Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-03 / 5. szám
VARUNK BENNETEKET [Találkozunk az ifjúsági szervezetben] Ritkán tapasztal az ember olyan gyümölcsöz® együttműködést, mint amilyen a Gömöralmágyl (Gernersky Jablonec) Alapiskola pionírjainak és a SZISZ helyi szervezete tagjainak kapcsolatát Jellemzi. Véletlen vagy tudatos ez a Jó barátság? A pionírcsapat vezetője, Bástl Irén (a képen) egyértelműen a tudatos kapcsolat- teremtés mellett kardoskodott. — őszintén mondhatom, hogy nálunk a fiatalok szívügyüknek tekintik az Iskola és a plonlrcsapat közötti barátságot. Magam Is SZISZ-tag vagyok, a helyi szervezet titkára, de azt hiszem, ha más lenne az én munkakörömben, a fiatalok akkor Is megtalálták volna az utat a pionírokkal való törődéshez. Én minden gyűlésen ott vagyok, s ahányszor szóba kerül, mire lenne szükségük a gyerekeknek, miben kellene segíteni őket, együtt döntünk arról, mit, hogyan oldunk meg. Nem volt ez mindig így, ezeket a körülményeket ki kellett alakítani, de szerencsére a mi szervezetünkben a fiatalok gondolnak a Jövőre, közösségük további sorsára, s pontosan tudják, hogy akik ma pionírok, holnap SZlSZ-ta- gok lesznek. S egyáltalán nem mellékes, milyen elképzelés alakul ki bennük a SZISZ munkájáról. Sokat beszélgettünk már erről a gyűléseinken, s rádöbbentünk, hogy nagyon sok szervezetben az alacsony taglétszámnak éppen az az oka, hogy évekig figyelembe sem vették az utánuk következőket, nem voltak propagálói tevékenységünknek, semmiféle agitáclós munkát nem végeztek. Tévedés azt hinni, hogy a tizenöt-tizenhat éves fiatalok önként. jönnek, jelentkeznek SZlSZ-tagnak, legalábbis kevés az Ilyen. Mindezt megbeszélve határoztunk úgy, hogy a fiatalok szoros e- gyüttműködést alakítanak ki a pionírokkal, sőt már a szikrákkal Is, de Ilyentájt, a beiratkozások Idején még az óvodásokra is figyelünk — mondta Bástl Irén. Az együttműködés, persze, kölcsönös, hiszen ahogy Bástl Irén részt vesz a helyi szervezet munkájában, ugyanúgy a SZISZ- esek közül Alabán Gyula a pionírcsapat vezetőségében dolgozik. S a kölcsönösség nemcsak az Irányításban, hanem a különféle rendezvényekben is megnyilvánul. Igaz, a pionírok kevesebbet segítenek a SZISZ- tagoknak, mint fordítva, de nem a számszerűség a lényeg, hanem a viszonzás szándéka. De azért érdemes felsorolni, a 10—14 éves gyerekek hogyan vesznek részt a fiatalok munkájában. Évzáró gyűléseikre, évfordulói ünnepélyeikre kultúrműsort állítanak össze és mutatnak be. A faluszépitési kötelezettségeik teljesítésében is segítik a pionírok idősebb barátaikat. A SZISZ-szervezet klubhelyiségében a pionírok faliújságon számolnak be tevékenységükről, az iskola életéről. A rendszeresen váltott anyagokból a fiatalok értesülhetnek a pionírok rendezvényeiről. — A SZISZ-tagok segítsége felbecsülhetetlen számunkra. Tizenkét rajvezetőnk és hét szakkörvezetőnk van a fiatalok köréből. A foglalkozások nemcsak névlegesek, hanem pontosan olyanok, amelyekről a felsőbb szervek ülésein oly sok szó esik, s amilyeneket a gyerekek igényelnek: szakszerűek, játékosak és tanulságosak. A gyerekek játékos formában szereznek ismereteket. S már az eredmények is mutatkoznak, hiszen az Alabán István vezette tűzoltókor jó eredményt ért el a Láng verseny járási fordulójában, a Szabó István irányításával működő rádióamatőrkor tagjai még a kerületi versenyen is elsők lettek. S nem elhanyagolható az sem, hogy anyagilag szintén támogatják kisebb barátaikat. Legutóbb az ifjú. csillagászoknak 5000 korona értékben távcsövet vásároltak — sorolta a csapatvezető. A jó együttműködés, persze, nemcsak kellemes szórakozást jelent a fiataloknak és a pioníroknak, hanem annak biztosítéka is, hogy egy-két év múlva a SZISZ- szervezetben folytatják az itt megkezdett munkát. Benyák Mária Az első lépések fontossága A fűtőház és a konyha felől