Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-11-09 / 45. szám

fúfifjúság~8 Az Exotic-sztori (Beszélgetés az együttes vezetőjével, Tabár Istvánnal) Bratislava! Zenei — Hány éves a zenekar? — Váratlanul ért a kérdés. Gon­dolkodnom kell rajta. Azt hiszem, két és fél éves. — Azt hiszed?! — Egy ideig számon tartottam. Főleg a kezdet kezdetén. De most már annyi dolgunk van, hogy nem visszafelé tekintek, hanem előre. Nem azt nézem, mi minden történt idáig, hanem, hogy minek kéne történnie. De azt hiszem, 1986 májusa között alakult a zenekar. Azért mondom, hogy között, mert folyamatosan ala­kult. Az öcsém, Tabár Zoltán bene­vezett egy Aorta nevezetű országos versenyre. Ugyanerre a versenyre nevezett be többek között egy másik zenekar is, a Kairó, amelynek a mostani dobosunk és az énekesünk tagja volt. Miután ez a zenekar ki­esett a versenyből, úgy döntöttünk, hogy a két zenekarból egyet csiná­lunk. Áthívtuk mihozzánk a dobost és az énekest. Megnyertük az Aorta­versenyt. A rádióban lehetőségünk nyílt három felvételt készíteni. Ezek után leállt minden, mert három ta­gunk katonának ment, vagyis a ze­nekar fele benn volt a seregben. 1987 telére újból együtt volt a csa­pat, és a Popmeccs gálán mi lettünk az év ígérete, amin nagyon csodál­koztam, mert semmiféle értesítést nem kaptam erről, a tévéből tudtam meg. örültünk neki, de nem tudtunk ezzel a „címmel“ mit kezdeni. Kap­tunk egy-két meghívást. Igazán ak­kor történt változás és előrelépés a zenekar életében, amikor a Start szerkesztőség kiadta első kisleme­zünket, amely aztán hamar el is fo­gyott. Ezt a kedvező lemezfogyást segítette, hogy saját erőnkből csi­náltunk két videóklipet, amely több­ször ment a tévé különböző adásai­ban. Még az NDK-ből is kaptunk le­velet, hogy ott is adásban voltak klipjeink. Koncerteztünk rengeteget, és készítettük az újabb klipeket. Egy év alatt összeállt „Holdfénytánc“ című első nagylemezünk törzsanya­ga is. Nagy balsikerünk az Interpop fesz­tivál volt. Még a fesztivál előtt ké­szen voltunk a nagylemezzel, és olyan számmal kellett indulnunk az Interpopon, amely rajta van a nagy­lemezen. Az Interpop szabályai sze­rint a választott dal nem hangoz­hatott még el sem a tévében, sem a rádióban, sem más fórumon. Le­mezünk tíz száma közül azonban hét lement a tévében ős a rádióban, a maradék három dal meg olyan volt, hogy egyszerűen nem volt való a fesztiválra így hát írtunk egy új számot, azt meg nem fogadták el, mert nem volt elég slágeres. Irtunk hát egy újabbat. Az meg azért nem volt jó, mert túl slágeres volt. — Bizottság szabta meg, hogy mi a jó és ml nem? — Igen. Az egyik számunkra azt a bírálatot kaptuk, hogy nem jó a szöveg, de meB sem indokolták, miért nem jó. Valószínűleg azért, mert egyes cégek kritikusnak érez­ték, és úgy gondolták, nem ildomos a nagyközönség előtt előadnunk. Min­dig kitaláltak valamiféle kifogást. Végül is muszájból két nap alatt csináltunk egy olyan számot, amely ugyan nem volt kirobbanó sláger a saját számainkhoz képest, de azt hi­szem, többre volt érdemes, mint a- mennyi pontot kapott. Elhoztam neked, mit írt az Inter- popról és a zenekarunkról a Pesti Műsor. Kiírhatod a szöveget. „... keserű, tanulságokkal járt az Interpop a rockzenekaroknak. Olyan nagy reménységű csapatok buktak ki, mint a No, az Exotic és a Kän­guru. Azóta a szakmabeliek és a közönség részéről is visszanyerhet­ték önbizalmukat, hiszen a rossz e- redmény nem elsősorban az ő hibá­juk. A tanulság: a jövőben nem kell elindulniuk ilyen fesztiválon. Ez nem az ő közegük.“ — Tovább idézve a Pesti Műsort, ezt írja: „... az Exotic az első és egyetlen hazai zenekar, amelyik sa­ját maga annyi videóklipet készített a lemez dalaiból, amennyi egy teljes önálló műsor anyagát adja.“ Hogy­hogy saját magatok annyi videokli- pet készítettetek? Ennyi pénzetek van? — Az első két videoklipet úgy ké­szítettük, hogy egyikünk gyerekkori barátja operatőr lett. Közösen hatá­roztuk el, hogy klipeket készítünk. Egy másik ismerős meB vídeorgéem- kában dolgozott, ő szerezte nekünk a kamerát olcsó áron. Az operatőr ingyen vállalta a munkát. A videó­klipeken szereplő statiszták ismerő­sökből, barátokból tevődtek össze. Így számunkra elfogadható áron tudtunk kihozni két videoklipet. — Mennyit jelent nálatok ez az elfogadható ár? —• A klipek megközelítőleg har­minchat ezer forintba kerültek. Eh­hez tudni kell, hogy egy videoklipet száz-százhúszezer forintból szoktak megcsinálni. Mi egy kapacitásból csi­náltunk kettőt, és mindent saját e- rőnkből oldottunk meg. Ráadásul olyan színvonalas klipeket készítet­tünk, amelyeket a tévé összes adá­sa szívesen játszott. Jól sikerültek a képek, amire én nagyon büszke va­gyok. A többi dalunk klipjeit is ilyen módon csináltuk, olcsón és rövid időn belül. — Meg vagy elégedve az Exotic együttes eddig elért eredményeivel, vagy úgy gondolod, hogy többre vi- hettétek volna a két és fél év alatt? — Maximálisan meg vagyok elé­gedve a zenekar mostani állásával, ha leszámítom az Interpop fesztivált, ahol érdemtelenül végeztünk azon a helyen, ahol végeztünk. Tulajdonkép­pen ez a fajta negatív szereplés egy­részt szerencsés is volt, mert egye­sekben antipátiát váltott ki a zsűri­vel és a rendezőséggel szemben, en­nélfogva szimpátiát a zenekar iránt. Van ilyen is. — Ha már megint az Interpopnál kötöttünk ki, maradjunk is nála, leg­alább egy kérdés erejéig. Az Inter­popon fellépő Gombóc (Czakó Ildi­kó) dalát is ti írtátok, és a zenekar kísérte őt. Hogyan talált az Exotic Gombócra? — Én nagyon régóta ismerem Gombócot, mondhatnám úgyis, hogy nagyon közelről ismerem, ugyanis együtt élek vele. Korábban is írtam neki számokat. Most úgy néz ki, hogy Gombóc egy évre Olaszország­ba szerződik, és mire visszatér, ad­dig nekünk el kell készítenünk első nagylemeze anyagát. — Ezek szerint bőven lesz mit csinálnotok a jövőben is. A zenekar menedzselése is a ti gondotok, il­letve a tiéd? — Szerencsére találtunk mene­dzsert Huszka Leó személyében. Ö évekkel ezelőtt a Neotont mene­dzselte. Végre levette a vállamról ezt a terhet. Már úgysem bírtam volna sokáig. Beleőrültem volna. — Főállás mellett zenéltek? — Már nem. Szeretnénk ebből megélni. — Ki mit csinált azelőtt? — Sipos F. Tamás fogtechnikus volt, Vilmányi Gábor építésztechni­kus, Csik István szabadfoglalkozású, Tabár Zoltán katonáskodott, én, Ta­bár István pedig egy szövetkezet i- gazgatóságán dolgoztam. — Aki úgy határoz, hogy írni akar a zenekarnak (akár e beszélgetés el­olvasása után), milyen címre írhat nektek? — Levélcímünk: 1077 Budapest, Almássy tér 6. — Köszönöm a beszélgetést. Balázs Zsuzsa Ünnepségek Az idei, 24. Bratislavai Zenei Ün­nepségek plakátja a szlovák kultúra két nagy egyéniségének tiszteleg: a 80 éves Eugen Suchofínak és Martin Benka festőművésznek, aki idén lett volna 100 éves (életmű-kiállítása a Szlovák Nemzeti Galériában mostan­ság látható). Hogy miért ez a pár­huzam a két művész között? Amikor 1949-ben bemutatásra került Suchoű operája, az Örvény, és nyomtatás­ban is megjelent annak zongorakivo­nata, borítóján a két főszereplőt, az öreg Stelinát és Katrenát ábrázoló kép látható Martin Benka jellegzetes költői meglátásában. Ez a kottaborí­tó kép került most a rendezvény- sorozat központi plakátjára és a kis programfüzetek borítójára is. A zárókoncert utolsó taktusainak elhangzása után, miközben még lel­kesen tapsoltuk a Carl Orff orató­riumát, a Carmina buránát pompásan tolmácsoló előadógárdának, összegező értékelésem első futó eredménye a megelégedés volt. Igaz, amikor nyár elején először futottam végig a két­hetes zenei ünnepség részletes prog­ramját, nagy művészegyéniségek ne­vét nem látva benne, csupán mér­sékelten lelkesedtem Most annál na­gyobb örömmel nyugtázhatom, hogy a rendezőség egy felejthetetlen esttel ajándékozta meg a közönséget. Gazdag volt az idei BHS, tobzó- dóan sokoldalú és szinte kaleidosz­kópszerű. E változatos bőség pedig elsősorban annak volt köszönhető, hogy erre az évre nagyon sok zene­szerző és művészegyéniség kerek év­fordulója esett. Az ő műveik képez­ték a rendezvénysorozat dramatur­giájának gerincét, sőt a brit zene napjait is műsorába iktatták. A már említett felejthetetlen emlékű est volt csúcsa a két hétnek, éppen az angol zenével függött össze; akik pedig az élményben részesítettek, az a Liverpooli Királyi Szimfonikus Ze­nekar volt Libor Petekkel az élén. Britten-, Brahms- és Dvofák-műveket szólaltattak meg. A Brahms-zongora- verseny szólistája az 1970-es Csaj- kovszkij-verseny győztese, a ma már kiforrott művész, John Lili volt. Az élményt pedig a mű és tolmácso- lója között kialakult eszményi össz­hang adta. Roppant hálásak vagyunk a brnól Állami Filharmóniának azért, hogy megismertette velünk a francia kor- társ zene legendás alakjának, az idén nyolcvanéves Oliver Messiaen- nek A kanyonoktól a csillagokig cí­mű mintegy 140 perces szimfonikus alkotását. A teljesen új utakon járó szerző zenéjében a vallásosság, misz­tika és ritmika mellett lényeges sze­repet Játszik a természet, pontosab­ban a madarak énekének zenei fel­dolgozása. Ornitológus zenésznek ne­vezi önmagát. Hogy ez így igaz, a megszólaltatott mű a legfényesebb bizonyíték, amelyben a legkülönbö­zőbb egzotikus madarak csicsergése visszhangzik. A színekben, ritmiká­ban, hangeffektusokban szinte kime­ríthetetlenül gazdag művet a rend­kívüli összetételű, főleg fúvósokból álló zenekar adta elő, élén a fia- , tál amerikai David Robertsonnal. Ro- ger Muraro, a szerző feleségének egykori tanítványa Játszotta a félel­metesen igényes zongoraszőlamot. A kortárs zenénél maradva Messiaen egyik világhírű növendékét, a 60 éves Karlheinz Stockhausent említem, aki­nek Csoportok három zenekarra cí­mű művével szintén először volt sze­rencsénk találkozni. Mint azt már a cím is elárulja, a mű lényege, hogy három önálló részzenekarból álló hatalmas együttes szólaltatja meg, szavakkal ecsetelhetetlen hang­zási kombinációkkal. Ezt a nehéz művet ütőegyüttesekkel kiegészítve a Szombathelyi Zenekar adta elő Do- man Katalin, Eötvös Péter és Nagy Zsolt karmesterek irányításával. A harmadik, de ez már tényleg napjaink zenéjét megszólaltató hang­verseny tolmácsolója a 180-as Cso­port néven jól ismert együttes Bu­dapestről jött. Műsoruk első felében ősbemutatóként a nem mindennaplan tehetséges Peter Martinőek ifjú kom­ponistánk Memento című döbbene­tes hatású színpadi oratóriumát szó­laltatták meg négy vokális közre­működésével és Soós András szug- gesztív irányításával. Műsoruk máso­dik felében bemutatták Melis László, Soós András és Szemző TJbor egy- egy legfrissebb művét. A nagy ér­deklődést kiváltó hangverseny leg­sikeresebb és legérthetőbb szerzemé­nye a Martinőek-mű mellett Szemző Tibor Optimista előadás című szer­zeménye volt. A nagyzenekari estek között — mielőtt rátérnék a Szlovák Filhar­mónia két koncertjére — a sok kö­zül két kamarahangversenyt említek. Az elsőn, amely vokális produkció volt, a harminchárom éves és már világjáró basszista, a grúz Paata Bur- csuladze adott klasszikus orosz szer­zők, Glinka, Dargomizsszkij, Rahma- nyinov, Csajkovszkij, Arthur Rubin­stein műveiből dalestet. A Szlovák Kamarazenekar élén Bohdan War- chal ezen az esten kizárólag kar­mesterként ténykedett. A műsor nyi­tó felében két, nagyon kedvező be­nyomást visszahagyó svájci művész, Ursula Holliger hárfás és Peter-Lu- kas Gráf fuvolás működött közre egy-egy Debussy- és Mozart-műben. Számomra az est igaz csúcsa Ben­jamin Britten dalciklusa, a Les illu­minations volt, melyet a mű értéké­vel azonos színvonalon Magdaléna Hajóssyová adott elő. A Szlovák Filharmónia két említett koncertjét Zdenék KoSler, valamint Alexander Rahbari indiai karmester vezényelte. Az első est gyújtópont­jában Eugen Suchoft Kárpáti zsoltár című kantátája állott, míg Rahbari Carl Orff már említett oratóriumá­val a Carmina buránával zárta kon­certjét és egyben az idei Bratisla­vai Zenei Ünnepségeket is. E két kőrusmű pompás megszólaltatója a végre újra csúcsformában éneklő Szlovák Filharmónikus Kórus volt. Szólistákként az amerikai James Toc- co és az Angliában meghonosodott kínai Fou Ts’ong Chopin és Mozart egy-egy zongoraversenyét adták elő. Tolmácsulásukkal azonban megol­datlan stílusbeli problémák emlékét hagyták maguk után. Varga József HAZAI ÉS MAGYARORSZÄGI LISTA 1. Cézár: Vizltka 2. Richard Ball: Magická flétna 3. Dalibor Janda: Deset prstü pro Sivot 4. Turbo: Vodopád prázdnych slov 5. Petr Kotvald: Gejzír 6. Iveta BartoSová: I. B. 7. Zenit: Ked fa nechá dievőa 8. Michal David: Fotka z prázdnin 9. Peter Nagy: Zivot v kufrí 10. Heidi: Fotka 1. Step: Próbáld meg 2. Fan-Fan: Papa, ne prédikálj! 3. Exotic: Nézz rám, tizedes! 4. Känguru: Lány a kastélyban 5. Végvári Ádám: Palermo 8. R-Go: Ne félj, te kis bolond 7. Pokolgép: ítélet helyett 8. R-Go: Idő 9. Step: Telefon 10. Modern Hungária: Tíz kicsi Indián VILÁGLISTA 1. Bros: Nem tartozom semmivel 2. Bebbie Gibson: A kéken kívül 3. Eddy Grant: Adj némi esélyt 4. Sinitta: A szivemen keresztül 5. Okay: O. K. 8. Blue System: Túl nagy az ágyam 7. S-Express: Téma az „S-Express“-ről 8. Kylie Minogue: Vándorlás 9. Whitesnake: 1987 10. Fleetwood Mac: Éjszakai tangó ZSÄKBAMACSKA Színes posztert nyert: Abrahám László nagymegyeri (Calovo), Besse Márta (Be5a), Németh László gútai (Kolárovo) és Klempa József nagykaposl (Veiké Kapuáany) olva­sónk. AZ OLVASÓ KÉRDEZ Hungária jeligére: Megjelent az együttes Szerencse-lemeze. Juhász Angélának: A Sexepll együttes 1984-ben alakult, majd több tagcsere után most a következő felállításban játszik: He­gyi Zoltán, Kocsis Tamás, Vangel Tibor, László Viktor. A közelmúltban jelent meg első nagylemezük, amelynek egyik érde­kessége, hogy a szövegeket is olvashatja a vásárló. Az egyik oldal „A te oldalad“, a másik oldal „A húgod oldala“ öt-öt dalt tartalmaz. A nagylemez dalai egy kivétel­lel lendületesek, az együttes zenéje igé­nyesebb, mint azelőtt. Barát Évának Kassára (Koéice): Tíz éve meglévő igényt elégít ki a Beatrice együt­tes most megjelent nagylemeze. Annak az együttesnek az albumáról van szó, amely annak idején muzsikájával nagy port vert fel. Nemcsak „durva“ zenéjükkel, szövege­ikkel is botrányt okoztak. A dupla LP első lemezén az akkori koncertek Jellegzetes dalai találhatók, de talán még ma is idő­szerűek. A második lemez tartalmazza az új dalokat, így a hallgatónak lehetősége nyílik az összehasonlításra. Nagy különb­ség igaz nincs a két lemez között, hiszen az együttes ugyanazt a rockot játssza, mint egy évtizeddel ezelőtt: sajátos hangvételű egyszerű dallamokat. Pálinkás Marcelának Bratislavába: Titka Zelenkovának három műsorát is láthatja a közönség. Ezek közül talán a legsikere­sebb a Balett együttessel előadott műsora, de Gustáv Brom zenekarának közreműkö­désével is sok sikert ért el. A legújabb összeállítása kamarajellegű, ezt főleg klub­délutánokon adja elő. Cséfalvay Máriának Érsekújvárba (Nővé Zámky): Az Amerikában néhány éve tom­boló glam-őrület egyik új sztárcsapata a Vinnie Vincent Invasion. Vinnie Vincent neve nem ismeretlen a rockrajongók előtt. 1983-ban ugrott be Ace Frechley helyére a Kissbe, ekkor már kitűnt extrém egyéni­ségével. Néhány évvel később saját zene­kart szervezett. Társai: Mark Slaughter (ének), Dana Strum (ex-Ozzy Osbourne — basszusgitár), Bobby Rock (dob). Vinnie All System Go címmel már a második le­mezét jegyzi. A „fantasztikus“ show-hoz gitártörés és színpadrombolás is tartozik. POPCSEREBERE Jankó László (945 01 Komárno, ul. Z. Ne­jedlého 20/14): Adok A-Ha, Morten Har­ket, Black, Depeche Mode, Michael Jack- son, Duran Duran, Rick Astley, Europe, David Hosselhoff, Eros Ramazzotti, Dieter Bohlen, Tiffany, Mandy, Sandra, Madonna­képeket, -posztereket és -jelvényeket. Kérek Taylor Dayne, Kylie Minogue, Bros, Pet Shop Boys, Glenn Medeiros-képeket, -posztereket és -jelvényeket.-pp í 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom