Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-03 / 5. szám
'Óját már akkor vad félelem kerítette Z hatalmába, amikor AU becsukta maga mögött az ajtót. Mersza néni házának tis^taszobájában voltak. Eddig altg- allg gondolt bele, mi történik vele, ártatlan játéknak vagy álomnak tetszett az egész. Most döbbent csak rá, hogy nem álom, valóság. Ez volt az első eset életében, hogy magára maradt a szobában egy férfival. Nem csoda hát, hogy bármennyire kívánta is' Alit, most, hogy az csillapíthatatlan vágytól fütve megindult feléje, végigfutott a hátán a hideg, és szive megremegett, mint a nyárfalevél. A szalmazsákra dőlve, félig lecsukott szemmel figyelte a mohón közeledő Alit, védtelenül, s jaj, mo9t nyilallt belé először a felismerés, hogy még az istene is elhagyta, s Itt fekszik Allah kénye-kedvé- nek kiszolgáltatva, egy pillanatra az is megfordult a fejében, hogy felugrik, elmenekül e fenyegető veszély elől, istenem ott lenni újra békés kis leányszobájában, egyedül, s csak ábrándozni a szerelemről lázasan, de kéjes hév és igazi érintés nélkül, melynek már puszta gondolatába is beleborzong, míg a lassan, magabiztosan és feltartóztathatatlanul közelítő, hatalmas férfitest nézi, miközben úgy érzi, mintha megállt volna az idő, mintha ítéletnapi csend borult volna rá, és sehol semmi kiút, sehol senki, akitől segítséget remélhetne. Már látja is a vad hím boltozatos, szőrös mellét, látja, milyen félelmetes lassúsággal gombolja ki fehér ingét, oldozza le magáról még lassabban piros övkendőjét. Nem, nem bírja ki tovább, egészen lehunyja a szemét, a sorsára bízza magát, jöjjön, aminek jönnie kell. Ügy érzi magát, mint akit visszavonhatatlanul bevetettek az örökkévalóság feneketlen mélységeibe, és sehol semmi, amibe belekapaszkodhatna, amiben megfogódzhatna, könyörtelenül sodorják magukkal a bizonytalanság szennyes hullámai, de még mielőtt végleg elmerülne bennük, ösztöne utolsó fennmaradási görcsében, valami lesújtó izgalom ködében még érzi orrában a dúvad pőre, kegyetlen közeledését, mintha izzó üszők meredne immár meztelen teste felé (mikor, s hogyan tépték le róla ruháját?), éles férfilehelet pásztázza be részegítően tetőtől talpig, s egyszer csak ott érzi a bőrén All kezének gyengéd, enyhén csiklandós stmogatását, ezernyi szenvedélyes aranyhangya nyüzsgését, melle megkeménykedik, olyanná lesz, mint két fehér márványfőlgömb, sajgó fájdalmat zárva magába, de valami különös, eddig sosem tapasztalt, ám várva várt kéjt is, altestére pedig, sima hasára, puha combjai közé óriási teher nehezedik: tudatának legmélyebb rétegeiben, az emlékezet parázsló szérűjén feltűnik neki, hogy a férfitest üszke alakot változtat, előbb mintha kemény lópaták ideges dobogását erezné, amint vaktában tapossák a porhanyós talajt, nyugtalanul, de ugyanakkor halkan közelgő gyenge dobogást is hall, mely a szédítő magasságból érkezik, majd hirtelen lefékez, megtorpan egy pillanatra, azt hinné az ember, meglepetten, a lány udvarának kapuja előtt. Mikor is lehetett ez, előző életében? Két szépen vájt, formás test közelit egymáshoz, lassan, végtelen lassításban és szenvedélyes önuralommal egy heves és tökéletes egyesülés felé, meTy gyengéd is, vad is, megnyugtató is. Izgató is egyben; kecses, büszke, lobbanékony, betöretlen, de ugyanakkor halálra ijfdt, csodálkozó, hőkölő fiatal kancáé az egyik, halkan, izgatottan liheg, egész testében remeg, véknya vadul hullámzik, szeme bepárásodik, nagy kínnal fojtja magába sikolyát, ismeretlen veszélyt sejt, de eszébe sem jut kitérni előle egy világért sem, legfeljebb úgy tesz, mint aki menekülni akar, levegő után kapkod, és megborzong, szégyellt magát, ficánkol, de lábát láthatatlan pányva szorítja, és hatalmas, izmos, erős csődöré a másik, mely erőszakosan, de méltósággal, uralkodva önmagán s mégis majd megveszve, majd megbolondulva a végzetes szenvedélytől nagyokat horkant, de ügyelve, hogy el ne riassza érintetlen kancáját, amely feltárja előtte pompás, sima testét, miközben megrándul egy-egy váratlan, sajgó ütésre, és ostorozástól, korbácsolástól tartva nyugtalanul tekint körül hatalmas, égő szemével, hogy miféle isteni csoda történik vele, szemérmetlenül, ajzottan tűrve, hogy a hím végigcirógassa orrcimpáival, hogy magán érezze forró lélegzetét, elká- bfrsa szájának bódító párája... tétova szökési kísérletet tesz, de amikor már-már úgy tűnik, hogy megmenekült, felágaskodik a csődör, megtámaszkodik a kimerült, erőtlen, egész testében remegő kanca hátán, az pedig, ha úgy érzi is, hogy egész hegy szakad rája, azért bátran állja a rohamot, és befogadja a fenyegető veszélyt, élvezetre sorsa beteljesülését, s akkor fölnyerít Inkább a boldogságtól, mint a fájdalomtól, aztán megjelenik előtte anyja képe, egy kedves, gyönyörű, jő vérű és szelíd őskancáé s anyja jelenlétéből merít erőt, hogy elviselje a hegyrengető szenvedély rohamait, szétgyflrfizik a barlangi forrás habja, kemény paták vágódnak mélyen a porhanyós talajba, hogy beléremeg á föld, és ahogy a kanca lassan-lassan odaadja magát, egyszerre — gyönyörérzettel kábítva el a csődört — le is csillapítja annak" zabolátlan lendületét, enyhül a viharos ostrom, ernyed a meredt bujaság, egyik percről a másikra elcsendesül az egész világ, s csak a két ellentétes lény nehéz, elégedetten keveredő zihálása hallatszik, két lényé, mely egy pillanatra eggyé vélt, de úgy, hogy megérintette a világ mindkét végét, s bejárta a végtelen messzeséget, azt, amit különben semmiképp sem lehet bejárni, csak a természettől kapott szárnyakon, a mindenkori akarat szárnyán, mely ott munkál minden történőben és létezőben ősidőktől fogva. Zoja félig aléltan feküdt a szalmazsákon, és még sokáig nem tudta felfogni, mi történt. Végtelenül fáradtnak, össze- vertnek és legyőzöttnek érezte magát, de ugyanakkor boldog is volt, elégedett, nyugodt, mintha egy mennyei barlang vízeséséből bukkant volna elő. Még mindig hallotta a tompa lódobogást, de már mesz- sziről, egyre messzebbről, s most már mintha nem is a föld dübörögne, hanem az ég visszhangzik belé, mintha egy egész ménes vágtatna odafönt, valahol a fellegekben. Mellette ott feküdt Ali, tikkadtan, kimerültén, lihegve, mint aki felszántotta á fél határt, egy ősrégi ekével, melyet Allahtől kapott ajándékba, hogy törje fel az ugart, s magot vessen belé, hogy fájdalmas sebet hasítson a földbe az ekevas öreg élével, de ugyanakkor tegye boldoggá, termékennyé, szépítse meg és frissíts« fel testét, bontsa ki gyümölcsöző rügyeit, hegyes karókat verjen kérgébe, melyekre boldogan kapaszkodik s fut fel majd inda, sarj, kúszőszár. Zoja elnézte a férfit, aki úgy hevert mellette, mint egy hatalmas eke szántás után, végigfuttatta a tekintetét szőrös mellén, vállán, karján, s noha rég szétvált a testük, még mindig egynek érezte magát vele. A legszívesebben örökre Itt maradna ebben a szobában, az izmos férfttestet fürkészve, hol fölajzottan, hol mint most is, erejehagyottan, legyőzötten, fáradtan, mozdulatlanul, és figyelné a parányi ablakon át a hatalmas mén és a gyönyörű kanca csodálatos játékát, mely még évek múltán is felkorbácsolja fantáziáját, s amitől néha már-már úgy érzi, hogy ő Is megvadul, ellobban, és szakít buja