Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-02-03 / 5. szám

VARUNK BENNETEKET [Találkozunk ­az ifjúsági szervezetben] Ritkán tapasztal az ember olyan gyümöl­csöz® együttműködést, mint amilyen a Gömöralmágyl (Gernersky Jablonec) Alap­iskola pionírjainak és a SZISZ helyi szer­vezete tagjainak kapcsolatát Jellemzi. Vé­letlen vagy tudatos ez a Jó barátság? A pionírcsapat vezetője, Bástl Irén (a ké­pen) egyértelműen a tudatos kapcsolat- teremtés mellett kardoskodott. — őszintén mondhatom, hogy nálunk a fiatalok szívügyüknek tekintik az Iskola és a plonlrcsapat közötti barátságot. Magam Is SZISZ-tag vagyok, a helyi szervezet tit­kára, de azt hiszem, ha más lenne az én munkakörömben, a fiatalok akkor Is meg­találták volna az utat a pionírokkal való törődéshez. Én minden gyűlésen ott va­gyok, s ahányszor szóba kerül, mire lenne szükségük a gyerekeknek, miben kellene segíteni őket, együtt döntünk arról, mit, hogyan oldunk meg. Nem volt ez mindig így, ezeket a körülményeket ki kellett ala­kítani, de szerencsére a mi szervezetünk­ben a fiatalok gondolnak a Jövőre, közös­ségük további sorsára, s pontosan tudják, hogy akik ma pionírok, holnap SZlSZ-ta- gok lesznek. S egyáltalán nem mellékes, milyen elképzelés alakul ki bennük a SZISZ munkájáról. Sokat beszélgettünk már erről a gyűléseinken, s rádöbbentünk, hogy na­gyon sok szervezetben az alacsony taglét­számnak éppen az az oka, hogy évekig figyelembe sem vették az utánuk követ­kezőket, nem voltak propagálói tevékeny­ségünknek, semmiféle agitáclós munkát nem végeztek. Tévedés azt hinni, hogy a tizenöt-tizenhat éves fiatalok önként. jön­nek, jelentkeznek SZlSZ-tagnak, legalábbis kevés az Ilyen. Mindezt megbeszélve ha­tároztunk úgy, hogy a fiatalok szoros e- gyüttműködést alakítanak ki a pionírok­kal, sőt már a szikrákkal Is, de Ilyentájt, a beiratkozások Idején még az óvodásokra is figyelünk — mondta Bástl Irén. Az együttműködés, persze, kölcsönös, hi­szen ahogy Bástl Irén részt vesz a helyi szervezet munkájában, ugyanúgy a SZISZ- esek közül Alabán Gyula a pionírcsapat vezetőségében dolgozik. S a kölcsönösség nemcsak az Irányításban, hanem a külön­féle rendezvényekben is megnyilvánul. Igaz, a pionírok kevesebbet segítenek a SZISZ- tagoknak, mint fordítva, de nem a szám­szerűség a lényeg, hanem a viszonzás szándéka. De azért érdemes felsorolni, a 10—14 éves gyerekek hogyan vesznek részt a fiatalok munkájában. Évzáró gyű­léseikre, évfordulói ünnepélyeikre kultúr­műsort állítanak össze és mutatnak be. A faluszépitési kötelezettségeik teljesítésé­ben is segítik a pionírok idősebb barátai­kat. A SZISZ-szervezet klubhelyiségében a pionírok faliújságon számolnak be tevé­kenységükről, az iskola életéről. A rend­szeresen váltott anyagokból a fiatalok ér­tesülhetnek a pionírok rendezvényeiről. — A SZISZ-tagok segítsége felbecsülhe­tetlen számunkra. Tizenkét rajvezetőnk és hét szakkörvezetőnk van a fiatalok köré­ből. A foglalkozások nemcsak névlegesek, hanem pontosan olyanok, amelyekről a fel­sőbb szervek ülésein oly sok szó esik, s amilyeneket a gyerekek igényelnek: szak­szerűek, játékosak