Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-09-07 / 36. szám

szimfóniáinak világa áll a légiköze- lebb. Az elmúlt évtizedek Matiler- reneszánsza az 6 nevéhez fűződik. Mint ragyogó kezű pianista, saját vezénylésével előszeretettel játszott versenyműveket. Ennek emlékét egy régi Supraphon-lemez is őrzi, ame­lyen Gershwin közkedvelt Kék rap­szódiája és zongoraversenye van a barázdákba préselve. Pár éve azon­ban, „Nincs Időm gyakorolni“ jelszó­val, ebben a minőségben már nem lép közönség elé. Mint pedagógus, előszeretettel foglalkozik fiatal kar­mester jel öltek kel, hangulatos és le­nyűgöző ismeretterjesztő és zenemű­veket népszerűsítő tévéelőadásai pe­dig bejárták a világot. Ma zeneszerzői ténykedését tartja a legfontosabbnak, mert szimfóniái mellett az a célja, hogy megteremtse az igazi és jellegzetes amerikai ope­rát. Olyan zenés-színpadi alkotás ösztönzi, amely az amerikai életnek, gondolkodásnak, ritmus- és dallam­világnak maradandó és hű képét tükrözze. Hetvenedik születésnapján csak azt lehet Leonard Bernsteinnek kívánni, hogy a Broadway musicalszínpadai után egy, a West Side Storyval e- gyenrangú zseniális zenemű csendül­jön fel mielőbb a Metropolitan Opera közönsége előtt is. Varga József E születésnapi megemlékezés be­vezetőjét — engedtessék meg a rend­hagyó hozzáállás — az Unnepelttel kapcsolatos saját emlékeimből me­rítem. Történt ugyanis, hogy 1948 tava­szán Budapesten, amikor a Műegye­tem mellett a Zeneakadémia kon­certtermének küszöbét is szabályos rendszerességgel koptattam. az idény leghíresebb, illetve hírhedtebb hangversenyén — lévén vizsgaidő- szak — nem voltam jelen. Egy tel­jesen Ismeretlen nevű ifjú ameriká- nus vezényelte a Székesfővárosi Ze­nekart. Hiányzott tehát a név vonz­ereje. hogy telt ház előtt játsszanak a zenészek. Szerencsére a hangver­senyt a rádió egyenes adásban su­gározta, s talán ennek köszönhető, hogy a hangverseny szünet utáni ré­sze már zsúfolt nézőtér előtt hang­zott el, és a siker olyan kirobbanó és elsöprő volt, hogy a lelkes közön­ség az est ifjú karmestertitánját ma­gasba emelve vitte közeli szállodá­jához. Ezt az eseményt azonban csak másnap tudtam meg akadémista ba­rátaimtól, és azt is, hogy a borzas hajú fiatalembert, aki vezényel és egyben zongorázik is, Leonard Bern­steinnek hívják, és nevét nem sza­bad elfelejteni. Nem is felejtettem el. Harmincöt évvel később, amikor sor került a közben már régen világhírű Bernstein második budapesti szereplésére, én is ott ültem az Erkel Színház két és fél ezer embert befogadó néző­terén, ahol üres hely még véletlenül sem akadt, hogy végre élőben is találkozzam a képernyőről már oly jól ismert robbanékony temperamen­tumé mester mágikus művészetével. De Bernsteinhez fűződik egy to­vábbi, és minden bizonnyal legna­gyobb élményem is, a hatvanas évek legelejéről. Akkor már hozzánk is eljutott a híre, hogy a Broadway 1957-es musicalsikerét, a West Side Storyt celluloidszalagon is megörö­kítették. Akkori szokás szerint az ősz folyamán Brnőban tartották a „filmvásárt“, s az ott vetített, fil­mekből egypár kiemelkedő alkotást — mint ahogy idén a Karlovy Vary-i filmfesztiválon bemutatott filmeket is — egy estére lehozták Bratislavá- ba. Így került hát akkor előzetes vetítésre a film egyetlen estén, s én azt a hajnalt órákba nyúló, számom­ra felejthetetlen pótelőadást láthat­tam. amely a rendkívüli érdeklődés­re való tekintettel éjfél után kezdő­dött. A West Side Story, ez a világ­városi környezetbe transzponált Ro­meo és Júlia-történet, amelynek zse­niális, ezer színben és ritmikában viliódzó muzsikáját Bernstein szerez­te, örök értékű alkotása a musical műfajnak Páratlan egységbe fonó­dik benne a zene, a meseszövés és a kivitelezés. Leonard Bernstein 1918. augusztus 25 én született az észak-amerikai Massachusettes állambeli Lawrence- ben. Rendkívüli zenei tehetségének — minden érdekli, ami a zenével kapcsolatos — már tízévesen