érkezem Dunaszerdahely (Dunajská Streda) egyik legnagyobb, a Gorkij utcai magyar tannyelvű alapiskolájába. Innen, erről az oldalról nem a legjobb arcát mutatja az intézmény, de amikor belépek az épületbe, már más kép fogad: szinte egy folyosólabirintus tárul elém. Oldalt pedig nagy, tágas étterem. Ebből is kitűnik, itt nemcsak a tanulók szellemi, hanem valódi étkéről is gondoskodnak. Az a szülő, aki ide hozza gyermekét, nyugodt lehet. Fejes Józsefné, Pék Katalin, az Iskola Igazgatóhelyettese már nincs, és nem is lehet ennyire meghatódva a látványtól, ö ugyanis tudja, hogy a huszonhárom osztálynyi gyerekre méretezett épületkomplexum Jó egyharmaddal telítettebb, hiszen valójában harmincvalahány osztály szorong Jelenleg is az iskolában. Évente ugyanis százhatvan, de olykor, mint 1984-ben is, több mint kétszáz elsős kisdiákot fogadtak örömmel az épületben. Mindezt csak a rend kedvéért, a tények szigorú felsorolása miatt említi. Itt ugyanis már jó előre készülnek a kis emberkék fogadására. Az iskola igazgatója külön is üdvözli őket, és vele együtt a tanító nénik és tanító bácsik, de még a szakács nénik és takarító nénik is. És természetesen idősebb tanulótársaik, a pionírok és a szikrák. — Mi tulajdonképpen már nagyon régen szerződést kötöttünk az óvodákkal — mondják —, és így néha csak úgy kirándulásképpen is meglátogatnak bennünket á leendő elsősök. Később aztán többször is eljönnek, meglátogatnak, ml pedig szíves-örömest megmutatjuk nekik az iskolát, a tantermeket, bemutatjuk nekik a tanító néniket, Ismerkedünk velük, és ők is az iskolával, hogy azután a beiratkozáskor, majd pedig szeptember elsején, tanévnyitókor úgy Jöhessenek, mint haza ... — És úgy is Jönnek, mint haza? Nem sírnak, nincsenek megszeppenve? — kérdem Fejes Józsefnétől, aki igazgatóhelyettesi beosztásában épp az 1—4. osztályokért felel. — Ügy- bizony! — mondja határozottan. — Ezek a gyerekek bátrak,- magabiztosak. Az első pillanattól kezdve lehet velük énekelni, ismerik a tízes számkört, kezükbe lehet adni a ceruzát, ecsetet. Nemrég voltak itt a pedagógiai kutatóintézetből, és amikor a tanító néni elénekeltetett a gyerekekkel egy dalt magyarul, felállt az egyik tanuló, hogy ő ezt szlovákul is tudja, és bátran, szépen el is énekelte az egész osztály előtt. Mindez, természetesen, nem véletlen. Valaha az úgy volt, hogy a szülő elhozta, beíratta a gyereket, és kész. Ellenben ma már az óvodában megvizsgálja őket a pszichológus, az orvos, és csak érett, okos, fejlett gyerekek kerülnek az iskolába. Az igazgató és helyettese is még sokat mesél az elsős nebulókról, de aztán átmegyünk Hajdú Gizella osztályába, aki harminc éve tanít már, s ebből közel húsz éve foglalkozik a legkisebbekkel. Ű az osztály nagy részét már hazaengedte, csak néhányat tartott maga mellett, azokat, akiknél úgy érzi, hogy esetleg pótolni kell valamit. A táblán szép, kerek, egyenletes „nyomtatott“ betűkkel írt szavak: hó, homok, szánkó, hegedű, hőmérő, séta, sétahajó stb. A csöppségek előbb csak olvassák a szavakat, majd pedig ugyanolyan gondosan, mint a tanító néni a táblára, leírják a füzetjükbe. — Tudja — mondja a pedagógusnő —, én öt évig a felső tagozaton tanítottam, de az igazi tanítás az, ha ezek között a kicsik között lehetek. Ezek úgy tudnak ragaszkodni az emberhez, mint a sajátjai. A felső tagozaton már bonyolultabb, de Itt minden világos és tiszta. Az ember szinte betűről betűre együtt lélegez ezekkel az apróságokkal, és látja, milyen értelmesek, okosak, kedvesek? Én nemsokára nyugdíjba megyek, de egy percet sem sajnálok abból az időből, amit ezek között a gyerekek között töltöttem, s ha lehetne, ma is ugyanitt kezdeném újra — vallja, és meleg tekintettel simogatja végig az előtte ülő csöppségeket. Pedig az egyik hamiskásan, huncutul mosolygó kislány, Burda Ildikó, mint mondja, akár azonnal visszamenne az óvodába. Ott ugyanis minden délután lehetett aludni. Aztán arról beszélünk, hogy mennyire meghatározó a gyerekek életében az első Iskolai élmény, az első iskolai év. Neveket, rendezvényeket, versenyeket sorolnak, ahol eredményeket értek el a szikrák, pionírok, mert már fogadásukkor kedveskedtek nekik, s a kis gyerkőcök nagy-nagy érdeklődéssel kapcsolódtak be később egy- egy kör munkájába. — És érdekes — jegyzik meg —, sok-sok példával igazolhatnánk, hogy akik már elsős, másodikos korukban ilyen aktív, figyelő emberkék, azok később mind megtalálják az utat a SZISZ- bez, később pedig más szervezetekhez. Már ezért is fontos a fogadásuk. Németh István. Jól bevált menet — Kezdeném talán azzal, amire mindannyian büszkék vagyunk, vagyis hogy már másodszor elnyertük a „Példás rajvezetők kollektívája“ címet —. mondja mindjárt a bevezetőben Nádasdi Hilda, a Királvhoi- meci (Kráfovsky Chlmec) Alapiskola Petőfi Sándor pionírcsapatának vezetője. El kell mondanom, hogy a rajvezetők több. sége pedagógus, a városi gimnázium diákjai csak segédraj vezetőkként működnek iskolánkban, sajnos, munkájuknak ez ideig kevés a látszata, jó a kollektíva, Így jók az eredmények Is. Színjátszó csoportunk, a Bodrogközi Aprószínpad az elmúlt nyolc évben csak kétszer nem vett részt a legjobbak országos seregszemléjén, a Duna- menti Tavaszon. A harminctagú csoport most a „Boldizsár“ című -mesejátékkal várja az ünnepélyes beíratás napját,,, de már készülnek a dunaszerdahely! rendezvényre, is, igaz, addig még egy kerületi megméretés is vár reánk. Másik jeles kultúr- csoportunk az „Apró Bodrogközi“ néptánc- csoport, amely szintén fellép minden iskolai és városi rendezvényen. Nemcsak kultúrában, a sportban sem kell szégyenkeznünk. Pandi István tavaly megszerezte a rátermettség! jelvény aranyfokozatát, s további két gyerek az ezüstfokozatot. Futballistáink is szép sikert értek el; legutóbb győztesként kerültek ki a magyar- országi, szerencsi és sárospataki, valamint a nagykaposi (Veiké Kapuäany) alapiskolával vívott csatározásból. E sikerek értékét növeli az a tény, hogy jelenleg tornatermi gondokkal küzdünk. Nem azért, mert nincs, hanem mert jószerével egyedüli volt a városban, így mindenki Ida járt, és most felújításra szorul. Szerencsére a szülők, mint mindig, most sem hagytak cserben, és segítenek a felújítási munkálatokban. Nádasdi Hilda -még elmondja, hogy az együttműködést a SZISZ-szel elsősorban ők szorgalmazzák, kiindulva a IV. kongresz- szus határozataiból is, de még nem érték el azt a színvonalat, amelyet célként meghatároztak. Bár most, a beíratás Idején, ők Is aktívabbak. Ezt viszont már Molnár Zoltántól, az alapiskola Igazgatójától tudom, aki még azt is elmondja, hogy: — Nálunk a beíratásnak jól bevált menete van. A város óvodáiban és némely üzletben plakátokon hozzuk a szülök tudomására, de a városi hangszórón keresztül Is értesítjük őket, mikor és hol lesz a beíratás az első osztályba. Királyhelme- cen három óvodában van egy-egy magyar osztály, amelyekkel szoros kapcsolatban vagyunk, de a többiekkel Is, hiszen nemcsak innen érkeznek hozzánk gyerekek. Idén a beíratás február első hetében lesz, de pedagógusaink jóvoltából már Jő előre tudják az 6'vónők, a szülők és a gyerekek, -mikor és milyen ünnepélyes műsorral zajlik majd. Én fogadom majd a szülőket és az óvónőket, a gyerekeket pedig Idősebb társaik kultúrműsorral szórakoztatják, kis ajándékokkal lepik meg. Arra ügyelünk, hogy végül Is minden gyerek be legyen írva, ellenkező esetben újra elmegyünk az óvodákba, és rákérdezünk. Az iskolai év végén újra eljönnek a leendő elsősök az óvó nénik kíséretében. Akkor kapnak útbaigazítást az évnyitóval kapcsolatban, és a szülői munkaközösség, valamint a csapattanács jóvoltából kis figyelmességet is adunk a gyerekeknek. A tanévnyitókor' újra fogadom a szülőket, még egyszer megismertetem őket az Itteni követelményekkel, az elvárásokkal, aztán az elsősöknek van egy külön megnyitó, majd mindannyian részt vesznek a Csonkavár alatt zajlő békenapi ünnepélyen. Ez utőbbl aktus az újonnan kialakított hagyományokhoz tartozik Királyhelmecen. De olyan szép hagyomány, amely s21nte az egész Város, a fiatalok és az Idősek nagy béke-ünnepségévé nőtte ki magát. Remélhetőleg ennek is lesz folytatása, mint ahogy a jó pionírmunkának is. Példás összefogással Kendi László a Nagykaposi (Veiké Kapuäany) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója is a beiratkozásokkal van elfoglalva leginkább ez idő tájt. — Ennek a napnak sajátos hangulata van, és a visszajelzések szerint nagy élmény pilnd a gyerekeknek, mind a felnőtteknek — kezdi a beszélgetést. — Panelházi épületünkben van egy ün. játszóterem, amely sokaikban óvodai emlékeket ébreszt. Itt a Vadrózsa bábcsopo-rtunk ad nekik ízelítőt tevékenységéből február 7-én, majd kezdődik a teadélután. Nincs különösebb hírverés a beíratás körül, mégis megtelik a négy első osztály. A létszámnövekedés miatt és az 1983—84-es tanévben érkezett új Iskolavezetőség döntése értelmében a főépületünkben 14 osztályból 16 osztályt csináltunk, és kaptunk egy kétszintes panelházat, ahol további 16 osz- . tályt alakítottunk ki. Nem feledkezhetek -meg a szülők és iskolabarátok hozzáállásáról, áldozatkész segítségéről. Körülbelül 650 szülő segédkezett a panelház átalakításánál, a főépület tatarozásánál és az iskolai étkezde bővítésénél. Amikor arról volt szó, hogy lerakják az új Iskola épületének alapkövét, a szülői szövetség vállalta, hogy fél évvel közelebb hozza az átadási határidő^. Sajnos, az építkezés — nem a mi hibánkból — -még napjainkban sem kezdődött el. Ennek ellenéire a tanári kar, a szülői munkaközösség és az Iskolabarátok összefogásával sikerült Iskolánkat és környékét olyannyira kicsinosítani, hogy a járás legszebb iskolájaként lett nyilvántartva. Az oktatásban elért eredmények is örvendetesen jók. Már évek óta a járás harminc alapiskolája közül az első tíz között vagyunk a felvételik eredményességét illetően, viszont járási, sőt kerületi viszonylatban is azok közé az alapiskolák közé tartozunk, ahonnan a legtöbb diák jelentkezik az érettségivel végződő középiskolákba. Meggyőződésem, hogy ilyen eredmények birtokában sikerül majd elérni kitűzött célunkat: felvenni városunk szülöttének, Erdélyi Jánosnak a nevét. A iskola pionircsapata ma még Fábry. Zoltán nevét viseli, és munkáját két vezető, Bumbák Valéria és Birke Miklósné Igazgatja. Azért kettő, mert nagy a létszám, sőt ide tartoznak a Mokcsamogyo- rősi (KriSovská Ltesková) Alapiskola pionírjai is. Az iskola pionírcsapata szoros kapcsolatban áll a Dukla utcai óvodával, de a többibe is eljárnak. Nemcsak az iskolai és városi rendezvényeken lépnek fel, hanem a Csemadok járási, kerületi és központi rendezvényeire, versenyeire is eljutnak a legjobbak. Két színjátszó csoport Is működik az iskolában, a „Neveslncs“, amelyet jobbára a járásban Ismernek, és a „Kikelet", amely viszont a Dunamentí Tavasz közönsége előtt sem ismeretlen már. Büszkék a Vadrózsa bábcsoportra, amelynek a járásban nem nagyon akad vetélytársa. Évek óta eredményesek a vers- és prózamondóik, ezt bizonyítja Kendi Ágnes első helye a tavalyi KazinCzy-napökon. Sokszor még az elsősök is hallatnak magúkról. Legutóbb Germán Paula a járási babaversenyen bizonyult legjobbnak a munkájával. A pionírcsapat és a városi magyar tanítási nyelvű gimnázium SZISZ-szervezete között is szoros a kapcsolat. Rajvezetőkként úgy kezelik a SZISZ-tagok ezt az iskolát, mint a sajátjukat. Ez cseppet sem meglepő, hiszen egykor ők is Itt voltak pionírok, innen indultak a magasabb célok felé. Csak hát Jő lenne, ha ezt a természetes dolgot másutt is tudatosítanák. Polgári László