és tanulságosak. A gye­rekek játékos formában szereznek isme­reteket. S már az eredmények is mutat­koznak, hiszen az Alabán István vezette tűzoltókor jó eredményt ért el a Láng verseny járási fordulójában, a Szabó Ist­ván irányításával működő rádióamatőrkor tagjai még a kerületi versenyen is elsők lettek. S nem elhanyagolható az sem, hogy anyagilag szintén támogatják kisebb ba­rátaikat. Legutóbb az ifjú. csillagászoknak 5000 korona értékben távcsövet vásárol­tak — sorolta a csapatvezető. A jó együttműködés, persze, nemcsak kellemes szórakozást jelent a fiataloknak és a pioníroknak, hanem annak biztosíté­ka is, hogy egy-két év múlva a SZISZ- szervezetben folytatják az itt megkezdett munkát. Benyák Mária Az első lépések fontossága A fűtőház és a konyha felől érkezem Dunaszerdahely (Dunajská Streda) egyik legnagyobb, a Gorkij utcai magyar tan­nyelvű alapiskolájába. Innen, erről az ol­dalról nem a legjobb arcát mutatja az intézmény, de amikor belépek az épületbe, már más kép fogad: szinte egy folyosó­labirintus tárul elém. Oldalt pedig nagy, tágas étterem. Ebből is kitűnik, itt nem­csak a tanulók szellemi, hanem valódi étkéről is gondoskodnak. Az a szülő, aki ide hozza gyermekét, nyugodt lehet. Fejes Józsefné, Pék Katalin, az Iskola Igazgatóhelyettese már nincs, és nem is lehet ennyire meghatódva a látványtól, ö ugyanis tudja, hogy a huszonhárom osz­tálynyi gyerekre méretezett épületkomple­xum Jó egyharmaddal telítettebb, hiszen valójában harmincvalahány osztály szorong Jelenleg is az iskolában. Évente ugyanis százhatvan, de olykor, mint 1984-ben is, több mint kétszáz elsős kisdiákot fogadtak örömmel az épületben. Mindezt csak a rend kedvéért, a tények szigorú felsorolása miatt említi. Itt ugyan­is már jó előre készülnek a kis ember­kék fogadására. Az iskola igazgatója kü­lön is üdvözli őket, és vele együtt a ta­nító nénik és tanító bácsik, de még a szakács nénik és takarító nénik is. És ter­mészetesen idősebb tanulótársaik, a pioní­rok és a szikrák. — Mi tulajdonképpen már nagyon ré­gen szerződést kötöttünk az óvodákkal — mondják —, és így néha csak úgy kirán­dulásképpen is meglátogatnak bennünket á leendő elsősök. Később aztán többször is eljönnek, meglátogatnak, ml pedig szí­ves-örömest megmutatjuk nekik az iskolát, a tantermeket, bemutatjuk nekik a tanító néniket, Ismerkedünk velük, és ők is az iskolával, hogy azután a beiratkozáskor, majd pedig szeptember elsején, tanévnyitó­kor úgy Jöhessenek, mint haza ... — És úgy is Jönnek, mint haza? Nem sírnak, nincsenek megszeppenve? — kér­dem Fejes Józsefnétől, aki igazgatóhelyet­tesi beosztásában épp az 1—4. osztályo­kért felel. — Ügy- bizony! — mondja határozottan. — Ezek a gyerekek bátrak,- magabiztosak. Az első pillanattól kezdve lehet velük éne­kelni, ismerik a tízes számkört, kezükbe lehet adni a ceruzát, ecsetet. Nemrég vol­tak itt a pedagógiai kutatóintézetből, és amikor a tanító néni elénekeltetett a gye­rekekkel egy dalt magyarul, felállt az egyik tanuló, hogy ő ezt szlovákul is tudja, és bátran, szépen el is énekelte az egész osztály előtt. Mindez, természetesen, nem