Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-09-07 / 36. szám

Prágai levél avagy gondolatok békénkről Prágában Múlt és jelen Nyír dereka. A főváros gyalogoszónájában tarka turlstahad. Vannak, akik a szépen restaurált Óvárost tér felé igyekeznek, ahol 1621. Júl. 21-én e kora reggeli órákban — átlagosan hétpercenként kivégeztek egy-egy cseh protestáns főurat. összesen huszonhét ember nevéhez fűződik a vérpad helye. Szélesen hömpölyög a tömeg a Károly-híd felé. Prága utcáit Járva tizenöt lépésenként hallok olasz vagy német szőt, de gyakran találkozom magyar turistákkal is. A hang­hordozásukból ítélve: nem szlovákiaiak. Prága szinte passzívan eltöri, mondhat^ nám azt, hogy meghátrál a turizmus offen- zívája elől. De ez a megállapításom most egy icipicit sántít, csak részben igaz. Ama­tőr idegenvezetőm figyelmeztet a táskaüzlet túlzsúfolt kirakatára. „Ennyi árut még itt nem láttam...“ — mondja. És tudja, hogy mit beszél. Tíz éve lakik már ebben a vá­rosban. Ezen a nyáron Jóval gazdagabb az áruválaszték, mint ez előző esztendőkben volt. Mondják is, nemcsak az értékes áru, a féromunka is vevőre talál. Nincs Is kü­lönösebb ba] ezen a téren. Láttam én is cif­ra semmiségeket vásárló embereket. Olyan holmik tűnnek el a polcokról, amelyek éve­kig vesztegeltek. Az árak? Az idényhez vi­szonyítva általában megemelték — mint mindenütt másutt. Okos dolog a turizmus, hallani lépten-nyomon, hiszen a pénz sza­va szép beszéd — szintén mint mindenütt. A turizmus századában vagyunk. Hajdan még a királyok sem utaztak annyit, mint ma az átlagpolgár. A cseh nép udvarias a turistákhoz. A tör­ténelmi tapasztalat itt a gének folyosóin át érkezik a Jelenig, jöjjenek, hadd érkezze­nek hozzánk a vendégek, ha kedvüket lelik' benne. A téli hónapok alatt feltöltött rak­tárak válaszolnak az érkezésükre. Betérek egy sörözőbe. A csapos szemreb­benés nélkül negyven fillért rászámol a' korsó sörömre, talán azért, mert szlovákul szólaltam meg. „Szóra sem érdemes...“ —> mondja. „Szóra sem érdemes...“ — nyilván így ad utat önnön páholyérzetének. Az ét­teremben a pincérek udvariasak, szinte már szertartásosan azok. Elmosolyodom, mert eszembe Jut Prága történelme, s az, hogy talán ilyen szívélyességgel viseltettek vala­ha a cseh nemesek és főurak az idegenek­kel szemben (látszatra), miközben (titok­ban) a legközelebbi összeesküvés vagy lá­zadás tervét szőtték-szövögették. Gyakran kellett ennek a kis népnek a túlerővel szembenéznie. És mivel kulturált, nagy múl­tú népről van szó: mindig tudatában voltak a választási lehetőségnek. De lépjünk vissza a Jelen időbe! 1988 nyarán van mit Prágáról elmondani. Ä nyíltság, az átalakítás évek óta foglalkoz­tatja a szovjet köztudatot, s bár nem mind­egyik kelet-európai szocialista államban igénylik azt a fajta átalakítást, Prága a haladók közt óhajt lépést tartani! Az Ate- liér című lapban azt kérdezik: Vajon mi­kor kezdődik el a művészetszemlélet igazi átalakulása? És mikor történhet meg az • igazi áttörés? És valóban. Az időszakos tárlatok, mintha még tegnapról maradtak volna itt. Kevés az igazán 16 kiállítás. Per­sze, azért sikerült összehozni erre a nyár­ra néhány igen Jó érdekes tárlatot. Ilyen volt a színes plasztika kiállítása, és a Prá­gai Szalon ’88 című tárlat. Az utóbbi a legeslognavvobb volt a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság történetében: hiszen 882 szerző ?7»8 munkája szerepelt a Július Fu- öík Szabadi^őp^rkban. A nyíltság szellője Prágá' is megérintette. A lapokban szokat­lanul *les Kantrú újságcikkek olvashatók. Így T' 41d*ul s*ílnak Prága nem kielégítő élelmlsscral'.Másáról (Általában a minőség hiánva okozza a legtöbb gondot.) És szót emelnek a rrfiemlékvárosban folyó beépíté­sek n'nőságo ellen Is. 1988 nvsra van. A központi forgalom zavartalan. A Külvárosokban, a peremkerü­letekben zaloreanak a légkalapácsok: törik az aszfal'oL átalakítás a valóságban. Vá­rakozás, er*»*'«g némi bizonytalanság az eszmék összecsapásában Prága utcáit lár­va nem lehetséges nem gondolni az ide ér­kező tuWst^krak. Nem tudok pontos szám­adatot arról, hogv minden egyes befekte­tett százasunkért mennyi korona tiszta hasznot hoz az Idegenforgalom. Laikusán úgy képjel»™ el, hogy a turisták ide hoz­zák a pénzüket, amelyből mi nemcsak ellát­juk őket, hanem felújíthatjuk utatokat, te- relnkrt. gondozhatjuk parkjainkat és mű­emlékeinket, sőt szállodákat, szórakozóhe­lyeket építhetünk. Továbbá: ha 161 sáfár­kodunk az idegenforgalom hozta anyagiak­kal, hazai dolgozóinknak teremthetünk ez­zel munkaalkalmat. A csűcsidényben diá­kok kereshetnek zsebpénzt a vendéglátó­üzemekben. a műemlékek restaurálásán, a parkok gondozásán ... Épül szépül a világváros, mert Prága az. Több látogatás után is az ember úgy érez­heti. hogy keveset tud róla. A látvány bő­sége zavarba ejtő. Száz és száz oldalt Ír­hatnánk Prágáról. Arról, hogy a történelmi múlt mennyi nevezetességet gyűjtött össze a Jelennek. Á Szent György-kolostor termei­ben még mindig sokan Időznek. Itt a kö­zépkori cseh képzőművészet alkotásai lát­hatók Gótikus maniertsta, reneszánsz és barokk művek kaptak helyet, összesen kb. 450 alkotás. Itt látható Petr Pariéi1 IV. Ká­rolyt ábrázoló két szobra Kazettás oltárké­pek Egv fenségesen szép gótikus monst- rancia 1400-ból. Karel Skréta maniertsta festményeiből másfél tucatnyit számoltam meg. Ez a cseh mester a tökélyig megta­nulta az ecsetkezelést. A portréi remekmű- számba soroltatnak Ugyancsak maniertsta művpket alkotott Peter Brandi A barokk alkotások közül kiemelkedők Bartalomeus Spangsr, Hans von Aachen és Hans Hoff­mann képei. A prágai Nemzeti 'Galériának a Közép-csehországi Természet- és Műem­lékvédő Hivatal nyújt segítséget. Ugyancsak a várban látható — éspedig tavasztól őszig — a 20. századi francia képzőművészet Jó néhány alkotása, például Bonnard, Rodin, Picasso, Courbet, Léger, Renoire, Matisse, Braque, Derain és Chagall művei láthatók — többek között. Sokan felkeresik a régi királyi palotát is, amelynek termeiben a cseh történelemnek nem egy emlékezetes mozzanata , Játszódott le. Így például az úgynevezett birodalmi irodában ítélték ha­lálra 1621. Júl. 19-én a cseh protestáns fő­urakat, akiket aztán két nappal később az Óvárosi téren kivégeztek. De említést igényel a levéltár is, ahol évszázadok óta őriznek könyveket, kéziratokat. A legrégibb Írások a 13. századból valók. Világtörténelem kicsiben Prága I. kerületében nyolc-kilenc percnyi gyaloglásnyira az Óvárosi tértől a Cervená utcában áll a régi prágai zsinagóga. Vele szemben az Állami Zsidómúzeum egyik épü­lete, ahol állandó tárlatként textíliakiállítás van. Keskeny, nagyon csendes utca a Cer­vená. Az ideérkező, mintha egy külön világ­ba toppanna. A házfalak szürkéskékek vagy zöldesbarnák. Várakoznunk kell, mert a Jegyárusító néni önkényesen ebédszünetet Jelentett be. Egyet kerülünk a csendes, szűk utcákban. Ezt a környéket hívták haj­dan Zsidóvárosnak. Amikor végre belépő­jegyünk is van, egy Idős asszony ellenőrzi a zsinagóga bejáratában. Megnézi a dátu­mot. És kurtítás nélkül visszaadja. Mintha ezzel azt óhajtaná kifejezni, hogy ami egy­be rendeltetett, azt ne szakítsuk szét. A Jegyzetfüzetemben vannak a Jegyek. Emlé­keztetőnek, ha úgy tetszik. Keskeny szalagocska a Cervená utca. Alig hosszabb egy kőhajításnál. És azon túl az U Hfbltova... Egyik oldalon a régi prágai zsidótemető, ahova 1439-től 1787-ig temetkeztek. Az egykori Zsidóváros legne­vezetesebb műemlékei közé tartozik. Ami­kor a temető földje már nem tudta az elhunytakat befogadni, újabb réteg talaj került a régire. A temetőkert felülete ezért egyenetlen. A tizenkétezer sírkő alatt vagy százezer sir van. A legrégibb sírkő Ävigdor Karo költő nevéhez fűződik, és 1439-ből való. Nemrégiben gondosan fel­újították. A laza földbe a sírkövek fokoza­tosan belesüllyednek. Itt-ott már csak né­hány centiméternyi látszik ki belőlük. A kacskaringós ösvényeken átutazók, kirándu­lók botladoznak. Néhányan térképpel a ke­zükben keresgélnek. Vannak, akik elmé­lyülni, tűnődni, „átalakulni“ Jönnek ide. Az élmény lenyűgöző: az ember magával az idővel találkozhat, amelyet nevezhet múlt- nak-történelemnek, csak érzéke legyen ma­gába befogadni mindazt, ami itt egyben a nemzeti kultúra leiképe is. Egy spanyol származású, karcsú, magas lány fordul hozzám: MordechaJ Maiszel sír­emlékét keresi, de nem leli. A Zsidóváros prímását 1601-ben helyezték örök nyuga­lomra. Kőkoporsó alakú síremléke a teme­tő középső szakaszán van. Talán valami késel utód ez a lány, gondolom. Vagy Maiszel úr valahai szerepe sugároz egészen a leien időig? Nem tudom. Megmutatom a nevezetes sírhelyet,' és búcsút Intek. A ka­puból még visszapillantok a fák törzsébe lassan helyet csináló sírkövekre. Múlt idők itt maradt reliikvái? Történe­lem? Igen, történelem jelképekben. A zsi­dók nagyon szertartásosak voltak mindig, így a sírkövekre kerülő feliratoknak is, akárcsak a díszeknek, Jelképeknek megvolt a követendő funkciójuk. Nagy kár, hogy a betűk számomra olvashatatlanok, a szöve­gek ismeretlenek maradnak: talán mind­örökre. Egyelőre nem Jutok túl a szemlé­lődésen. Az U Hfbitova másik oldalán az Állami Zsidómúzeum másik épületében aztán tel­jes töménységében megkapom a félmúlt történelmének emlékmozaiklait Zsidótörté­nelem? Nemcsak az. Nácitörténelem, euró­pai történelem — és világtörténelem. A te- rezfni náci gyfljtőtáborban készült gyer­mekrajzokból nyílt állandó tárlat képeire nem lehet nem felfigyelni. A haláltáborban készült gyermekrajzokból a lövő időnek (tehát a Jelennek) mintegy 4000 (négy­ezer!) „különpéldánya“ maradt fenn. Lát­tam egészen pici gyermekek rajzocskáit, mindegyik egy-egy fájdalmas ujjlenyomat, végső sikoly. „Emberek, legyetek éberekl“ — Jut eszembe a figyelmeztető kiáltás. Most ez a mondat különös színezetet kap. Értelmet, súlyt, ha úgy tetszik. A rajzórákat a tereztnl haláltáborban Brandejsová tanárnő tartotta, aki ezt Je­gyezte le: „A gyermek képzelőreje egyenlő a gondolkodási szintjével. Nem arról van szó, hogy minden gyermek művész. De min­den gyermekrajzban ott lehet a gyermek ítélete arról a világról, amelyben ál vagy senyved.“ Nézem a képeket. A rajzokat. A grafiká­kat. És alattuk a neveket szinte imaként félhangosan elolvasom. Pollák Helga képei, öt 16 évesen érte a halál. Hanus Bachen­berg (született 1929-ben, meghalt 1944-hen), Petr Ginz (szül. 1928-ban, meghalt 1944- ben). A falakon sötét tónusú, terjedelmes grafikák. Kitűnő kompozíciók. Az ember szinte el sem akarja hinni, hogy tizenéves gyermekek készítették Brandejsová „rajz- óráin“. Később a németek megsokallották aktivitását OSvieczimbe internálták, és ott halt meg 1944-ben. A grafikákat nézem. Egy ösztövér férfi rodini tűnődését. A csontsovány férfiakat az emeletes prlccseken. Erőtlen kéz utolsó görcsös kapaszkodását a takaróba. Megren­dítő alkotások. Tűzben, ember teremtette pokolban készültek. Ember által teremtett pokol: azt mond­juk, csak az Jöhet létre, ami az ember agyában már létrejött. A huszadik század kiállítótermében ott van a rádió, a televí­zió, az űrhajó, de a mauthauseni zenés ki­végzések is „ott vannak“, csak olvassuk el Jakovosz Kambanelisz Mauthausen c. köny­vét. E tágas kfállítóterembe lép mindaz az őrült gépezet, amelyet gyűjtőfogalomként második világháború néven nevezünk. Civt*' lizáció pozitívumai az egyik póluson. Civi­lizáció pokla a másik póluson. És mindket­tőhöz eszmék társulnak, körbefonják ezt az áldott pólust Is, meg azt a másik átkozot­tat is. Szememet nem tudom levenni a gra­fikákról. Jorge Semprun A nagv utazás című könyvének vonatszerelvénye dübörög a fü­lemben, és hallom a szerző hosszú-hosszú monológját. Másfél évtizede adták kezem­be Semprun könyvét, de a mai napig őrzi emlékezetem azt a francia fiút, aki egy tu­bus fogrémmel küzdött a szomjúság ellen: remélve, hogy túléli a nagy utazást, amely közel egy hétig tartott. Nem élte túl. A múzeum falai közt nem tudok nem gon­dolni a nagy háború utáni újabb háborús őrületeinkre. Koreára, Vietnamra, az iraki- iráni borzalmakra. A múzeum emeleti he­lyiségében a terezíni gyűjtőtábor lapjának néhány számát és kiragadott szövegeit ol­vashatja a látogató. A lapot HanuS Hachen­berg szerkesztette, aztán elvitték őt is OS- wieczinbe, akárcsak a verseket és elbeszé­léseket író Peter Ginzet. Ott pusztultak el mindketten. Kötelességem leírni, hogv a megrázó élményt nyúltó tárlatot ZdenSk Rossmann akadémikus rendezte. És még egy tény: záróakkordként! A terezíni gyűj­tőtábor 1945. május 8-án szabadult fel a szovjet hadsereg lóvoltából, és kinevezett táborparancsnoka Kuzmin őrnagy lett. Búcsú Éjszaka. Éjszaka csodásán szép a Belvá­ros. Fényreklámok. Üdítő színek és üdítő fények. Prága a nyári éjszakákon sem pi­hen. Az éttermekben vendégek ülnek. Itt- ott klhallatszik az utcára a hangzavar. Egy hét év körüli kislány szalad át az Óvárosi téren. Gyermekeket látni a Károly-hfdon is. Mondhatnám: nagy lazítás. Egyheti prágai tartózkodásom alatt senki sem kérdezte, honnan és hová. Igen, nagy a lazítás. S amikor hátizsákommal elérem a pályaudvar épületét, nem tudom, miért, emlékezetembe ötlik a Bohumil Hraballal készített Köves- di-interjú egyik mondata: „Ne feledje, hogy Prágában már ötvenszázalékos a válási arány...“ A pályaudvar bejáratából még egy utolsó pillantás az éjszakai Prágára. Valóban pompázik a város. És béke honol fölötte.. „ VAJKAI MIKLÖS ■v i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom