Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-10-05 / 40. szám
Cini kulcslyukirodalma Eredetileg úgy volt, hogy interjút készítek Zalatnay Saroltával, azaz Cinivei. Egyrészt kíváncsi voltam arra, mi késztette — ha jobban tetszik: mi ihlette — őt könyvek írására. Másrészt szívesen megkérdeztem volna, van-e magánügye. A kérdés-felelet „társasjátékra“ nem került sor. Amikor felhívtam őt telefonon, a vonal túlsó végén a férj jelentkezett, és közölte, a művésznő kórházban van, a manduláját szedeti ki, próbáljam őt egy hét múlva felhívni. Megpróbáltam. Cini hangja olyan rekedt volt, hogy tolmács szükségeltetett volna hozzá, hogy megértsem, mit mond. Ilyen állapotban nem faggattam őt. Gondoltam, sebaj, hiszen Zalatnay, könyvei jóvoltából, tartós téma marad, így nem kell félnem, hogyha hónapok múlva kerül sor az interjúra, már nem lesz senki kíváncsi rá. Idehaza, figyelmes ismerőseim kezembe nyomták második könyvét, és jóindulattal megjegyezték: „Tanulmányozd, hátha elmegy a kedved az interjútól.“ Elolvastam a könyvet, és el kell ismernem, hogy Cini riporterként sokkal jobb, mint íróként. Olyan nyíltan kérdezi meg, amire kíváncsi, hogy ettől nyíltabban már nem is lehet. Ogy tűnik ki a könyvből, hogy Zalatnay azért kereste fel híres és kevésbé híres nőtársait, hogy kiöntse nekik szívét, és megtudakolja tőlük a boldogság receptjét. Cini kérdéseiből kiderül kétség- beesése, és csodálkozik, hogy mások mennyire nincsenek kétségbeesve, ha időnként szünetel a szerelem. Mindenképpen tanulságos könyv volt neki (is). Bekukucskálhatott mások magánügyeibe. Cini tulajdonképpen felmérést készített saját maga számára. De mivel nem önző, kiadatta bizalmas beszélgetéseit. Az első könyvét még aluljárókban árusították, a legutóbbival azonban bevonult a könyvesüzletek polcaira. Cini kulcslyukirodalma kikerült az a- luljárók sötétségéből! És ez elszomorító. Nem akarom bántani és kigúnyolni Zalatnay Saroltát, hiszen alapjában véve nincs más óhaja, mint igazi társra találni és gyereket szülni, mégis visszataszítónak érzem könyvespolcra tenni Cini jajgatásait, magánügyeit. Ismerőseimnek volt igazuk. Elment a kedvem az interjútól. Rájöttem, azokat sérteném az interjú elkészítésével, akik értékeset írtak, alkottak, mégsem kerültek a reflektorfénybe. Ellenben Cini magánügyeit megkülönböztetett figyelem kíséri! A magyar televízió híradója is kivonult kameráival, amikor az „írónő“ dedikálta könyvét a főváros egyik könyvesüzletében. A tömeg és a kamera láttán nem is lehet csodálkozni azon, hogy Zalatnay ezek után elhitte, hogy nagyszerűt alkotott. Ráadásul, ha még a határokon kívül is érdeklődés mutatkozik „irodalma“ után, az már több, mint siker. Elismerés. Márpedig semmi olyat nem tett, ami elismerést érdemelne. Hangját elismerem, kulcslyukirodalmát nem. De hol van Zalatnay, az énekesnő? Egyáltalán: ki veszi őt még figyelembe mint énekesnőt? Ki az, aki könyvei után még az énekesnőre kíváncsi? Senki! Ö maga is szívesebben nyilatkozik könyveiről. Teszi ezt azért, mert továbbra is „írónőként“ akarja futtatni magát. Kiadásra vár a férfiak magánéletében vájkálő könyve, és egy negyedik, összegző „alkotás“. E tervek hallatán az embernek elakad a szava! Balázs Zsuzsa Foroga lemez ........................... ' I I »II'— Első Emelet-turné ’88 A koncertlemezeket, azt hiszem, a hallgatóság többsége mindig fenntartásokkal fogadja, mert az élő zenei felvételek többnyire gyengébb minőségűek, mint amelyek a stúdióban készültek. Ezért sokan mellőzik az ilyen albumokat, különösképpen ha azon már megjelent stúdiófelvételek koncertváltozatai kaptak helyet. Az Első Emelet idei tavaszi turnéján rögzítette debütáló koncertalbumát, amelyre az előadások legforróbb részleteit vették fel, sok zenével, a közönség ovációjával, tapsával és a zenekar tagjainak konferálásával. Ez a hanganyag más koncertfelvételekkel ellentétben gyorsan fogy a lemezboltok pultjairól. Talán azért, HAZAI ES MAGYARORSZÁGI LISTA 1. Heidi: Fotka 2. Dalibor Janda: Más se líp, ne2 já 3. Petr Kotvald: Gejzír 4. Peter Nagy: Niö nezmení möj svet 5. Iveta Bartosová: I. B. B. Modus: Roberta 7. Team: Reklama na ticho 8. Petra Janü: Ríkej mi 9. Tubtatanka: Vo vefkej skole dní 10. Turbo: Hráő 1. Végvári Ádám: Palermo 2. Fan-Fan: Papa, ne prédikálj! 3. Exotic: Nézz rám, tizedes! 4. Step: Próbáld meg . .. 5. Kontinens: Élni kell tovább 6. Känguru: Lány a kastélyban 7. R-Go: Idő 8. Step: Telefon 9. R-Go: Ne félj, te kis bolond 10. Edda: Fohász VILÁGLISTA 1. Michael Jackson: Piszkos Da* jána mert az eltelt egy-két évben nemigen válogathattunk magyar popelőadók „élő“ produkcióiból. A lemezborító hátoldaláról pontosan megtudhatjuk, hogy az elhangzott dalok melyik évben készültek, s legnagyobb csodálkozásunkra há- rom-Öt évvel ezelőtti dalcímeket is felfedezhetünk közöttük. Ezek az 1983-ban készült felvételek elsősorban azok előtt ismeretlenek, akik eddig csak lemezekről és a tömegtájékoztatási eszközök popműsoraiból ismerték az együttest, hiszen a Titanic, az Európa és a Légiriadó című felvételek idáig csak az Emelet koncertjein hangzottak el. Mára viszont — igaz, többéves késéssel — végleg elraktározhatták, a rajongók nem kis örömére. A zehekar ezzel a rendhagyó albumával sem okoz csalódást hallgatóságának, s bár a szakma soha sem értékelte pozitívan zenéjüket, idén az év első felében nagyszámú közönség előtt léphettek fel, jóval meg2. Dew Mitch: Ne mondj nemet, ne mondj igent. 3. Bruce Springsteen: Keményebb a többinél 4. Depeche Mode: A kis tizenöt éves 3. Blue System: Túl nagy az ágyam 6. London Boys: Requiem 7. Fancy: A szerelem lángjai 8. Taylor Dayne: Utasítsd a szívem 9. Eros Ramazotti: Zene van 10. Sinitta: A szívemen keresztül ZSÁKBAMACSKA Színes posztert nyert: Angyal Péter kolárovói, Orosz Katalin rozsnyói (RoZfíava), Szakos Mónika lévai (Levice) és Gecse Ildikó tőketerebesi (Trebisov) olvasónk. POPCSEREBERE Taliga József (979 01 Rím. So- bota, nám. V. L Lenina 72/13): Adok Pet Shop Boys, Bros, Taylor Dayne, Michael Jackson, Kylie Minogue, Fancy, George Michael, Mandy, Rick Astley, Thomas és Nora, Natalie Coole, Terence Trent D’Arby, Kool The Gang, Don Johnson, Depeche Mode, Madonna, Jouy Tepmest, La Toya Jack- son-képeket, -posztereket (főleg a Bravó című újságból), valamint róluk szóló cikkeket. Felkínálom a Modern Talking 6 nagylemezét. Kérek London Boys, Blue System, Thomas A., Over Kill, Arnold Schwarzenegger, Dieter Bohlen, Den Harrow és He-Man-képeket, -posztereket. A címüket is szívesen megszerezném. Halász Marcelína (044 23 Jasov, Nová ul. 475): Elcserélem a C. C. Catch „I Can Lose My Heart Tonight“ című kislemezét a Blue System „My Bed Is Too Gil“ című kislemezéért, illetve valamelyik Modern Talking-kislemezért. előzve és elhagyva olyan együtteseket is, amelyeket csak reklámhadjárattal, hírveréssel tartanak életben. Sajnos, ma még mindig érvényesül az ismeretségeken alapuló, protekciós kapcsolatkialakítás, ami, bizony, a szóban forgó együttes hétköznapjait is sokszor megszomorította. A közönséget viszont nem lehet sokáig becsapni, így a tavaszi és nyári koncertturnék egyaránt bebizonyították, hogy nem mindig azok a csapatok a legmenőbbek, amelyek minden lehetőséget megkapnak a televízióban, a rádióban és a lemezstúdiókban. (Az Első Emelet tavaszi turnéjáról készült félórás koncertfilm is csaknem négy hónapig porosodott dobozban!) Ez a koncertlemez a negatív hatások ellenére is azt bizonyítja, hogy a csapat segítség nélkül meg tud állni a lábán, s ezáltal minden rajongó bizalommal várja a napokban megjelenő stúdiófelvételeket tartalmazó emeletes nagylemezt is. Koller Sándor AZ OLVASÖ KÉRDEZ Beatrice jeligére: Talán a legfurcsább pályafutásé, s a legtöbb vitát kiváltó zenekar. Valamikor a 70-es évek elején ezen a néven alakult meg az első magyar női együttes, amelyben Csuka Mónika gitározott, a húga, Mária, dobolt, Nagy Katalin billentyűs hangszereken játszott, Hamar Kriszta basszusgitározott. Nem sokáig tartott a nők egyeduralma, mert Nagy Ferenc énekes „benősült“ a zenekarba, majd pedig a lányok távoztak, ki ide, ki oda (Vadmacska, Kati és a Kerek Perec stb.). A férfi-,,terjeszkedés“ folytatódott; ide került Bencsik Sándor (ma a P-Mobilnál van) és Temesvári András (ma Gemini). Már csak Csuka Mónika maradt az eredeti társaságból. Aztán újabb lányok kopogtattak: a Mikrolied női énektrió tagjai, de a fúzió nem járt sikerrel. Majd a- mikor divatos lett a funky- és a diszkómuzsika, megkezdődött a zenekar második korszaka. 1977. Made in Hungary, rádiós vetélkedő: Gyere, kislány, gyere kezdetű, diszkóra csábítgató zene, amely a verseny későbbi sikeres felvételének bizonyul. A zenekar tagjai bársonyt öltenek magukra, kedvelik a flittereket, az aranyhímzést, s beköszönt a siker. Jön a Metronóm 77, de ott csak a kísérőzenekar szerepét töltik be. Önvizsgálódás, váltás, kezdődik a harmadik korszak. Létrejön a Rice-Rice-Beatrice, a magyar punk-zenekar korszaka. Nem vagyunk hivatottak arra, hogy a főleg 79-ben lezajlott, kemény hangú sajtóvitákat ismertessük, s felidézzük azt a kavargó forgószelet, amelyet a zenekar és rajongói keltettek. Papp Sándor NEVESINCS A sorrend leginkább fordított szokott lenni. A legtöbb amatőr zenekar azzal kezdi pályafutását, hogy egy jól hangzó, lehetőleg egzotikus nevet választ magának, majd ehhez szerveződik a banda. Itt most másképp volt. Amikor 1981-ben összeállt a társaság, valahogy nem jutott idejük a hangzatos náv kitalálására (vagy megfeledkeztek?). Olyannyira, hogy még ma. hét év után sincs neve a zenekarnak Hogy nevezik őket a zenekedvelők? Általában Cepiga zenekarról beszélnek, mert a vezetőjük Eduard Cepiga. Ennyi elég is az azonosításhoz. Az elnevezés pedig nemccsak megjelölést, hanem színvonalas muzsikálást is jelent Galántán (Galanta) és széles környékén. — Szerintünk nem a név a fontos, hanem a muzsikálás — mondja Eduard Cepiga, amikor a „névtelenséget“ említem. Ismerkedésünk második mondatában a zenekarnak egy másik különleges ismérve kerül napvilágra: a zenekar fenntartója a Galántai Járási Pionír- és Ifjúsági Ház. Pionírok háza és egy kávéházakban, bálokon, lakodalmakon muzsikáló zenekar! Hogyan jön ez a kettő össze? Furcsa „házasság“ ... — Ez a kapcsolat mindkét fél számára előnyős — magyarázza Eduard Cepiga, aki „civilben“ a rádió tánczenekarának tromibtása Bra- tislavában. — Nekünk szükségünk van egy „gazdára“, aki lehetőséget biztosít a próbára, anyagilag segít a hangszerek és az elektromos felszerelés karbantartásában. Ezt a pionírháztól megkapjuk. Ennek fejében a muzsikálásért bejött honorárium egy része a pionírházat illeti. De ez nem minden. Zenekarunknak mind a hat tagja személyesen is segíti a pionírház munkáját. Kétszer évente hangversenyt adunk a rokkant gyermekek otthonában Seredben és a tallósi (Toma- áíkovo) gyermekotthonban. De voltunk a pionírokkal mint „állandó zenekar“ Bulgáriában, Kran- jevóban egy nemzetközi pionírtáborban is. Minden évben zenélünk a járás pionírvezetőinek a bálján, és megegyeztünk a pionírház dolgozóival abban is, hogy ha már átvették a készülő új épületet, minden vasárnap teadélutánt szervezünk a pioníroknak. Természetesen mindazt, amit felsoroltam, ingyen szolgáltatjuk a pionírháznak. Emellett van a Városi Művelődési Háznak és a pionírháznak egy közösen üzemeltetett ifjúsági fúvószenekara is. Én jómagam is ott ismerkedtem meg a zenével több mint két évtizeddel ezelőtt. Ezt is a zenekarunk patronálja, és ha kell, még a szerepléseknél is besegítünk. Látható tehát, hogy a zenekar társadalmi munkával fizeti visz- sza az üzemeltető gondoskodását. — Játszanak saját szerzeményeket is? — kérdem a zenekar vezetőjét, már csak azért is, mert a főfoglalkozása is a zene. — Van néhány saját szerzeményem is, ezekhez Lakatos István írta a szöveget. De mivel mi tánc- és nem koncertező zenekar vagyunk,' kávé- házakban, bálokon, lakodalmakban zenélünk (pillanatnyilag például a felsőszeli (Horné Saliby) vendéglőben játszunk), s repertoárunkat a közönség igényeihez kell igazítanunk. Végül talán még azt tenném hozzá, hogy a pionírházon kívül más társadalmi szervezet munkáját is segítjük. Például a Csemadok galántai helyi szervezetének esztrádcsoportjának vagyunk a kísérő zenekara. Hogy hogyan bírjuk mindezt? Ogy, hogy szeretjük a zenét és a vidám embereket A „Cepiga zenekar“: (balról) Eduard Cepiga, Mikovics László, Tibor OndrejkoviC, Kulás Sándor, Vízvári Tibor ás Gallo István.