álmoktól terhes magányával, halálosan vágyván rá, hogy átadja testét a könyörtelen osío- rozásnak, a tomboló viharnak. Hihetetlenül boldog voK. Itt van mellette, karnyújtásnyira az, akire a legnagyobb szüksége volt, különösen az elmúlt télen, amikor a vele való egyesülés gondolatával melengette magát. Most, lám, az övé, e- gyedül az övé. Kinyújthatja feléje gyönyörű, hosszú, gyengéd kezét, megérintheti, amikor csak kedve tartja, bronzszínű arcát, szőrös, erős mellkasát, izmos karját és lábszárát, ott is megfoghatja és megsimogathatja, ahova azelőtt még gondolataiban sem merészkedett el.-A férfi most, mintha kitalálta volna az épphogy asszony- nyá avatott lány gondolatait, felnyitotta egy pillanatra nagy, fekete, nedves szemét, de le Is hunyta mindjárt, mintha valami mennyei fáradtság vett volna erőt rajta. Csak kinyújtotta nehéz, ernyedt kezét — mozdulatában nyoma sem volt már az iménti erőnek, szilajságnak —, és leejtette Zoja gyönyörűre vájt, fehér combjára, megmerítette a lány húsának habjá- ban, egészen közel a fedetlen-védetten, dús vénuszdombhoz. Aztán a lány közelebb bújt hozzá, és ott maradt sokáig, sokáig, így pihentették jó ideig mindketten első, szenvedélyes szerelmük fáradt ménjeit. Szenvedélyük lecsitulván édes álomba szenderedtek. Gyengéd ölelésben aludtak, mint két isteni gyermek, mint két egymástól messzire szakadt lény, akik egész életükben keresték egymást, s most végre egyesülhettek végtelen gyönyörök közepette, S ebben a látszatra szelíd ölelésben egyesült, vélnéd, a két különböző isten is, békés fegyverszünetben a szenvedélyes, nagy csata után. Ogy feküdt ott a két test, mint két elfelejtett időkből való, tökéletesen formált kőszobor, napbarnította, sötétes bőrű, bronzszínü, durva fara- gásű, kissé állatias az egyik, és fehér, sima, a másik, mintha ősidőktől fogva mosták volna ilyenre egy tiszta patak gyengéd hullámat, csodálatos idomain hagyva csipkehabjuk megkeményedett nyomait. Egy álló hétig ki sem mozdultak All nagynéniének tisztaszobájáből. Mersza néni ételt, italt készített nekik, letett« az ajtó elé, a ; férfi fölkelt, elvette, de volt úgy, hogy föl sem kelt érte, mert a szerelmi odaadás ütta-lan utatn barangoltak éppen, vagy az álom bódító kertjében pihentek. Alt a harmincadik évét taposta, négy gyermek apja volt, s az ötödik is ott rugda- lózott már a felesége hasában. Férfias, egészséges, szerelemben jártas ember volt, értett hózzá, hogy repítse fel újra és újra az érzékek csúcsára a tapasztalatlan Zo- ját. Volt úgy, hogy egész nap szét sem vált a testük. Zoja összetörtnek, fáradtnak érezte magét, de boldognak, elégedettnek Is. Ez a vad és kegyetlen férfi mintha minden űrt kitöltött volna benne. Bármennyire sajogtak is gyenge izmai, újult örömmel várta a szenvedélyes eggyé válás meg-megismétlődését. hetedik napon már egyikük sem tudott felkelni a gyűrött ágyból, így Mersza néni bejárt a tisztaszobába is, gyümölcsöt hozott nekik és vizet, hogy étlen-szomjan ne pusztuljanak. Sókat megért, de ilyet még sosem látott a jó lélek: néha szinte roskadva találta őket, görcsös ölelésben, elválaszthatatlanul, mintha e- gyetlen testté ötvöződtek volna. Midin sem mozdult ki szinte egész héten a házból: őrködött, készen rá, hogy megvédje kenyeres pajtását, a falubeliek és Zoja rokonainak támadásától, akiket mint derült égből a vlllácsapás, úgy ért a hír, hogy Zoja megszökött, és hitét Is elhagyta. Hamarosan híre ment a szomszéd falvakban Is, hogy a környék legszebb lánya törökké lett, és Dupjakon él, Alt szpáhival, akt szintén messze földön híres ember volt, nemcsak mint mezőőr, hanem mint jószágkereskedő is. Nem volt' olyan Jóvágású, mint testvérévé fogadott barátja, Midin, a nők mégis őt szerették jobban, Isten tudja, miért. Majdnem mindegyik környékbeli faluban volt titkos szeretője, mohamedán is, keresztény is, özvegy, elhagyott menyasszony vagy valami kiégett vénlány. Or róttak is rá a férfiak, ahogy már az lenni szokott: sosem szerette a fórflnép azt, aki a nők kedvence. Midin, bármennyire szíven találta is, hogy nem övé lett a gyönyörűséges Zoja, hű barátja maradt Alinak. Éberen óvta minden meglepetéstől, minden veszélytől, míg a tisztaszobába zárkózva éjt s nappalt egybetoldva szeretkezett a törökké lett szépséggel. Egyszer-kétszer, késő éjjel, amikor már mindenki aludt, Midin odalopódzott a tisztaszoba ajtajához, és Izgatottan hallgatta a szerelmesek forró suttogását, llhegését és sóhajtőzását, néha rátaj>asztotta szemét egy parányi hasadék- ra, és az ablakon behulló holdvilág fényénél, mint valami szép álomban, valójában Inkább elképzelte, mint látta a lány tündért testét, amint nyöszörögve vonaglott a férfi durva rohamai alatt. All is. megérezte barátja vad izgalmát, különösen amikor meghallotta lovának nyugtalan dobogását a ház körül: a szerelmesek fölött őrködő, hű barát életjelét. — Ez Midin — mondta inkább magának Ali. — Nagyon szeretem, de esküszöm, megölöm, ha megpróbál elcsábítani. — Te bolond! — mosolyodon el Zoja. — Jóképű fickó, lgaz-e. Neked is tetszik, nem? — kérdezte a férfi szikrányl kíváncsisággal és féltékenységgel a hangjában. — Miket beszélsz! — válaszolta a lány szemlátomást sértődötten. — Nekem egyedül te tetszel. — Hitemre mondom, megöllek mindkettőtöket, ha megpróbáljátok összeszűrni a levet a hátam mögött — mondta Alt, és még dühödtebben, még szenvedélyesebben csókolta végig a lány testét. Szokatlan durvasága csak felkorbácsolta Zoja szenvedélyét, fájdalommal vegyes kéjjel tűrte a férfi harapdálásalt, duzzadt mellén, piros arcán, piciny fülén, csípőjén, a farán, a combjain, s csak amikor már ezernyi kék folt volt a testén, s látta, hogy sehogy sem csillapodik Ali, akkor kiáltott fel: — Ne, All, fájl — Széttéplek, darabokra szaggatlak, t« gyönyörű nőstény, te — lihegte All, Odakint ismét nagyot horkantott Midin lova. — Csiba, tel — szólt rá dühösén Midin. Tudta nagyon jól, ml nyugtalanítja a lovát. Micsoda tűz van ebben a gyaur lányban; gondolta magában, hogy még ez az állat Is megárzll Aztán beledöfte éles sarB kantyúlt a lova oldalába, s mint az őrült, klvágtatott a rétre, hogy a hús széltől várjon enyhülést dühére, s fájdalmára. Jaj annak a gyaurnak, akt Ilyenkor az útjába tévedi Volt kettő a faluban, akiket különösen gyűlölt, Vangel Mtjalkovnak hívták az egyiket, és Panajot Ntkolovnak, röviden Feketének a másikat. Ám míg ez utóbbival össze-összecsapott már néhányszor, Vangel MijalkovtCtl mindig is félt. De kerüljön csak utamba az átkozottja, Allahra mondom, nem marad meg a feje a vállán — fogad kozott magában, és keményen megszorította jatagánja markolatét, elhergelve, dühösen vágtatott a haF tárban, és sokért nem adta volna, ha most botlana valamelyikükbe, hogy annak vérével csillapítsa a maga vérének fortyogását. — Hol van Vangel, az a csirkefogó? — kérdezte kihívón a földjüket szántó parasztoktól. — Nem tudjuk — feleték ezek megszeppenve. — És az a szégyentelen Panajot, az a szeszkazán? — Ű sincs ma kint. Elment Kondorobiba, valami ügyét intézi. — Mondjátok meg nekik, hogy kttapo- som a belüket, ha meglátom őket! Iszom a vérükből, Allahra mondom! Azzal rávert a lova tomporára, és visz# szaügetett Mersza néni házához, ahol Zoja és AU még mindig egymás karjában fetrengett. — Ml az istent csinálnak egy álló hete?! — füstölgőit magában. — Lovagol a gaz kerítője, lovagol. Nagy csődör ez az én kenyeres pajtásom, de ha én vagyok a helyében, és Ilyen büszke nőstényt adna alám az isten, magam sem volnék különb. Inkább még rosszabbl Héj, de meglovagolnám a . telhetetlen kancáját! Pfuj, festett nőszemélyl — kiáltott fel hangosan, — Nyughass, no! — csitította a lovát. — A hótszázátl A fél határt- felszánthatta volna ennyi idő alatti — mondta magában, és dühösen kiköpött. — Egy egész erdőt kivághatott volna, a bitangja! Midin azonban jól tudta, milyen Ínyenc szoknyabolond Alt. Hogy se istent, se embert nem ismer, ha rájön a bujálkodhat- nék. Hát nem egy hajszálon múlott az élete akkor Is, amikor a koszturl Ekrem bej nagyobbik lányával kezdett ki? Három napra bezárkózott vele egy vártoronyba a birtokuk szívében, s ha Midin nincs, menthetetlenül otthagyja a fogát, hiszen a lány állig felfegyverkezett bátyját már a sarkukban voltak. Szerencsére Mtdlnnek sikerült egy rövid időre elterelni a figyelmüket, s az alatt Alt elszelett, a biztos haláltól menekülvén meg, immár nem először. A testvérek csak a szerelemtől el- ( gyötört, szép húgukat találták a helyszínen, tehetetlen dühükben jől helybenhagyták, aztán úgy, összetörtén, félholtan felkötözték egy lóra, és hazavitték Koszturba. Midin, lova nyergében töltvén ideje nagy részét, mint egy török’ pandúr, most AU többi szeretőjét idézte maga elé gondolatban (volt köztük olyan is, akihez mind- ketten bejáratosak voltak), de olyant, mint Zoja, keresve sem talált volna háromnapi járásba. Megirigyelhette volna tőle maga a pasa is, sőt még Mohamed is, gondolta magában Midin. — Micsoda bolond szerencséje van ennek a flckőnakl — hajtogatta Midin, s lassan azon kapta magát, hogy már-már rögeszmévé válik benne az irigység, s ott tart, hogy vesztét kívánja barátjának. A következő percben azonban megrázta magát, megbánta sötét gondolatait, és így szólt! — Megőrültél, Midin? Egy nő miatti? Méghozzá egy gyaur nő mlatt?l Hej, a rtngyó- Ja! Hiszen tíz nap alatt megunja és otthagyja, aztán azt csináltok vele, amit akarok! — Ettől a kellemes kilátástól aztán megnyugodott, és erőt merített belőle, hogy kitartson barátja mellett. gy este, nem tudván már elviselni E mérhetetlen kínját, megsarkantyúzta a lovát, és elvágtatott Cseresnlcába egy Szevda nevű özvegyasszonyhoz, akt a falu szélén élt kis porontyával. Szevda már az ágyban volt, amikor a nagy rössel ér. kező Midin megdöngette az ajtaját. Ijedten ugrott fel. KI az, kérdezte, mire Midin Ingerülten csak ennyit válaszolt: nyisd ki, gyaur Szevda! Most volt másodszor az asszonynál. Első alkalommal csak véres fenyegetés árán férkőzött az ágyába: azt mondta, megölt a porontyát, ha nem hajlik a jó szóra. Ml mást tehetett a védtelen asszony: segítségért nem kiálthatott, úgysem hallotta volna meg senkt, hisz a fa- lu végén volt a háza, arról nem beszélve, hogy azért benne is ébredezni kezdett a hímet nélkülöző nőstény. Most sem volt választása, részben a félelem, részben a vágy kinyittatta vele az ajtót. Midin szó nélkül rávetette magát. Az eszeveszett hen- tergés közben állandóan Zoja járt az eszében. Ah, drágám, drágám — suttogta az asszony meredt mellbimbóit simogatva. Rö. vtddel pirkadat előtt hagyta el Szevda házát, felpattant a lovára, mely furcsamód maga is mintha lehiggadt volna, és vtssza- ügetett Dupjakba, hogy ismét elfoglalja őrhelyét a mély álomba merült Zoja és AU ablaka alatt. Szilágyi Károly fordítása Paszkál Gilevszki: / DJA (Részlet)
