítette az edzőt vál­tásra. Miben múlták fölül a Startot (és néhány nappal később a még jobb képességű Olo- moucot) a nyárasdi lányok? Gyorsaságban, lelkesedésben, győzniakarásban és erőnlét­ben. A Start mellett tapasztaltságuk szólt, no meg Öuriéinová csuklólövései (be is dobta a maga 14 gólját). Mintha Németh Pál edző a következő utasítást adta vol­na: ne figyeljenek annyira , Duriéinovára, ő úgyis megdobja a maga góljait, a többi játékos! kell legyőzni. S ez sikerült is. Még a Marcsokot helyettesítő Szomolay Klára is fölülmúlta önmagát: rendre há­rította a többiek lövéseit. A Start végül is feladta a mérkőzést. Azért beszélek többet erről a találkozó­ról, mert a november 6-án kezdődő baj­nokságban ez, a harmadik,-mérkőzés volt az, amelyen megfordult a nyárasdi csapat sorsa, fii gottwaldoviak elleni hazai és a vágsellyei (Safa) vereség után nem sok jóval kecsegtetett. A kívülről figyelőnek eddig úgy tűnhetett: a nyárasdiak csak az újonccal, a Hlohoveccel vehetik fel a ver­senyt, mivel a prágai Slávia nagyban erő­sített. Ez a búcsút jelenthetné az első li­gától, hiszen a június 4-én végződő baj­nokságból két csapat esik ki. Nyárasd már annyi sikert ért el a kézilabdában, hogy egy ilyen kudarc súlyos válságot okoz­hatna a csapatban. Erre nem kerülhet sor, teljes meggyő­ződéssel mondhatom. A legnagyobb válto­zást Alena Pappová játéka hozta, akit Vág- sellyéről igazoltak, s most lépett először pályára Nyárasdon bajnoki mérkőzésen (korábban már edzett a csapattal). Pappo­vá kivételes képességű játékos: robbané­kony, könnyed mozgású, rugalmas, és rop­pant gólerős, ha lendületből elindul a ka­pu felé, nem lehet megállítani. Elég ha­mar személyi őrzőt is kap, de csak azért, hogy legyen, akit faképnél hagy. És amit még megfigyeltem Pappovánál, az a játé­kosság. Eleme a játék. Játszik és öröm­mel játszik. Sok gólt dob, de minden gól­nak tud örülni. Egy-egy jó megmozdulást (magánál is, másoknál is) mosollyal nyug­táz, és biztatja a társakat, vidám. Semmi erőlködés, görcsösség. Pappová felszaba- dultsága csakis segíthet a többi nyárasdi játékosnak, akiknél bizony az Idegesség, a görcsösség, s nemegyszer a félelem is, megteszi a magáét. Mellette meg kell említenünk Longauer Gabriella újbóli csatasorba állítását (hosz- szabb ideig sérülésekkel bajlódott), vele megnövekedett a csapat magassága, és Mamatejová mellett ő az, akit az edző pá­lyára küldhet döntő helyzetekben. Érdekes az edző elgondolása: két magas játékosát a beállós poszton szerepelteti (míg másutt — csaknem mindenütt —■ a magas játé­kosok átlövők). A taktika az edzőt iga­zolja: a magas játékosok váratlan lefor­dulásai legalábbis hetest, ha nem gólt e- redményeznek. S Pappová hétméteresekben alig hibázik. Longauer Gabriella húszéves, testi adottságai és képességei (és fejlődési üteme) révén nagy jövő vár rá. A jövő­jéért persze még alaposan meg kell dol­goznia, s ehhez Németh Pál iskolája a leg­jobb. fii csapat egészen fiatal játékosokból áll — tizenkilenc és huszonhárom év közöttiek valamennyien —, akik beérése ezekben az években várható. Némethné Dömény Jolán — akinek ezúton Is gratulálunk a Kiváló Munkáért kitüntetéshez — és Polacsekné Angyal Piroska, a régi aranycsapat utolsó mohikánjai, továbbra is tagoknak számí­tanak, a vezéregyéniségeket azonban már másokban keresi az edző. K ikben? Nézzük a neveket, amelyek ugyan egyelőre nem mondanak so­kat, de a jövőben megismerheti őket a kézilabdára figyelő közönség. Az emlí­tetteken kívül elsősorban Bertalanná Di- busz Erika, a naszvadi játékosok utolsó hírmondója a legtapasztaltabb. Bertalanná egészen fiatalon kezdett el Nyárasdon ját­szani, és hosszú évek kitartó munkája fekszik abban. Hogy ma ő a csapat leg­jobb góllövője. Erika gyors, feltartózhatat- lan szélsőjátékos, a csapat lelke, s mind­össze huszonnégy éves. Némethné irányító szerepét azonban az edző kétségkívül a fiatal Ivana Dullovára akarja „átruházni“. Dullová adottságai meg is felelnek erre a szerepkörre: gyors, körültekintő, és ka­puközeibe is tud kerülni. A gólhelyzetek kihasználásában azonban még nagyobb ru­tint kell szereznie. S még van a csapatnak egy játékosa, aki a jövőben csillogtathatja képességeit: Sulan Zsuzsa, aki nem ki­sebb helyet foglal el a csapatban, mint a jobbszélső posztját, s ezt, tudjuk, hosszú évekig Polacsekné uralta. Lehet-e Sulan Zsuzsa Polacsekné utód­ja? Minden bizonnyal. Az edző hosszú éve­kig kereste a megfelelő utódot erre a posztra, s már fiatalon szerződtette a já­tékost, hogy tanuljon idősebb társától. Zsuzsa meg is tanulta Piroska gólokat e- redményező cseleit, fordulatait, váratlan betöréseit. Egyet azonban még nem tud: Polacsekné mindent elsöprő keresztbe fu­tásait, amelyekkel nemegyszer megzavarta az egész védelmet. Sulan természetesen nem Polacsekné, -s már erényei vannak. Ebben a bajnokságban tehát övé a jobb­szélső helye, s ahogy megfigyelhettük az utóbbi mérkőzéseken, él is ezzel a lehe­tőséggel. Az egészen fiatalok — a tizenkilenc- húszévesek —, mint Haris Szilvia és Mucs- ka Jana (akik pályára léptet az említett mérkőzésen), jól játszanak, s különösen Szilvái tud gyakran gólhelyzeíbe kerülni, s egy-egy esetben ügyesen ki is használ­ja e lehetőségeket. Ugyancsak hasonló e- rényekkel rendelkezik Lengyel Anikó is. aki ebben a bajnokságban már kapott nem egy lehetőséget. Az edzőnek legnagyobb gondot kétség­kívül a PreSovba igazolt Marcsok Mária kapus helyettesítés? okozza. Még a csapat­ból oly hirtelen eltávozó tehetséges Lépes és az átlövő Csontosné helyébe is tud csaknem azonos képességű játékost állíta­ni, Marcsokot azonban még hosszú Ideig nem tudja feledtetni. Sok évig volt Nyá­rasdon, sok csatában vett részt, csillog­tatta kivételes képességeit. Ezt nem lehet máról holnapra pótolni. A két fiatal ka­pustehetség, a huszonnégy éves Szomolay Klára (jelenleg az első számú kapus, aki volt Marcsok másodkapusa is), és a tizen­kilenc éves Kurucz Anikó teljesítményéből elsősorban a rutin, a tapasztaltság hiány­zik. Kevés ideig voltak első osztályú ka­pusok ahhoz, hogy ezt megszerezhették volna. Szomolay — mint már említettük , — a Start ellen helyenként egészen jól védett, hétmétereseket is hárított, viszont Duriéinová lövéseivel szemben tehetetlen volt. Mindkét játékos kapuba állítása egye­lőre kényszermegoldásnak látszik, bár idő­vel kellő tapasztalatot szerezhetnek. Így, a hiányosságokkal együtt is, erős a csapat. Legalábbis ahhoz elég erősnek lát­szik, hogy ebben a kissé túlbonyolított női első osztályú kézilabda-bajnokságban meg­állják a helyüket. A játékosok túlnyomó többsége — fiatal koruk ellenére is — játszottak már nem egy bajnoki mérkőzést, Sulan Zsuzsa a Start játékosainak gyűrű­jében, 5-ös számmal Üurisinová. őrlődtek különféle posztokon és hátvédek gyűrűjében, s eddig inkább az' ütésekhez szoktak hozzá, mintsem a simogatásokhoz. Nem olyan- ijedősek már, és győzni is tud­nak. A csapat már ebben a bajnoki idény­ben is megmutathatja, mi van benne, de még inkább a jövőben. Most érik be Né­meth Pál többéves munkája. Volt abban bizonyos kockázat, hogy két-három évvel ezelőtt ezeket a fiatalokat szerződtette. A fiatalítás természetesen időszerűvé vált, hi­szen az I. ligába kerülésük óta (közel ki­lenc évig) a csapat gerincét csaknem u- gyanazok a játékosok alkották. Mint min­den jó edző: a jövőnek dolgozik, új és új aranycsapatot akar létrehozni. Ehhez megfelelő alapot kell teremtenie. Ezt az alapot pedig az edző lerakta. T ehát Németh Pál csapata kiállta a próbát. Most már bemutatóra lesz szüksége. Sok-sok bemutatóra és jó előadásra, játékra, s ami még fontosabb: eredményre, hogy a nyárasdi női kézilab­dacsapat: ismét nagy legyen. Ehhez most a feltételek — legalábbis játékosanyagban —■ megvannak. S ha sikerül megvalósíta­niuk az elképzeléseit, ismét ezres tömegek előtt játszhatják majd bajnoki, s netán későbbi, kupamérkőzéseiket is. Mészáros Károly Fogas felv. t T Pappová (kapura dob) nagy erősítést jelent a csapatnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom