Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-16 / 46. szám
új ifjúság 3 A GÖRÖNGYÖS ÚT ELEJÉN Jéney Gva mérnök: „A kritikus hónapokon már túljutottunk.“ Szeptember utolsó munkanapján várakozással teli feszült légkör uralkodott a Rimaszombati (Rtmavská Sobota) Építőipari Vállalat üléstermében A volt Járási Építőipart Vállalat a 40'88-as kormányrendelet értelmében július elsejétől állami vállalatként szerepel, de nem voltak még megválasztva az önigazgatási szervei. Azért volt tehát a feszültség, mert éppen az új szervek megválasztásira készültek. Nos, ezen a választáson bizalmat szavaztak a tizenhét tagú vállalati munkástanácsnak, és megerősítették hivatalában az egyedüli jelöltként induló, korábban kinevezett vállalati igazgatót, Blaüej Zubaö mérnököt. A vállalat hétszáz dolgozóját képviselő hetven küldött sokszor megmosolyogta a választási tortúra menetét, de végül Is annak rendje-módja szerint voksolt a munkástanácsra is meg az igazgatóra is. A tanács tagjai döntő szavazati többséggel az igazgató pedig 95,5 százalékos jóváhagyással került posztjára. A helyszínen több munkással, vezető beosztású dolgozóval is beszélgettem, akik nem éppen optimizmussal és felhőtlen örömmel szóltak az állami vállalat indulásáról. Az egyik munkás még azt is kijelentette, hogy amióta állami vállalatként dolgoznak, még a tervet sem teljesítik! A helyszínen, persze, nem derülhetett ki minden. hiszen a konferencia küldetése nem a gazdasági eredmények boncolgatása, az ok és okozati összefüggések keresése volt, hanem elsősorban a vállalati irányítás protokolláris rendszerbe foglalása A hallottak azonban arra ösztökéltek, folytassam a vizsgálódást. Ártalmas árpolitika Először a vállalat tervezési osztályára mentem, több okból is. Az osztály vezető jénél, Jéney Éva mérnöknél futnak össze a tervek is. meg a1 teljesítés eredményei is, ezen kívül a mérnöknő az egyedüli'kép viselője a gyengébb nemnek a vállalati munkástanácsban, kora pedig a vállalat ifjúságának a képviseletére is feljogosítja. — Talán a sors iróniája mindenesetre tény, hogv mióta állami vállalat lettünk, bizonvos fennakadások mutatkoztak Nem rajtunk múlik hogy nincs alapanyag, mész, cement, faipari termékek, a tetőfedőkről, a szigetelőanyagokról, vízvezeték , és fűtésszerelvényekről már nem is beszélve. Hiába vannak ezek visszaigazolva, ha akkor, amikor kell, nem tudjuk beépíteni. K ét vagy három hete motoszkál bennem témaként az eset. Meg kell írnom! — biztatom magamat. Csakhogy én általában nem szeretek arról írni, hogy itt vagy ott hogyan szolgálnak ki, milyen kedvesen vagy unottan, netán haragosan Most pedig erről van szó, ezért fogok nehezebben az íráshoz. Komáromba (Komárno) tartva, útközben már sok mindent elvégeztünk munkánkból. nem vagyunk a legfrissebbek, jólesne egy kávé, de nem állunk meg akárhol. A „sziget" alján lévő Túzokot tartogatjuk magunknak szinte csemegeként. Igen, a Túzokot, amelyet olyan hosz- szan építettek, hogy alig bírtuk kivárni megnyitását. De végül elkészült, s mi azóta arrafelé járva szívesen betérünk •oda. Jó a kiszolgálás, kedvesek előzékenyek a pincérek, pincérnők, jó a kávéjuk, szép a környezet. Szóval, nem szoktuk elkerülni a Túzokot. Most is egyenest a nappali bár felé sietünk. Nem kell hozzá nagy közgazdásztudomány, hogy megfejtsd, addig, mfg mi az üzleteket járva kiskereskedelmi áron kényszerülünk vásárolni több építő- és szerelvényanyagot, addig, míg egyes termékek nagykereskedelmi ára meghaladja az árjegyzékben foglalt számlázható árakat, addig nehéz helyrebillenteni az egyensúlyt. Mindezek ellenére a választások utáni termelési mérleg egy jó szeptemberi hónapot mutatott ki. Én bizakodó vagyok, ugyanis kilenc hónap alatt az évi tervezett nyereségünket már 78,5 százalékra teljesítettük, a módosított teljesítménnyel pedig, amely az egyik fő mutató, 73,4 százaléknál tartunk. Kedvező a munkatermelékenység mérlege, és magasan túlszárnyaltuk a komplex lakásépítés tervét is. A kritikus hónapokon már túljutottunk, és úgy ígérkezik, hogy szeptemberrel egy eredményes hajrá kezdődött el. Amikor az adatok magyarázgatásán és a prognózisokon is túljutottunk, megkérdeztem a mérnöknőt, milyen kritériumok alapján került a tizenhét vezető ember közé, s így ő a vállalati tanács egyedüli nőtagja. — Erre nehéz válaszolni. Bizonyára közrejátszott benne az is, hogy több éve itt dolgozom, a tervezés mindig fontos eleme volt, és, gondolom, lesz is a termelésnek. Második szempont szerintem a tanács nemzetiségi összetételének arányossága, no meg az is, hogy nő vagyok és volt SZISZ-funk- cionárius. De nem bántam volna, ha több nőtársam is bekerül a vállalati tanácsba. Mit tehet a tanács? A vállalati tanács elnökének egyhangúlag Górta Istvánt, alelnökének pedig Vá- radi László mérnököt választották. Két héttel a választások után a tanács közeli és távlati céljairól beszélgettem Várad! mérnökkel. — Gyökeres változások a múlthoz képest nincsenek. Lényegében ezt az évet még a jnb által előírt mutatók szerint minősítjük. Csak január elsejétől tervezünk nagyobb változtatásokat, elsősorban a vállalat szerkezeti átépítésére és új, főleg a termelés előkészítésével, a megrendelésekkel foglalkozó osztályok létrehozására gondolok Mi is, az igazgató elvtárs is rájöttünk, hogy a jövőben jobban meg kell gondolnunk, mikor, mit és hogyan kezdünk el építeni. A vállalati tanács szükség szerint, de minimum kétszer ülésezik évente. Ml novemberre tervezünk összejövetelt, amely lényegében már a második lesz. Ezen már a jövő évi tervvel fogunk behatóbban fog Az ajtó tárva-nyitva, mintha várnának bennünket. Gyorsan le is ülünk megszokott helyünkre. Oldalt megy a színes tv, az olimpiai összefoglalót adják. Ezért el is telik egy kis idő, amíg észrevesszük, hogy a bárban egy árva lélek sem leledzik. — MI van? — kérdezzük egymástól. A többi asztal összetolva, rajta ételés ital maradékok, a közepén zászlók. Nyilván valamilyen küldöttség járt itt, biztosan takarítanak, mosogatnak ... Végül megjelenik egy kedves, törékeny szőke pincérnö Jócskán meglepődik, hogy bennünket bent talál. — Kérem, zárva vagyunk! — próbál szelíden figyelmeztetni a nyitott ajtón lévő feliratra. — Nem főzne nekünk mégis egy kávét, ha már úgyis benn vagyunk? — próbálkozunk e szelíd kényszerítő rálalkozni, illetve értékeljük az idei épületátadási terv teljesítését, a műszaki fejlesztési tervet és sok egyebet. — Az, hogy nem sebtében kellett értekeznetek, bizonyára az eredményeknek köszönhető, de feltételezem, nem ilyen felhőtlen az építészek helyzete ebben a járásban sem. Neked, mint a tervrajzkészítő osztály fiatal vezetőjének, milyenek a tapasztalataid? — Túlzott optimizmusra nekünk, tervrajzkészítőknek sem lehet okunk. Egyszerűen úgy is fogalmazhatnék, hogy dolgoznánk, de egyesek nem hagynak, mások meg sürgetnek. Gyakran két tűz között vagyunk. Hogyan is néz ez ki a gyakorlatban? A megrendelő sürgeti a rajzokat, de sohasem ad pontos adatokat, lényeges információkat, rajzokat a fennálló helyzetről, a másik pólus pedig a bürokrácia, a- mellyel nekünk is harcot kell vívnunk. A tervrajzok jóváhagyásakor a „fontosabbnál fontosabb“ intézmények egymás után gördítenek akadályokat elénk. És akkor még mindig ott a sok-sok dilemma, milyen a- nyagot tervezzünk, amit még vagy már gyártanak, amit valahonnan be is lehet szerezni. Nos, mindezt a jövőben, nagyobb önállóság birtokában, remélhetőleg köny- nyebben és gördülékenyebben oldhatjuk majd meg. Az igazgató optimista Amikor az igazgatót többséggel — az ellenjelölt visszalépése után — választásokkal megerősítették funkciójában, nem csodálkoztam, sőt, a múlt ismeretében nagyon is logikus következménynek véltem. Blaíej Zubaő nyolcadik éve áll a vállalat élén, s azóta • más sorstársukkal ellentétben hét éven keresztül mindig teljesítették gazdasági tervüket. A termelés volumenének állandó emelkedése mellett felújították a Safárikovói és a hnúáfai üzemrészleg é- pületegységeit, új üdülőközponttal gazdagodtak, miközben állandóan nőtt a dolgozók szociális biztonsága, átlagkeresete, így az általános elégedettsége is. A kor követelményeivel egyedül a géppark nem tartott lépést, de ez pénzügyi függőségükből eredt. Már két éve építik a vállalat új központját Rimaszombatban, ami szintén minőségi előrelépés lesz. Most is több jelentős beruházást valósítanak meg a járási székhely területén is. Befejezés előtt áll a szociális otthon, a járási székhely patinás szállója, a Tatra felújítási munkálatai, a jnb épületének külső rekonstrukciója, átadásra vár a városi sportuszoda és még sok minden más. Az igazgató kemény, beszólással, és ő, alkatához, emberi mivoltához mérten enged is a kérésnek. Pillanatok alatt hozza is a finom kávét. Miért ne, ha már úgyis benn vagyunk, a presszógép sem tiltakozik, a kávé is eladó . . . Szóval lsz- szuk a kávét, nézzük a tévét, közben csak úgy, magunk közt nyugtázzuk: mégiscsak jó hely ez a Túzok. Már szedelőzködnénk is, épp csak megvárjuk a fizetőpincért. Az be is ront! — Mi az, nem látják, hogy zárva vagyunk?! Felbár, ALbár, nappali bár, fel is út, le is út! A nappali bár mellett ott az ételbár, miért nem mennek az étterembe?! Mi már szedelőzködünk is, a világért sem akarunk ellenkezni, sőt még kevésbé alkalmatlankodni, épp csak megfizetjük az adósságunkat, bár ha tényleg ennyire zárva vannak, akkor talán Váradi László mérnök: „A jövőben jubban meg kell gondolnunk mikor, mit és hogyan kezdünk el építeni.“ szigorú ember hírében áll. Amikor ezt említem neki, elmosolyodik. — Ezt a laza munkaerkölcsűek szívelik a legkevésbé, pedig nálunk, az építőiparban nagy szükség van a szigorúságra. Itt nincsenek zárt munkahelyek, sokfelé dolgozunk, sok helyen van az anyag, és lehetetlen mindenhová őrt állítani. Nyolcévi ittlétpm alatt az idén volt a legkellemetlenebb nyaram,, mert hiába akarja az ember megkövetelni a munkát, ha egyszer nincs mivel és miből dolgozni. Én nemcsak a beosztottakkal szemben vagyok szókimondó, hanem a felettes szervekkel szemben is. Szerencsére, most már kevesebb lesz belőlük. Egyszerűen nem engedtem a negyvennyolcból, és nem voltunk hajlandóak mindig új akciókat kezdeni, míg be nem fejeztük az elkezdetteket. Csak egy adattal támasztom alá érvelésemet: amikor idejöttem, hatvannégy befejezetlen építkezésünk völt, jelenleg már csak tizenhat van, de ezek számát Is Igyekszünk tovább csökkenteni. Tudja, nehéz egyeztetni az érdekeket úgy, hogy az ember jő Is, toleráns is, egyben szigorú is legyen egyszerre. — Hogyan ítéli meg a jelenlegi helyzetet, és miben látja az újdonsült állami vállalat jövőjét? — Igazgató vagyok, ezért optimista Is. A géppark felújításán, az új telep felépítésén dolgozunk. Lesz rá pénzünk, hiszen eddig több millió korona nyereséget adtunk át a felettes szerveknek. Meg vagyok róla győződve, hogy nagyobb önállósággal több vállalkozási lehetőséggel és belső tartalékaink kiaknázásával még eredményesebbek lehetünk. Megmondom őszintén, mint állami vállalat még. csak tapogatózunk, nincsenek tapasztalataink, de eddig nem is volt kitől tanulni e téren. Át kell alakítanunk a vállalati struktúrát, meghatározni a szakszervezet, a vállalati tanács, ill. a gazdasági és pártvezetés új szerepkörét és kölcsönös viszonyát. Reméljük, a nagykereskedelmi árak alakulása is kedvezően befolyásolja majd a jövőt. Ami a felelősséget és hozzáállást Illeti, a munkastílusomon nem változtatok, de az új körülményekhez igazodva úgy szeretném ezt a vállalatot az elkövetkező öt évben irányítani, hogy példaképül szolgáljon a gazdasági átépítés göröngyös útjára lépő többi állami vállalatnak is. Polgári László (A szerző felvételei) még fizetnünk sem szabadna. De azért mégiscsak zavar itt valami! Nem is tudom ... Azt mondják, hogy a túzok, ez a csallóközi madár, amely valaha az egész szigeten honos volt, rendkívül félénk teremtés. Igaz, testesebb a világ minden vadon élő madaránál, de hogy ilyen harcias lenne, azt nem hallottam még róla! A pincérnő feladatához igazodva készséges és kedves volt. Ez a harcias bajvívó, testes férfi pedig haragszik, úgy viselkedik, mintha uem is pincér, hanem kidobófiú lenne a Túzokban. Nem tudom, mit tenne ez a csupa mo- dortalan fiatalember, ha netán nem állami vagy szövetkezeti vállalkozás alkalmazottja lenne, hanem a saját zsebére üzemeltetné a szép üzletet. Akkor is ilyen készségesen dobna ki? Vagy tán akkor akár éjfélkor Is kinyitna, csakhogy kiszolgálhasson bennünket? Iszonyok és viszonyok a közhöz! Pedig a túzok nem is harcias madár... Németh István, BlaZej Zubaő mérnök: „Amikor idejöttem, hatvannégy befejezetlen építkezésünk volt, jelenleg tizenhat van.“ A túzok nem harcias madár