véletlen. Valaha az úgy volt, hogy a szülő elhozta, beíratta a gyereket, és kész. Ellenben ma már az óvodában megvizsgál­ja őket a pszichológus, az orvos, és csak érett, okos, fejlett gyerekek kerülnek az iskolába. Az igazgató és helyettese is még so­kat mesél az elsős nebulókról, de aztán átmegyünk Hajdú Gizella osztályába, aki harminc éve tanít már, s ebből közel húsz éve foglalkozik a legkisebbekkel. Ű az osztály nagy részét már hazaengedte, csak néhányat tartott maga mellett, azokat, akiknél úgy érzi, hogy esetleg pótolni kell valamit. A táblán szép, kerek, egyenletes „nyomtatott“ betűkkel írt szavak: hó, ho­mok, szánkó, hegedű, hőmérő, séta, séta­hajó stb. A csöppségek előbb csak olvas­sák a szavakat, majd pedig ugyanolyan gondosan, mint a tanító néni a táblára, leírják a füzetjükbe. — Tudja — mondja a pedagógusnő —, én öt évig a felső tagozaton tanítottam, de az igazi tanítás az, ha ezek között a kicsik között lehetek. Ezek úgy tudnak ragaszkodni az emberhez, mint a sajátjai. A felső tagozaton már bonyolultabb, de Itt minden világos és tiszta. Az ember szinte betűről betűre együtt lélegez ezekkel az apróságokkal, és látja, milyen értelmesek, okosak, kedvesek? Én nemsokára nyugdíj­ba megyek, de egy percet sem sajnálok abból az időből, amit ezek között a gye­rekek között töltöttem, s ha lehetne, ma is ugyanitt kezdeném újra — vallja, és meleg tekintettel simogatja végig az előtte ülő csöppségeket. Pedig az egyik hamis­kásan, huncutul mosolygó kislány, Burda Ildikó, mint mondja, akár azonnal vissza­menne az óvodába. Ott ugyanis minden délután lehetett aludni. Aztán arról beszélünk, hogy mennyire meghatározó a gyerekek életében az első Iskolai élmény, az első iskolai év. Neve­ket, rendezvényeket, versenyeket sorolnak, ahol eredményeket értek el a szikrák, pionírok, mert már fogadásukkor kedves­kedtek nekik, s a kis gyerkőcök nagy-nagy érdeklődéssel kapcsolódtak be később egy- egy kör munkájába. — És érdekes — jegy­zik meg —, sok-sok példával igazolhat­nánk, hogy akik már elsős, másodikos ko­rukban ilyen aktív, figyelő emberkék, azok később mind megtalálják az utat a SZISZ- bez, később pedig más szervezetekhez. Már ezért is fontos a fogadásuk. Németh István. Jól bevált menet — Kezdeném talán azzal, amire mind­annyian büszkék vagyunk, vagyis hogy már másodszor elnyertük a „Példás rajvezetők kollektívája“ címet —. mondja mindjárt a bevezetőben Nádasdi Hilda, a Királvhoi- meci (Kráfovsky Chlmec) Alapiskola Pe­tőfi Sándor pionírcsapatának vezetője. El kell mondanom, hogy a rajvezetők több. sége pedagógus, a városi gimnázium diák­jai csak segédraj vezetőkként működnek is­kolánkban, sajnos, munkájuknak ez ideig kevés a látszata, jó a kollektíva, Így jók az eredmények Is. Színjátszó csoportunk, a Bodrogközi Aprószínpad az elmúlt nyolc évben csak kétszer nem vett részt a leg­jobbak országos seregszemléjén, a Duna- menti Tavaszon. A harminctagú csoport most a „Boldizsár“ című -mesejátékkal vár­ja az ünnepélyes beíratás napját,,, de már készülnek a dunaszerdahely! rendezvényre, is, igaz, addig még egy kerületi megmé­retés is vár reánk. Másik jeles kultúr- csoportunk az „Apró Bodrogközi“ néptánc- csoport, amely szintén fellép minden is­kolai és városi rendezvényen. Nemcsak kultúrában, a sportban sem kell szégyen­keznünk. Pandi István tavaly megszerezte a rátermettség! jelvény aranyfokozatát, s további két gyerek az ezüstfokozatot. Fut­ballistáink is szép sikert értek el; leg­utóbb győztesként kerültek ki a magyar- országi, szerencsi és sárospataki, valamint a nagykaposi (Veiké Kapuäany) alapisko­lával vívott csatározásból. E sikerek ér­tékét növeli az a tény, hogy jelenleg tor­natermi gondokkal küzdünk. Nem azért, mert nincs, hanem mert jószerével egye­düli volt a városban, így mindenki Ida járt, és most felújításra szorul. Szeren­csére a szülők, mint mindig, most sem hagytak cserben, és segítenek a felújítási munkálatokban. Nádasdi Hilda -még elmondja, hogy az együttműködést a SZISZ-szel elsősorban ők szorgalmazzák, kiindulva a IV. kongresz- szus határozataiból is, de még nem érték el azt a színvonalat, amelyet célként meg­határoztak. Bár most, a beíratás Idején, ők Is aktívabbak. Ezt viszont már Molnár Zoltántól, az alapiskola Igazgatójától tu­dom, aki még azt is elmondja, hogy: — Nálunk a beíratásnak jól bevált me­nete van. A város óvodáiban és némely üzletben plakátokon hozzuk a szülök tu­domására, de a városi hangszórón keresz­tül Is értesítjük őket, mikor és hol lesz a beíratás az első osztályba. Királyhelme- cen három óvodában van egy-egy magyar osztály, amelyekkel szoros kapcsolatban vagyunk, de a többiekkel Is, hiszen nem­csak innen érkeznek hozzánk gyerekek. Idén a beíratás február első hetében lesz, de pedagógusaink jóvoltából már Jő előre tudják az 6'vónők, a szülők és a gyere­kek, -mikor és milyen ünnepélyes műsor­ral zajlik majd. Én fogadom majd a szü­lőket és az óvónőket, a gyerekeket pedig Idősebb társaik kultúrműsorral szórakoz­tatják, kis ajándékokkal lepik meg. Arra ügyelünk, hogy végül Is minden gyerek be legyen írva, ellenkező esetben újra el­megyünk az óvodákba, és rákérdezünk. Az iskolai év végén újra eljönnek a leendő elsősök az óvó nénik kíséretében. Akkor kapnak útbaigazítást az évnyitóval kap­csolatban, és a szülői munkaközösség, va­lamint a csapattanács jóvoltából kis fi­gyelmességet is adunk a gyerekeknek. A tanévnyitókor' újra fogadom a szülőket, még egyszer megismertetem őket az Itteni követelményekkel, az elvárásokkal, aztán az elsősöknek van egy külön megnyitó, majd mindannyian részt vesznek a Csonka­vár alatt zajlő békenapi ünnepélyen. Ez utőbbl aktus az újonnan kialakított hagyományokhoz tartozik Királyhelmecen. De olyan szép hagyomány, amely s21nte az egész Város, a fiatalok és az Idősek nagy béke-ünnepségévé nőtte ki magát. Re­mélhetőleg ennek is lesz folytatása, mint ahogy a jó pionírmunkának is. Példás összefogással Kendi László a Nagykaposi (Veiké Ka­puäany) Magyar Tanítási Nyelvű Alapisko­la igazgatója is a beiratkozásokkal van elfoglalva leginkább ez idő tájt. — Ennek a napnak sajátos hangulata van, és a visszajelzések szerint nagy él­mény pilnd a gyerekeknek, mind a felnőt­teknek — kezdi a beszélgetést. — Panel­házi épületünkben van egy ün. játszóte­rem, amely sokaikban óvodai emlékeket éb­reszt. Itt a Vadrózsa bábcsopo-rtunk ad ne­kik ízelítőt tevékenységéből február 7-én, majd kezdődik a teadélután. Nincs külö­nösebb hírverés a beíratás körül, mégis megtelik a négy első osztály. A létszám­növekedés miatt és az 1983—84-es tanév­ben érkezett új Iskolavezetőség döntése ér­telmében a főépületünkben 14 osztályból 16 osztályt csináltunk, és kaptunk egy kétszintes panelházat, ahol további 16 osz- . tályt alakítottunk ki. Nem feledkezhetek -meg a szülők és iskolabarátok hozzáállá­sáról, áldozatkész segítségéről. Körülbelül 650 szülő segédkezett a panelház átalakí­tásánál, a főépület tatarozásánál és az iskolai étkezde bővítésénél. Amikor arról volt szó, hogy lerakják az új Iskola épü­letének alapkövét, a szülői szövetség vál­lalta, hogy fél évvel közelebb hozza az átadási határidő^. Sajnos, az építkezés — nem a mi hibánkból — -még napjainkban sem kezdődött el. Ennek ellenéire a taná­ri kar, a szülői munkaközösség és az Is­kolabarátok összefogásával sikerült Isko­lánkat és környékét olyannyira kicsinosí­tani, hogy a járás legszebb iskolájaként lett nyilvántartva. Az oktatásban elért ered­mények is örvendetesen jók. Már évek óta a járás harminc alapiskolája közül az első tíz között vagyunk a felvételik eredmé­nyességét illetően, viszont járási, sőt ke­rületi viszonylatban is azok közé az alap­iskolák közé tartozunk, ahonnan a leg­több diák jelentkezik az érettségivel vég­ződő középiskolákba. Meggyőződésem, hogy ilyen eredmények birtokában sikerül majd elérni kitűzött célunkat: felvenni városunk szülöttének, Erdélyi Jánosnak a nevét. A iskola pionircsapata ma még Fábry. Zoltán nevét viseli, és munkáját két ve­zető, Bumbák Valéria és Birke Miklósné Igazgatja. Azért kettő, mert nagy a lét­szám, sőt ide tartoznak a Mokcsamogyo- rősi (KriSovská Ltesková) Alapiskola pio­nírjai is. Az iskola pionírcsapata szoros kapcsolatban áll a Dukla utcai óvodával, de a többibe is eljárnak. Nemcsak az iskolai és városi rendez­vényeken lépnek fel, hanem a Csemadok járási, kerületi és központi rendezvényei­re, versenyeire is eljutnak a legjobbak. Két színjátszó csoport Is működik az isko­lában, a „Neveslncs“, amelyet jobbára a járásban Ismernek, és a „Kikelet", amely viszont a Dunamentí Tavasz közönsége előtt sem ismeretlen már. Büszkék a Vad­rózsa bábcsoportra, amelynek a járásban nem nagyon akad vetélytársa. Évek óta eredményesek a vers- és prózamondóik, ezt bizonyítja Kendi Ágnes első helye a ta­valyi KazinCzy-napökon. Sokszor még az elsősök is hallatnak magúkról. Legutóbb Germán Paula a járási babaversenyen bi­zonyult legjobbnak a munkájával. A pionír­csapat és a városi magyar tanítási nyelvű gimnázium SZISZ-szervezete között is szo­ros a kapcsolat. Rajvezetőkként úgy keze­lik a SZISZ-tagok ezt az iskolát, mint a sajátjukat. Ez cseppet sem meglepő, hi­szen egykor ők is Itt voltak pionírok, innen indultak a magasabb célok felé. Csak hát Jő lenne, ha ezt a természetes dolgot másutt is tudatosítanák. Polgári László

Next

/
Oldalképek
Tartalom