tanú­jelét adja. És ez a már ily zsenge korban megnyilvánuló univerzális je­lenség. sokoldalú egyéniségének ma is legjellegzetesebb profilja. Nem is csoda hát, hogy „foglalkozását“ út­levelében csupán egyetlen, de annál tömörebben összefoglaló kifejezés jelzi: muzsikus. És ebbe a megjelö­lésbe tényleg belefér minden, ami a zenével összefügg, mert Bernstein egy személyben1 2 karmester, zongoris­ta, zeneszerző és pedagógus, tehát tényleg minden, ami a muzsikával, Illetve zenéléssel összefüggésben van. Kanmesterként első sikere 1943 no­vemberéhez fűződik, amikor a nagy­hírű Bruno Walter helyett, aki vá­ratlanul megbetegedett, minden elő­zetes próbalehetőség nélkül a New York-i Filharmonikusok élére állt. Ezt a merész, de sikert hozó fellé­pést követően évekig a társaság ve­zető karmestere lett, majd tőlük megválva, „szabadúszó“ . lett, hogy a világ összes élvonalbeli zenekarával dolgozhasson. Dolgozik is, és az ope­rától a dzsesszlg mindent vezényel, de temperamentumához, ritmikus ér­zékenységéhez leginkább századunk lüktető zenéje és Mahler hatalmas LEONARD BERNSTEIN új ifjúság 91 Gondolatok a Dolly Roll vendégszereplése kapcsán A Nagykürtös! (Veik? KrtíS) járás lakói nin­csenek elkényeztetve színvonalas kulturális mű­sorokkal. Nincs nagy választékuk. Ami van, azt kell elfogadniuk, máskülönben visszahozhatatla- nul beleragadnak az egyedüli műélvezetet nyúj­tó tévézésbe, videózásba. Az élő produkciók­nak van egy pótolhatatlan előnyük, az ember- közelség, ami pedig napjainkban nagyon fontos. Azt hiszem, fölösleges kitérnem arra, hogy miért. Agyonismételt mondat: felgyorsult az élettempó, az embereknek nincs idejük egymásra ... Elszok­tunk a közösen átélt élményektől. A Dolly Roll Apátújfaluban (Opatová Nová Vés) tartott koncertje megszámlálhatatlanul sok embert vonzott. A zene és a látvány mellett kü­lön élménynek számítódott, hogy a közönség egy emberként élvezte a koncertet. Csalódást még azoknak sem okozott a csapat, akik nem tar­toznak a Dolly Roll-rajongók közé (jómagam sem tartozom közéjük). Dolly ék profik, még ak­kor is, ha zenéjüket, üres, felszínes, mézédes semminek könyvelik el a hozzáértők. Szemmel láthatóan meg tudják fogni a közönséget, és itt kezdődik a profizmus, nem pedig ott, hogy a szakértők által nagyra tartott zenészek produk­cióját jégbe hűtve nézi végig a közönség, s el­marad a hatás. A Dolly Rollra nem lehet panasz. Látványos, jól összeállított műsort adtak. Még rosszakarat­tal sem lehet rájuk fogni, hogy a hatás kedvéért a jól bevált, biztos sikert hozó dalaikra építet­ték műsorukat. A szeptemberben megjelenő új lemezük dalaiból is előadtak néhányat. Nem néz­ték le a közönséget, és ugyanolyan színvonalas műsort nyújtottak, mint budapesti fellépéseiken. Ez azért érdemel külön hangsúlyt, mert — saj­nos tapasztalat — a magyarországi népszerű mű­vészek, előadók gyakran beleesnek abba a hi­bába, hogy silány műsorral lépnek fel nálunk, gondolván, „nektek a selejt Is megfelel“. A Dolly Rollra ez a fajta, közönséget lenéző maga­tartás nem volt' jellemző. Pontosan tudták, ho­gyan és mivel szédítsék meg a közönséget, ho­gyan kell adni azt a valamit, amitől a néző nem érezte, hogy semmit nem kapott az ötven ko­ronájáért. A Dolly Roll olyan zenét játszik, amely azonnal hatni tud, s ma ez kell. Hogy sajnos-e vagy sem, az már más kérdés. Tévedett a popújságíró, aki azt írta a Dolly Roll zenéjéről, hogy tizenkét, éven aluliaknak való. Az apátújfalui közönség korántsem a ti­zenkét éven aluliakból tevődött össze. Minden korosztály képviseltette magát. A siker pedig látható, hallható, a rendezőségnek pedig pénzzel kimutatható volt. Az érdek és az érdekeltek egy­másra találtak. S ezt nem volt nehéz felismer­nie a rendezőnek sem, aki a koncert befejezése után megköszönve az együttes fellépését, a kö­zönségnek ígéretet tett, hogy jövőre is meghív­ják a zenekart. Megérte. Anyagilag Is és erkölcsileg is mind­két félnek. Több olyan műsorra lenne szükség (igény van rá), amikor a fellépő együttes jó hangulatot teremt, kikapcsolódást nyújt. Mind­egy, milyen műfajú muzsikától oldódik fel az ember. Lehet az akár lenézett napfényes zene is. Végül is minden embernek más az ízlése, s ezért még nem kötelező megvetni a másikat. Igaz ugyan, hogy a Dolly Roll zenéje, szövege mesé­sen rózsaszín és habkönnyű, nem tartalmaz mély filozófiát, de hát ilyen is kell, erre is szükség van. Balázs Zsuzsa /----------------------------------­HAZAI ÉS MAGYARORSZÄGI LISTA 1. Team: Reklama na ticho 2. Óceán: Dávná zem 3. Modus: Roberta 4. Heidi: Opine vsechno 5. Olympic: Kdyz svítí zelená 6. Peter Nagy: Niő nezmení möj svet 7. Turbo: Hrác 8. Marika Gombitová: Mami, mami 9. Tublatanka: Vo vefkej skole dni 10. Dalibor janda: Padá hvézda 1 2 1. Step: Támadás 2. Edda: Fohász 3. Step: Vágy 4. R-Go: Idő 5. V’Moto-Rock: Tűzvarázsló B. Végvári Ádám: Ádám Éva nélkül 7. R-Go: Ne félj, te kis bolond 8. Bikini: Megüssem vagy ne üssem? 9. Demjén Ferenc: Most kell eldön- tened 18. Pokolgép: ítélet helyett VILÄGLISTA 1. London Boys: Requiem 2. Blue System: Túl nagy az ágyam 3. Fancy: A szerelem lángjai 4. Taylor Oayne: Utasítsd a szivem 5. Depecbe Mode: A kis tizenöt éves 6. Dew Mitch: Ne mondj nemet, ne mondj igent... 7. Michael Jackson: Az elátkozott Diana 8. Brian Ferry: Avalon 9. Eros Ramazottl: Zene van 10. Kylie Minogue: Boldog lennék ... ZSÁKBAMACSKA Színes posztert nyert: Leviczky Ti­bor nagysallói (Tekovské Luzany), An­gyal Péter k-olárovói, Dittal Katalin tornaváraljai (Turnianske Podhradie), Bettes Beáta rlmaszécsl (Rimavská Seö) és Molnár Angéla csallóközara- ” nyosi (Zlatná na Ostrove) olvasónk. POPCSEREBERE Csata Angelika (982 61 Gemer £. 45, okr. Rimavská Sobota): Adók Duran Duran, Modern Hungária, Pet Shop Boys, Napoleon BLD, Vaso Patejdl, Ive­ta Bartosová, Dalibor Janda, Peter Nagy, Kylie Minogue, Rod Steward, Riok Astley, Genesis, Tiffany, Depeche Mode, Terence Trend D’Arby, Chris Norman, C. C. Catch, Desirelles, Tina Turner, Kim Wilde, Alphaville és Mi­chael Jackson-képeket, róluk szóló új­ságcikkeket, és megvan néhány együt­tes és énekes címe is. Kérek Europe, , Toto Cutugno, Végvári Ádám, Joy Tem- pest-képeket és -posztereket. Vozár Gizella (044 23 Jasov 373): Adok Depeche Mode-képeket és -posz­tereket. .Kérek Sabrina-képeket, -posz­tereket és róla szóló újságcikkeket. Gál László (980 01 Rím. Janovce, Cin- torínska 147, okr. Rim. Sobota): Fel­ajánlom az Első Emelet 2. nagyleme­zét, a P-Box együttes Ómen c. nagy­lemezét, Zoltán Erika autogramos szí­nes fotóját, valamint Sandra színes fo­tóját. Kérek Szűcs Judit-képeket, -posz­tereket, róla szóló cikkeket. Halász Marcelína (044 23 Jasov, No­vá 475): Adok Mandy, Pet Shop Boys, Depeche Mode, Kylie Minogue, George Michael, Michael Jackson* Whitney Houston, Prince, Taylor Dayne-képeket, -posztereket (a Bravo című újságból). Kérek Chris Norman, Smokie, Nick Kershaw, Dieter Bohlen-képeket, posz­tereket. olvasóink Írják Telek Lajos rimaszombati (Rim. So­bota) olvasónk egy új formációt mu­tat be, amelyet Kozma Tibor (Ex R-Go) hozott létre. A neve: Cassablanca. Egy másik R-GO-tag is található a zene­karban, Környei Attila, aki producer­ként dolgozik. Stílusuk R-Go-alapokra épít, lüktető, lendületes, ritmusos ze­nét játszanak, a szaxofonszőlók csak színesítik hangzásvilágukat. Biztos, hogy valamelyik daluk néhány héten belül feljut a slágerlistára Is, például a Harcolj értem című szám. Pink Floyd jeligére: Zenetörténeti pillanat tanúi lehettek azok, akik július 21-én ellátogattak a versailles-i kastélyba. Az évszázadok óta dívó és ma is rendkívüli látvá­nyosságnak számító színes tűzijáték zenéjét ezúttal a Pink Floyd szolgál­tatta. Először fordult elő, hogy a ba­rokk muszikát játszó zenészek helyét rock-zenészek foglalták el XIV. Lajos, a Napkirály udvarában. , -PP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom