Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-09-14 / 37. szám

új ifjúság 3 i ... ~ r :/l G ondosan, nagy érdeklődéssel vé­gigjárom Nyitrán (Nitra) az 1988-as Agrokomplex mezőgaz­dasági kiállítást. Mustrálom a gépe­ket, csodálkozom egy-két újdonság fölött, még a szárnyasokat, birkákat, teheneket, sertéseket, lovakat is szem­ügyre veszem. De hát ez csak termé­szetes! Hiszen gyerekkoromban még ott volt a ló majdnem minden gazda­ságban, és amikor először fölsegítet­tek a deresre, ugyanolyan szép, fod­ros álmunk valósult meg, mint ami­kor a mai gyerek a motorkerékpár vagy netán az autó ülésére pattan­hat s megteheti az első tiszteletkörét. Ez a része tehát nem, vagy alig változott a mezőgazdasági termelés­nek. A haszonállatok külsőre ugyan­olyanok, mint valaha, esetleg ha va­lamivel nagyobbak. Ez sem mindig van Így. Annál több változott és vál­tozik különösen a tartásukban, eteté­sükben. Ma már különböző adalék­anyagokkal. az emésztőrendszerbe jut­tatott enzimekkel ösztönzik növeke­désre, hízásra a jószágot, hogy a vi- lágrajöttének első pillanatától a le­hető legrövidebb időn belül lussanak el a tányérunkra. A mai mezőgazdaság tehát már rég nem egyszerű körforgáson alapuló élelmiszer-előállítás. Az ember a fi­zika, a kémia és más tudományok be­vetésén kívül biotechnológia, gén­sebészet és ki tudja, milyen.íievű tu­dományágak segítségével állítja elő az eledelét. Valamikor a szent egyip­tomi giliszta betonkádakban, elha­gyott silógödrökben falta a trágyát, szalmát, szerves anyagokat, így se­gítve a növényeket fejlődésükben. A hazai giliszta szófogadatlan, megszö­kik a gátakból, ezért igyekszünk amerikai gilisztákra szert tenni. Ezek nemcsak jobban szaporodnak, hanem több és gazdagabb biohumuszt állíta­nak elő. mivelhogy kicsit korábban „háziasították". A növényeket egy idő óta már nem egyszerű vetéssel szaporítjuk, hanem dugványozással, sőt neönfénnyel meg­és az új tudomány világított, befőttes üvegekbe ültetett parányi növényi rostokból növesztjük az új, egészségesebb, vitálisabb nö­vényeket. Az így szaporított banán például gyorsabban termőre fordul, az öklömnyi burgonya helyett apró, köröm nagyságú gumókat ültetünk. S ha az egyes gabonafajtáknál meg­maradtunk is a régi módszernél, a vetésnél, akkor is különböző színű és összetételű porokba, folyadékokba mártjuk, hogy a magvakon élősködő és az egész termést elpusztítani ké­pes gombákat kiöljük, hiszen a nyolc­van mázsán felüli átlagtermést csak úgy tudjuk elérni, ha kikapcsoljuk ezeknek a kártevőknek a hatását. Közben azonban arra is ügyelnünk kell, hogy ezeket a kártevő gombá­kat se pusztítsuk el teljesen, hiszen ki tudja, holnap nem lesz-e rájuk szükség a gyógyszeriparban vagy má­sutt. Szóval: összetett, a bonyolultnál is bonyolultabb tudomány a mai mező- gazdaság, élelmezésipari komplexum, és — bizony bevallom — néha már nem is értem, nem tudom követni a folyamatokat. A régen fél udvart el­árasztó trágyalevet nem engedhetjük ki, nem is gyűjthetjük össze tartá­lyokba, lassan tartályból lenne a falunak kerítése, ezért csodálatosan szép, hófehér bordásfalú műanyag­lapokból összeszerelhető tartályokat kell építenünk, amelyekben aztán ugyancsak szép, különös mintázatú dobok forognak, és szűrik ki a trá­gyaléből a szerves és szervetlen anya­gokat, hogy azokat olvan arányban juttathassuk vissza a természet kör­forgásába, ami nem káros. A nyitrai mezőgazdasági kiállításon ahova lépek, mindenütt valami újat látok. Az ország agrár szakemberei mindenütt valamin törik a fejüket. Itt a vetőgépek új nemzedékét próbálják létrehozni, amott új vegyszerekkel kí­sérleteznek vagy éppen a génsebészet módszereit próbálják előbbre vinni. De kik ezek a szakemberek? Hogy a magamnak feltett kérdésre választ kapjak, betérek a P pavilonba, ahol hagyományosan az ifjúsági szervezet eredményeit mutatják be a látogatók­nak. Tehát a fiatalok! Igen, ők is, de nem csak ők. A tudományokban hosszú és kitartó munkára van szük­ség arra, míg eljutnak az eredménye­kig. Az egyik sarokban mikroszkóp, rajta kis kamera, mellette hordozha­tó tévékészülék. A két fiatal iskolás korú lány, akik a kis laboratóriu­mokban foglalatoskodnak, a Modrai Borászati és Üdítőital-kutatóintézet biotechnológiai klubjának a tagjai. Szeletnyi krumplidarabot helyeznek egy üveglapra, majd folyékony élesz­tőt öntenek rá. A burgonyaszeletben furcsa mozgás megy végbe. Az élesz­tőben majdhogynem vihar tombol, — mutatja a képernyő. Csak állok és bámulok, nézem a jelenséget. Nem tu­dok napirendre térni fölötte, nem tu­dok rájönni, mi is történik, pedig föltehetőleg ez a sejtosztódáshoz, nö­vényszaporításhoz viszonyítva nagyon egyszerű és szokványos jelenség. De számomra majdnem érthetetlen, új és szokatlan, mert az én diákkoromban még nem nagyon jutottunk akárcsak egy nagyító közelébe sem, itt meg tizenéves lányok számára minden ter­mészetes és teljesen érthető. Dolgoz­zék bárhol, bármely szakmában is a fiatal, a tudomány, az új jelenségek felfedezésére, a problémák megoldá­sára neki vannak a legnagyobb esé­lyei. Igaz, hosszú kitartást igénylő munka vár rá, s lehet csak élete al­konyán jut el a megoldáshoz, felfede­zéshez, de mindenképpen ő az, aki eljuthat, aki előtt nyitva állnak a ka­puk. Minden nagy titkot, a természet és az emberi lét titkait — akár ha hétpecsétes titok is — legfőképpen a fiatalok oldhatják meg, mert ők rendelkeznek azzal az adottsággal, hogy a tudomány rohamléptű fejlődé­sét mindennapjaink gyakorlatának vessék alá, kitárják azokat a kapu­kat, amelyeket átlépve gazdagabb és élvezhetőbb asztalt teríthet meg ma­gának holnap az emberiség. NÉMETH ISTVÁN !-'***" TERMÉSZETVÉDELEM Az idei országos ZENIT-kiállítás látoga­tóinak — kiváltképp a gyengébb nem kép­viselőinek — élénken él még az emlé­kezetében egy érdekes szolgáltatásit nyújtó rögtönzött munkahely. Itt egy kis üveg­csőben leadott vizeletből pár órán belül az illetékes fiatal szakemberek, „csodamű­szereik“ segítségével, szinte százszázalékos hitelességgel megállapították a terhessé­get. A főváros nőgyógyászai tudtak erről a diagnosztizáló berendezésről, így sok pácienst a kételyek eloszlatása végett eleve a ki állító csarnokba utaltak. A ‘ radioimmunológiai készlet (RIA) leg- űjjabb képviselője, a HGG és annak al­kotócsoportja, a Ián Gálóci doktor vezette Ifjúsági kollektíva így vált egyszeriben közismertté és népszerűvé hazánkban. Ahol pedig a zseniális találmány megszületett, az a Kassai (Kosice) Radióökológiai és Alkalmazott Atomtechnikai Kutatóintézet. Tizenhárom éve fejt ki közhasznú, kör­nyezet- és természetvédelmi szempontból is nagy jelentőségű munkát ez az intézet, amely természetesen sok egyébbel is fog­lalkozik. — Csak kapásból említem, hogy a cser­nobili katasztrófa negatív hatásait mi fog­tuk tel elsőként, és szolgáltattunk pontos adatokat a felsőbb szerveknek a radioak­tiv sugárzásról. Ha valahol atomerőmüvet készülnek építeni, először mt végzünk pon­tos méréseket, és csak a beleegyezésünk után kezdődhet el az építés; leegyszerű­sítve azt ts mondhatnám: az atomenergia békés felhasználásán munkálkodunk — kezdte küldetésük megfogalmazását Stefan ATOMTECHNIKÁVAL Melnlk mérnök, az egyik ifjúsági kutató­csoport vezetője. — Rendszerbe foglalva, három fő területre tagolódik tevékenysé­günk. A környezetvédelemre, amelynek so­rán nemcsak a radioaktív háttér rendsze­res és pontos figyelését végezzük, hanem a viz, a levegő, a talaj és a termékek vegyi összetételét is vizsgáljuk. Aztán a RIA-készletek kutatása, fejlesztés© és gyár­tása is feladatunk, nemcsak az ember, ha­nem a tágabb értelemben vett flóra és fauna javára is. A harmadik terület pe­dig az atomtechnikai és más mérőműsze­rek fejlesztése, továbbfejlesztése és gyár­tása. A rettegett atomenergia az intézet dol­gozóinak köszönhetően nálunk nem ter- mészetrombotló hatást fejt ki, hanem a természet védelmét szolgálja. Nemrég pél­dául egy olyan berendezést állítottak elő — rögtön tegyük hozzá, hogy terven fe­lül —, amely azonnal jelzi a hőerőművek vagy bármely üzem gyérkéményelbőt tá­vozó füstgázok összetételét és koromszint­jének értékét. Ki hitte volna, hogy az épí­tőanyagok is bőven sugároznak! Sokszor égéstermékeket, salakot és egyebet hasz­nálunk az építőanyagok alapjául, amelyek­ben mintegy koncentrálódik az eredeti tö­meg radioaktivitása. A kutatóintézet meg­figyeléseinek fókuszába kerültek ezek az anyagok, mert ugye, nem mindegy, meny­nyire hihetjük magunkat biztonságban la­kásunkban. Melník mérnök csoportja nem­rég egy olyan átfolyásos injekciós elemző- műszert készített, amely nagy pontosság­gal jelzi a higany, az ólom és más mér­gező anyagok Jelenlétét a talaj-, a víz­vagy a levegőmintában. A járvány- és köz­egészségügyi állomások a megmondhatót, mennyire megbízhatóak és sok esetben nél­külözhetetlenek az itt kifejlesztett és gyár­tott műszerek. Vegyészeik, fizikusaik, ma­tematikusaik, programozóik és más szak­embereik többsége SZISZ-korú vagy éppen alig hogy betöltötte a harmincadik évét. A 39 tagú SZISZ-alapszervezet elnökének, §tefan Niedel mérnöknek van miről be­szélnie. — Nekünk sohasem volt az a métánk, hogy ennyi és ennyi papírt, hulladékvasat gyűjtünk össze. Mi szakmai újításokkal igyekszünk a Méta 90 mozgalomnak ran­got adni. Hogy ez mennyire sikerült? Az Életfa versenyben 1985-ben sikereinkért aranyplaket'tet kaptunk a SZISZ SZKB-től. A Gálóci vezette kollektíva 1986-ban a RIA-berondezésért aranyérmet kapott az or­szágos ZENIT-kiállításon. A következő év­ben a SZISZ városi bizottságának különdí- ját és a kerületi kiállítás második helyét tudhattuk magunkénak. Idén az innováilt RIA-készleteket az országos seregszemlén újra aranyéremmel minősítették, Melník mérnök és kollektívája pedig kis arany Incheba-kitüntetést kapott az idei bratisla- vai nemzetközi vegyipari kiállításon. A ke­rületi tudományos-műszaki klubnak is so­kat segítettünk, hiszen két PMD bS-ös sze­mélyi számítógépünket bocsátottuk egy év­vel ezelőtt a klub rendelkezésére. Jelenleg is hat lektorunk segíti a klub munkáját. A jövőben som szeretnénk beolvadni a nagy átlagba és középszerűekké válni. Sőt, úgy érezzük, a felszínen maradáshoz még inkább aktivizálni kell a tagokat. A jó kollektív szellem megőrzése mellett ennek nem is látom akadályát! Polgári László (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom